Chronicles from the Twilight:
A zenekaralapítás ötlete elõször
2004 tavaszán, nyarán merült fel Bálint
illetve Szabolcs fejében. Az irányvonal egyértelmû
volt, ekkor az volt a célkitûzés, hogy pár
Nightwish illetve Sonata Arctiva, Within Temptation szám
megtanulása után saját számokat játszunk
majd és gimnáziumokban, kisebb klubbokban lépünk
fel. Ehhez az elképzeléshez még tavasszal
csatlakozott Adri, a zenekar legelsõ énekesnõje,
és Milán, akinek tulajdonképpen dobos pályafutása
egyidõs a zenekarral. Õsz tájékán
a zenekar egy másik gitárossal gazdagodott Dávid
személyében, aki rövid idõ után
szerencsénkre rákapott a két húrral
kevesebb, de annál hosszabb gitár nyúzására,
így a felállás teljessé vált.
Az Újpesti Bõrgyár területén
béreltünk termet, osztozva a Jelbeszéddel,
illetve a Manikin Faint-el. Itt akadtak problémák,
amikbõl nem jöttünk ki jól, így
el kellett hagyjuk a termet. Ez idõ alatt egy fél
órás mûrort sikerült összeállítanunk
és nevet is találtunk magunknak: Twilight Symphony.
Legelsõ fellépésünket 2005 februárjára
tehetjük, ekkor azonban csak egy háromnegyed számot
játszottunk a Karinthy Szülõk Bálja
rendezvényén. Ennyi volt engedélyezve, mert
hát ugye a stílus "sérti a lágy
füleket", de a mûsort siker fogadta.
Elsõ koncertnek nevezhetõ fellépésünk
2005. március 23-án volt, a Mechatronikai Szakközépiskolában.
Visszafogott sikerrel ugyan, de a közönség keménymagja
itt alakult ki. Ezt követõen áprilisban felléptünk
az Apáczaiban, ahol rendkívül jó hangulat
és remek közönség fogadott minket, nem
véletlen, hogy nagyon szeretünk ott koncertezni, és
2007 márciusában a harmadik fellépésünkre
készülünk a menza falain belül. A mûsor
ugyan még rövid volt, de visszatapsoltak minket és
ez nagyon jó érzéssel töltött el
bennünket. Köszönjük!
Problémák azonban minden zenekarban vannak, így
a miénkben is: megromlott a személyes viszont Szabolccsal,
és mivel a dolgok nem rendezõdtek, elbocsátottuk
a zenekarból. Ez azt eredményezte, hogy Adri, és
így énekesnõ nélkül maradtunk
körülbelül tavasz végére. Nem sokáig
azonban, mert rekordidõ alatt új tagokra tettünk
szert, és a változás
rengeteget javított a zenekar minõségén.
Anita személyében egy remek, határozott kiállású,
jó hangú énekesnõt találtunk,
és hamar csatlakozott hozzánk Robi is, aki mesteri
és kreatív hangszeres tudása mellett megfontoltságával
és higgadtságával is nagyban hozzájárult
ahhoz, hogy a zenekar a helyes úton folytatta tovább.
Találtunk egy termet Kispesten, ahova beköltözhetett
a zenekar.
De még hogy! Augusztus 25-én egy fergeteges hangulatú
koncertet adtunk a Marco Polo Klubban, a Frequency és a
Detoxbojz társaságában, akikkel még
a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ez a koncert számunkra
is emlékezetes volt, a közel 80-90 fõs "tömeg"
nagyon jól érezte magát, eljött az Apáczai,
a Karinthy és természetesen Monor is. Minden igyekezetünk
ellenére azonban a saját számok még
bõven várattak magukra, a repertoár azonban
jócskán bõvült. Ezután egy különös
hangulatú koncert következett a Karinthy Gimnáziumban:
a körülbelül 100 fõs közönség
nagyrésze ülve élvezte végig a koncertet,
elmondásuk szerint remekül szórakozva. Kicsit
letörtünk, mert eddíg még mindíg
élénkebb közönséggel találkoztunk,
de a rövid elkeseredés után csak mégnagyobb
intenzitással vetettük bele magunkat a munkába.
Elkezdtek születni a számkezdemények...
A KÖSZI-s és az újabb jó hangulatú
Apáczai-s koncert után hosszú vívódások
után úgy döntöttünk, hogy új
énekesnõ után nézünk. Anitának
rengeteget köszönhetünk, de sajnos rajta kívülálló
okok miatt nem tudta megoldani, hogy próbákra járjon
és gyakoroljon, ami egy zenekarban elengedhetetlen.
Ezután csatlakozott Móni a zenekarhoz frontember
poszton, aki még soha nem hallott magasságokat énekelt
ki, s bár eleinte bizonytalanul, késõbb egyre
elszántabban igyekezett beilleszkedni, sikerrel. Születtek
a számok, az elsõ kész szám a Shadowborn
nevet kapta, és a zene alapjaiban Bálint és
Robi, míg a szöveg Milán nevéhez fûzõdik.
Ezt követõen Dávid is rászánta
magát, és írt egy nem kevésbé
dallamos, szépen megírt számot, az Eternity
Lost-ot. Õ közben a Roncsipar nevû zenekarral
lemezt adott ki, stúdiómunkálatokban vett
részt, és saját projectjén a David
Vetala Project-en is dolgozott. Móni elõször
az Asylum pincében rendezett koncerten debütált,
mely részben külsõ okok miatt is, részben
az elsõ fellépés izgalmai miatt is felejthetõnek
mondható. Ezután Milán igen komoly könyöktörést
szenvedett, 3 ból 3 orvos mondta, hogy örülni
kell, ha valaha kinyúlik még az a kéz, de
a szeptember végefelé történt baleset
után 3 hónappal már aktívan folytak
a próbák. "Ezúton is szeretném
megköszönni mindenkinek, aki ha csak pár jó
szóval is, de hozzátett a gyógyulásomhoz,
ha nincs ilyen remek közönségünk, talán
nem akartam volna ennyire meggyógyulni, és mégegyszer
a dobok közé csapni, hiszen tudtam, igen nagy kockázattal
jár. Köszi" (Milán)
2006. decemberétõl egy, a Jahn Ferenc Kórház
környéki teremben próbálunk, remélhetõleg
minél tovább, és Bálint, Robi, Dávid
folyamatosan dolgoznak a saját számokon. A 2006os
év nehézségei (tagcsere, kéztörés)
után az új évben új nevet adtunk
az együttesnek, így Chronicles from the Twilight néven
folytatjuk a zenélést, és azóta 3
készen megírt nótával rendelkezünk
és rengeteg új ötlet vár arra, hogy
kiforrott zeneszámmá érjen. Nyárra
néhány szám felvételét tervezzük
egy stúdióban amely a bemutatkozó anyagunkat
képezi majd reményeink szerint.