A csónakkal valamelyik kőhányás alatt álló vagy lassan mozgó vízrészen engedjük le horgonyunkat. A víz felszínére szórjunk a száraz etetőből 1-2 marékkal. Perceken belül a csónakunk mellett, körül snecik ezrei fogják csipegetni a lebegő porszerű etetőanyagot. Pinkit tegyük, a horgunkra hosszában felfűzve, a kötésig felhúzva úgy hogy a, horog hegye, öble teljesen szabadon látható legyen. Ezzel a szereléssel és módszerrel percek alatt megfoghatjuk a kívánt mennyiséget. Indulhatunk az általunk már ismert helyekre, de ha kedvünk és időnk is van hozzá próbálkozhatunk új részek felkutatásával is viszonylag egyszerű és mozgalmas módszeres a zátonyok melletti gyors folyású, de nem túl mély (1-4 méter) homokpadok végighorgászása. Olyan kőhányások közötti zátonyoldalt válasszunk ahol a víz sodrása erős, a víz felszínén látszanak a finom burványlások, melyeket az egyetlen homokos vízfenék bordái okoznak. A zátonyparttól való távolság lehet 10-től 50 méter is. Ha csónakunkkal a megfelelő helyre érkeztünk, engedjük le horonyunkat, kötelünket eresszük hosszúra, így gyors folyású vízben stabilan egy irányban fogunk állni. Máris vethetjük be csalijainkat. Botunk hossza tág határok között változhat: 2,4 métertől 3,9-s méretig bármelyik megteszi, ha szerelés többi része harmonikusan van összeállítva. Lényeges, hogy botunk spicce érzékeny, zsinórunk vastagsága 25-30-as legyen, 4-es, 2/0-s hosszúszárú süllőző horoggal. Orsónk mérete 40-60-as között változhat, jó minőségű fékkel - erre egy szebb balin, süllő, csuka esetleg márna fárasztásánál szükségünk lesz.

Én 30-as zsinórt, 50gr-os pálcaólmot 1/0ás Gamakatru Worm 36 vagy 314-es horgot használok. Horgunkat főzsinór végére kell kötni, úgy, hogy előtte a zsinórra 4db tejgumis szelepgumit kell egyenként felhúzni. Ezeket külön-külön lehet a zsinóron állítani, egymás mellé húzva viszont a legnagyobb ólom sem képes elmozdítani őket. A szelepgumi ütközőket a horog fölé kell felhúzni kb. 60-80cm-re. E fölé kell egy műanyag csúszóra, ólmunkat felerősíteni. Így a bevetett halfilé az ólom alatt folyamatosan lebeg a víz sodrása által.

A már rögzített csónakból a halfilével felcsalizott horgainkat a viszonylag sekély víz miatt távolabbra kell eldobnunk (20-40 méter). A dobás lehet lefelé folyásirányba, vagy rézsút oldalt is. Ez utóbbinál a víz ólmunkat legörgetné a megfelelő irányába. Az esetek többségében kapás, kapások gyorsan jelentkeznek. Legtöbbször balin, de nem ritka a süllő sem a horgon. Az emúlt évek kitűnő csuka ívásának következtében ezeken az erős sodrású részeken is gyakran számíthatunk rájuk. Ha nincs kapás, botunk emelésével horgunkat húzzuk esetenként közelebb csónakunkhoz. Egy helyen ha csak nincs folyamatosan kapás 20-30 percnél többet ne időzzünk. Húzzuk fel horonyunkat, ereszkedjünk lejjebb 40-50 métert, rögzítsük újból csónakunkat, folytathatjuk horgászatunkat. Egy délután 5-10 helyen is kísérletezhetünk. Balin, süllő a legtűzőbb délutáni napsütésben is jelentkezhet. A süllők igazi ideje azonban a szürkület körüli időszak. Ha a sötétben is maradunk legyen nálunk a csónak világításán kívül okvetlenül fejlámpa és egy erősfényű akkus lámpa is.