Chronicles from the Twilight:

A zenekaralapítás ötlete elõször 2004 tavaszán, nyarán merült fel Bálint illetve Szabolcs fejében. Az irányvonal egyértelmû volt, ekkor az volt a célkitûzés, hogy pár Nightwish illetve Sonata Arctiva, Within Temptation szám megtanulása után saját számokat játszunk majd és gimnáziumokban, kisebb klubbokban lépünk fel. Ehhez az elképzeléshez még tavasszal csatlakozott Adri, a zenekar legelsõ énekesnõje, és Milán, akinek tulajdonképpen dobos pályafutása egyidõs a zenekarral. Õsz tájékán a zenekar egy másik gitárossal gazdagodott Dávid személyében, aki rövid idõ után szerencsénkre rákapott a két húrral kevesebb, de annál hosszabb gitár nyúzására, így a felállás teljessé vált.
Az Újpesti Bõrgyár területén béreltünk termet, osztozva a Jelbeszéddel, illetve a Manikin Faint-el. Itt akadtak problémák, amikbõl nem jöttünk ki jól, így el kellett hagyjuk a termet. Ez idõ alatt egy fél órás mûrort sikerült összeállítanunk és nevet is találtunk magunknak: Twilight Symphony. Legelsõ fellépésünket 2005 februárjára tehetjük, ekkor azonban csak egy háromnegyed számot játszottunk a Karinthy Szülõk Bálja rendezvényén. Ennyi volt engedélyezve, mert hát ugye a stílus "sérti a lágy füleket", de a mûsort siker fogadta.
Elsõ koncertnek nevezhetõ fellépésünk 2005. március 23-án volt, a Mechatronikai Szakközépiskolában. Visszafogott sikerrel ugyan, de a közönség keménymagja itt alakult ki. Ezt követõen áprilisban felléptünk az Apáczaiban, ahol rendkívül jó hangulat és remek közönség fogadott minket, nem véletlen, hogy nagyon szeretünk ott koncertezni, és 2007 márciusában a harmadik fellépésünkre készülünk a menza falain belül. A mûsor ugyan még rövid volt, de visszatapsoltak minket és ez nagyon jó érzéssel töltött el bennünket. Köszönjük!
Problémák azonban minden zenekarban vannak, így a miénkben is: megromlott a személyes viszont Szabolccsal, és mivel a dolgok nem rendezõdtek, elbocsátottuk a zenekarból. Ez azt eredményezte, hogy Adri, és így énekesnõ nélkül maradtunk körülbelül tavasz végére. Nem sokáig azonban, mert rekordidõ alatt új tagokra tettünk szert, és a változás rengeteget javított a zenekar minõségén. Anita személyében egy remek, határozott kiállású, jó hangú énekesnõt találtunk, és hamar csatlakozott hozzánk Robi is, aki mesteri és kreatív hangszeres tudása mellett megfontoltságával és higgadtságával is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a zenekar a helyes úton folytatta tovább. Találtunk egy termet Kispesten, ahova beköltözhetett a zenekar.
De még hogy! Augusztus 25-én egy fergeteges hangulatú koncertet adtunk a Marco Polo Klubban, a Frequency és a Detoxbojz társaságában, akikkel még a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ez a koncert számunkra is emlékezetes volt, a közel 80-90 fõs "tömeg" nagyon jól érezte magát, eljött az Apáczai, a Karinthy és természetesen Monor is. Minden igyekezetünk ellenére azonban a saját számok még bõven várattak magukra, a repertoár azonban jócskán bõvült. Ezután egy különös hangulatú koncert következett a Karinthy Gimnáziumban: a körülbelül 100 fõs közönség nagyrésze ülve élvezte végig a koncertet, elmondásuk szerint remekül szórakozva. Kicsit letörtünk, mert eddíg még mindíg élénkebb közönséggel találkoztunk, de a rövid elkeseredés után csak mégnagyobb intenzitással vetettük bele magunkat a munkába. Elkezdtek születni a számkezdemények...
A KÖSZI-s és az újabb jó hangulatú Apáczai-s koncert után hosszú vívódások után úgy döntöttünk, hogy új énekesnõ után nézünk. Anitának rengeteget köszönhetünk, de sajnos rajta kívülálló okok miatt nem tudta megoldani, hogy próbákra járjon és gyakoroljon, ami egy zenekarban elengedhetetlen.
Ezután csatlakozott Móni a zenekarhoz frontember poszton, aki még soha nem hallott magasságokat énekelt ki, s bár eleinte bizonytalanul, késõbb egyre elszántabban igyekezett beilleszkedni, sikerrel. Születtek a számok, az elsõ kész szám a Shadowborn nevet kapta, és a zene alapjaiban Bálint és Robi, míg a szöveg Milán nevéhez fûzõdik. Ezt követõen Dávid is rászánta magát, és írt egy nem kevésbé dallamos, szépen megírt számot, az Eternity Lost-ot. Õ közben a Roncsipar nevû zenekarral lemezt adott ki, stúdiómunkálatokban vett részt, és saját projectjén a David Vetala Project-en is dolgozott. Móni elõször az Asylum pincében rendezett koncerten debütált, mely részben külsõ okok miatt is, részben az elsõ fellépés izgalmai miatt is felejthetõnek mondható. Ezután Milán igen komoly könyöktörést szenvedett, 3 ból 3 orvos mondta, hogy örülni kell, ha valaha kinyúlik még az a kéz, de a szeptember végefelé történt baleset után 3 hónappal már aktívan folytak a próbák. "Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki ha csak pár jó szóval is, de hozzátett a gyógyulásomhoz, ha nincs ilyen remek közönségünk, talán nem akartam volna ennyire meggyógyulni, és mégegyszer a dobok közé csapni, hiszen tudtam, igen nagy kockázattal jár. Köszi" (Milán)
2006. decemberétõl egy, a Jahn Ferenc Kórház környéki teremben próbálunk, remélhetõleg minél tovább, és Bálint, Robi, Dávid folyamatosan dolgoznak a saját számokon. A 2006os év nehézségei (tagcsere, kéztörés) után az új évben új nevet adtunk az együttesnek, így Chronicles from the Twilight néven folytatjuk a zenélést, és azóta 3 készen megírt nótával rendelkezünk és rengeteg új ötlet vár arra, hogy kiforrott zeneszámmá érjen. Nyárra néhány szám felvételét tervezzük egy stúdióban amely a bemutatkozó anyagunkat képezi majd reményeink szerint.