Katalógus

A hét tisztelete - Szabó István filmrendezőé

A világhírű rendező, forgatókönyvíró születésnapját ünnepli a héten, ez alkalomból tiszteleg előtte szerkesztőségünk!

Szabó István
Szabó István
A Jancsó utáni "nagy generáció" kiemelkedő alkotója, Szabó István filmrendező világkarrierje páratlan a magyar kultúra legutóbbi fél évszázadában. A Szerelmesfilm, az Oscar-díjas Mephisto, az Édes Emma, drága Böbe vagy a legutóbbi, A napfény íze című alkotások készítője Budapesten született 1938. február 18-án.

Érettségije megszerzése után a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult Máriássy Félix tanítványaként. Eleinte rövidjátékfilmeket készített, mik alanyi hangvételűek és költőien megformáltak voltak, majd jött az 1964-es esztendő, mely meghozta számára az igazi filmes áttörést. Az Álmodozások kora hozta meg az első komolyabb elismerést, amit a lebilincselő Apa követett 1966-ban. Ez a két film emelte Szabó Istvánt a legjelentősebb magyar rendezők közé.
A művész filmjeinek többsége ugyanazokat a motívumokat bontják ki, vagyis a történelmet, elsősorban Közép-Európa történelméről szólnak nagyon érzékenyen. Itt született, ebben a sorsban osztozik. Erről szólnak filmjei is. Azt kutatja, hogy a társadalmi közegben élő ember sorsát miként alakítja a történelem. A szorongást, a bizonytalanságot ábrázolja, amitől bizonytalanná válik az egyén (ott)létének jogossága, filmjeiben az erkölcsi felelősségről szól, mibe mindig beleszól valami külső, legyőzhetetlen erő. Nem titok, hogy gyakran magáról beszél filmjeiben. Ő szólal meg szereplőiben, akkor is, ha első benyomásra azok nem is hasonlítanak rá.

A rendező
A rendező
Az 1980-as években újabb értékes munkákkal jelentkezett. 1981-ben elkészítette a Mephistot, melynek fő alakja Höfgen, a színész, jobbik énjét elfojtva próbálja megőrizni biztonságát egy fenyegetett világban. Noha tudja, hogy téves úton jár, mégsem képes kiszakítani magát a körülmények fogságából. Nem a tehetségével volt baj, hanem jellemével. A film Oscar-díjat kapott. Hasonló pszichológiai karaktert állít a figyelme centrumába a Monarchia végnapjait megidéző Redl ezredes (1984) és a két világháború között játszódó Hanussen (1988) is.
A Találkozás Vénusszal (1991) tökéletes belépőnek számított a század utolsó évtizedébe, az átalakuló Európa új politikai és kulturális közegébe. A forgatáshoz nemzetközi stáb állt rendelkezésére, mi biztosította egy költséges és ugyanakkor nagyon személyes produkció elkészítését.
Az akkor már egyik legfontosabb élőnek számító magyar filmkészítő Szabó egyedüli volt, aki hosszabb időn keresztül jelen tudott lenni a nemzetközi filméletben, s kinek filmjét a Nyugat kiismerhetetlen dzsungelében elvesző kelet-európai művész ironikus portréjává formálta.

A következő filmjét itthon forgatta. Az Édes Emma, drága Böbe egyszerű, intim, de nagyon sűrű dráma, amely talán a mai napig is a legpontosabban adja vissza az akkori Magyarország robbanásszerű változásainak hangulatát.
Állandó munkatársa, hűséges operatőre, Koltai Lajos munkájának, Johanna Ter Steege és Börcsök Enikő kiváló alakításának is köszönhetően Az Édes Emma, drága Böbe című filmben minden együtt van, ami szükséges a művészi sikerhez. Minden jelentős díjat elnyert az 1992-es Filmszemlén, két hétre rá Berlinben, s már úgy tűnt, hogy a 90-es évek jellemző magyar filmjének megtestesítője lesz a művészi hírnév megőrzése szempontjából. De a magyar filmvilág ezután sem hordozta igazán tenyerén a rendezőt. Kívülállóbb volt, mint gondolta. Olyan befutott rendezőnek tartották, akinek nincs többé szüksége támogatásra. Sőt, talán olyannak is, aki megfosztja a fiatalokat az állami támogatásoktól. Aztán kiderült, hogy mégsem az az emberevő óriás, akinek korábban vélték. Ő így nem találta helyét a magyar filméletben. Hét évet töltött azzal, hogy operákat rendezett szerte Európában, Offenbachot vitt színre német televízióban, de nem kezdett filmbe. Régóta készült egy elbeszélés megfilmesítésére, mely végigvonul az egész XX. századon, s ami személyes vonatkozásokkal tele dolgozza fel a témát. Eredetileg tévésorozatnak szánta, Németországban kívánta bemutatni háromszor két órában

Ekkor kereste meg a Kanadában élő magyar Robert Lantos, ki azzal a feltétellel támogatta munkáját, hogy háromórás mozifilm legyen belőle. Ez a mindenki számára elfogadható megoldásnak bizonyult, s elkészítették A napfény íze című filmet. Főszereplőnek megnyerték azt a Ralph Fiennest, aki a Schindler listájában nyújtott alakítása óta a legkeresettebb színészek egyike lett, s ki e filmben három főszerepet is eljátszott.

A film Szabó István eddigi pályafutása összegzéseként fogható fel. Lényege a történelem, a történelem alakulása, ahogy visszahat arra a világra, amelynek a rendező is része. S megtalálhatók benne azok a beállítások, mik legjobban illenek a jelenethez, ami a legérthetőbb a nézők számára és legjobban segíti a színészek munkáját. Tehát természetes, szívhez szóló és egyszerű. Az egyszerűség olyan lecke, amire a tapasztalat tanít meg. Még sokáig szeretnénk látni Szabó István tökéletesen pontos, egyszerű beállításait!

Boldog születésnapot kívánunk!

Szabó István válogatott filmjei:

Koncert, 1961
Variációk egy témára, 1961
Te, 1962
Álmodozások kora, 1964
Apa, 1966
Szerelmesfilm, 1970
Tűzoltó utca 25., 1973
Budapesti mesék, 1976
Bizalom, 1979
Mephisto, 1981
Redl ezredes, 1984
Hanussen, 1988
Találkozás Vénusszal, 1990
Édes Emma, drága Böbe, 1991
A napfény íze, 2000

Szólj hozzá te is! »»»
Sulinet Sulinet Oktatási Minisztérium Oktatási Minisztérium