Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

Az 1919 utáni Magyarországot Szekfű Gyula találóan neobarokknak nevezte, ami sokkal plasztikusabban adja vissza a lényeget, mint a keresztény-nemzeti jellegre való utalás. Ennek a neobarokknak a jegyében váltak a Horthy-korszak állami ünnepei is félig-meddig egyházias szertartásokkal egyesített megemlékezésekké, a nagy nemzeti ünnepeket a vallásosság és az áhitat jegyében ülték meg.

Amint a barokknak, úgy a neobarokknak is elsősorban a katolicizmus, a katolikus egyház volt a megtestesítője, hordozója. Ebből következik, hogy a korszakban valóban egy katolikus előretörés bontakozott ki, ami elsősorban a szerzetesrendek újabb kivirágzásában érhető tetten. Hiába volt a kormányzó református, miniszterelnökeinek és minisztereinek jelentős része protestáns, ha a mögöttes társadalmi, közéleti és kulturális közegben a katolikus többség dominanciája érvényesült.

Ami az egyházak Horthy-korszakbeli helyzetét illeti, abból a tényből indulunk ki, hogy szerepvállalásuk növekedett a liberális konzervatív időszakhoz képest. Ez az államberendezkedés szinte valamennyi területén kimutatható. Ám az arányok a katolikus egyház javára tolódnak el. Ennek oka részint számbeli túlsúlya, intézményeinek ereje, gazdasági erőforrásai, egyetemes háttere. De nem hagyható figyelmen kívül a múltbéli örökség: az egykori államegyháziság, majd uralmi helyzet, az egyházat éltető tradíció. Az egyház szervezete és akkori mentalitása nem állt távol a rendszerétől.

Az alábbiakban összefoglaljuk a katolikus egyház és az állam formális kapcsolatrendszerét, s ezen belül részletesen foglalkozunk a katolikus autonómia (egyházközségek) kérdésével. Az egyház és politika tárgykörében nem óhajtjuk n mert nagyrészt ismétlésekbe bocsátkoznánk n bemutatni a korszak keresztény pártjainak történetét, de még az egyes egyházi személyek politikai működését sem. Inkább arra törekszünk, hogy az egyháznak (amely ekkor is leginkább fejében: a püspökökben nyilatkozott meg) a politikához való viszonyáról és a nagyobb sorsfordulók idején, illetve kardinális kérdésekben kifejtett álláspontját világítsuk meg.