A vármegyék felépítése, nevük eredete

Az egységes várszervezet nem csupán egységes területi beosztáshoz és adminisztrációhoz vezetett, hanem új típusú központok kialakulásához is, s ezzel a három szomszédos országban nagyjából egyidejűleg kezdetét vette a "váras" helyek, Lengyelországban "gród"-ok, Csehországban "hrád"-ok hálózatának kialakulása.

A királyi váraknak többféle funkciójuk volt, s ez nyilatkozik meg mind a település képén, mind a benne lüktető életen.

Az ispáni vár többnyire, 100-300 méter átmérőjű, 1-3 ha terjedelmű volt, palánkfallal erősítve. Alaprajza, amennyiben nem régebbi erőd felhasználásával készült, pl. Sopron, Visegrád-Sibrik domb, Kolozsvár, többnyire a terepadottságokhoz igazodott, s a folyópart vagy lejtő által nem védett oldalt árokkal vágták el a tereptől (pl. Békésvár, Dobokavár). Akad közöttük négyzetes alaprajzú (pl. Biharvár, Csanádvár, IIontvár), háromszögletű (pl. Szabolcs), a határvárak többsége viszont kör vagy ovális alaprajzú (pl. Abaújvár, Borsodvár, Zemplén).

Államalapítás kori földvárainkra, főleg a határvárakra jellemző, hogy a földvár koronáján egy vörösre égetett agyagsáv található, melyet a kutatok többsége építésbeli sajátosságnak tulajdonít. Eszerint az "égetett sánc" vagy "cserépvár" agyagfalát tűzzel szilárdították, és a vörösre égett agyagfal utóbb elporladt. Az ilyetén égetés technikáját nem ismerjük, s írásos feljegyzés sem szól róla. Ezzel szemben számtalan adat van palánkvárak felgyújtásáról, s ezt nemcsak a támadók tették, hanem a visszavonuló védők is, így 1043-ban a magyarok két Morva menti várukat felgyújtották. Lengyel kutatók szerint az ott is megtalálható vörös sánc a fapalánk leégésekor a föld átégetése folytán keletkezett.

Korai törvényeinkből kiderül, hogy a várban az ispán szálláshelyén és a raktárakon kívül istálló és börtön foglalt helyet, emellett alkalmilag voltak várnép lakói is; az aradi várban - ha a rongált oklevél szavai így értelmezendők - a XII. században 15 háznép (mansio) lakott.

A vári plébániatemplom, eredetileg az esperes székhelye nem a várban helyezkedett el, hanem mellette, lehetőleg a varhoz hasonló, emelkedettebb helyen. Ez a kettősség adja meg államalapítás kori váraink _sajátos, jellegét. Ilyen pl. a soproni várfalon és a kolozsvári Óváron kívül elhelyezkedő, erődített Szent Mihály-templom.

Az ispáni vár és a plébániatemplom alatt helyezkedett el a váralja (suburbium), melynek központját a széles vásártér alkotta. A templom és a vásártér kapcsolata az említett vasárnapi vásározásból következik. A hetivásár legalább 10 környező falu népét mozgatta meg, a templom névünnepén tartott nagyvásár pedig az egész megyéét, sőt egy országrészét is. A vásár látogatottságát növelte, hogy itt hozták forgalomba az István király által vert ezüstdénárokat.

A vásártér kö rül elterülő váras helyet, a "várost" agrár életmódot folytató népelemek lakták. Mezőgazdasági termelő várnép mellett bizonyára volt köztük kézműves szolgálónép, de itt kereshetjük a "városról városra járó" vándorkereskedők lakhelyét vagy szálláshelyét is.

A társadalom, egész életére kiható vármegyeszervezet kiépítése István király műve. A keretek és a tartalom adva voltak már Géza korában, sőt különböző feladatú fejedelmi várak hálózatával is kell számolnunk. E várak berendezése azonban még kezdetleges lehetett; a vár (nem tekintve a határvédő várakat), az udvarhely védelmére épült, s olyanféle feladatkört tölthetett be, mint Bátor Boleszló várairól jegyezték fel: feje a szolgáltatásokat begyűjtő fejedelmi megbízott lehetett. Az udvarházaktól elválasztott és azok fölé szervezett várrendszer kitervelése és megvalósítása, a meglévő központok átépítése, valamint az új határvárak kijelölése és felépítése István király és legközelebbi munkatársai nevéhez fűződik. István e munkában elsősorban közvetlen híveire, a nagy territóriumok élére helyezett jobbágyurakra támaszkodhatott, a végrehajtás pedig az első ispánok műve lehetett, akiknek neve sok esetben a vármegye nevében maradt fenn. A comes nevével való comitatus-megnevezés gyakorlat volt a szomszédos német birodalomban is, ahol a mindenkori gróf nevével nevezték a grófságot, a főember nevével való várelnevezésre pedig Cseh- és Lengyelországból lehet példát hozni. Magyarországon általában az első ispán neve rögződött meg, mert kezdetben a nép őt tekintette a vár és a szervezet új birtokosának.

Az 1009-i veszprémi oklevél tanúsága szerint túl a Dunán ekkor már készen állt a vármegyeszervezet, Doboka ispán, erdélyi kinevezése 1003 után pedig arra, mutat, hogy István Kelet-Magyarországon sem várakozott a nemzetsegfői uralom felváltásával és az új rendszert megvalósító ispánok kinevezésével.

Forrás: Györffy György: István király és műve, Gondolat, Budapest 1977, 229-232. oldal

Képek:

Vármegye- és egyházszervezet István király uralkodása idején

Szabolcs-vár rekonstrukciós rajza

A vármegyék Az ország belügyei