Kriminológiai Közlemények 40-41. (1991)

VITA A GYERMEKEK JOGAIRÓL, VALAMINT A GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGVÉDELMI GONDOSKODÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZETRŐL • AZ ANTISZOCIÁLIS FEJLŐDÉSIRÁNYÚ FIATALOK OKTATÁSÁNAK KÉRDÉSEI

Szerkesztette: Kerezsi Klára

Előszó

Mint utóbbi kiadványainknál tagtársaink is észlelhették, a tudományos ülések időpontja s az elhangzottakat tartalmazó kötetek megjelenése között eltelt idő a korábbiakban megszokottnál hosszabbá vált. Bár a Közlemények közreadása a Társaság tagjainak naprakész informálását célozza, a kiadással kapcsolatos költségek megnövekedése és a nyomdai átfutás miatt ezt egyre nehezebb megvalósítani. Így jelen kötetünkkel az ezév tavaszán rendezett két tudományos ülés anyaga kerül az olvasó kezébe, melyek a sajnálatosan meghosszabbodott időtartam alatt sem veszítettek aktualitásukból.

A Magyar Kriminológiai Társaság, együttműködve a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületével, a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesülettel és a magyar ENSZ Társaság Emberi Jogok Bizottságával 1991. március 7-én vitát rendezett „A gyermekek jogairól, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi gondoskodásról” szóló törvénytervezetről. A vitaülés témájának különös aktualitást ad, hogy az ENSZ Közgyűlése által 1989. november 20-án elfogadott, A Gyermek Jogairól Szóló Egyezményt a Magyar Köztársaság képviselője 1990. március 14-én aláírta, bár az egyezmény ratifikálására azóta sem került sor. A gyermekek jogainak és érdekeinek fokozott védelme minden társadalomban azon a felismerésen alapul, hogy egy jövőjét biztosítani kívánó emberi közösségnek mindig kiemelt figyelmet kell fordítania a felnövekvő generációra, s minden eszközzel biztosítania kell a gyermekek számára a korukból eredő speciális védelmet és gondoskodást. A veszélyeztetett gyermekek számának növekedésével, a számszerűségükben is növekvő gondokkal kapcsolatban, azt mindenképpen látni kell, hogy a családi viszonyok területén jelentkező problémák jó része nem oldható meg jogi és adminisztratív eszközökkel. A jog ugyan deklarálhatja a gyermekek érdekeit, a család fontosságát, de biztosítani nem tudja. A gyermek- és családvédelem egésze, bár függ a jogi szabályozás természetétől, főleg a gyermekeknek és a szülőknek megfelelő feltételeket teremteni akaró politikai és kormányzati hatalom szándékától és elszántságától függő társadalom- és szociálpolitikai eszközökön, s az ennek alapján létrejövő segítő szolgáltatások létezésén múlik – és nem csupán jogi eszközökön. A vitaülés során az előadásokban és a hozzászólásokban egyaránt az a – vitaülés megrendezését is indokoló – vélemény kapott fő hangsúlyt, hogy egyrészt a jogi szabályozás kormányzati szintű elképzelései sorozatosan nem kapnak szakmai és társadalmi nyilvánosságot, másrészt ezen elképzelések jelentősen eltérnek a szakmai és társadalmi szándékoktól, harmadrészt a szolgáltatásokra vonatkozó szakmai és kormányzati elképzelések sincsenek fedésben egymással. Kiadványunk közreadásával e döntő véleménykülönbséget kívántuk egymás mellé állítva, a szakmai és a társadalmi közvélemény elé tárni. Az olvasó joga és feladata annak eldöntése, hogy a vita résztvevői hozzá tudtak-e járulni egy szakmailag és társadalmilag elfogadható szemléletű jogszabály megszüntetéséhez, vagy véleménynyilvánításuk lingvisztikai hasznú játék volt csupán a szavakkal, közhelyekkel. Egy biztos: az ülés résztvevői „hozott anyagból” dolgoztak: a Népjóléti Minisztérium 1990. decemberi tervezetéből. Egy hónappal előbb, vagy egy hónappal később a vitatott tervezettől homlokegyenest eltérő szemléletű változattal ismerkedhettek (volna) meg. A vitaülés során tehát nem a hivatalos jogszabály-tervezetet, hanem egy tervezet kapcsán fejthették ki a hozzászólók azon nézeteiket, amelyeket a „kodifikációs munka során” nem tehettek meg. Az olvasóra bízom annak eldöntését, hogy a hozzászólók szándéka a tervezet elparentálása, vagy a tervezet hiányosságainak kiküszöbölésére irányuló jobbító szándékú közreműködése volt-e. A kérdés eldöntésének megkönnyítésére a kötet tartalmazza a vita tárgyát képező törvénytervezet szövegét. A Fórum rovatban ezúttal a témához szorosan kapcsolódó tanulmányt közlünk az amerikai gyermekvédelemről.

Az 1991. április 19-én, a Társaság a Büntetés-végrehajtási Szekcióval közösen szervezett ülésének napirendjén kriminálpedagógiai téma szerepelt. Volentics Anna az antiszociális fejlődésirányú fiatalok oktatására vonatkozó kutatásának lefolytatását az Állami Biztosító anyagi támogatása jelentős mértékben megkönnyítette. A társadalmi előnyök és hátrányok elosztásának többféle csatornája közül az egyik legfontosabb az iskola. Volentics Anna, a nevelőintézetekben folyó oktatást elemző vizsgálatából egyértelmű, hogy az fogaskerékszerűen illeszkedik a társadalom perifériájára sodródást elősegítő egyéb mechanizmusokba. A kevesebb társadalmilag fontos ismerettel felvértezett, életkorának, ismereteinek nem megfelelő tantárgyi struktúrában, oktatási módszerekkel képzett nevelőintézeti növendéket az oktatási szisztéma is szinte törvényszerűen alacsonyabb rendűvé szocializálja. Erősíti a marginalizálódást, ahelyett, hogy speciális eszközeivel a korábban felhalmozódott szociális-kulturális hátrányok kompenzálására törekedne. S ezt a célt nem azzal érjük el, ha a korábbi javítóintézeteket nem kis eufemizmussal speciális gyermekotthonokká kereszteljük át…

Tartalom:

I. Vita a gyermekek jogairól, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi gondoskodásról szóló törvény-tervezetről

Vilusz Antónia

Egy szakmailag „tisztelettudó” összefoglaló

Kardos Gábor

Néhány megjegyzés a gyermekek jogairól, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi gondoskodásról szóló törvény 1990. decemberi tervezetéről

Somlai Péter

A „társadalmi gyermekvédelemről”

Fazekas Marianna

A gyermekvédelem igazgatási kérdései a gyermekvédelmi törvény tervezetében

Gedeon Andor

Az SZMME állásfoglalása a gyermekvédelmi törvénytervezetről

Hozzászólások: Laczkovics Mária, Vincze Dezsőné, Dér Mária, Kollman J. György, Kerezsi Klára, Talyigás Katalin

II. Az antiszociális fejlődésirányú fiatalok oktatásának kérdései

Volentics Anna

Az antiszociális fejlődésirányú fiatalok oktatásának kérdései

Hozzászólások: Blumenfeld Gyuláné, Hevényi Attila, Czár Margit

Függelék:

A gyermekek jogairól, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi gondoskodásról szóló törvény tervezete (1990. december)

Fórum:                                                                                               

Kerezsi Klára

Gyermekvédelem Maryland államban (USA)

vissza a Kriminológiai Közleményekhez

vissza az oldal tetejére

Kriminológiai Közlemények 42. (1991)

ALTERNATÍV BÜNTETÉSI FORMÁK ÉS A PÁRTFOGÓ FELÜGYELET ANGLIÁBAN ÉS WALESBEN

Szerkesztette: Gönczöl Katalin

Előszó

A kötet, amelyet az olvasó most a kézbe vesz, tíz magyar szakember angliai tanulmányútjának eredménye. Maga az utazás és a tapasztalatgyűjtés Nagy-Britannia kormányának és az általa létesített Know How Alapítványnak köszönhető. Az Alapítványt azzal a céllal hozták létre, hogy lengyel és magyar szakemberek hozzájuthassanak olyan szakmai ismeretekhez, amelyekkel hazájukban segíthetik a demokratikus fejlődést és a piacgazdaság kialakulását. Már a pályázat benyújtásának időpontjában felmerült a kérdés, hogy hogyan illeszkedik a büntetőpolitika, ezen belül – a pályázatunkban megjelölt – alternatív büntetési formák és a pártfogó felügyelet rendszere az adományozó által meghatározott célok közé? Érvelnünk kellett amellett, hogy a korszerű büntetőpolitika éppúgy része a demokratikus fejlődésnek, mint a formálódó sajtószabadság vagy a sokarcúvá alakuló bankrendszer. A lezajlott történelmi fordulatból következő értékváltás újfajta reagálást kíván a büntető igazságszolgáltatás részéről is. A feladat ugyanakkor egyre sürgetőbb, hiszen az igen nagymértékben növekvő és egyre veszélyesebb formákat öltő bűnözéssel szemben kell most megtalálni a legkorszerűbb és leghatékonyabbnak ígérkező megoldási módokat. Választ kellett adnunk arra a kérdésre is, hogy miért éppen Angliában kívánjuk tanulmányozni az alternatív büntetési formákat? Hiszen a kontinensen Angliában van a 100 000 lakosra jutó legnagyobb arányú börtönnépesség, és gyakori börtönlázadások veszélyeztetik a büntető igazságszolgáltatás rendjét. Azzal érveltünk, hogy tanulni oda érdemes menni, ahol sok a mienkéhez hasonló probléma, de ahol komoly erőket sikerült mozgósítani azok megoldására. Angliában történetesen most dolgoznak a büntetőpolitika reformján, az új típusú alternatív büntetési formák bevezetésén. Ennek érdekében jelentős szellemi és szakmai erőt sikerült mozgósítani és az elhúzódó politikai és szakmai viták számunkra is sok tanulságot tartalmaznak. Angliában ugyanakkor a demokratikus hagyományok rendszerében jelentős helyet foglal el a párfogó felügyelet, amely tradicionálisan támasza a büntető igazságszolgáltatásnak, lényegében annak infrastruktúrájában helyezkedik el. Eddigi közreműködésével valósult a szabadságelvonással nem járó büntetések végrehajtása. Következésképpen a készülőben lévő reformok is erre a szervezetre építenek és a pártfogó felügyelet megújításával realizálódhatnak.

A pályázat előkészítése során mellénk állt a Great Britain – East Europe Center és a Home Office Research Unit. Az előbbi igazgatója, Alan Brook Turner, és helyettese, Carin Pimlott vállalta a bonyolult technikai szervezési feladatokat. Roy Wamsley, a Home Office Research Unit igazgatóhelyettese a szakmai program kidolgozását végezte el. A tanulmányút sikere mindenekelőtt nekik és Eryl Hall Williams professzornak köszönhető. A professzor jól ismeri a magyarországi viszonyokat, jogrendszerünk sajátosságait, a büntetőpolitikai problémáinkat, és szakértői feladatokat vállalt a program összeállításában és lebonyolításában.

A tíztagú magyar „csapat” a Londontól kapott bő szakirodalom birtokában kezdett hozzá a felkészüléshez. Felosztottuk egymás között a vizsgálandó szakterületeket, majd egymás után – itthon szokatlan módon – következtek az angol nyelvű előadások. A kiutazó csoport minden tagja sorra került. Utólag el kell ismerni, hogy nem volt könnyű úrrá lenni a furcsa szituációból keletkező nehézségeken. Hiszen magyarok magyaroknak angolul tartottak szakmai kérdésekről előadást a feldolgozott irodalom alapján.

Az 1991. nyarán megvalósult kéthetes angliai tanulmányutunk rendkívül sikeres volt. Kilenc elméleti előadást hallgattunk meg, négy régió pártfogó felügyeleti munkájával ismerkedtünk meg, részt vettünk büntető tárgyalásokon, börtönlátogatásokon, és megismerkedhettünk a NACRO munkájával is. Tapasztalatainkról részletes beszámolóval adtunk számot vendéglátóinknak. Bízunk abban, hogy itthon hamarosan sor kerül egy olyan átfogó büntetőjogi reformra, amelynek során az e kötetben összefoglalt tapasztalatok hasznosíthatók lesznek, munkánk, és az angol kormány segítsége csakis ezzel érheti el célját.

Szeretnénk köszönetet mondani a tanulmányút előkészítéséért, lebonyolításáért és a kedves vendéglátásért Alan Brooke Turner úrnak, Carin Pimlott asszonynak, Roy Wamsley úrnak és Eryl Hall Willims professzor úrnak. Köszönettel tartozunk a pártfogói irodák vezetőinek és munkatársainak. Ők avattak be a pártfogó szervezet működési titkaiba, megismertették sokarcú napi gyakorlatukkal, megosztották velünk gondjaikat. Köszönet tehát Graham W. Smith úrnak és munkatársainak az Inner London Probation Service-ben, Jack Holland úrnak és munkatársainak a Hampshire Probation munkatársainak az Avon Probation Service-ben szerzett ismeretekért. Köszönet Jean Goose asszonynak, John Haiens, Jom Boyle, Mike Hough és George Mair uraknak az érdekes és nagyon tanulságos előadásokért. Végül köszönjük Vivian Stern asszonynak és munkatársainak a lehetőséget, hogy megismerkedhettünk a NACRO munkájával.

Tartalom:

Palánkai Tiborné

Hogyan büntessünk a jogállamban, avagy hogyan váltható „apróbb pénzre” a büntetőjogi paradigmaváltás?

Lévay Miklós

A büntetőjogi jogkövetkezmények rendszere Angliában és Walesben; kriminálpolitikai tanulságok

Zamecsnik Péter

Ítélkezési gyakorlat

Varga Edit – Pócsik Ilona

A pártfogó felügyeleti rendszer szervezete, szerepe az angol büntető politikában

Kerezsi Klára

Szociális munkás-e a pártfogó felügyelő?

Boros János

Börtönlázadások Nagy-Britanniában

Huszár László

Reformtörekvések az angol börtönrendszerben

Kövér Ágnes

A független, önkéntes szervezetek szerepe az angol büntető igazságszolgáltatás rendszerében 

vissza a Kriminológiai Közleményekhez

vissza az oldal tetejére