A decemberben ötvenkettedik születésnapjához érkező, válogatottsággal is büszkélkedő támadó 1974-ben került a Rába ETO-hoz, amelyet játékával tizenhat éven keresztül segített. Háromszázötven élvonalbeli találkozón hatvankilenc gólt szerzett. A nyolcvanas évek végén tudatosan készült arra, hogy játékos pályafutásának befejeztével is marad a labdarúgás világában. Még javában kergette a labdát a zöld gyepen és cseleivel, no meg gyorsaságával szüntelen riogatta az ellenfél védőit, miközben középfokú edzői tanfolyamra járt. Annak elvégzése után nem sokkal Szabó Ottó már nem is játékosként, hanem edzőként léphetett be a stadion öltözőjébe.

– 1990-ben amint abbahagytam a játékot, edzőként azonnal feladatot kaptam a klubomtól. Az 1980-as korosztály képzése jelentette az első lépcsőfokot az edzői pályámon – fogalmaz az 1979-es Magyar Népköztársasági Kupa Népstadionban rendezett döntőjének (a Ferencváros volt a Rába ETO ellenfele) egyetlen gólszerzője.
Olyan gyerekekkel kezdte tehát az edzői munkát, akik az első nagy futballsikere idején még meg sem születtek.
– Adtam magamnak egy rövid időszakot arra, hogy kiderüljön: alkalmas vagyok-e az edzői feladatok ellátására. A játékosmúltam és az öltözői légkör ismerete nagy szerepet játszott abban, hogy át tudtam lendülni a kezdeti nehézségeken. Visszatekintve a már bő másfél évtizedes edzői feladataimra, úgy érzem, minden korosztállyal megtaláltam az ideális hangot. Számomra nagy megtiszteltetést jelentett, hogy a játékosaim bizalmukba fogadtak, s ha bármilyen problémájuk adódott az élet különböző területén, igyekeztem segíteni számukra.
Stark Péter és a tragikus sorsú Fehér Miklós is nevelőedzőként és példaképként tekint(ett) Szabó Ottóra, aki természetesen nagyon örül annak, hogy ilyen képességű játékosok labdarúgóként és edzőként is felnéztek rá. A “Kicsi” becenévvel illetett szakember kicsit el is érzékenyül, amikor a mérkőzés közben fiatalon elhunyt egykori játékosa szóba kerül... Majd folytatja a múltidézést.
– Pályaedzőnek először a volt csapattársam, Póczik József kért fel, ám vele csak szűk fél szezont dolgozhattam együtt. Utána viszszakerültem a junior csapathoz, mellyel sikerült bajnokságot nyernünk. Az első csapat pályaedzője ezt követően Tamási Zsolt mellett lettem, majd Varga Zoltán és Kiprich József vezetőedzői munkáját is ezen munkakörben segíthettem. Legutóbb Klement István kért fel erre a feladatra, s számomra nagy örömöt okozott, hogy Egervári Sándor is segítőjeként számít rám.
Az új vezetőedzővel kapcsolatban Szabó Ottó a nagy tapasztalatát, az eredményességét és a határozottságát emelte ki.
– Minden edző persze más és más, mindegyiknek megvan a maga elképzelése és filozófiája a munkáról. Egervári Sándor esetében talán az a legfontosabb, hogy alapként kezeli egy jó közösség kialakítását, amelyre aztán biztosan lehet és tud építeni.
A beszélgetés során természetesen kitértünk a csapat debreceni rajtjára is, melyen nem sikerült meghazudtolni a papírformát.
– Azt tudtuk, hogy a bajnok otthonában nem mi vagyunk az esélyesek, de azért titkon bíztunk a meglepetésben – jegyezte meg Szabó Ottó. – S bár a mérkőzésen nem játszottunk alárendelt szerepet, sajnos a kilencven perc döntő momentumai nem a mi javunkra dőltek el, így aztán reálisnak mondható a 2–0-ás vereségünk. Hétfőn közösen kiértékeltük a találkozót, elemeztük a pozitívumokat és a negatívumokat egyaránt.
Keddtől azonban már csakis a szombati, Tatabánya elleni hazai mérkőzésünkre koncentrálunk. Annak a mérkőzésnek egyértelműen mi leszünk az esélyesei, így aztán most abban bízunk, hogy a papírforma ezúttal is bejön. Ám nem csupán eredményesen akarunk szerepelni a hazai bemutatkozásunkon, hanem olyan játékkal szeretnénk kirukkolni, amivel a minden bizonynyal szép számú közönséget magunk mellé tudjuk állítani, s a következő győri találkozónkra még több nézőt kicsalogatni.
Baudentisztl Ferenc

Értesüléseink szerint a szeptember második felében megrendezendő, Fehérvár elleni találkozóhoz kapcsolódóan egész napos program során köszöntenék a huszonöt évvel ezelőtti győri aranycsapatot. A klub és a város közös szervezésében megtartandó rendezvényen a remények szerint mind teljesebb létszámban lesz majd ismét együtt a felejthetetlen, a győri szurkolóknak annak idején oly sok örömet szerző együttes.
Forrás: Győri Hét