A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központja 1998-tól új felmérő programot indított a gyakori, jól ismert fészkelő madaraink állományában bekövetkező változások hosszú távú nyomon követésére. A program elindításának előzménye, hogy az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) egy olyan egységes módszer szerinti felmérő programot szeretne indítani Európában, mellyel hatékonyan lehet követni a főbb élőhely- típusokon végbemen változásokat, az ott fészkelő madárállományok alapján. E módszer kidolgozására az EBCC vezetősége Magyarországot kérte fel, s az első években az angol RSPB finanszírozza ezen egész Európában modellnek tekintett monitoringot! A program jó lehetséget nyújt ahhoz, hogy a közelgő EU csatlakozásnak a környezetre és az élővilágra kifejtett hatásait a madarak segítségével mérni tudjuk, s kellő időben fel tudjuk hívni a figyelmet a nemkívánatos változásokra.

Elsődleges cél a Magyarországon fészkelő ritka, veszélyeztetett és a telepesen fészkelő madárfajok állományának becslése és a létszámukban bekövetkező változások nyomon követése évről-évre. Mivel ezen fajok állományának jelentős része az IBA (fontos madárélőhelyek) területeken fordul elő, ezért a program elsősorban ezekre a területekre koncentrál. Ezek az állományadatok nélkülözhetetlenek a természetvédelem számára, a veszélyeztetett fajok és élőhelyeik védelme pedig nemzetközi kötelezettség is, amelyhez ugyancsak a lehető legpontosabb adatokra van szükség. Mindezeket a követelményeket csak egy jól szervezett, egységes módszerekkel, minél nagyobb számú mintaterületen végzett madárszámlálási program elégítheti ki. Természetesen feladatunk nem lehet minden fajra az ország egész területére kiterjedő állományadatok gyűjtése, mert ez a jelenlegi anyagi és személyi feltételek mellett teljesíthetetlen. Ezért koncentráljuk erőfeszítéseinket az IBA területekre, azokon belül is elsősorban a ritka és telepesen költő fajokra. A lehetőség azonban adott, ha valakinek kedve és ideje engedi, vagy éppen olyan helyen lakik, ahol kisebb jelentőségű területek vannak, akkor az IBA területeken kívül is elvégezhető más, kevésbé ritka fajok állománybecslése is.

Évtizedek óta ismert természetvédelmi probléma a középfeszültségű (nálunk többnyire 20 kV-os szabadvezetékek okozta madárpusztulás. Ha egy oszlopra ülő madár két vezetéket, vagy egy vezetéket és egy földelt oszlopelemet - mint amilyen a kereszttartó kar - egyidejűleg megérint, a testén halad keresztül az elektromos áram, és azonnal elpusztul vagy végzetes sérüléseket szenved. A Magyarországon ily módon veszélyeztetett madárfajok száma jelentős, a rendszeres áldozatok között fokozottan védett, veszélyeztetett ritkaságaink is előfordulnak, mint a parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kék vércse. Nagy veszteségeket okoz az áramütés fehér gólya állományunkban is. Az Egyesült Államokban már az 1920-as években leírták a problémát, az 1970-es években pedig már világszerte ismert volt a jelenség. Magyarországon 1980-ban észleltek először elektromos oszlopokhoz köthető tömeges madárpusztulást.

Az MME Vízimadár-védelmi Szakosztály által összehangolt program elsődleges célja, hogy naprakész adatokat nyerjünk a Magyarország területén gyülekező, átvonuló, illetve telelő vízimadár populációk nagyságáról és elterjedéséről, továbbá hosszú távon trendeket határozhassunk meg a felmérésbe vont vízimadár fajokról. A fenti célokat egy szervezett hazai felmérő hálózattal, illetve további együttműködő társadalmi szervezetekkel tudjuk megvalósítani. A fent vázolt általános célokat a következő alapvető módszerekkel kívánjuk elérni: - Minimálisan havi egy alkalommal (a hónap közepéhez eső hétvége szombatján) végzett számlálásokkal. - Minimálisan meghatározott számú vizes élőhely lefedésével. - Minimálisan meghatározott számú faj mindenkori jelenlevő állományának meghatározásával. - A lehető legtöbb önkéntes felmérő bevonásával. A fenti módszereket később részleteiben is tárgyaljuk. Jelen útmutató célja, hogy olyan felmérési módszertani segítséget nyújtson az önkéntes felmérő hálózat számára, mellyel hosszú távon statisztikailag értelmezhető, folyamatos adatsorokat tudunk nyerni. Nem utolsó sorban a fiatal madarász nemzedéknek szemléletformáló és rendszeres munkára való ösztönzést szolgáló segédanyagként is szánjuk.

A fehér gólya a magyar nép kedvelt madara, de szinte egész elterjedési területén szeretik az emberek, különféle hiedelmek kötődnek hozzá. Több európai nép – például a litvánok – hozzánk hasonlóan nemzeti madarának tartja. Még a finn gyerekeket is a gólya hozza, pedig arrafelé nem fészkel a szerencsehozó madár, s előfordulása is csak alkalmi. Az átlagemberek mellett az ornitológusok is fokozott figyelmet fordítottak és fordítanak a fehér gólyára egész Európában. A közkedveltség ellenére a faj állománya erősen lecsökkent, Nyugat-Európa néhány országából kipusztult vagy csak költséges programokkal sikerült töredék állományát megmenteni. Jelenlegi magyarországi állománya harmada a múlt század közepén fészkelő párok számának.

Összeállította: Horváth Márton, Bagyura János, Demeter Iván és Kovács András A faj monitorozásában résztvevők munkacsoportban végzik munkájukat (MME - Parlagi Sas Védelmi Munkacsoport). Ha Ön szeretne bekapcsolódni ebbe a munkába, akkor vegye fel a kapcsolatot a munkacsoporttal. Elérhetőségek: E-mail: aquila_heliaca_life@yahoo.com Honlap: www.imperialeagle.hu Egy ritka, védett faj monitorozására irányuló vizsgálat legfontosabb célja, hogy megbízható és rendszeres információkat szolgáltatasson a természetvédelem számára. Ez csak úgy érhető el, ha a monitoring során egységes módszereket követünk, valamint a kapott adatokat közvetlen feldolgozásra alkalmas formában (adatbázisban) tároljuk. Az egységes módszerek kidolgozásakor megfelelően végig kell gondolnunk, hogy pontosan milyen kérdésekre keresünk választ a vizsgálatok során, és azok alapján kell megszerkesztenünk az adatlapokat, illetve az ezekkel kompatibilis adatbázis szerkezetét. A madárfajok oldalain további információkat találhat a parlagi sasról.