|
utóiratok
...és Antonioni is!...és Antonioni is!
Azt hittem rosszul látok, egy ifjú iró blogjára tévedtem, s ott olvastam: tegnap Bergman, ma Antonioni... Aztán később kiderült, mégcsak egy nap sem volt kettőjük távozása közt. Egy napon mentek el... a filmművészet e két óriása. Akik már nem igen voltak jelen.... Antonioni az ifjú blogíró számára (aki pedig egy rendkívül tájékozott, európai műveltségű valaki) bevallottan csak egy név. 83-as születése a mentség, mert Antonioni 85-ös agyvérzése után, már, önállóan, nemigen alkotott. De azért a filmjeit ismerni kéne a 80-as generációnak is. Mintahogy az én 84-es születésű lányom jól ismeri és szereti is az Éjszakát és a Nagyítást.Ha csak tévé képernyőröl is. Ami azért nem ugyanaz. Emlékszem, egyetemistaként, az auditorium maximumban milyen borzongató élmény volt a Vörös sivatag levetítése, Monica Vittivel. Vagy már kezdő tanárként, de még diákos lélekkel a nagyszabású Zabriskie point - már kisvárosi de szélesvásznú mozinkban. (ahol azóta a mozielőadások is megszűntek.) Ezek a filmek az ifjúságom is voltak... valami furcsa módon összekötött velük. Ugyanaz volt a világuk. Emberi, szomorkás, érzékeny, "elidegenedett" és mégis szép világ... Nem választottak el tőlük határok. Most idő választ el tőlük. Az Idő. S a tudat, hogy alkotójuk nincs többé. S hogy lassanként az a világ sincs, amit ábrázoltak. S az az érzékeny, emberre, a lélekre figyelő ábrázolás sem. (Vagy van? de az már nem az én világom?) CímkékANTONIONI , emlek , film , generaciok , nekrologKommentEddig 3 komment érkezett
Mondj valamitA szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz. |