A Szociális Munka Napja
főlap levelezés bemutatkozás linkek fotók játszótér közinformáció szociális tudnivalók híreink

A Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SZMME) Nógrád megyei tagozat 1997-ben indította el a Szociális Munka Napja megünneplését.

Nógrád Megye Közgyűlése felhívással fordult valamennyi önkormányzathoz, a magyar társadalomhoz, hogy legyen hagyománnyá a kezdeményezés. 2000 novemberében Budapesten is megrendezték az első ilyen napot, amelyen a szociális és családügyi miniszter kitüntetéseket adott át.

Azóta már több városban, szinte az egész országban november 12-én emlékeznek meg azokról a szakemberekről, akik a szociális ágazatban dolgoznak, egyéneket és családokat segítenek, gyermekeket, időseket, betegeket és egyéb ok miatt rászorultakat gondoznak, szociális ügyek intézésében segítenek.

A megemlékezésekkel egy időben az e területen kiemelkedő munkát végző egyének vagy kollektívák jutalmazása is hagyománnyá vált, illetve az erre az alkalomra létrehozott díjak átadására is sor kerül.

A Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének Szeged városi és Csongrád megyei tagozat 2001. évben harmadízben szervezte meg a helyi önkormányzattal közösen, a Szociális Munka Napját, ahol helyi közgyűlési rendeletben szabályozottan 3 fő kapja évente a „Szociális Munkáért” díjat. A díjazottak kiválasztásánál fontos szempont, hogy a díjban részesülők civil területen, alap-, illetve szakosított intézményben, szociális igazgatásban tevékenykedjenek.

2002-ben az Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium és a Szociális Szakmai Szövetség, illetve tagszervezetei közös rendezvénnyel ünnepeltek, ahol az országos kitüntetések is átadásra kerültek.

A SZMME 2002. évben a 10/2000. (X. 18.) SZCSM rendelet alapján 3 főt terjesztett fel “Pro Caritate” kitüntetésre. Ebből egy fő át is vehette ezen elismerést.

Nógrád megyeben a Szociális Munka Napja központi ünnepségét hagyományosan a Nemzeti család és Szociálpolitikai Intézet Képzési Központjának Salkaházi Sára termében rendezik meg, ahol először hangzott el az egész országhoz intézet ünnepre szólító felhívás.

Nógrád megye Közgyűlése 1997. november 12-én a „Szociális Munkáért Díj”-jal, majd 1998-tól a Salkaházi Sára díj”-jal köszönti a kiemelkedő munkát végző szakembereket és kollektívákat.

„Nógrád Megye Salkaházi Sára Díja

9. §

(1) Nógrád Megye Salkaházi Sára Díja adományozható egyéneknek és közösségeknek, akik a megyében vagy a megye érdekében a szociális ellátás és igazgatás, valamint a gyermekvédelem területén kimagasló munkát végeztek, illetve kiemelkedõ eredményeket értek el.

(2) Az átadás ideje minden évben a Szociális Munka Napja alkalmából november hónapban megrendezésre kerülõ megyei szintû szakmai rendezvény, melyet a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Képzési Központja (Salgótarján) rendez.

(3) A kitüntetõ díjból évente legfeljebb három adható.

(4) Nógrád Megye Salkaházi Sára Díja emlékplakettje:
kör alakú, 100 mm átmérõjû, átlag 5 mm vastagságú, bronzból készült kétoldalas plakett; egyik oldalán a szociális ellátást és igazgatást, gyermekvédelmet jelképezõ dombormû, másik oldalán középen a megye címere, körülötte felirat: "Nógrád Megye Salkaházi Sára Díja".
Az emlékplakett alkotója: Pénzes Géza grafikusmûvész.

(5) A díj odaítélésérõl a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyûlésének Szociális Bizottsága átruházott hatáskörben dönt.”

Eddigi jutalmazottak:

Szociális Munkáért Díjban részesült:

1997.        Andriasik Jánosné nevelő - Felsőpetény

Salkaházi Sára Díja”-ban részesültek:

1998.       Ludányhalászi Ápoló Gondozó Otthon és Rehabilitációs Intézet I. osztály dolgozói kollektívája

               a bátonyterenyei Ezüstfenyő Otthon volt szentkúti részlegének dolgozói kollektívája

               dr. Ponyi Béla nyugalmazott igazgató.

1999.       Csillik Józsefné, a balassagyarmati Városi Idősek Otthona igazgatója

               Szvorád Andrásné, a hivatal főtanácsosa

               Füzesi István, a gyermekvédelmi központ igazgatója

2000.         Csányi Katalin védőnő

               Ezüstfenyő Otthon Mizserfai részlege kollektívája

               László Mária Eszter szegénygondozó nővér

2001.       Divéki Józsefné Bátonyterenye Város Családsegítő és

               Gyermekjóléti Szolgálat vez.

               Huszár Jánosné Ludányhalászi Ápoló Gondozó Otthon és Rehab. Int. főnővér

               Serfőző Tamás bátonyterenyei Ezüstfenyő Idősek Otthona igazgatója

2002.     Hajnal Józsefné szécsényi Városi Önkormányzat Idősek Ápoló Otthona intézményvezetője

               Huszkó Zsuzsanna balassagyarmati Reménysugár Otthon ig.h.

               Kajdy Lászlóné balassagyarmati Gyermekjóléti Szolgálat vez.

2003.     Rácz Andrásné vezető főtanácsos

               Szentpéteri Ferencné szakápolónő

               Reménysugár Otthon Fogyatékos Otthoni részlegének 200/3-as csoportja 

2004.      Bacsa Istvánné Balassagyarmat Város Polgármesteri Hivatala

 Szociálpolitikai főmunkatársa

 Verbói Tiborné Nógrádmegyeri Idősek Otthona igazgatója

 Odlerné Tiszovszki Mária Pásztó Város Területi Gondozó Központjának igazgatója

2005.       Lőrik Józsefné Felsőpetény

 Bőhm Sándor

 Lakiné Kovács Enikő

Salkaházi Sára, a szociális szeretet megtestesítője

Salkaházi Sára 1899-ben, Kassán született. Pályája elején tanítónő, könyvkötő és újságíró volt, emellett novellákat, színdarabot és regényt is írt, 1929-ben lépett a szociális testvérek közé. Ezt követően Kárpátalján szociális gondozóként dolgozott, majd 1941-ben a Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Országos Szövetségének vezetője lett. A szociális testvér 1944 őszétől Budapesten, a szövetség kezelésében álló Katolikus Nővédő Otthonban üldözötteket bújtatott, ezért a Bokréta utcai ház egyik alkalmazottja december 27-én feljelentette. Salkaházi Sárát a nyilasok munkatársával, Bernovits Vilma hitoktatóval és több üldözöttel együtt elhurcolták, és még aznap a Dunába lőtték.

Naplóiból tudjuk, hogy akaratának megfeszítésével kitartóan dolgozott, százszor és ezerszer újra kezdett.

Sára nővér boldoggá avatási eljárását a Szociális Testvérek Társasága elindította.

Prokai Judit

© 2005, lineadigitall
websas.hu