1. Hogyan jutott magyar földre az adventüzenet?

2. Az adventmozgalom kezdete hazánkban.

3. a. Az úttörő munka (1898-1911).

4. b. A szervezet kialakulása (1912-1924).

5. c. Áttekintés az 1925-1948. évekről

6. MŰVÜNK VEZETŐI

7. NYOMDÁNK TÖRTÉNETE

8. Az adventüzenet irodalma Magyarországon

Hogyan jutott magyar földre az adventüzenet?
(1890-1898)

Mozgalmunk keletkezése hazánkban csodálatosabb, mint bárhol máshol a világon és - feltételezzük - az adventi nép világszéles művének történetében is egyedülálló. Nálunk ugyanis nem előre lefektetett misszióprogram tervei szerint kezdődött a munka; nem is előre megfontolt döntés alapján küldték ki a hármas angyali üzenet valamelyik hírnökét hazánk földjére, hanem egészen különös körülmények játszottak közre, hogy az adventi üzenet hozzánk kerülhessen. Még csak nem is a „macedóniai kiáltás”- hoz hasonló hívás, vagy a távolból felkeltett rokoni vagy baráti érdeklődés visszhangja terelte a figyelmet felénk, - mint sok más helyen - hanem az emberi terven felüli indíték szolgált okul arra, hogy a korszerű Igazság megvesse lábát hazánk földjén. Körülöttünk mindenfelé - Európa nyugati részén, Oroszországban, a Balkánon és a Közel-Keleten is - már rég kigyúltak a krisztusvárás mécsesei, sőt a hármas angyali üzenet hírnökei többször át is utaztak hazánk területén, anélkül, hogy a munka megkezdésére gondoltak volna. Az adventi üzenet első nyomainak keresésével vissza kell mennünk egészen az 1890. évig; itt találjuk azt a történelmi hátteret, ahol a kezdet kezdetét keresnünk kell. A rendelkezésünkre álló történelmi adatokból és emlékekből világosan bontakozik ki előttünk az a kép, amely megmutatja: Hogyan lépett magyar földre az adventi üzenet?
 

Miként történt?  

L. R. Conradi testvér, az európai terület akkori misszióvezetője figyelmét megragadták az erdélyi szombatosokkal kapcsolatos adatok, midőn Andrews testvérnek a „Szombat története" c. könyvét német nyelvre fordította. Elhatározta, hogy személyesen utánajár a dolognak, felkutatja és közelebbről tanulmányozza ennek a reformáció korából itt maradt és a szombatot ünneplő keresztény felekezetnek történetét. Mivel gyakran meglátogatta a balkáni államokat, egyik Konstantinápoly felé vezető útját ezért 1890-ben Kolozsváron megszakította, hogy a helybeli egyetem könyvtárában az erdélyi szombatosokra vonatkozó adatokat és történelmi emlékeket keressen.  

Itt megismerkedett Dr. Kovács János történelem szakos tudós egyetemi tanárral, a kolozsvári unitárius kollégium vezetőjével, aki kitűnően beszélte az angol nyelvet, és készséggel állt Conradi testvér rendelkezésére. Ennek a kiváló tudósnak a segítségével ráakadt - Kővári: Erdély történelme c. könyve révén - az erdélyi szombatosok nyomára. Dr. Kovácstól megtudta a bözödújfalui szombatosok pontos címét, és fel is kereste őket. Bözödújfaluban, a prozelita szombatosok mellett, létezett még öt szombatos család (összesen 16 lélek), közöttük Sallós József, a falu bírája, akik nem tértek át a zsidó hitre. Conradi testvér látogatásának további részleteit és eredményeit - a szombatosok között - nem ismerjük.  

Kolozsváron Dr. Kovács bemutatta Conradi testvért egy németajkú baptista családnak, - Rottmayer János és nejének - akik a Brit- és Külföldi Bibliatársulatot képviselték, és már 1846 óta foglalkoztak a Biblia terjesztésével. Ők voltak egyébként az első baptisták Magyarországon. Rottmayerék szeretettel fogadták Conradi testvért és bizonyságtevését. Már az első találkozás elég volt arra, hogy elfogadják a szombat igazságát, valamint az adventi üzenetet.  

Rottmayer János és felesége keresztségre való előkészítése körülményeiről bővebbet nem tudunk, azonban valószínű, hogy több látogatás történt, míg 1892-ben Conradi testvér a keresztség szentségében részesítette őket. „Így lett az első erdélyi baptistából az első adventista Magyarországon” - jegyzi meg ezzel kapcsolatban Huenergardt J. testvérünk idevonatkozó feljegyzéseiben. Ugyanekkor Kolozsvárról megkeresztelkedett még Egyedi Szabó István és Magyarvistáról Kovács János. Ők az adventizmus első gyümölcsei Erdélyben. Így jutott Magyarországra a hármas angyali üzenet áldott mustármagja.  

Mily csodálatos, hogy éppen az erdélyi szombatosok történelmi nyomain jutott el hazánkba az utolsó szombatreformot hirdető nép üzenete.

Az adventmozgalom kezdete hazánkban

1. Az úttörő munka (1898-1911). 

Amikor hazánkban úttörő munkáról beszélünk, akkor tulajdonképpen egyetlen fáradhatatlan pionírmunkásságát  kell ismertetnünk, aki rokonszenves egyéniségével és apostoli munkájával kitörölhetetlenül belevéste nevét mozgalmunk magyarországi történelmébe. Ez a mind testi alkatában, mind lélekben nagy férfi: Huenergardt F. János. Az északamerikai Kansasból származik. Mint idegen jött a magyar földre 1898-ban, nem ismerte sem népünket, sem nyelvünket, de távozásakor - 1918-ban - mégis úgy búcsúzott szeretett magyar testvéreitől, mint ennek a népnek a fia. Mi sem igazolja jobban, hogy ez az ország lett hazája és ehhez a néphez tartozónak tekinti magát még ma is, mint az adventmozgalom kezdetéről írt rövid történelmi áttekintésének bevezető sora. Így emlékezik meg erről a földről: » A vezető testvérek kérésére a következő sorokat közlöm az adventmozgalom kezdetéről magyar hazánkban ...« Neve, személye, lelki arca belevésődött népünk szívébe; munkájában és életének gyümölcseiben itt hagyta önmagát. Szerette ezt a népet, mint pásztor a nyáját. Dolgozott érte, önmagát sem kímélő apostoli hűségével. Életének legszebb idejét - fiatal éveit - áldozta oda a magyar műnek. Bölcs vezető és puritán életű keresztény volt; a reá bízott üzenet hűséges tolmácsa, aki szóval és tollal bátran, megalkuvás nélkül harcolt Ura ügyéért. Mindenütt ott volt, ahol segíteni, építeni és menteni kellett. Egyéniségében a tetterő és céltudatosság, szeretetreméltó modorral és igazi krisztusi alázatossággal párosultan adták meg számára a lelkek feletti hatalmat. Szent elhivatottságához méltó magatartása mindenütt szívesen látott vendéggé tette. Fáradhatatlan buzgalommal végezte az evangélizálás munkáját. Sosem vesztette el a helyzet feletti uralmat; a támadások pergőtüzében, a viták feszült légkörében mindig fölényesen nyugodt és rettenthetetlen maradt. Önuralma akkor sem csökkent, amikor lépten-nyomon az előítélet és alaptalan vádak veremásóival találta szemben magát. A kultúrember gúnyos kritikájával, a hatóságok megnemértő magatartásával szemben mindig nagylelkű volt. Tanult, írt, utazott fáradhatatlanul; épített és nevelt. Szívós kitartása és erős hite bebizonyította, hogy Isten bölcs előrelátása helyesen választotta őt a magyarországi munka úttörőjéül, mert feladatának a legkiválóbb módon tett eleget. 

Bár itt tartózkodásának húsz esztendeje alatt az egész Balkán és az Osztrák-magyar monarchia - Pozsonytól az Aldunáig, az egész Dunamedence soknyelvű népe - munkaterülete alá tartozott, ő mégis a miénk volt és érettünk tette a legtöbbet és legszívesebben. Úttörői, vezetői működése alatt ment végbe magyarországi művünkben a legfontosabb szervezeti alapvető építőmunka. 

Huenergardt János testvérünk 1897 júniusában érkezett Európába. Egy ideig Németországban dolgozott, majd az Európai Terület 1898-ban Berlinben ülésező konferenciáján azt a megbízást kapta, hogy vegye át Magyarországon a Conradi testvér által megkezdett munkát. Ekkor az egész monarchia területén csupán a Kolozsváron élő négy testvér képviselte az adventi üzenetet. 

Naplójegyzetei szerint, 1898 aug. 21-én reggel lépett magyar földre, és aznap délelőtt megérkezett Budapestre. A délelőtti órákban felkereste Nagy Györgyné (Szabó Miklós Anna) testvérnőt, aki Kolozsvárról került fel a fővárosba, a hétgyermekes Engel - családhoz. Ez a testvérnő egyike volt az első erdélyi testvéreknek és akkor, a jelenlegi Magyarország területén, egyedüli tagja felekezetünknek. Csak tolmács segítségével tudtak beszélni egymással. Érdemes lett volna megörökíteni ezeket a perceket, melyeknek szereplői talán nem is tudták a találkozás történelmi értékét, de amelyet az idő nevezetes eseménnyé avatott az adventmozgalom magyarországi történetében. „Ezt a napot, a délutáni órákat, a város szépségeinek megtekintésével töltöttem. Végre kifáradtam és megvártam a Kolozsvár felé induló vonatot a Deák Ferenc-tér egyik kőpadján” - írja naplójában testvérünk. Az Engel család gyermekei, akik Nagy testvérnőtől kapták az első tanításokat   egy kivételével mindannyian buzgó követőivé váltak az Igazságnak: Moczárné E. Kamilla a newyorki magyar adventista gyülekezet tevékeny misszionáriusa; férje az ottani magyar mű vezetője. Dr. Lidgené E. Renée az 1910-es és 20-as években Budapesten az ifjúsági munka, az ének- és zenekultúra fejlesztése terén munkálkodott, amit most Amerikában is folytat. Özv. Somogyiné E. Jolán testvér festőművész, budai gyülekezetünk volt hűséges tagja, másfél éve Bostonban él. Fejérné E. Rózsi zenetanár pedig ez évben kötött szövetséget az Úrral. Az egyetlen Engel fiú Károly, már régóta buzgó munkása az Úrnak. Kolozsvári útjáról így ír Huenergardt testvér.:  „Budapestről reggel érkeztem ide. Poggyászommal a közeli Kővári-telepen, a Kaszautcában a Rottmayer­féle házhoz igyekeztem. Mivel csak németül és angolul tudtam beszélni, hiába kérdezősködtem a cím után, senki sem értett meg.” Elképzelhető, mily nehéz lehetett testvérünk helyzete egy idegen ajkú országban! 

Első állomáshelye Erdély fővárosa: Kolozsvár. Innen utazik ki a szászlakosságú területre, - Nagyszeben, Brassó és Fogaras vidékére - ahol két esztendő múlva már meg is alakulnak az első gyülekezetek. Aradon végzett munkája alatt, 1898-ban nyeri meg az igazságnak Biletzky Albertet, akit maga mellé vesz fordítóul és munkatársul. Az ő segítségével tanulja a magyar nyelvet, olyan bámulatos eredménnyel, hogy másfél év után már tolmács nélkül - magyar nyelven - tartja meg első előadását a Kőmáli-szőlő úton lévő gyülekezeti helyiségben. Közben szívós kitartással tanulja tovább, a többi nyelvekkel együtt, a magyart. 1900-ig az erdélyi részeken hirdeti az üzenetet. Magvetését mindenfelé csodálatos aratás kíséri. Ez időtájt Budapest még csak látogatásainak célpontja. 1900 telén Kolozsváron tartott előadásainak eredményeként, 1901 tavaszán megkeresztelkedik Ősz B. Mihály, feleségével és egyik leányával. A család még ez év őszén felköltözött Budapestre, ahol a Vass grófok Aréna út 7. sz. alatti házának kezelését vette át. Nagy Anna és az Ősz-család buzgó és komoly missziómunkája révén bíztató érdeklődés kezdődik fővárosunkban. Ez arra késztette Huenergardt testvért, hogy állomáshelyét Budapestre helyezze. 1903 október (november?) havában a Retek utca 56. sz. alatti házban bérelt egyszobás lakásba fel is költöztek. Isten együttdolgozott hűséges szolgájával és segítőtársaival. 1903 novemberében az Aréna út 7. szám alatt megnyílik első imatermünk, ahol Huenergardt testvérünk azonnal meg is kezdi a sorozatos előadásokat. Ennek az első nyilvános munkának eredményeképpen 1904 elején megkeresztelkednek az első budapesti testvérek: Bősz Ferencné, Tokos Gábor és Valasek Lajosné. Most már megalakulhatott kilenc taggal a budapesti gyülekezet. Vezetője: Ősz B. Mihály. A kis gyülekezet a következő esztendőben továbbköltözik a Rottenbiller utcába, majd innen is továbbvándorol a Wesselényi utcába és a Rákóczi útra, míg végül 1914-ben a Baross utca 88. sz. alá helyezi át hajlékát, ahonnan világító szövétneke mindmáig szórja az adventi igazság fényét a fővárosnak erre a részére. 

A fővárosban megindult munkával párhuzamosan lassan vidéken is tért nyer az üzenet. 1902-ben Békéscsabán a nazarénusok között támad érdeklődés, melynek első gyümölcseit Huenergardt testvér az 1903-ban megkeresztelt tíz újabb lélekkel gyülekezetté szervezi. 1905 októberében Kelemen István testvér a városban nyilvános előadásokat tart. Mindvégig nagy érdeklődéssel kísért sorozatát 1906 februárjáig folytatja, melynek eredményeként a gyülekezet taglétszáma 27-re emelkedik. 1909-ig hazánkban csak két gyülekezet létezik: a budapesti és a békéscsabai. Utánuk létesül 1909-ben a gyulai, majd 1910-ben a gyulavári gyülekezet. 

Magyarországi művünk első szervezeti keretét 1900-ban nyerte, amikor a Keletnémet Unió kebelén belül az akkori egész Osztrák­magyar monarchia területét „Magyar misszióterület” néven - Huenergardt testvér vezetése alatt - megszervezték. A terület IV. konferenciáját 1904-ben, Budapesten, az Aréna úti gyülekezeti helyiségben tartják Conradi, Erzberger és Mathe testvérek jelenlétében. Ez alkalommal jelentős határozatokat hoztak a mű fejlesztése érdekében. A 2. számú határozat kéri az Uniót, küldjön Magyarországra néhány kiképzett betegápoló testvérnőt, egészségügyi művünk kiépítése érdekében. Ugyancsak döntés történt az Úr szolgálatára alkalmas testvérek iskolai kiképzésére vonatkozólag is. 

A következő jelentős fordulat művünk szervezeti fejlődésében: 1910 november 23-27. Ez a Békéscsabán tartott konferencia. Nevezetesen itt történt a „Magyar Misszióterület” kettéválasztása. Az erdélyi részt „Transsylvániai Egyesület” néven külön területté szervezték. A magyarországi rész „Magyar Misszióterület” néven Huenergardt tesvér vezetésével külön szervezet lett. Tisztviselői: Zeiner A. jegyző; Severin B. pénztáros; Trautman L. a szombatiskola és traktátegyesület vezetője. A prédikátori kar három felszentelt és három utazó prédikátorból állt; volt továbbá 8 bibliamunkás, 1 ápolónő és 7 könyvevangélista. Ezen a konferencián szentelték fel az első magyar prédikátort: Kelemen István testvérünket. 1911 november 22-26 Budapesten a régi Országházban tartott konferencián további újjászervezéssel találkozunk. A Magyar Misszióterületet három részre osztják. Az új munkamezők: Középmagyar Egyesület, Északmagyar Misszióterület és a Nyugatmagyar Misszióterület. Az egymást gyorsan követő szervezési változtatások mutatják, hogy a magyar műben az 1904-1911. közötti időben a későbbi erőteljes fejlődés alapjait fektették le. 

A Brassóban 1909 november 18-22-ig tartott IX. évi közgyűlés 5. határozata: Az üzenetnek magyar földön való gyorsabb terjesztése céljából, a szükséges sátor megvételére különgyűjtésre és adományok felajánlására szólítják fel a közösséget. Ennek a megmozdulásnak az eredménye volt azután, hogy 1911-től kezdve, a nyári hónapok alatt, az ország különböző városaiban tartottak sátor-összejöveteleket, amikor több száz főnyi tömeg hallgatta üzenetünket. Ilyen sátor-összejövetelek voltak p1. 1912-ben július és szeptember között Budán, 1913-ban Miskolcon, Kőszegen és Kiskunfélegyházán, sőt a Duna-unió alakuló konferenciáját is - 1912 július 7-15-ig - sátorpavilonban tartották. 

1911 decemberében a hamburgi Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóvállalata könyvlerakatot létesített Budapesten. Az ország egész területét innen látták el azután könyvekkel és folyóiratokkal. A mű későbbi fejlődésére ez nagy hatással volt. 

Az 1911-edik évvel az úttörő korszak le is zárul. Ma már csak néhány adat, egy-egy fennmaradt, elfakult akta vagy irat tanúskodik róla. Itt-ott még érdekes történeteket tudnak elmondani e korból idősebb testvéreink, de az ebben az időben végzett derék munka nyomán, itt virágzik szemünk láttára az immár kifejlődött és befejezés felé siető magyar mű. 

Az úttörő korszak keretébe tartozik a legelső magyar élmunkások élettörténetének ismertetése is. Ezért mielőtt történelmünk következő fejezetét tárgyalni kezdenénk, megemlékezünk róluk is. 

Ősz B. Mihály. 1900-ban hallotta Kolozsváron az üzenetet Huenergardt testvértől. 1901­ben Budapestre költözött, ahol az Aréna út 7. számú házban házgondnoki állást kapott. Ebben a házban nyílt meg első imaházunk, és itt alakult meg az első gyülekezetünk is Budapesten, 1903-ban. Huenergardt testvér felismerte atyánkfia lélekmentési készségét és maga mellé vette az Úr munkájában. Amerre munkálkodott, hűséges evangélistaként, fáradhatatlanul szórta az Igazság magvát. Részvett az úttörés nehéz munkájában Gyulán, Miskolcon, Egerben és Kassán. Később Csongrád és Kiskunfélegyháza vidékén találjuk. Utolsó munkahelye Kecskemét volt, ahonnan a háború után - megrokkant egészségi állapota miatt - nyugállományba vonult. Amikor prédikátoraink a háború alatt majdnem mindnyájan bevonultak, ő különösen nagy odaadással és magát nem kímélve végezte a ráháruló nagy munkát.

2. A szervezet kialakulása (1912-1924). 

Magyarországi mozgalmunkat is alapvetően érintő változás következett be azzal a szervezeti újjárendezéssel, mely 1912 július 7-15-ig Budapesten - a Duna-unió megalakulásával a dunavölgyi országokban kifejlődött művünkben - végbement. Hazai művünk fejlődését az a körülmény befolyásolta kedvezően, hogy ennek a hatalmas területű Uniónak Budapest lett a központja és Huenergardt testvér az elöljárója. A Duna-unió megalakulásával a magyarországi adventmozgalom új fejezetéhez érünk. Az országszerte tapasztalt ébredés, a sátor-összejöveteleken mutatkozó rendkívül nagy érdeklődés, kiadóhivatali lerakatunk rohamosan emelkedő forgalma, a mű minden téren tapasztalható lendületes fejlődése beláthatatlan szép eredményekkel biztatott. Amíg 1908-ban, hazánk mai területén, csak két gyülekezetünk volt 53 taggal, addig 1913 végén már 11 gyülekezetben 280 tagot mutatnak ki a jelentések. Az 1914-ben kitört háború - bár nem állította meg az erőteljes fejlődésben lévő mozgalmat - de elég erős volt ahhoz, hogy csökkentse az előretörést. 

Az 1914-18-as években súlyos megpróbáltatásokon ment át közösségünk. A Németországban fellángolt „Őrálló mozgalom” hazánkba is átcsapott s bár próbálkozásai kevés sikerrel jártak, mégis az éppen akkor zsendülő közösséget komoly megrázkódtatások elé állította. Nehezítette még a helyzetet az a körülmény is, hogy prédikátoraink nagy részét katonai szolgálatra behívták és a kellő számú pásztor nélkül maradt nyáj védtelenül állt a minden oldalról reátámadó ellenséggel szemben. Alig egy-két emberre - köztük Huenergardt testvérre - hárult egyedül az ügyvezetésnek, valamint a lelkigondozásnak minden terhe. Testvérünk fáradhatatlanul dolgozott, vigasztalta a testvéreket, bátorította az itthonmaradottakat, segített a nélkülözőkön és ellankadtakon, küzdött a zavartkeltők ellen. 

1918 decemberében Huenergardt testvérünk - családjával együtt - elhagyta hazánkat. A vezetést ideiglenesen Schillinger testvér vette át, amíg Minck A. testvér a háborúból vissza nem tért. 

A háborút követő békekötés következtében kialakult új politikai helyzet művünkben is újjárendezéseket vont maga után. A Duna-unió az új országhatárok szerint feldarabolódott. Magyarország összezsugorodott határai között egy új szervezet létesült: „Hetednapi Adventisták Misszió Egyesülete” név alatt. A háború csapásaiból lassan magához térő országban közösségünk is megkezdte építőmunkáját. Hála testvéreink áldozatkészségének és hithűségének, már 1920-ban erőteljes lendülettel haladt tovább üzenetünk. A lélekmentésben Isten gazdagon kárpótolta a háború veszteségeit.  

Az Úr gondoskodott ügyének továbbvitelére olyan eszközökről, akikre éppen ezekben az időkben volt szükség. A háború szörnyű vihara közepette kereste ki embereit a magyar mű jövője számára. Ezekkel munkálta az új alapokra helyezett mozgalmat és készítette elő néhány esztendő alatt az utat a magyar unió megalakulásához. Ebben a nagyhorderejű és messze ható építőmunkában kiemelkedő szerep jutott szeretett Minck Adolf testvérünknek, aki méltó utódja volt Huenergardt János testvérnek. Kitűnő szervezőképességének és kiváló lelki ajándékainak köszönhető, hogy az átvett szent örökség - Isten műve - hazánkban gyarapodott és belőle semmi el nem veszett. Népünkhöz és munkatársaihoz való szívélyes vonzalma bármikor szabaddá tette hozzá az utat. Atyai gondoskodás, megértő együttérzés húzódott meg tartózkodó és kimértnek látszó magatartása mögött. Melegszívű, egyenes és kiegyensúlyozott jellem volt. Hivatalos érintkezésében gyakorolt fegyelme a magánélet síkján kellemes kedélyességgé változott. Művünk alapos és a Legfőbb Tanácstestület (General Conference) irányelvei szerinti megszervezése az ő idejével kezdődött meg. Minck testvér megszervezi az osztályokat, erősíti pénzügyileg a közösséget és kifejleszti a kiadóhivatali és könyvterjesztői művet. Legfőbb gondja azonban mégis az evangélium hirdetésére alkalmas prédikátori kar nevelése. Az ő idejében látogatják misszióiskoláinkat azok a testvérek, akik közül később a magyar mű vezetői kikerülnek. Vezetése alatt épül a budapesti székház és kápolna, a battonyai, békési és miskolci imaházak, a Németvölgyi-úti kiadóhivatal és nyomda.  

1924 október 30-tól november 2-ig tartott konferenciával lezárul a háború utáni idők újjáépítő munkájának első fejezete. Művünk eljut odáig, hogy taglétszámban megnövekedve, új erőkkel a prédikátori karban, vállalhassa egy szélesebb alapokra fektetett munka terjeszkedési feladatait. Budapesti kápolnánk és székházunk felavatási ünnepségével - 1924 nov. 1-én - művünk történetében új fejezet nyílik.

3. Áttekintés az 1925-1948. évekről

Csak az események sorrendi felvázolásával adhatunk áttekintést e helyen közösségünk azon 23 esztendőt átfogó idejéről, mely 1925-től 1948-ig terjed. Lapunk terjedelmének kerete sem engedi meg, hogy ennek a mozgalmas korszaknak minden eseményét és történését leírjuk. Tekintettel arra, hogy testvéreink nagy része ismeri ezt az időt és benne élt az események sodrában, az alábbiakban csak vázlatosan adjuk ennek az időnek történetét.  

1925 március 6-8. Budapesten, a Kápolnában tart alakuló ülést a Magyar Unió. Előljáró: Minck A., titkár: Albrecht J., pénztáros Greiner S., osztálytitkár: Sohlman K., könyvevangélista vezető: Wicklein A. 1926 március 5-7. A Középmagyar Terület Michnay L. testvért előljáróvá választja. 

1928 március 15-18. A Magyar Unió II. konferenciája. Előljáró ismét Minck A., titkár: Jenik Gy., pénztáros: Greiner S., osztálytitkár: Sohlman K., könyvevángélista vezető: Wicklein A. 

1928-1932: II. konferenciai időszak. Az Uniókonferencia 1928 március 15-18 között, Budapesten, újra Minck testvért választja meg az Unió élére; titkárul Jenik Gy. kerül mellé.Az Unió törzskara marad az előbbi. A következő esztendőkben a területeken változatos személyi cserék történnek. A mű növekedésével velejáró természetes problémák teszik szükségessé a történő változásokat. 

1930-ban a Középmagyar Terület élére a Keletmagyar Területről Zeiner A. kerül Buda­pestre, helyette Miskolcon a Keletmagyar Terület vezetését Sohlman testvér veszi át. 

1932-1936. III. konferenciai időszak. 1932 augusztus 4-7-ig tartott Budapesten a III. Uniókonferencia. Vendégünk a Legfőbb Tanácstestülettől Branson testvér. A magyar mű történetének egyik legfontosabb állomása: a közösség élére magyar vezető kerül Zeiner Alajos személyében. Minck testvérünk, ki másfél évtizedig dolgozott a magyar mű építésén, ezzel az alkalommal elbúcsúzott. Fájó szívvel távozott, s mindazok, akik évekig vele együtt hordták az üzenet terhét ebben az országban, érezték, hogy még maradnia kellett volna, mert az akkor már jelentkező belső válság idején nagy szükség lett volna reá. Távozásakor megígérte, hogy mindig érdeklődéssel fogja kísérni a magyar mű sorsát és imáiban továbbra is hordozza ennek a műnek terheit. Szíve hozzánk nőtt, szerette ezt a népet, s bár nyelvünket teljesen soha meg nem tanulta, teljesen bírta közösségünk bizalmát. Most, jubileumi évfordulónk alkalmából, kedves soraival ő is beállt közénk és velünk együtt emlékezik a régi időkre. Örülünk mi is, hogy lélekben körünkben érezhetjük őt, mert az adventi mozgalom magyarországi történetének egyik nagy korszaka mindenkorra hozzánkfűzte. 

Az 1933-34-es esztendők a magyar műben egyedülálló válság idejét hozták el. A Zeiner A. testvér által létesített tápszerüzem kudarcos kimenetelű vállalkozása és a nyomában járó erkölcsi botlása a testvéri közösség bizalmát a vezetők iránt annyira megrendítette, hogy ez a belső válság évekre rányomta bélyegét felekezeti életünkre. Isten végtelen kegyelme azonban ezekben az időkben is csodálatosan megmutatkozott népe védelmében. Betetézte mindezt a szakadás veszélye. Zeiner testvér ugyanis - súlyos botlásai mellett - elkövette azt a semmiféle emberi gyarlósággal nem menthető hibát, hogy a népet akarta magával rántani. Istennek legyen hála, a szakadás oly jelentéktelen erejű volt, hogy - Budapest és Gyula környékének kivételével - az Űr elhárított minden komolyabb veszélyt. Az elszakadtak közül a jóhiszeműek és a gyanútlanul megtévesztettek néhány esztendő mulya visszatértek közösségünkbe. 

1935 áprilisában - az ún. Zeiner-válság elsimítására - felsőbb hatóságunk a Csehszlovák Unió éléről Wentland G. testvérünket helyezte Uniónk élére. Az ő feladata volt a nyugtalan kedélyek lecsillapítása és a vezetésben megrendült bizalom helyreállítása. Rövid másfélévig tartó vezetői tevékenysége alatt a legnehezebb személyi és szervezeti problémákat kellett megoldania. Pontosságáról, az ügyvezetésben rendszeretetéről és hajlíthatatlanságáról volt ismeretes. Ittléte alatt - sok szervezeti elfoglaltsága mellett is - talált módot és időt arra, hogy a prédikátori kar részére kiadja ötkötetes diszpozíció anyagát. 

1936-1940. Ennek az időnek jellemzését röviden így adhatnánk: A felemelkedés ideje. 1936 október 1-4. között a budai Vigadóban megtartott Uniókonferencia Michnay L. testvér kezébe tette le a közösség vezetésének tisztségét. Michnay testvérnek a válság mélypontján kellett magára vállalnia az anyagilag és lelkileg legyengült mű újjáépítését. Négy esztendő azonban elég volt ahhoz, hogy a sebek begyógyuljanak. A lelki felegyenesedést követte a bizalom helyreállítása, amit az anyagi megerősödés fejez ki legjobban. Ugrásszerűen emelkedtek a bevételek; a közösség áldozatkészsége fokozódott. Ennek volt tanújele az 1937 szeptember 12-én Tápiószelén megnyílt „Öregek Otthona” megvételénél mutatkozó áldozatvállalási készség is. Ezt követte az 1938 szeptember 4-én felavatott vattai Öregotthon létesítése kapcsán megnyilvánult örömteljes hozzájárulás, mely bizonysága volt annak, hogy népünk kész minden áldozatra. Erről az impozáns és oly nagy értékű intézményről - sajnos - helyszűke miatt nem írhatunk részletesebben. A róla készített képek beszéljenek ehelyett. 

1939. év a megpróbáltatások esztendeje. December hó 2-án kormányrendelettel betiltják működésünket. Villámcsapásszerűen sújt le felekezetünkre a minden előzetes kivizsgálást mellőző betiltó rendelkezés. Gyülekezeti kapuink bezárultak. Testvéreink házaknál csoportosulva tanulmányozták az Igét, a félénkek magukban maradtak. 

1940: a betiltás éve. Közösségünk ebből a harcból is megerősödve került ki 1941 januárjában. A 13 hónapig tartó üldözés és illegalitás csak növelte hitünket és elszántságunkat az Úr ügyéért. Az Úr győzött. Amikor gyülekezeteink újra megnyíltak és testvéreink régi meggyőződésükben, de új név alatt továbbvitték a hármas angyali üzenet zászlaját, senki nem ütközött meg azon, hogy csak „Bibliakövetők”-nek mondhatjuk magunkat. A köztudatba annyira beidegződött ez a név, hogy sokan még a felszabadulás után is így nevezték magukat. 

1942 júliusában a belügyminisztérium újabb rendelettel megakadályozta a „Bibliakövetők Felekezetének” működését. Azonban a felettünk megjelenő veszélyt ismét sikerült elhárítanunk. 1943 július 3-tól új működési igazolvány alapján a prédikátorok ismét látogathatták a gyülekezeteket és végezhették a testvéri közösség lelki gondozását. 

1944-ben hazánk hadszíntérré változott. A háború természetesen teljesen megbénította szervezeti életünket. De amint elnémult a fegyverek zaja, azonnal megindult a lélekmentés munkája. A Tiszántúli Egyházterületen már 1944 őszén - a front előretolódása után - megkezdődött a népevangélizációs munka. 

1947-ben felhangzik a magyar rádióban az első adventista istentisztelet.

1948 április havában megtartjuk a három terület konferenciáját, június 12-14-én pedig az országos választókonferenciát.

MŰVÜNK VEZETŐI

1. Huenergard F. János 1904-től 1919 decemberéig állt a Magyar Egyesület élén, mint elöljáró. 1918-ban kedves családjával együtt visszatért tengerentúli hazájába. A vezetést ideiglenesen Schillinger t. vett át.

2. Minck Adolf 1920 november 26-tál 1925 március 7-ig a Magyar Misszió Egyesület elöljárója. 1925 március 8-fó) 1932 augusztus 4-ig a Magyar Unió elöljárója. Az ő elnökségének idejére esik a szervezet kialakításának nagy munkája.

3. Zeiner Alajos 1925 március 8-tál (1927 október 7) 1928 március 11-ig a Keletmagyar Terület elöljárója. (1927 október 19) 1928 március 18-tál 1932 március 24-ig a Középmagyar Terület elnöke. 1932 augusztus 7-től 1935 február 8-ig a Magyar Unió elöljárója.

4. Wentland Mihály 1934 októberétől 1936 augusztusáig a Magyar Unió elöljárója. Ezt megelőzőleg a Csehszlovák Unió vezetője volt.

5. Michnay László 1926 március 7-től- (1927 október) 1928 március 9-ig a Középmagyar Terület elöljárója. (1927 október) 1928 március 11-től 1930 április 3-ig a Keletmagyar Terület elöljárója. 1934 február 8-tál 1936 október 2-ig a Tiszántúli Terület elöljárója.

NYOMDÁNK TÖRTÉNETE

Midőn 1908-ban az „Utolsó Üzenet” című folyóiratunk terjesztésének növekedésével az akkori vezetők előtt világossá vált, hogy a mindszélesebb néprétegek érdeklődését kielégítő irodalmunk szükségletét csak a folyóiratoknak helyben való előállításával lehet megoldani, elhatározták, hogy erőfeszítéseket tesznek egy hazai fiókvállalat felállítására. 

1911-ben a hamburgi kiadóvállalat kiküldte W. Koch testvért, hogy tanulmányozza Budapesten a fiókvállalat létesítésének kérdését, és készítse elő a folyóiratok helyben nyomtatásának útját. Ennek eredménye egyelőre csak egy könyvlerakat létesítése lett. 1911 december 1-én a Váci körút 16. I. em. 4. szám alatt egy albérleti szobában megnyílt az első könyvlerakat, ahonnan a Hamburgból szállított könyveket és folyóiratokat szétküldték. A raktár melletti kis szoba szolgált irodahelyiségül s volt egyúttal Koch testvér lakószobája is. 

Az erőteljes és rohamos fejlődés arra kényszeríttette a vezetőséget, hogy tágasabb helyiséget keressen. Így telepedett át a lerakat a Katona József utca 28. szám alá, egyik I. emeleti nagyobb helyiségbe. Itt húzódott meg a kiadóhivatal a háború nehéz esztendei alatt, 1917-ig; ekkor a Krisztina-körút 167. sz. alatti gyülekezeti helyiségbe költözött át. 

A hamburgi Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatalának ez a fiókvállalata kizárólag csak a szorosabb értelemben vett magyarországi területet szolgálta. Az Osztrák-magyar monarchia többi területeit továbbra is Hamburgból látták el irodalmi termékekkel. A háborús zavarok miatt mindinkább súlyosbodó szállítási és közlekedési nehézségek következtében kis lerakatunknak kellett lebonyolítania a hamburgi vállalat munkájának egy részét is. Ekkor - a Balkán-államok felé irányuló könyvszállításokkal együtt - 12 különböző nyelvű irodalmi termék ment át kezünkön. 

A háborút követő rohamos pénzromlás arra késztette a vezetőséget, hogy meglévő banktőkéjüket haladéktalanul befektessék. Ilymódom került birtokunkba, 1920 április havában, az első nyomda Újpesten, az Árpád-utca 21. szám alatti házban. A 240.000 korona értékben tulajdonunkká lett nyomdában indult meg az úttörő hazai munka. A békekötés után - a megnyíló határok következtében - lehetővé vált az iratok terjesztésének megindítása az elszakított országrészek magyar-lakta területeire is. Most már a bel- és külföldi forgalom nagyarányú növekedésével felmerülő nehézségeket nem tudta nyomdánk még túlórázással sem megoldani, ezért 1921-ben már idegen nyomdákban is kellett dolgoztatnunk. A szükséglet főleg nagyobb helyiségekben és modernebb nyomdagépekben mutatkozott, ezért a hamburgi kiadóvállalat hozzájárulásával a Déli-pályaudvar közelében, a Németvölgyi út 26, szám alatt egy nyomdaépítésre alkalmas telket vásároltunk. Az építkezés 1921 nyarán meg is indult. 1922-ben befejeződött. Ezzel nyomdánk és kiadóhivatalunk előtt a megfelelő helyiségek és korszerű felszerelések birtokában a fejlődésnek az a csodálatos útja nyílt meg, mellyel művünk egész történelmében új fejezet kezdődött. 

Isten feltárta előttünk a fejlődés lehetőségeit és mi megfogadjuk, hogy a jövőben is az Úr sáfáraihoz méltóan munkálkodunk: Krisztusért és országa eljöveteléért.

Az adventüzenet irodalma Magyarországon

Az advent nép már a kezdet kezdetén felismerte a könyvek óriási lélekformáló és jellemnevelő hatását, s a Szentírás mellett a nemzeti nyelvekre lefordított saját irodalmával végzi az utolsó idők áldott misszióját. Az. iratmisszió segítségével soha be nem járt területek lakóihoz jutott el a korszerű igazság világossága. 

Hazánk földjét is kis traktátok készítették elő, porhanyították meg és tették alkalmassá az igazság magvának befogadására, még mielőtt érintette volna az első misszionárius. Messze idegenből, Hamburgból vándoroltak ide ezek a néma igehirdetők, melyek színes fedőlappal, 8 oldal terjedelemben, egészen jelentéktelen, egyszerű külsővel magyar nyelven szóltak népünkhöz. Arról nincsenek feljegyzéseink, hogy ki fordította le ezeket a műveket a Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatalában, melyek 1894­1901 között kerültek ki magyar nyelven, de az bizonyos, hogy amikor Huenergardt testvér 1898-ban hazánk területére lépett, már több ezer példány végezte itt áldásos munkáját. A könyvevangélizációs munka is megindult már a századforduló előtt. Az első könyvevangélistáról 1899-ből találunk említést, Tentesch Vilmos néven, aki Segesváron dolgozott a szászok között. Feljegyzés szerint az első magyarnyelvű könyvterjesztő Biletzky Albert volt. Huenergardt testvér 1899-ben találkozott vele Aradon és ő hívta a munkába. Ő volt Huenergardt testvérünk tolmácsa a kezdet idején és ő segítette át a magyar nyelv tanulásának nehézségein. 1902-ben Magyarországon már három könyvevangélista működött. 

Irodalmunk első magyarnyelvű termékei között szerepel egy gyülekezeti lap, címe: Arató. Első száma 1904 október 1-én jelent meg, 36 oldal terjedelemben. A szerkesztőség beköszöntőjéből kitűnik a lap tartalma és szellemi irányzata: „Benne lesznek a leckék, melyek a keresztény kötelességeiről szólnak a gyülekezeti, a családi és a mindennapi életre vonatkozólag.” Ezt a lapot is a Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala adta ki Hamburgban, felelős szerkesztője pedig Huenergardt J. testvérünk volt. A lap 1906 április 1-től már havonta jelent meg. 1908 május 1-től „Utolsó Üzenet” címmel, az évfolyam megszakítása nélkül, változatlanul havonta jelent meg, de most már mint terjesztésre szolgáló missziós folyóirat. A gyülekezet lelki szükségleteit ettől az időtől kezdve a Huenergardt tv. felelős szerkesztésében megjelenő „Evangéliumi Munkás” című gyülekezeti lap látja el. Ez a lap táplálta a közösség belső életét az 1930, év végéig. 1931 január 1-én pe­dig „Adventhírnök” néven köszöntött be. Ez a riportjellegű, gazdagtartalmú gyülekezeti lap szépszámú előfizetőnek örvendett a háborús évek elejéig, mely időtől kezdve a közbejött akadályok miatt a gyülekezet lelki életének ez az irányítója nem tölthette be áldásos hivatását. Jelenleg azonban - hála érte Istennek és a fennálló kormányzatnak - ismét lehetőség nyílt egy gyülekezeti lap megindítására, mely tartalomban a régi „Adventhírnök”-nek felel meg, de neve új: „Idők Jelei”. 

A két folyóiraton kívül irodalmunk fejlődéséről tanúskodik a traktátok számának növekedése is. 1910-ben kilencféle 12 filléres és tizenkétféle 6 filléres traktáttal jártak könyvevangélistáink. Nagyobb könyveink közül a legelső volt Dániel próféciáját magyarázó, Conradi L. R. testvérnek németből magyarra fordított könyve. 1910-ből valók „A hét titok felfedve és a hét pecsét feltörve” és „Krisztus dicsőséges eljövetele" c, könyvek. 1917-ben jut el a magyar közönséghez a „Gondolatok Krisztus hegyi beszédéről”; a „Jézushoz vezető út” és „A Jó angyalok szolgálata”. Az 1920-as évtől kezdve, egészen 1944-ig, külföldi irodalmi termékeink magyarra fordításán kívül, - melyek között White testvérnőnk könyvei és egyéb prófétikus magyarázatokat tartalmazó könyvek is szép számmal voltak képviselve - hazai íróink termékeny irodalmi munkásságának köszönhető, hogy kiadóhivatalunkban állandóan sajtó alatt volt egy-egy újabb könyv. Ebben az időben jelentek meg a „Tapasztalatok és látomások”, „Bizonyságtételek a gyülekezetek részére” című könyvek után a „Krisztus példázatai”, „Apostolok története”, „Világ Reménye”, „Üzenet az ifjúságnak”, végül a „Pátriárkák és próféták” c. könyvek. A háború után romokból újjáépített nyomdánkban készült el White testvérnő legutóbb lefordított könyve: „Keresztény életmód”. 

Vallásos irányú könyveinken kívül egészségügyi, ifjúsági és külmissziós könyvek és traktátok majdnem minden esztendő valamelyik misszióhadjáratának terjesztési anyagát szolgáltatták. Nem hagyhatjuk említés nélkül továbbá az 1930-as években nagy közkedveltségnek örvendő „Idők Jelei” című vallásos tartalmú és „Boldog Élet” c. egészségügyi folyóiratunkat. 

Így visszatekintve hazai művünk szép irodalmi múltjára, hálásak vagyunk a jó Istennek az elért komoly eredményekért és az Ő áldását kérjük az elkövetkezendő időkre is.

Idők jelei vallásos folyóirat jubileumi kiadás 1948/2. szám

Honlap | Az adventistákról... | Az adventizmus kibontakozása városunkban | Aktuális | Gyülekezeti élet | Hitelveink | Az adventmozgalom kibontakozása hazánkban | Ifjúsági osztály | Könyvevangélista osztály | Impresszum | Elérhetőségeink | Kapcsolódó honlapok | Isten-tiszteletek | Magazin

Vissza a lap tetejére

Utoljára frissítve: 2005.10.10.