Százesztendős fényképek Ázsiából, Afrikából, Amerikából, Európából. Jellegzetes és különös kínai, japán, kongói, dél-amerikai tájak és emberek fotói. Városképek, terek, piaci és utcai jelenetek. Sürgölődő munkások, hajókikötők, vasúti pályaudvarok, hegyek, szántóföldek, sivatagok, folyók és tengerek. Természeti jelenségek, tűzhányók, hatalmas hullámok, barlangok. Csonttá soványodott munkások és rabszolgának kínált gyerekek... Egy múlt századi utazó, egy európai polgár ilyennek látta a világot.
Százesztendős fényképek, egy kicsit megbarnultak, egy kicsit megsápadtak. De sok mindent elárulnak alkotójukról és még többet arról a világról, melyben élt. A rendező Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum és a Magyar Fotográfiai Múzeum három tárgykörre bontva állította össze
a július 18-áig látogatható

Az utazó és fényképező
Hopp Ferenc

című kiállítást, mégpedig abban az intézményben, amely hajdanán magának Hopp Ferencnek a villája volt, s amely máig a közismert gyűjtő és mecénás nevét viseli.
Hopp Ferenc, a vagyonos optikus ötször utazta körül a Földet. Útjairól sok becses és ritka japán és kínai iparművészeti és néprajzi tárgyat hozott haza. Ezekkel rendezte be villáját, már életében is szinte múzeummá alakítva azt. Gyűjtésével megalapozta a hazai kelet-ázsiai közgyűjteményt.
Útjai során mindig magával vitte fényképezőgépét, és megörökítette azt a sokféle látványt és élményt, amiben része volt. Gyűjtötte, vásárolta is a fényképeket. Számos korabeli fényképész városképét, néprajzi ihletésű felvételét szerezte meg.

Végrendeletében a saját maga készítette, valamint a vásárolt fotókat a Magyar Földrajzi Társaságra hagyta, ám ezek Budapest ostromakor – az intézmény irattárával együtt – egy bombatalálat következtében megsemmisültek. Megvannak viszont azok a felvételek, amelyek villájában, a műgyűjtemény mellett maradtak. Ezekből és a Fotográfiai Múzeum tulajdonában lévő hajdani fényképező eszközökből állt össze a mostani változatos tárlat.
Hopp Ferenc 1833-ban Fülneken – a mai Szlovákiában – született. A látszerész mesterséget Pesten, Calderoni Istvánnál, a jó nevű optikusnál tanulta ki, majd Bécsben és New Yorkban segédkedett. Amikor 1861-ben hazatért, társa lett volt főnökének, öt év múltán pedig megvásárolta az üzletet. Ezt fizikai és matematikai tanszereket árusító üzlettel bővítette, s e vállalkozásával nagy anyagi és erkölcsi sikert aratott, de közben számottevő exportot is lebonyolított. Ez az anyagi háttér tette lehetővé, hogy világ körüli utazásokat tegyen, hogy műtárgyakat vásároljon, és hogy gazdag polgárként éljen.
Életének ez a három meghatározó körülménye, a családi indíttatás, a sok utazás és a gyűjtemény kialakítása osztja három részre a kiállítás képanyagát is.

K. M.