Gyulai Zoltán (1887-1968)
Gyulai Zoltán pályakezdését beárnyékolják az elsô világháború tragikus eseményei. Az oly sok életet és tehetséget learató véres évek pályafutását kishíján a kezdetén kettétörik.
A fiatal kolozsvári tanárjelöltet már hallgató korában mint jelentôs tudományos karrier várományosát tartják számon. Két ízben nyeri el az egyetem fizikai pályadíját, a szelén külsô fotoeffektusára vonatkozó cikkét 1912-ben leközli a Zeitschrift für Physik. Tanulmányainak befejezése után katonáskodik, majd Tangl meghívására a kolozsvári egyetem tanársegédi státuszába lép. Alig kezdi meg a tudományos alkotómunkát, kirobban a háború. Gyulait 1914. augusztusában behívóparancs szólítja ezredéhez, majd fogságba esik, s csak nyolc év múltán térhet haza. A fogságban eltöltött évek nemcsak szellemét, hanem egészségét is megrendítik, de Gyulai bámulatraméltó akaraterôvel lesz úrrá a test elesettségén és regenerálja szellemét is. Elfoglalja a szegedi egyetemen számára fenntartott tanársegédi állást, és még 1922-ben doktorál. Disszertációjának tárgya egykori kolozsvári vizsgálatának anyaga: a szelénen kiváltható külsô fényelektromos hatás.
Két év alatt felfrissíti, a kor színvonalára emeli szakmai tájékozottságát, és 1924-ben már németországi tanulmányútra indul. Két évet tölt a fizikai kutatás jelentôs európai centrumában, Göttingenben, Pohl professzor mellett. Kreativitását jól tükrözi, hogy ezalatt a rövid idôszak alatt jelentôs és maradandó értékű eredményeket ér el egy fejlôdésének kezdetén álló tudományág, a szilárdtestfizika területén. Ezek az évek alapozzák meg tudományos tekintélyét. 1926-ban tér haza, s még ebben az évben habilitál "Az elektronok és ionok tana" tárgykörbôl. Szegedi magántanári elôadásának szövegét 1927-ben jelenteti meg a Mathematikai és Physikai Lapokban. A két ívnyi írásban a külsô és belsô fényelektromos hatásra vonatkozó ismeretek rövid összefoglalását adja. 1927-tôl kezdôdôen magántanári elôadásokat tart. Fontosabb elôadásai: Katód- és csôsugarak; Fényelektromosság, foszforeszcencia, fluoreszcencia; Radioaktivitás; Gázok gerjesztése és ionizálása elektron-ütközéssel; Elektromos vezetés fémekben és félvezetôkben.
Hazatértét követôen kutatói érdeklôdése a természetes kristályhibák felé fordul. Hartly Domonkossal végzett kísérlete az elsô tudatos próbálkozás a természetes kristályhibák kimutatására.
Újabb témakörváltozást hozott Gyulai életében a 30-as évek második fele. Ekkor kezdett foglalkozni a kristálynövekedés mechanizmusával. Különösen érdeklôdött a kristálynövekedés Kossel-féle elmélete iránt. Az elsôk között figyelte meg és írta le munkatársaival az ionkristályok növekedésével kapcsolatban a mikroszkopikus vastagságú rétegek megjelenését és mozgását, s megállapította, hogy az elméletbôl adódó szabályok a megfigyelhetô növekedési mechanizmussal csak formális összhangban vannak.
Termékeny munkásságának elismeréseként még szegedi tartózkodása alatt, 1932-ben levelezô tagjává választja a Magyar Tudományos Akadémia.