Naja, hogy melyik kor.
Mindig a jelen. Belóg-é a tegnapelőtt lába, melyik lába (falába?) a jelenbe. Hogyan teszi? Egyenesen és hátulról? Vagy szilárdan a fejbe?
Hányadik generációs milliárdosnak kell lennie egy gazdag famíliának, hogy rendkívüli szervezőkészsége, gazdasági potenciálja kitermeljen egy (kettő, három) művészetközeli mecénást?
Hatvany (Deutsch) Sándor, József és Béla. A gyárat Hatvanban még a múlt század derekán nagyapjuk alapította: ,,Deutsch I. és fia" néven jegyezte be a cégbíróság, családi tulajdon volt, a fiúk után az unokák örökölték, és ők hárman nemcsak az ország legnagyobb édességipari vállalatává növelték, hanem új vállalatokkal bővítették, hozzácsatolták az ország egész cukoriparát, és termékeiket versenyképessé tették egész Európában. Ebből a cukortengerből születik a Nyugat.
Mit kérdez egy mecénás?
Megkérdezi-e, amikor irodalmi folyóiratot gründol, hogy mennyi a hasznom ebből?
Azt mondja-é, hogy de urak, ennyi és ennyi százalékot, ennyi és ennyi kamatot feltétlenül elvárok, mert ha bankba teszem, x százalék hasznom mindenképpen megvan kockázatmentesen.
Egyáltalán, miért gondol irodalmi folyóiratra egy gazdag ember? Irodalomra? Miféle defekt viszi be az általában deviáns, gyerekes, hisztérikus, több emeleten keresztül sérült irodalmárok közé? Mit akar egy milliárdos az irodalomtól? Szórakozgat? Mibul csinál, mi lehet olyannyira fontos egy milliárdosnak, hogy a lant húrjai közé csapjon? A lovak közé? Mi okoz örömet, ami annyira meglep egy gazdag férfiút, hogy az irodalmi lovak közé csapjon, hogy összeölelkezzen Literával? Mindent megvehet, ami pénzért megvehető. Miféle bánat érhet egy gazdag embert, amit pénzzel meg ne oldhatna? Ki érti ezt?
A fiatal Hatvany
Csak nem a „csináljunk valamit, mert elmegy fölöttünk az élet, a cukorgyár vezetéséhez meg úgyse jutunk hozzá sokáig, mert apám is, nagybátyáim is nagyon jó egészségnek örvendenek...”?
Csak nem a „csináljunk valami mást, mert itt soha nem lehetünk több, mint a Hatvany-cukor örököse, aki beül a készbe...”?
Csak nem a hatalomvágy?
Csak nem a „milyen jó a gazdának, ha nyalogassa finom kezét a befogadott - amúgy veszélyes, harapós és vad - éhenkórász kutyacsapat...”?
Játszunk el a gondolattal, mit lehetne a négymilliárdos lottónyereménnyel kezdeni? Mit lehetne művelni a kortárs magyar irodalommal, ha az ember mögé odaterem négymilliárd?
Azt hiszem, meg lehetne változtatni. Bármerre. De minek.
Az alábbi életrajzvázlat talán magyarázatot ad a különös kultember indítékaira. De nem biztos. A huszonegyedik század minden szinten kíméletlenül megnyomorított, politikafertőzött, pénzfertőzött magyar tartományában alig foghatók fel a recessziótól mentes világ, a döngető irodalmi konjunktúra részigazságai. Egész igazság pedig, ami lefedne négy irányból mindent, nincs soha.
*
Hatvany Lajos - Budapest, 1880. okt. 28. - Bp., 1961. jan. 12.
író, kritikus, irodalomtörténész, az MTA tagja
Egy másik Hatvany
A cukorbáró Sándor legidősebb fia Hatvany Lajos. HL legidősebb öccse, Ferenc a századelő egyik legkülönösebb fantáziajú festőművésze volt, aki sajátos átmenetet teremtett a színpompás romantika és a modern látomásosság között, és amúgy mellékesen a kor egyik jelentékeny műgyűjtője és művészeti szakértője lett. Legifjabb öccse, Bertalan pedig - miközben ő volt a nagy cég irányító gazdasági szakembere, nemzetközi hírű orientalista - a keleti kultúrák, nyelvek és néprajzi ismeretek tudósa - volt, és bátyjával versengve tanáccsal és pénzzel támogatta a modern magyar költészetet. Józsefnek Hatvany Lili a leánya, ez a csevegő hangú, ironikus kritikájú, egy időben méltán nagyon népszerű író-újságíró. Ez a családi háttér Hatvany Lajos írói, kritikusi, irodalomtörténészi, államférfiúi, irodalomszervezői és irodalompártolói életéhez. Nélküle egyszerűen nem lehet elbeszélni századunk magyar irodalmi életét.
A fiatal Hatvany
A gazdag, tevékeny család, amely eleve tisztelte a kultúrát és mindenekelőtt a magyar irodalmat, korán tudomásul vette, hogy a tanulástól megszállott fiúból sohasem lesz cukorgyáros. Nem bánták, volt elegendő fiú, aki folytathatta az apák-nagyapák vagyont hozó mesterségét, és még azt is tudomásul vették, hogy az a jövedelem, amely a mindenkori családi vagyonból kijár a nagy cég egyik örökösének, a magyar irodalom és benne a költészet pártolására fordíttassék. Csak tanuljon a fiú ott és annyit, amennyit akar. A gimnázium befejezésekor volt annyira otthonos a német, francia és angol nyelvekben, hogy ott folytathatta tanulmányait, ahol a legalkalmasabbnak tartotta. Németország legnyugatibb végén, Freiburgban találta meg a neki való egyetemet. Ott képezte magát a nyelvészet tudósává és az akkor népszerű filozófiák - Schopenhauer, Nietzsche - alapos ismerőjévé, miközben át-átrándult Angliába és Franciaországba, hogy közel maradjon a modern irodalom tűzhelyeihez.
Mindemellett azonban igazán a magyar költészet volt a szívügye, ennek a doktora akart lenni. Csokonai és főleg Petőfi varázsa halála napjáig kísérte és kísértette. És a Párizsban megismert akkori új, kritika szellemét szándékozott otthon megismertetni. Haza is jön doktorálni a magyar irodalomból is. És összetalálkozik - szinte utolsó pillanatban - a Petőfi-korszak végső képviselőjével, a konzervatív, de nagyon kulturált és nagyon színvonalas kritikus-irodalomtörténész professzorral, Gyulai Pállal.
A fiatal Hatvany
Mellette tölti a nagy tudós végső esztendeit. Valószínűleg neki köszönhető, hogy amikor Ady megjelenik a színtéren és az egész maradi világ indulatosan, felháborodottan tiltakozik ellene, akkor a nyilvántartottan konzervatív Gyulai Pál felismeri benne a nagy költőt. Ez érteti meg, hogy Gyulai halálakor Ady oly megrázóan szép búcsúverset írt róla.
Hatvany megtalálta az összhangot Petőfi emléke, Gyulai hagyományőrzése és Ady újdonsága, s az újdonságon belül költői nagysága között. Hamarosan személyesen is összebarátkozott Adyval, és ettől kezdve az új magyar irodalom ösztönzője, szervezője és anyagi támogatója lett. - Már első könyvei is feltűnést keltettek. Németül írt szatirikus tanulmánya a nyelvészet fölösleges mellékútjairól, majd hitvallása a személyes ízlés jogáról az impresszionista kritikában irányító alakká teszi az új irodalomban.
Lelke és anyagi támasza a megalakuló Nyugatnak, amíg ízlés- és stílusigény-különbözésük Osvát Ernővel el nem távolítja... nem Adytól, de Ady irodalmi körétől. Ő politikus lélek, akárcsak Ady. Károlyiban is felismeri a követendő utat. Az első világháború éveiben Ady mellett ő képviseli az irodalomban leghangzatosabban az eljövendő demokratikus forradalom igényét. Bár folyton készül a nagy Petőfi-életmű összefoglalására, de ez csak élete végén valósul meg. Egyelőre Adyról kell írnia. És a demokratikus törekvéseket kell pártolnia. A tizenkilences Kun Béla-forradalom egyik vezéralakja lesz Károlyi mellett, a Nemzeti Tanács vezérkarához tartozik.
Károlyi köztársaságában ismeri fel politikai céljainak megvalósulását. De Károlyira a tanácsköztársaság következik. Ez nem az ő világa. Emigrál előle. Külföldön éli át Trianon gyászát, és indulatos könyvben tiltakozik ellene. De ugyanúgy tiltakozik Horthy ellenforradalma ellen. - És közben írja, lassanként megírja a század szépirodalmának egyik legérdekesebb, dokumentumerejű nagyregényét, az ,,Urak és emberek"-et ( 1927), a hazai nagypolgárság krónikáját egy gazdag magyar család történetében, sok önéletrajzi elemmel. Első kötete, a ,,Zsiga a családban" maradandó klasszikus darabja a magyar regényirodalomnak.
Emellett Ady szüntelenül probléma a számára. Újabb és újabb könyvekben új és új szempontokat vet fel Adyról és koráról. - Közben kezdettől végig újságíró is, hol magyarul, hol németül, s ha kell angolul. De 1927-ben nem bírja a hazátlanságot. Itthon vád alatt van, forradalmi múltja bűncselekmény. Ő mégis hazajön, önként bíróság elé áll. El is ítélik, de a következő évben már szabadul. Ekkor következik az új nagy felismerés: József Attila. Elsőként, azonnal tudja, hogy vele kezdődik költészetünk új fejezete. És ugyanúgy áll az immár jelenlévő következő nemzedék mellé, ahogy korábban segítette - pénzzel és tanáccsal - a ,,Nyugat"-ot. De amikor a fasizmus már fertőzi Magyarországot is, újra számkivetésbe megy. Most Angliában él hosszú évekig. Csak a háború után jön haza. Akkor ünnepelve fogadják, egyetemi tanár lesz, a Tudományos Akadémia is meghívja. És visszatérhet az ifjúkor óta kísértő feladathoz: Petőfihez. Öt óriási kötetben írja meg ,,Petőfi napjai" címen líránk főklasszikusának életrajzát. - És közben mennyi minden volt! Közben felfedezte és pártolta a József Attila utáni még újabb költőink értékeit, közben világraszóló társasági életet élt otthonában, a budai vár Bécsi kapu terén lévő Hatvany-palotájában. Ott találkozott például Thomas Mann Bartók Bélával.
Ő pedig akárhol volt, tekintély volt magas, elegáns alakjával, csevegő hangjával barátok és asszonyok körében, szerkesztőségekben, kávéházakban, katedrákon, itthon és külföldön. Így élt 81 éven át. Jó író is volt, egyéni hangú kritikus is volt, irodalomtörténész is volt, tanító is volt, mecénás is volt. Egy irodalmi korszakunk megtestesítője volt.
*
