Ipolytarnóc

Ipolytarnóc a határában látható, 20-30 millió éves őskori lelőhely páratlan jelentőségű emlékeiről nevezetes. Az összeurópai természeti örökség megismerésére túraútvonalat alakítottak ki.

Az eleinte alig 20 családot számláló település az írásokban először 1322-1337-ben szerepel.

A XVII.században több birtokosa is volt, ebben az időben épültek a legrégebbi kúriák, például a Baán-, a Jankovich-, a Voxith Horvát-ház. A Jankovich-kúriában működött a falu régi iskolája még a XX. század első évtizedében is.

A települést 1837-ben a Kubinyi Ferenc által felfedezett ősmaradvány-lelőhely tette nemzetközi hírűvé. A látványosság a község keleti határa mentén elterülő Ipolytarnóci Természetvédelmi Területen helyezkedik el.

Másfél évszázados tudományos vizsgálat eredményeként 1986-ban geológiai tanösvény nyílt meg itt, amely világviszonylatban is páratlan jelentőségű leleteket őriz: egy ősi vulkáni katasztrófa által elpusztított trópusi dzsungel gazdag élővilágának maradványait.

A terület az ország földtani örökségének gyöngyszeme. Túrahálózata a geológiai tanösvényhez illeszkedő kőzetparki és biológiai tanösvényekből épül fel. A kialakított útvonalat az Európa Tanács 1995-ben diplomával tüntette ki, s óta az összeurópai természeti örökséghez tartozik.

A település megközelíthető közúton: Salgótarján és Szécsény felől; vagy vasúton: itt van az Aszód-Balassagyarmat-Ipolytarnóc vasútvonal magyarországi végállomása.