„Minden lehetséges”?

Az is, hogy Jézus pártus hercegnek született? (3.)

Ha valaki nemcsak boszszankodni akar Badiny Jós szenzációkat ígérő könyvének olvasása közben, olvassa figyelmesen azokat a lapokat, amelyeken a szerző az apokrif evangéliumokat idézi. Ezek közül használható fordításban, teljes terjedelmében közli azt, amelyet a szakirodalom Nikodémus evangéliumaként tart számon (129-140. oldal). A Bibliában járatos olvasó a szövegben ismerős mondatokra talál. Ha visszakeresi őket a Szentírásban, rájön arra, hogy mind a négy kánoni evangéliumból vannak itt idézetek. Pilátusnak ezt az üzenetet küldi a felesége: „Ne avatkozz ennek az igazságosnak a dolgába, az éjszaka sokat szenvedtem miatta” (Mt 27,19). Jézus vádlóihoz ezzel a mondattal fordul Pilátus: „Vigyétek el, és ítéljétek el a ti törvényeitek szerint!” Azok így felelnek neki: „Nekünk nincs megengedve az, hogy valakit megöljünk.” Ezek a mondatok szórul szóra megvannak a negyedik evangéliumban (Jn 18,31). Ott a zsidók válasza világosan arra utal, hogy ők a rómaiaknak való alávetettségük miatt nem hozhatnak halálos ítéletet. Erre — a kánoni szövegben — nem is tud mit mondani Pilátus; ha halált akarnak Jézusra, azt valóban csak ő mondhatja ki. A Nikodémus-evangélium szerzője azonban másképpen értelmezi a vádlók mondatát; meglepő módon replikázik rá Pilátus: „Nektek megtiltotta Isten, hogy öljetek, és nekem nem?” Milyen érzékeny lelkiismeretű ember ez a helytartó! S mennyire félreérti nemcsak az evangéliumot, de az Ószövetséget is az apokrif irat szerzője! Hiszen az Ószövetségben valóban ott a tízparancsolat tilalma: „Ne ölj!” De mellette számos kifejezett törvény arról, hogy a hivatalos bírói testületnek joga, sőt kötelessége halálos ítéletet hozni némely bűnök büntetésére. Ez — nyilván — nem ellenkezik a „ne ölj” tilalommal, mert az nem az emberi élet kioltását tiltja, hanem az önbíráskodást, a bosszút. Jobb is volna tán úgy fordítanunk: „Ne gyilkolj!” Ezt azért érdemes meggondolnunk, mert itt egészen nyilvánvalóvá válik, hogy ki kitől idéz. A kánoni evangélium szövegét félreértette az apokrif irat szerzője, tehát az ő szövege a másodlagos.

Jézus itt is kiáltva hal meg. Utolsó kiáltása szó szerint egyezik azzal, amit Lukács evangéliumában találunk: „Atyám, a te kezedbe adom lelkemet!” A százados szavát is olvashatjuk, majd egy emlékezetes záró megjegyzést: „Az egész csődület pedig, akik szemtanúk voltak, melleiket kezdték ütögetni” (Lk 23,46-48). Feltámadása után Jézus a galileai Mamlich-hegyen jelenik meg tanítványai előtt, és ilyen szavakkal fordul hozzájuk: „Menjetek, és prédikáljátok az egész világon azt, hogy aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az megítéltetik.” Ez a mondat pedig Márk evangéliumából került ide (16,16), a folytatásával együtt, amelyet már nem idézek; mégpedig a híres Márk-záradékból, amelyet valamivel később illesztettek a könyv korábban rövidebb szövegéhez.

Egy szó, mint száz: az elfogulatlan olvasó előtt nyilvánvaló, hogy ez az apokrif irat nem „a jeruzsálemi zsinagóga jegyzőkönyveinek” alapján készült, mint ahogyan Badiny Jós állítja (140. oldal), hanem a már széltében-hosszában ismert kánoni evangéliumokból kiemelt mondatokra épül, azokat egészíti ki a képzeletből eredő, legendás részletekkel. Hol volt már akkor a jeruzsálemi zsinagóga?! A kánoni evangéliumok együttesét a második század elején tarthatta kezében a Nikodémus-evangélium szerzője, Jeruzsálemet pedig már az első század hetvenes éveiben elpusztította a „zsidó háború”. Ha egyáltalán valamit megmentettek volna a jeruzsálemi zsinagógákból, ugyan miért épp a Jézus halálára vonatkozó „jegyzőkönyveket” igyekeztek volna a pusztulástól megóvni? Semmi okunk sincs föltételezni, hogy ilyen jegyzőkönyvek egyáltalán valaha is lettek volna!

Badiny Jós nagyon ingatag talajra lép, amikor Jézust illetően inkább az apokrif evangéliumokat fogadja el megbízható történeti forrásnak, mint a kánoni evangéliumokat! Egy másik (gnosztikus) apokrifra hivatkozva azt mondja Jézusról, hogy sohasem volt anyja méhében. Mária ölén a Fény sűrűsödött valami súlytalan gyermektestté, s ezt a nem evilági testet vette aztán karjába a bába. „Ez a Fény úgy született, miként a harmat az égből leszáll a földre” (119. oldal). Itt nem is lehet igazi megtestesülésről beszélni, s ha Jézus teste nem valódi, nem valóságos a halála sem. Azért nincs is miből föltámadnia, csak vissza kell lépnie fény-létébe, hogy a Lepelből kibontakozzék.

A keresztény magyarságot ezer éve az a hit élteti, hogy Isten Fia egy lett közülünk. Mindegy, hogy melyik nép fiaként, de valóságosan. Mire mennénk azzal, ha valaki meggyőzne arról, hogy magyar anya ringatta, de nem lett valóban ember, hanem csak külsőleg hasonlított ránk, „álruhaként” öltötte magára az emberség látszatát?

Badiny Jós — jó gnosztikusként — nem akar Megváltót látni Jézusban, csak egy szokatlanul fényes kinyilatkoztatás hordozójaként tiszteli őt. Megalázónak tartja az emberiségre nézve, hogy azt kellene gondolnunk róla, megváltásra szorul. De ezt a Jézus mégiscsak keresztre feszítették — ártatlanul! Ahol az ártatlannak meg kell halnia, ott valaki vétkezik! Talán az volna jó, ha mindenestül a gonosz zsidókra háríthatnánk a Jézus haláláért való felelősséget, mi meg büszkék volnánk rá, hogy fényességében mellé állhatunk? Én jobban szeretek Szent Pállal arra gondolni, hogy Krisztus értem is meghalt. Hogy ártatlanul kiomló vére „hangosabban kiált, mint Ábelé” (Zsidókhoz írt levél, 12,24), mert nem boszszúért, hanem irgalomért kiált. S nem az emberi nem szégyenét, hanem megbecsültetését látom abban, hogy „nagy áron vétettünk meg”, Jézus kiomló vére árán.

Jelenits István

Badiny Jós nagyon ingatag talajra lép, amikor Jézust illetően inkább az apokrif evangéliumokat fogadja el megbízható történeti forrásnak, mint a kánoni evangéliumokat!

A keresztény magyarságot ezer éve az a hit élteti, hogy Isten Fia egy lett közülünk. Mindegy, hogy melyik nép fiaként, de valóságosan. Mire mennénk azzal, ha valaki meggyőzne arról, hogy magyar anya ringatta, de nem lett valóban ember, hanem csak külsőleg hasonlított ránk, „álruhaként” öltötte magára az emberség látszatát?

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu