AZ ÉVSZÁZAD EMBERE

(a Financial Times szerint)

Neumann János

1903. december 28. Budapest

1957. február 8. Washington

Neumann János (teljes nevén margittai Neumann János Lajos) a XX. századi egyetemes matematika (egyik) legnagyobb alakja, aki több tudományterületen is kimagasló eredményeket ért el.

Gazdag budapesti bankárcsaládba született dr. Neumann Miksa és Kann Margit fiaként. Két testvére volt Mihály (sz. 1907) Chicagóban lett orvos, Miklós (sz. 1911) Philadelphiában lett jogász.

Tízéves volt, amikor édesapja nemesi rangot kapott Ferenc József magyar királytól a birodalomnak tett szolgálataiért, s ettől az időponttól használja a család a margittai előnevet.

Édesapja a kitűnő bankár és ügyvéd, kivételes tehetségű és műveltségű volt. Kitűnően tudott ógörögül és gyermekei tanulását is minden tekintetben segítette. János szinte anyanyelvi szinten megtanult ógörögül, németül, latinul majd később angolul, de franciául is megértette magát, valamint különórán tanult héberül is.

Már kisgyermekként rendkívül tehetséges volt, már hatéves korában folyékonyan beszélt, sőt viccelődött ógörög(!) nyelven. Hatéves korában nyolcjegyű számokat osztott fejben, majd nyolcévesen már ismerte az integrál és differenciálszámítást.

1913-ban édesapja beíratta a kor egyik leghíresebb (és legjobb) iskolájába, a fasori evangélikus főgimnáziumba, ahol hamar felfedezték matematikai tehetségét. Tanára Rátz László volt (Wigner Jenőt is tanította, aki két évvel Neumann után került a gimnáziumba), de Rátz kérésére különórákat adott neki Fekete Mihály műegyetemi tanár is. Az 1917/18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, később, 1920-ban közösen publikált tanárával, amellyel elnyerte a Magyarország legjobb matematikus diákja címet.

Nem volt kitűnő tanuló, írásból és testnevelésből gyakran kapott jó (B) osztályzatot, de ugyanezt kapta ábrázoló geometriából is. Magatartása általában szintén csak jó (B) volt.

1921. szeptember 14-én (az érettségi után) a Budapesti Tudományegyetemre iratkozott be matematika, fizika és kémia szakra, ahol tanította Kürschák József, Szegő Gábor és a már említett Fekete Mihály is. Eközben 1921-23 között a berlini egyetemre is járt, ahol Fritz Haber vegyészprofesszor hatására elkezdett komolyan foglalkozni a kémiával. Lelkesedésében (és édesapja kérésére) 1924-ben elkezdte a zürichi műszaki főiskolát is, ahol 1926 októberében vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Eközben persze a budapesti tanulmányait sem hagyta abba, hiszen 1926. március 12-13-án - summa cum laude - doktorált matematikából. Felsőbb iskoláiban tanította még Pólya György, Fejér Lipót és Hermann Weyl is.

Ősszel már Göttingenben dolgozik, ahol 1926. december 7-én megtartja első híres előadását a játékelméletről. 1927. december 13-tól a berlini Friedrich Wilhelm Egyetem matematika tanszékén (David Hilbert mellett és Wigner Jenő társaságában) helyezkedik el magántanárként, ahol az ott töltött három év alatt elsősorban a halmazelmélet, az algebra és a kvantummechanika tárgykörében publikált. Már első évében megjelent híres dolgozata a matematika ellentmondás-mentességéről. Egy évvel később a játékelmélet alapjait rakta le (részben), majd 1929-től a hamburgi egyetemen is tanított matematikát. Ebben az évben halt meg édesapja, akitől a kor népszerű lapja a Borsszem Jankó verssel búcsúzott, így tisztelegve közéleti emlékének.

1930-ban Henry B. Fine meghívta a princetoni egyetemre vendégelőadónak, majd egy év múlva professzornak nevezték ki. Ez volt ekkor a világ egyik leghíresebb matematikai műhelye, amelynek egyik alapító tagja volt Albert Eistein, valamint tag volt Wigner Jenő is.

Ekkor fél évet Európában, fél évet Amerikában oktatott. Ez az állapot 1933-ig tartott, amikor Hitler hatalomra jutott Németországban. Neumann ekkor véglegesen Amerikában telepedett le, s házasságot kötött Kövesi Mariettával, akitől 1935-ben megszületik egyetlen gyermeke, Marina. Nagyvilági, társasági életet élt, aki szerette az estélyeket, megnézte a csinos nőket és szeretett kikapcsolódásként autózni.

(Neumann néhány év múlva, 1937-ben elvált, s 1938-ban feleségül vette Dán Klárát, aki később programozóként is segítette a munkáját.)

Ekkortájt főként fizikusként a hangsebességnél gyorsabb áramlásokkal foglalkozott, s ő volt a lökés- és robbanási hullámok első számú szakértője.

Ennek következtében 1937-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, s ugyanekkor meghívták a Ballisztikai Kutató Laboratórium munkatársai közé. A világháború kitörésekor (zsidó származásúként) kötelességének érezte a Manhattan-tervbe való bekapcsolódást, s kapcsolatba került a Hadianyag-ellátási Főnökséggel is.

1944 nyarán ismerkedett meg Hermann Goldsteinnel az aberdeeni vasútállomáson, s az ő kérésére a hidrodinamikával és a ballisztikával alaposabban foglalkozni, s zsenialitását látva egy év múlva már projektigazgató. Az ENIAC már részben az ő közreműködésével készül el, sőt 1947 júliusától át is alakítják, de az igazi új típusú gép az EDVAC lesz. Ezt írja le az 1945-ben megjelent híres műve „First Draft of a report on the Edvac” amelyben megfogalmazza a „Neumann-elveket”. A tanulmány óriási népszerűséget szerzett a szakemberek körében, s Cambridgbe-ben (Anglia) ez alapján tervezték és építették meg az EDSAC nevű gépet. Ugyanebben az időben nevezik ki a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója, ahol az emberi agy működését modellező gépeket próbálnak tervezni. Ezt a posztot haláláig ellátta.

Goldstein-nel közösen megtervezik minden mai számítógép közös ősét az IAS-t, amelyben már nagyon sok újítást is bevezet. Az aritmetikai műveleteket már párhuzamosan hajtatja végre, így egy gyorsabb (40-szeres sebesség) és olcsóbb számítógépet sikerült építeni. Kevesebb elektroncső kellett, kevesebb energia fogyott és persze kisebb is lett. Új típusú memóriát alkalmaztak (Williams-csöves lett) és új típusú utasításrendszert dolgozott ki. Egyre-másra jelentek meg az IAS-klónok az USA-ban: ILLIAC, MANIAC, JOHNNIAC.

Munkatársai közül John W. Mauchlyval és Prespert J. Eckerttel nem alakult ki igazán jó viszonya, mert megtiltja elméletének szabadalmi védelmét, mert állítása szerint:

„A számítógép nem egy vagy több ember tulajdona, hanem az egész emberiségé.”

1955-ben kinevezik az öttagú Atomenergiai Bizottság tagjává, ami a legmagasabb rangú megbízatás egy tudós számára.

A megfeszített munkában az egyik legsúlyosabb betegség, a rák támadja meg (amelyet valószínűleg az atombomba kísérletek során szerzett), s amikor 1956-ban megkapja a legmagasabb kitüntetést az Egyesült Államokban, már csak tolókocsiban tudja átvenni, s nem sokkal később 1957. február 8-án meg is halt Washingtonban.

Eltemetve – édesanyjával - egy princetoni temetőben van, s minden évben kitűzik sírja mellé az amerikai zászlót, amely tisztelgés a világháborúban játszott szerepe előtt.

Munkássága:

Elsősorban matematikusként tartják nyilván, de ő a számítástechnika modern történetének a(z egyik) legnagyobb alakja. Ő fektette le a numerikus matematika alapjait, ugyanakkor Oscar Morgensternnel közösen alapművet ír a játékelméletről, ami a mai közgazdaságtannak is meghatározó része. Fizikusként a lökés- és a robbanáshullámok vezető szakértője, de a folyadékok és gázok áramlásában is kiemelkedő eredményeket ért el. Foglalkozott még statisztikával, kvantummechanikával, asztrofizikával, automataelmélettel és meteorológiával. A nevéhez fűződik az információelméletben az entrópia fogalma, ő javasolta Shannonnak ezt az elnevezést. A minimax-elmélet is az ő nevéhez fűződik. Felismerte a széndioxid kibocsátás veszélyeit, a globális fölmelegedés hatását. Mindezek mellett filozófiával is foglalkozott.

Néhány fontosabb elismerések, címek, kitüntetések:

· (a magyar) Matematikai és Fizikai Társulat tiszteletbeli tagja (1938)

· Nemzeti Tudományos Akadémia (USA) tagja

· Atomenergetikai Bizottságának (USA) tagja (1955-57)

· Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja

· Academia dei Lincene tagja

· Holland Királyi Akadémia tagja

· Perui Tudományos Akadémia tagja

· Eötvös Társulat tiszteletbeli tagja (1940)

· Amerikai Matematikai Társaság elnöke (1951-1953)

· Princetoni Egyetem tiszteletbeli doktora (1950)

· Harvard Egyetem tiszteletbeli doktora (1950)

· Isztanbuli Egyetem tiszteletbeli doktora (1952)

· Case Műegyetem tiszteletbeli doktora (1952)

· Marylandi Egyetem tiszteletbeli doktora (1952)

· Müncheni Műegyetem tiszteletbeli doktora (1953)

· Fermi-díj (1956)

· USA-érdemrend (1947)

· Eistein-érem (1956)

· USA Szabadság Érem (1956)

Egyéb elismerések

a Repülés és Rakéta Úttörőinek Dicsőségcsarnokában egyike a 15 személynek

a Holdon krátert neveztek el róla (107 km átmérővel az É. Sz 40° és K. h 153° K)

1999-tól kisbolygó viseli a nevét

az NJSZT Neumann-díjat ad (1976-tól)

az IEEE Neumann-érmet ad ki (1990-től)

Idézetek Neumanntól:

„Az agy nem a matematika nyelvét használja.”

„A matematikában az ember a dolgokat nem megérti, hanem megszokja.”

„a fejlődés ellen nincs gyógymód”

Idézetek Neumannról:

"Princetonban az a hír járta, hogy az Institute for Advanced Studies legfiatalabb, 29 éves professzora valójában félisten, de bolygónk gondos megvizsgálása után embernek álcázta magát, és ez külsőleg tökéletesen sikerült is." Richard Rhodes

„A matematikusok azt bizonyítják be, amit bizonyítani tudnak, Neumann pedig azt, amit akar.” Rényi Alfréd

„Neumann észjárását ismerve néha eltűnődöm, hogy nem egy magasabb rendű faj egyik képviselőjével állok-e szemben, aki nem is ember, hanem félisten, de olyan alaposan kiismerte az embert, hogy tökéletesen utánozni tudja.” Hans Bethe

"Az emberiség kétfajta hőst ismer: az egyik olyan, mint bármelyikünk, csak még olyanabb, a másikban pedig van valami emberen túli szikra. Futni mindnyájan tudunk, néhányunk négy perc alatt lefut egy mérföldet, de abból, amire mi képesek vagyunk, semmi nem fogható a nagy g-moll fúga megalkotásához. Neumann nagysága efféle volt. Tudunk többé-kevésbé tisztán gondolkodni egy ideig, de Neumann gondolatainak a tisztasága mindenkor nagyságrendekkel meghaladta legtöbbünkét." Paul Halmos

"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik.." Wigner Jenő

"A kvantummechanikának nagy szerencséje volt, hogy röviddel 1925-ös felfedezése után sikerült felkeltenie egy Neumann-kaliberű matematikai zseni érdeklődését. Ennek eredményeképpen egyetlen ember mindössze két év alatt (1927-1929) kifejlesztette az elmélet matematikai formalizmusát, és interpretációjának teljesen újszerű szabályait részletes elemzésnek vetette alá."

L. van Hove, a CERN főigazgatója (1958)

"Ha tekintetbe vesszük, hogy Neumann mindössze 26 éves, Wigner 27, úgy csodálkozni kell hatalmas tudományos működésükön. Németországban kellő elismeréssel vannak irántuk ... Wignerért Charlottenburg és Göttinga, Neumannért Berlin, Hamburg és Köln versengtek…” Ortvay Rudolf (1928)

„Pontosan ötven éve, 1953 májusában találkoztam Neumann-nal, aki az egyik legfontosabb kutató, illetve professzor volt az életemben. Akkor már a posztdoktori tanulmányaimnál tartottam, s azok a tanáraim, akikkel korábban találkoztam, mindig csak egy-egy tudományághoz értettek igazán. Én viszont minden iránt érdeklődtem, a fraktálelmélet - ami már akkor is foglalkoztatott - a matematikától a fizikán és a közgazdaságtanon át a művészetekig szinte mindennel kapcsolatos. Ő volt az egyetlen - hangsúlyozom, hogy nem a legnagyobb, vagy a legkarizmatikusabb, hanem az egyetlen -, aki megértette, hogy mit szeretnék, tisztában volt vele, hogy lehetséges, amit akarok, és segített is benne.”

Benoit Mandelbrot, Neumann utolsó tanítványa

„Hilbert lassú felfogású volt, Neumann viszont a leggyorsabban gondolkodott mindazok közül, akiket valaha ismertem” Lothar Nordheim (1924)

Forrásmunkák:

Dr. Tószegi Zsuzsanna: Névadónk, Neumann János

Financial Times 1999. december 24.

Természet Világa 2003/3, Neumann-különszám,