paszományos

mesterember, aki selyem-, szőr-, pamut-, ezüst- és aranyfonalakból szövőszéken paszományokat, szalagokat sző. Termékei 1–2 cm szélesek, mintásak vagy minta nélküliek, a ruházat és a brokátokkal, bársonyokkal bevont bútorok díszítésére szolgálnak. A paraszti viseletben a selyem- és bársonyszoknyák, blúzok, mellények paszományozása a 19–20. sz.-ban volt divatos. Első mo.-i céhük Lőcsén alakult 1492-ben. A → gombkötőkkel kezdetben laza kapcsolatban álltak, mindkét mesterség önálló iparág volt. Csak a 19. sz. második felétől fordult elő, hogy a gombkötők is foglalkoztak szövött munkák előállításával. Az iparág hanyatlásának oka azonban inkább a gyáripari versenyben kereshető, mint a rokonszakmák kontárkodásában, hiszen azokat is a megélhetési nehézségek kényszerítették a tevékenységi kör kiszélesítésére. A paszományos mesterség néhány képviselője még ma is működik. – Irod. Hajnóczy Iván: A céhek életéből (Bp., é. n.); Nyáry Albert: Rozsnyói gombkötők (Népr. Ért., 1904); Bálint Sándor–Juhász Antal: A szegedi gombkötőmesterség (Népr. Ért., 1968).

Paszomány-típusok: Sarkantyús pozsonyi vitézkötés, nagy-pozsonyi vitézkötés, pozsonyi vitézkötés (2 darab), malomkerék vitézkötés (2 darab), kétszíves vitézkötés, vitézkötés, négyszíves vitézkötés, kissarkantyús vitézkötés, szerb vitézkötés, mente vitézkötés, csillag vitézkötés (2 darab) (19–20. sz.) Liszt Ferenc Múzeum, Sopron