__Morvay M. Valéria FDC
Istenhegyi Szent László plébánia, 1992-ig Szabadsághegyi Szent László plébánia (1125 Bp., Diana u. 15/a): az esztergom-bpi főegyhm. budai-északi esp. ker-ének Trencséni, Galgóczy u., Kútvölgyi, Csillagvölgyi, Alkony út, Normafa, Hegyhát, Rácz Aladár, Hangya, Thomán István, Fodor u., Pethényi út által határolt területe. - A krisztinavárosi pléb-ból 1938: lelkészség, 1968: pléb. Tp-át 1852-60: Romano von Ringe és Ybl Miklós tervei alapján építették. A mai oltárképet Stetka Gyula festette. A tp-ot 1886: Pfaff Ferenc tervei szerint restaurálták, részben átépítették, a tornyot tűhegyű sisakkal látták el. 1913: neogót mennyezetet készítettek, 1914: újra fölszentelték. Org-ját (2/7 m/r) 1940: Marcell Endre építette, 1975: a FMKV átépítette. 1995: lebontották, elektronikusat vásároltak. Harangjait 1934: 74, 57 és 47 cm átm. Szlezák László öntötte. Ter-én van a →Kútvölgyi Szűz Mária (engesztelő) kápolna. - Plébánosai: 1902: Lukáts József, 1934: Szabó János, 1953: Küllős Ede, 1956: Zakar András, 1957: Bellányi Ferenc, 1987: Gyüre István, 1992: Jánosa Domokos. - 2000. XI: az ~hoz tartozik a 443. sz. Szt László cserkészcsapat. - 1990-től ~ ter-én (Mátyás kir. u. 29.) működik a →Felsővízivárosi Szent Anna plébánián 1982: alapított Batthyány Strattmann Lászlóról elnevezett Vak Gyermekek R.K. Óvodája és Isk-ja. Jánosa Domokos
Schem. Strig. 1982:265. - Patay 1982.
isteni együttműködés: Isten transzcendens, teremtő oksága, amely a véges teremtmény számára állandóan szükséges nemcsak a létben való megmaradáshoz, hanem a tevékenységhez is. - A közvetlen ~ benne van minden cselekedetben, de úgy, hogy pl. az erkölcsileg rossz tett akarása az embertől van, nem Istentől. Az együttműködés mindig szimultán, tehát minden a teremtménytől van és egyúttal minden Isten transzcendens okságától. Isten mint első ok nem a véges fizikai okok módján hat, ezért nem lehet elhatárolni, hogy egy tettben mi a másodlagos ok, és mi az első ok hatása. Az ~ áthatja az egész létet és tevékenységet, hiszen Isten nemcsak transzcendens, hanem mindenben jelenlévő is. Ennek a tanításnak a háttere a Bibliában Iz 26,12 és főleg az ApCsel 17,28. Egyh. megfogalmazása nincs, de a teol-ok, kevés kivétellel, mindig tanították. Ezzel ellene mondtak a deista elgondolásnak, mely szerint Isten megteremtette a világot, azután magára hagyta. A ker. irányzatú fil. is mindig hirdette az abszolút lét és az esetleges létező közötti metafizikai különbséget. A →fejlődéselmélet arra kötelez, hogy az ~ természetét újra átgondoljuk, főleg olyan esetekben, amikor a másodlagos okok önmaguk fölé való emelkedéséről van szó. A →fejlődés csak úgy lehetséges, ha valahol a hatás nagyobb, mint ami a természetes okokban benne volt. Az ilyen ráhatást nem kell termfölöttinek elgondolni, tehát nem szabad azonosítani a kegyelemmel. Mint teremtő erő egészen benne van a létezőkben, de nem válik alkotórészükké, mert transzcendens marad. G.F.
LThK VII:502.
isteni erények, teológiai erények: az egyházatyák szóhasználatában a →hit, →remény, →szeretet erénye (1Kor 13,13). - Azért nevezzük isteninek őket, mert forrásuk, tárgyuk és céljuk a háromságos egy Isten. Az ember képességeit alkalmassá teszik arra, hogy részesedjen az isteni természetben (vö. 2Pt 2,4). Fölkészítik az embert arra, hogy élete kapcsolatban legyen a Szentháromsággal. - Az ~ alapozzák meg, lelkesítik és határozzák meg a keresztény ember erkölcsi cselekvését. Formát adnak az összes erkölcsi erénynek, és éltetik azokat. Isten önti a lélekbe, hogy az ember az Õ gyermekeként tudjon cselekedni és kiérdemelje az örök életet (→istengyermekség). A Szentlélek jelenlétének és működésének zálogai az emberi képességekben. **
KEK 1812-13.
isteni gondviselés →gondviselés
Isteni Gondviselés Anyja: 1. a →Boldogságos Szűz Mária megtisztelő címe gondviselő jósága miatt. - 2. Mária-ünnep. Messinában 1610: éhínség idején jelent meg a Szűzanya, és a jelenés helyére a Gondviselő Szűzanya titulussal tp-ot építettek. E tp. dedikációs ünnepe okt. 2. vasárnapja. - A 17. sz: a →teatinusok epifánia után a 2. vasárnapon ünnepelték a Szűzanyát ezen a címen. - A →barnabiták Rómában, a S. Carlo ai catinari tp-ban őriznek egy csodatévő Mária-képet. Lit. tiszteletét XIII. Leó 1888: engedélyezte nov. 2. vasárnapjára, 1914: az utána következő szombatra tették át. **
Radó II:1360.
Isteni Gondviselés Kis Műve (lat. Parvum Opus Divinae Providentiae, Filii Divinae Providentiae, FDP): klerikus szerzetes kongregáció. - 1892: Tortonában alapította L. →Orione szegény és elhagyott gyermekek nevelésére és a munkások lelkipásztori gondozására. 1954: nyertek p. jóváhagyást. 1980: 203 házban 1050 tag, köztük 755 pap; 1995: 204 házban 1063 tag, köztük 739 pap élt. **
LThK X:889. - AP 1996:1454.
isteni hit (lat. fides divina): az a →hit, melynek alapja a kinyilatkoztató Isten tekintélye, tárgya a formálisan kinyilatkoztatott igazságok, a →dogmák. Fogalompárja az →egyházi hit. Sz.F.
Rahner 1980:271. - LThK 1995. IV:672. (s.v. Glaube)
Isteni Hivatások Társasága (lat. Societas Divinarum Vocationum, SDV): klerikus szerzetes kongregáció. - 1920: Olo-ban alapították papi és szerz. hivatások ébresztésére és gondozására. Isk-kat és koll-okat tartanak fenn. 1980: 54 házban 195 tag, köztük 174 pap, 1995: 40 házban 205 tag, köztük 153 pap élt. **
AP 1996:1454.
isteni ige szolgálata →igehirdetés
Isteni Ige Társasága →verbiták
isteni irgalom →Isten irgalmassága
isteni jog (lat. jus divinum): az isteni →kinyilatkoztatásra alapuló, pozitív jog. Fogalompárja az emberi (egyházi, polgári) jog.
Isteni malasztnak Anyja (lat. Mater divinae gratiae): a →Boldogságos Szűz Mária megszólítása a →Lorettói litániában. Az →istenanyaságra, Mária kegyelemmel teljességére (vö. Lk 1,28) és kegyelmet közvetítő szerepére utal.
Isteni Megváltó Leányai →Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek, →Niederbronni Nővérek
Isteni Megváltó Leányai Internátusa, Sopron, gr. Klebelsberg u.: 1918: 100, 1940: 120 növendéket fogadott, a társalgás nyelve ném. Az 1948. VI-i államosításig létezett. 88
M. diákkalauz 1940:120.
Isteni Megváltó Leányai Leánynevelő Intézete, Sopron, 1896.-1948. jún. 16.: 4 o-os polg. isk-val kezdték a tanítást, melyhez 1899: tanítónőképzőt, 1900: óvónőképzőt szerveztek. Internátusa 1918: 100 tanulót fogadott. A tanítónőképző 1923: 5, az óvónőképző 1927: 3, 1931: 4 évf-os lett. 1922. IX: 4 évf-os f. keresk. isk. nyílt, mely 1940: keresk. leányközépisk. lett. 1924: 3 évf-os nőiparisk. nyílt. 1945-48: megszervezték a 8 o-os ált. isk-t. 1948: államosították. M.I.
Az Isteni Megváltó Leányai polg. leányisk-ja, Sopron. Tájékoztató magántanulók részére. Sopron, 1942.
Isteni Megváltó Leányai Női Felső Kereskedelmi Iskolája, Sopron, gr. Klebelsberg u. 3. sz., 1922-1948: A tanint. mellett fokozatosan építették 4 évf-os isk-vá. A r. anyaházában alapították. 1927: az újonnan épített Szt József int-be költözött. Külön tornaterme volt, udvara 1350 m², sporttelepe 2752 m². 1937: a 4 o-ban 74 tanuló (ebből 68 internátusi) 10 írógépet használt; ig.: M. Gulyás Alice. 88
Szakokt. évkv. 1937:339.
Isteni Megváltó Leányai Nőipariskolája, Sopron, gr. Klebelsberg u. 3. sz., 1923-1948: Első otthona 1923-27: a r. anyaházában, a második a Szt József Int-ben volt, tornateremmel, 2752 m²-es sportteleppel, 1350 m²-es udvarral, internátussal. 1937: a 3 o-ban 46 tanuló 16 varrógépet használt; ig.: Feichtinger Mátyás. 88
Szakokt. évkv. 1937:225.
Isteni Megváltó Leányai Szent Margit Leánygimnáziumának Internátusa, Bp., XI. Szt Imre hg. útja 5-7.: Az 1948. VI-i államosításig létezett. 88
M. diákkalauz 1940:96.
Isteni Megváltó Leányainak Soproni Kongregációja, nénék
→Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek
Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek (lat. Sorores a Divino Redemptore, SDR): magyar női szerzetes kongregáció. - Eredete a →Niederbronni Nővérekhez nyúlik vissza. 1863: Simor János győri pp. meghívására az E. →Eppinger által alapított bécsi zárdából jöttek nővérek Sopronba. Árvaházi gyermekek gondozását, majd szegénygondozást és házi betegápolást vállaltak. Jámborságuk és áldozatkészségük megnyerte a soproniak bizalmát, s hamarosan leányok jelentkeztek fölvételre. Az újoncnők képzését nehézzé tette a niederbronni anyaház távolsága, ahova a szülők sem szívesen engedték útrakelni leányaikat. Ezért az időközben esztergomi érs-ké lett Simor János 1867. VI. 13: önállósította a soproni közösséget, s engedélyezte a noviciátus fölállítását. - A nővérek számának növekedése miatt már 1866: nagyobb épületet és a bőv-t lehetővé tevő ter-et vásároltak, de a városfalon kívül, az isk-któl távol, ami nehézkessé tette a gyermekek isk-ba járását. Ekkor a nővérek tanulni kezdtek, s megfelelő képesítést szereztek, hogy maguk oktathassák a gyermekeket. Így alakult ki az ~ 2. nagy apostolkodási ter-e, a tanítás-nevelés óvodában, isk-ban. - 1868: az ált. tankötelezettség bev-e megszaporította az ~ feladatait is, sok óv-ba és isk-ba hívták a nővéreket. Az első főnöknő, Gossi M. Evergilla alapításai: 1874: Nezsider (óv., el. isk.), 1875: Győr-Nádorváros (el. isk., árvaház), 1876: Érsekújvár, Csorna (óv., el. isk.), 1877: Csepreg (el. isk.), 1880: Sopron (kórházi betegápolás), 1881: Kismarton (óv., el. isk., kézimunka isk.), 1882: Győr (dolgozó leányok otthona). - A kongr. fejlődése tehát a tanítás, nevelés, kórházi betegápolás és a szoc. gondozás irányába mutatott. - 1886-87: Sopronban épült az anyaház tp-a (→Sopron-Isteni Megváltó plébánia), 1899: a tanítónő-, 1900: óvónőképző. Ettől kezdve majdnem minden évben nyitottak óv-t, isk-t, v. vállaltak betegápolást egy újabb kórházban, ill. szegénygondozást egy-egy városi v. járási “szegényápoldában”. - Sopronban 1896: nyitották meg az 1. polg. isk-t, 1922: a női felsőkeresk., 1923: női iparisk-t. Mindezeket az 1927: épült →Szent József Intézetben helyezték el. Később itt működött az óvónőképző is. - A kongr. 1920: alapította Budán a →Szent Margit Leánygimnáziumot, melyhez a főv-tól kaptak kölcsön tantermeket. 1932: készült el saját isk-épületük, melyben a 8 o-os gimn. mellett modernnyelvi leánylíceum és diákotthon is működött. - Az ~ külf-ön. Kováts Kálmán pléb. hívására 1912. X. 2: érkezett 4 nővér Sopronból McKeesportba (Pennsylvania állam, USA). Innen járták a környéket és tanították hittanra és magyar alapismeretekre a kivándorolt családok gyermekeit. 10 é. át voltak vándortanítók, oltáregyleteket, Mária Kongr-t szerveztek. Horváth Szabina 1920: visszajött Mo-ra, és 1921. II: magával vitt 13 nővért. 1924: McKeesport közp-tal önálló amerikai magyar rendtart-t alapítottak. 1926: az anyaházat áthelyezték Elisabethbe (Pa.). 1944: már 100 nővér volt. 1961: új anyaházat építettek. 1921-35: Pittsburgben, 1921-27: Toledóban, 1922-től Clevelandben működtek. A 70-es évek végén kat. isk-ban tanítottak, szellemileg elmaradt gyermekekkel foglalkoztak, kórházuk volt, öregotthonokat vezettek, 4 éves akadémiájuk volt leányok számára, keresk. szakokt-t folytattak. - A →trianoni békével Au-hoz került 10 házban 35, CS-hoz 8 házban 58 nővér. A határok nagyon megnehezítették a kapcsolattartást, ezért 1924: Eisenstadt, ill. Érsekújvár (később Igló) közp-tal önálló tart-ok alakultak. Az elcsatolt D-i ter-eken a nővérek nem dolgozhattak tovább, ezért visszatértek Mo-ra. - 1944-45: az ~ házaiban a többi szerzházhoz hasonlóan mentették az üldözötteket. Az államosítás és a →szerzetesrendek föloszlatása előtt int-eik és tevékenységi körük: Bp.: Szt Margit Intézet; Collegium Marianum; Szt Anna Koll.; Szt Erzsébet-panzió és német óv.; Közp. Szem. háztartása; Illyés Urológiai Klinika; Herzog Belgyógyászati Klinika; Szt István-közkórház; Agyagosszergény: óv., el. isk.; Ács: el. isk.; Baja: közkórház; Boldogkőváralja: óv., el. isk.; Budakeszi: el. isk.; Csepreg, Csicsó: óv., el. isk.; Csongrád: el. isk.; Csorna: óv., el., polg. isk., Margit-közkórház; Ercsi: óv., el. isk., házi szegénygondozó; Écs: óv., el. isk.; Érsekújvár: Flenger-int. (óv., polg., 2 é. keresk. isk., koll.), Simor-int. (el. isk-k), →Szent Katalin Nevelőintézet (leánygimn., líceum); Fertőrákos: óv., el. isk.; Gáva: óv., el., varróisk.; Győr: Nagyszem. háztartása; Győrnádorváros: óv., el., polg. isk. koll-mal, Szentháromság-kórház; Győrszabadhegy, Győrújváros, Győrkajár: óv., el. isk.; Hort: el. isk., nyári óv.; Jászárokszállás: óv., el., polg. isk.; Kapuvár: közkórház; Kassa: szem. háztartás, áll. kórház; Kenderes: el. isk.; Komárom: óv., el. isk., Marianum háztartása; Letenye: szeretetház; Lövő: óv., el. isk.; Martonvásár: óv., egyes-ek; Mándok: óv., el. isk.; Mezőkövesd: el. isk., nyári óv., konviktus háztartása; Mosonszentjános, Mosonszentpéter, Mosonszolnok: el. isk.; Nasvad: óv., el. isk.; Nádszeg: el. isk.; Nyíregyháza: fiúkoll. házt-a; Oroszvár: el. isk.; Ózd: el., polg. isk.; Pered: el. isk.; Pestszenterzsébet: óv.; Püspökladány: el. isk., szeretetház; Rajka: el. isk.; Rábapordány: óv.; Rozsnyó: szem. háztartása, közkórház; Sárvár: közkórház; Sopron: anyaház, jelöltinternátus, polg. isk., líceum, tanítónőképző, gyakorló óv. és el. isk., házi betegápolás és szegénygondozás, Karitász-iroda, Erzsébet-közkórház, Maria Josephinum Internátus, Polgárotthon szeretetház, Szt József Int. (nőiparisk., f. keresk. isk., óvonóképző koll-mal); Süttör: óv., el. isk.; Szajol: el. isk.; Szeged: belgyógyászati klinika; Szentes: közkórház; Szekszárd: el. isk. és magángimn.; Szentistván: el. isk.; Szigetvár: közkórház; Szikszó: kórház; Szil: el. isk. és nyári óv.; Szolnok: közkórház; Tardoskedd: el. isk.; Tata: kórház; Tiszafüred: el. isk.; Tótmegyer: el. isk. (szlovák); Újszász: Mater Redemptoris üdülő és lelkigyakorlatos ház; Vác: el. isk., fiúkoll.; Vecsés: óv., el. isk., szeretetház; Zalaegerszeg: közkórház, szeretetház; Zenta: kórház; Zomba: beteg nővérek otthona. - 1848: az isk-k, 1950: a zárdák elvétele után a nővéreket eltávolították v. internálták, közel 1200 nővért. - 1989: az ~ kongr-ja újraindult. 1990: Leányfalun kápt-t tartottak, megalakult a tart. vezetőség. 1992: Bpen visszakapták egykori tanulm. házuk, a Szt Anna Koll. 6 szobáját (Horánszky u.), 1993: az egész épületet. Gyors felújítás után ősszel 46 fős koll-ot nyitottak egy. és főisk. leányoknak. Piliscsabán óvodát nyitottak. Csornán visszakapták isk-jukat, 8 o-os ált. isk-t vezetnek 420 tanulóval. A szekszárdi óv. és isk. csereépületben indult újra. 1996: visszakapták a budai Szt Margit Gimn-ot, 4 és 6 o-os tagozatban 920 tanulója van. A Piliscsabán visszakapott kis. szoc. otthont bővítve és átépítve a nővérek és más idősek gondozására használják. - Ált. főnöknői: Gürtler M. Basilissa, Baumann M. Franciska, Gossi M. Evergilla, Steinmayr M. Stanisla, →Maurer M. Bonaventúra, Berghofer M. Berchmana, Flettner M. Archangela, 1983-1990: Huszár M. Lujza, 2000: Balog M. Rita. Szücs M. Donatilla
MKA 1929:282. - Gausz 1943:159. - Pilinyi 1943:270. - MEN 1948:323. - Török 1978:422. - Zakar 1980:35. - Ribai M. Elma: Az ~ kongr-jának tört. Kz., 1994.
Isteni Pásztor Anyja, szept. 3.: A sevillai kapucinusok tp-ában őrzik a “Divina Pastora”, az ~ csodatévő képét. A helyi ünneplést VII. Pius engedélyezte a húsvét utáni 2. vasárnapra, majd később szept. 3-ra tették át. Több sp. egyhm. megünnepli.
Radó II:1360.
__Morvay M. Valéria FDC
__Bauer M. Kosztka FDC
Isteni Szeretet Leányai Társulata (ném. Töchter der göttlichen Liebe, lat. Societas Filiarum Divinae Caritatis, FDC): pápai jogú női szerzetes kongregáció. - 1868: Bécsben alapította M. Franziska →Lechner bajor tanítónő szolgálóleányok kiképzése, elhelyezkedésük segítése és részükre öregotthonok létesítése, valamint szegény, árva leányok nevelése és oktatása céljából. 1980: 190 házban 1800 nővér élt. - 1. Mo-on 1870: Bpen előbb a Soroksári úton (1999: Ráday u. 36.) szolgálóleányok részére Mária Int-et nyitottak. A szomszédos telek megvásárlása után a Knézits u. 7. sz. alatt fölépítették a Szt Margit Int-et. 1919: a m. házak önálló tart-nyá szerveződtek. Első tartfőnöknőjük, Morvay M. Valéria szorgalmazására 1926: a Svábhegyen az Amerikába kivándorolt m. nővérek segítséggel épült az anyaház, mely 1944: 200 munkaszolgálatosnak, ezek távoztával 110 felnőttnek és gyermeknek adott ellátást és menedéket. E nagyméretű embermentés a nyilasok tudomására jutott, a rházat megszállták és a zsidókat elhurcolták. 1945. I. 19: szovjet alakulatok szállták meg a házat, 394 sebesült szovjet katona kapott segítséget és ápolást. I. 11: Rákospalotán a tisztaságát védelmező, 30. é. Zuggó M. Klementina nővért egy orosz katona megölte. 1946: a Szt Margit Int-ben dán segélyből naponta 553 gyermeket ebédeltettek. 1949. VIII: →Pinke M. Júlia nővért, a Patrona Hungariae tanárnőjét koncepciós perben 11 é. börtönre ítélték, amiből 7 é. letöltött. - Intézeteik és tevékenységi köreik a 40-es években: Bp.: XII. Farkasvölgyi u. 12-14.: tart-főnökség és anyaház házt. gazd. továbbképző internátussal; IX. Knézits u. 7.: Szent Margit Leánynevelő Intézet, óv., el. és polg. isk., 2 é. keresk. szaktanf., internátus, →Patrona Hungariae Leánygimnázium; IX. Bokréta u. 3.: Kat. Nővédő Egyes. Otthona; IX. Bokréta u. 27.: Mária Int. árvaház, házt. alkalmazottak otthona és elhelyező irodája; Albertirsa: polg. isk.; Berzence: óv., el. isk.; Celldömölk: óv., el., polg. isk. internátussal; Debrecen: fiúkoll. házt-vezetése; Eger: ciszt. rház és érsekség házt-vezetése; Győrszentiván, Karád, Légrád: óv., el. isk.; Marcali: el. isk.; Nógrádverőce: papi üdülőotthon; Nyergesújfalu: óv., polg. isk. koll-mal; Rákospalota: el. isk.; Tab, Toponár: óv., el. isk.; Veszprém: ppi palota és szem. házt-a; Zirc: óv., el. isk. - 1877: 1 házban 15, 1910: 10 házban 171, 1930: 11 házban 200, 1950: 12 házban 270 nővér élt. - 2. Észak-Amerikában. 1913: Morvay Valéria és Bauer Kosztka nővér a New York-i bíb. hívására Amerikába utazott, s New Yorkban Our Lady of Hungary, St. Mary’s Home néven leányotthont nyitottak Mo-ról érkezett nővérek segítségével. Hamarosan több m. pléb. kérte, hogy tanítsanak náluk, így több, m-ok által lakott helyen megtelepedtek. 10 é. alatt Mo-ról 51 nővér ment Amerikába, ahol 1921: önálló rendtart-nyá alakultak, az első tart-főnöknő Bauer Kosztka. Az É-amerikai misszióban 1923: 10 házban 100, 1939: 21 házban 200 nővér dolgozott. 1940: Kanadában is megtelepedtek. Scheuring M. Krisztina FDC
LThK VI:1042. - MKA 1929:284. - Pilinyi 1943:268. - MEN 1948:326. - Török 1978:426. - Zakar 1980:36. - EH 1992:85. - Puskely I:393.
isteni törvény (lat. lex divina): 1. tág értelemben minden igaz és helyes →törvény, mely tiszteli a →természettörvényt és az emberi →személyt, s annak szempontjait becsületesen képviseli. Az ilyen törvény közvetve v. közvetlenül Istentől származik. Már →Platón az örök ~ vetületeinek tartotta az emberi törv-eket. - 2. szoros értelemben a →kinyilatkoztatásból, tehát közvetlenül Istentől eredő erkölcsi törvények összessége. Ilyen az →örök törvény (lex aeterna), a →természetes erkölcsi törvény, az ÓSz törv-e (→Tízparancsolat) és az evangéliumi erkölcs parancsolatai (→új parancs). - Az ~ nem köti meg az Isten képmására teremtett ember →szabadságát, hanem annak helyes használatát és teljes kibontakozását biztosítja a →szeretet rendjében. →emberi cselekedet, →engedelmesség **
VS 17.
Isteni Üdvözítő Nővérei →Szalvátor Nővérek
istenismeret: 1. Isten önmagáról való ismerete, ill. Jézus Krisztusnak az Atyáról való ismerete (abszolút, tökéletes, teljes ~). - 2. Az ember ~e mindig töredékes. A természetes ~ az emberi →ész és a →lélek képességeinek közreműködésével születik a teremtett világ törvényeinek és Isten jóságának megismeréséből. A természetfölötti ~ az emberi erőfeszítéstől független, Isten ingyenes ajándéka (→szemlélődés). - a) A Szentírás kezdettől fogva Isten helyes ismeretében látja azon javak összességét, melyeket a kinyilatkoztatásban maga az emberszerető Isten adott teremtményének. Az ÓSz legrégibb kv-eiben és dalaiban ujjong a tudat, hogy Izr. sajátos, közvetlen módon, természetfölötti megközelítésben ismeri Istent: “Ismeretes Judában az Isten; nagy az Ő neve Izraelben” (Zsolt 75,1). Isten népét a pogányoktól épp ~e különbözteti meg (vö. MTörv 4,5.32-40; 10,21). “A bölcs ne dicsekedjék az ő bölcsességével, és az erős ne dicsekedjék az ő erősségével, és a gazdag ne dicsekedjék az ő gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék a dicsekvő, hogy ismeri és tudja, hogy én vagyok az Úr.” (Jer 9,22-23). - Az ósz-i nép ~e nem elméleti tudás arról, hogy ki az Isten és milyen az Isten, hanem gyakorlati ismeret: fölségének elismerése és parancsainak megtartása. Az ~ uralmának és hatalmának elfogadása és tisztelete. Isten megismerésének forrásai az Õ tettei (MTörv 11,2; Iz 41,20; Oz 11,3;13,4; Mik 6,5); ezek tanúsítják istenségét (MTörv 4,39; 8,5; Zsolt 46,11; Iz 43,10). Az ~ből következik az →engedelmesség (Zsolt 9,11; Iz 1,3; 11,2.9; Jer 2,8; 9,2-5; Oz 4,2.6; 6,6; Péld 1,7; 9,10), az →istenfélelem (Péld 9,10; vö. Iz 11,2) és az igazságosság (vö. Jer 22,16). A →bálványimádás elleni küzdelemben az ~ “tudás” lett arról, hogy egy Isten van, “Isten az egyedül való”, a bálványok semmik (Iz 43,10; 44,8; de főleg: Bölcs 12,27; 13,1-9). -
b) Az ÚSz átvette az ósz-i fogalmat (pl. Róm 2,20; 2Kor 2,14; 4,6; Zsid 8,11; vö. Jer 31,34). Isten jótetteinek engedelmes és hálás elismerése azonban Isten kegyelmi ajándékaként jelenik meg (1Kor 1,4-5; 12,8; Ef 1,17; vö. Jer 24,7; 31,33; Bölcs 9,17). Ugyanakkor Isten titkait nem ismeri senki, csak Isten Lelke; a Lélek mindent átlát, még Isten mélységeit is (1Kor 2,10); ismeri Isten “titokzatos, rejtett bölcsességét”, üdvözítő terveit (2,7-9; vö. Róm 11,33). Istennek e titkait az emberrel csak a Szentlélek ismertetheti meg (1Kor 2,10; →kinyilatkoztatás). Ezért csak a “lelki ember” érti meg az isteni bölcsesség titkait, aki megkapta a Szentlelket és úgy él, ahogy a Szentlélek kívánja; a “testi ember” (vö. Júd 19) nem tekinthet bele Isten mélységeibe és bölcsessége titkaiba (1Kor 2,12-16). - Jézus ebben foglalja össze tevékenységét: “Megismertettem a te nevedet az emberekkel”; és ebben tűzi ki az üdvösség tartalmát: “Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, igaz Istent, és akit elküldöttél, a Jézus Krisztust”; “Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja” (Mt 11,25-27). Ez a kölcsönös ismeret az isteni természet azonosságát tételezi föl; Atya és Fiú egyaránt olyan szinten állnak, mely fölötte áll az embernek, senki meg nem ismerheti lényüket, ezért Isten kinyilatkoztatja (Jn 1,18; vö. Péld 8,12; 30,3; LXX; Bölcs 8,21; 9,16; Sir 51,17). A 4. evang-ban szintén megtalálható a gondolat: “Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát” (Jn 10,14). A jó pásztor és juhai közti kölcsönös ismeret nem elméleti jellegű, hanem a szeretetből született gyakorlati ismeret (14,21; 1Jn 2,3-5); hasonlít az Atya és a Fiú közti kölcsönös ismeretre, de a hasonlat csak analógiás: az ember számára az ~ alapja a →hit (Jn 6,69; 10,38; 16,30; 17,7; 1Jn 4,16); a Fiú azonban magában hordozza az Atya ismeretét (Jn 7,29; 8,55; 17,25), sőt egyedül Õ ismeri a láthatatlan Istent (1,18; 6,46; 1Jn 4,12), s csak Ő ismertetheti meg az emberekkel (1,18; 14,6.9), mert Ő Isten és az Atyában van (1,18; vö. 10,38; 14,11; 77,21), egy az Atyával (10,30; 17,22). - Mivel az ~ termfölötti és csak a hittel fogadott kinyilatkoztatás révén válhat az ember osztályrészévé, az ÚSz-ben az ~ gyakorlatilag azonos a hittel. Az ~ révén az ember hasonlóvá válik Istenhez (3,2); ezért a hit és a megismerés az →örök életnek (Jn 3,15.36; 6,40.47.51) és az →istengyermekségnek is záloga, sőt az ~ maga az örök élet. - Az ~ Szt Pál szerint is Isten kegyelme, mert Istent ismerni valójában ‘Istentől ismertnek lenni’ (Gal 4,9; 1Kor 8,3), az ismer ige tkp. ósz-i értelmében (Kiv 33,12; Jer 1,4; Oz 13,4; Ám 3,2): ‘az Istentől áldottnak és kiválasztottnak lenni’. - Az ÚSz-nek ebben az ~et illető tanításában több vallástörténész (W. Bousset, R. Reitzenstein, R. Bultmann, A. Loisy) a hellénista →gnózis hatását keresi. De ha érvényesült is Pál ap. és János evang. szóhasználatában ez a hatás, nem szabad elfelejteni, hogy az úsz-i gnózis alapvetően különbözik a hellénistától. Míg a hellénista gnózis Istentől adott, üdvösséget munkáló, tisztán értelmi ismeret, addig Szt Pál és Szt János fölfogásában az ~ a szeretetet is magában foglalja (Jn 14,20; 17,6; 1Kor 8,2; 1Jn 3,14; 4,12; 5,1). - A földön megszerezhető ~ nem tökéletes, “homályos”, →tükörben látható, és csak az örök életben lesz tökéletes (1Kor 13,12). - c) Teológiailag: →Isten megismerhetősége. **
Dogmatika 1937. I:287. - BL:719.
istenítélet (lat. ordalia): szoros értelemben bírói eljárás, Isten segítségül hívása az ártatlanság vagy bűnösség bizonyítására; tágabb értelemben ide tartozik az →előjelek kérése, a tudakozó eljárások sok fajtája (pl. rejtett dolgok, elveszett tárgyak, személyek, kincs v. víz lelőhelyére kért döntések). - 1. A vallástört-ben szinte minden népnél megtalálható az ~. Alapja a hit, hogy az istenek az igazmondás, az ártatlanok pártján állnak, és nem engedik, hogy az igazságra ne derüljön fény. A kerség előtti időkben a term. erőkhöz folyamodtak csodáért igazuk bizonyítására. Gyakoribb formái: eskü (az illető kimondja, hogy vállalja Isten büntetését, ha nem igaz az, amire esküszik), párviadal (az ártatlan győzzön Isten segítségével), tűz-, víz- stb. próbák (Isten csodatevő hatalma nem engedi az ártatlant megégni, vízbe fulladni). Mindezzel a termfölötti erőket v. az isteneket arra kérik, hogy büntessék v. semmisítsék meg azt, aki valótlant állít, ill. a rágalmazó viselje azt a büntetést, amit a megrágalmazottra kért. Pl. Hammurápi törvénykönyvében (Kr. e. 2000 k.): “Ha egy polgár egy polgárt varázslással vádol, de nem bizonyítja, a vádlott menjen a folyó(istenséghez), merüljön meg a folyóban, és ha a víz elnyeli, a vádlója kapja meg a házát; de ha a folyó ezt a polgárt megtisztítja (a vádtól) és épen visszajön, vádlóját öljék meg, és az, aki a vízből fölmerült, kapja meg vádlója házát.” - 2. A Szentírásban mint bírói eljárás nem fordul elő. Valamennyire az ~re emlékeztet a →féltékenységi ítélet. A zsoltárokban fölismerhető az ~et kérő ima (34, 42, 72, 82), ez azonban nem az ~ szokására megy vissza, hanem az isteni igazságosságba vetett bizalomra: “Mert van-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, mely nyomorúságot szerez a törvény színe alatt?” (93,20; vö. Zsolt 5; 17; 26; 27; 31; 35). A zsoltáros tudja, hogy “Isten eljön a földet megítélni igazságban, és a népeket igazmondásban” (95,13), és “az istentelenek meg nem állhatnak az ítéletben (1,6); de azt is tudja, hogy Isten előtt senki sem hivatkozhat önmaga igazságára (Zsolt 129), ezért az →ítéletnél mindig fontosabb számára →Isten irgalmassága. Olykor a próf-k utalnak az ~re (pl. Jer 8,14-17; Ez 23,31-34; Mik 6,1-16). - 3. Az Egyh. bár alkalmazta az ~et, sőt hivatalosan szabályozta, egy-egy fajtáját mindig újra tiltotta. Az eredendően nem ker. jellegű eljárásokban ugyanis sokszor megmaradtak a mágikus, istenséget kényszerítő mozzanatok. 603: Nagy Szt Gergely p. (ur. 590-604) is →istenkísértésnek nevezte az ~eket, s különösen a 9-13. sz: tudunk sok pápai, ppi, zsin. tiltásról (1215: lateráni zsin). A 15. sz-tól kezdve egész Eu-ban elítélték minden fajtáját; különleges egyh. és világi törv-eket, rendeleteket hoztak ellene. Egyh. és világi bíróságok által gyakorolt változataira a 9. sz-tól egészen a 18. sz-ig vannak adataink lényegében minden Ny- és közép-eu. orsz-ból. Legtovább a boszorkányüldöző hatóságok alkalmazták, elsősorban a vízpróbát. Az újkorig élt a tiltott magángyakorlattá vált válfaja, a →párbaj. - Mo-on először I. (Szt) László (ur. 1077-95) törv-ei említik (Szabolcsi zsin., 1092: “A tüzesvas- és forróvíz próbás ítéletben 3 megbízható tanú tanúsítsa az ártatlanságot v. bűnösséget), majd Kálmán kir. (ur. 1095-1116) szabályozza az ~et, amennyiben csak a ppségeken és a nagyobb prépságok székhelyein engedélyezte. Árpád-kori, váradi, budai és aradi egyh-akra vonatkozó adataink után a legtöbb m. adat a nálunk világi bíróságok előtt zajló, 16-18. sz. boszorkányperekből ismert. - Leggyakrabban alkalmazott módozata a tűzpróba volt, egyben erről rendelkezünk a legrégebbi eu. adatokkal: 9. sz. egyh. rendeletek szabályozták a lit-t, melynek során alkalmazták. Egyik fajtája szerint az ártatlanságot bizonyítandó, tűzön kell a gyanúsítottnak átmennie; a másik, gyakoribb módszer a tüzes vas viselése. Utóbbinak sok hazai adatát tartalmazza a 12-14. sz: Szt László kir. sírjánál vezetett jegyzőkv. a →Váradi Regestrum, amely 389 peres ügyet írt le. Ártatlansági eskük és kibéküléssel végződő ügyek mellett sok a tűzpróba-adat. A vádlottnak tüzes vasat kellett hordoznia, v. tüzes szántóvasakon járnia a tp. előcsarnokában, imádságban és böjtben eltöltött 3 nap után. A próba kiállását követő 3 nap elteltével vizsgálták meg, hogy van-e a bűnösséget bizonyító sérülés a gyanúsítotton. - A vízpróba két fajtája: a gyanúsított forró vízbe nyúlt, pl. üstbe helyezett tárgyat kellett kivennie, v. őt magát dobták hideg vízbe; ha ártatlan, nem sebesült meg, ill. lesüllyedt a vízben. Ez a fajta divinációs eljárás gazdagon dokumentált egész Közép- és Ny-Eu-ban a 9-16. sz-ig; 12. sz. bajor rituálé dolgozta ki lefolyását. A boszorkányüldöző hatóságok legfontosabb ártatlanságot bizonyító próbája volt a 16-18. sz. betiltásáig ill. megszüntetéséig. Gyakran szerepelt, világi bíróságok előtt, a hazai boszorkányperekben is; 1728: a nagy szegedi perben pl. mindkét fajtáját alkalmazták. Nemcsak hatósági eljárás volt, hanem a falusi, kisvárosi közösségek önkéntes boszorkányellenes akcióiban is helyet kapott, mint erre még jóval a perek megszűnte utáni, 19. sz. osztr. és m. adatok is vallanak. Az ort. egyh. ter-én, ill. K- és DK-Eu. népi gyakorlatából is tudunk alkalmazásáról a legújabb korig. A vízpróba egyik alapja a boszorkányüldözők szerint az, hogy az ördöggel szövetkezett egyének súlya a normálisnál könnyebb, ezért marad a boszorkány fenn a vízen. Uez az elv érvényesült a boszorkányüldöző mérlegpróbánál, ennek során egyszerűen megmérték a gyanúsítottat, akinek normális súlya igazolta ártatlanságát. A harapás-próbára elsősorban a boszorkányperek szolgáltatnak adatokat, Mo-on is: a sztelt kenyér lenyelése közben mondott átok a bűnöst megbetegíti, az ártatlant nem. Ném. adatok szerint mérgezett étellel is végeztek próbát. - A tetemrehívás, az eddigiekkel szemben, a 14-17. sz. adatok szerint Eu-szerte elsősorban világi törv-székek előtt folyt. 16-17. sz. törv-ek írták elő a pontos eljárás mikéntjét, az elv azonban sokkal régebbi: az élő holttest ősi elképzelésén alapszik, amely szerint a halál után az ember testileg tovább él. Másik alapja a vérben megjelenő lélek szintén ősi elképzelése. A próba lényege (melyet Arany János költeményéből ismerhetünk) a halált okozó kés, golyó nyomának megérintése: amikor a tettes helyezi a sebre kezét, a tetem vérezni kezd. A módszert tisztítóesküvel együtt alkalmazták. - Legvilágosabb a pogány eredet a sorsvetés-jellegű ~eknél. Ez inkább népies, mintsem hatóságok előtt gyakorolt módszer volt; az Egyh. sokszor tiltotta. Vallási keretekben csak egy fajtáját, az oltárra helyezett, letakart tárgyak közüli sorshúzást alkalmazták: pl. egy ártatlan gyereknek kellett sima és kereszttel ellátott vesszők közül húznia. -
4. A népies ~i módszerek kerség előtti formái a különböző sorsvetések. Legfontosabb a függesztett tárgyak alkalmazása, ahol azok elmozdulása adta meg a várt jelet. Ezen eljárások ker. változata a kora újkortól Eu. sok helyén gyakorolt ítélethozatal fölfüggesztett Bibliával, imakv-vel, prot-oknál zsoltároskv-vel is. Ősibb, de ma is gyakorolt változata a rostaforgatás, amelyet egyéb célok mellett a bűnös személy kijelölésére is alkalmaztak. A legáltalánosabb m. módszer az volt, hogy a szita kávájába ollót szúrtak, ennél fogva tartották ketten ujjuk hegyével a rostát. A rosta kávájába pénzt, fésűt, imakv-et stb. helyeztek. Sztekhez intézett fohászba szőtték a kérdést: “Szt Péter, Szt Pál, fordítsd meg a rostát, ha Bálint Pista lopta el a tyúkomat”. A gyanúsítottak nevének fölsorolása közben a rosta a bűnös említésekor fordult meg. Hasonló céllal rostavetést is alkalmaztak: a földön megpörgetett rosta gurulásának irányából következtettek. - Az eu. és m. parasztság a vízpróba mellett a boszorkány v. a rontást elkövető személy kijelölésére alkalmazta a forró ólom v. viasz, esetleg tojásfehérje hideg vízbe öntését; ilyenkor a vízben kialakuló formákból következtettek a tettes személyére. Ez igen régi, K-i eredetű eljárás: Hammurápi törv-eiben és József bibliai tört-ében is szerepel az olaj vízben fölvett alakzatából való jóslás. Népi tettes-kereső módszer volt az igézet v. szemverés okozóját vízbe ejtett parazsakkal megkeresni: a bűnös személy kilétét a parazsak lesüllyedésének mértékéből állapították meg. Mindkét eljárást főleg Közép-DK-Eu. parasztsága ismerte, az utóbbi is az ókori K-re vezethető vissza. Ezek lényegében mágikus eljárások, csak alkalomszerűen jöttek létre vallásos változataik, melyek a döntést, a bűnös kijelölését Istentől, szentektől kérték. B.A.-P.É.-**
Péterffy I:29, 44. - Pesty Frigyes: A perdöntő bajvívások tört. Mo-on. Pest, 1867. - Illés József: Az ~ekről. Máramarossziget, 1899. - Mommsen, Th.: Zum ältesten Strafrecht der Kulturvölker. Jena, 1905. - Vajna Károly: Régi hazai büntetések. 1-2. köt. Bp., 1906-07. - Thót László: Az ~ekről, kül. tek. hazánkra. Bp., 1908. - Zeitschr. für Religionsgeschichte 1912:208. (Köstler, R.: Der Anteil des Christentums an den Ordalien) - Browle, Petrus SJ: De ordaliis. Romae, 1932. - Eilers 1932:17. - M. Nyelv 1934. (Szendrey Zsigmond: A rostavetés) - Eckhart 1946:395. - Nottarp, Hermann: Gottesurteilstudien. München, 1956. - Thomas, K.: Religion and the decline of magic. London, 1971:230. - Hadtört. Közlem. 1986. (Borosy András: Perdöntő párviadalok Mo-on) - BL:721.
istenítéletfa: a lepényfafélék (Caesalpiniaceae) családjába tartozó Erythrophloeum guineense nevű növény hivatalos magyar neve. Mo-on a növény nem fordul elő. A név eredete ismeretlen. S.J.
istenivé válás (gör. theoszisz), megistenülés: 1. A vallástörténelemben az indiai →upanisádok szerint a megváltott lélek beleolvad a végtelen Brahmába. →Egyiptomban az uralkodók trónra lépésükkor isteni előjogokat kaptak, s Ozirisz temetési szert-ának utánzásával a halott egyesült az istenséggel. A Nílusba fulladást is úgy értelmezték, mint utat az ~ felé. A →misztériumvallásoknak is voltak olyan szert-ai, melyektől isteni erőt vártak. A →gnosztikusok szerint az →ismeret viszi közel az embert az istenekhez. Platón a fil. céljául tűzte ki, hogy az embert az istenekhez hasonlóvá tegye, Plotinosz szerint a boldogság az istenekkel való egyesülés. - 2. Az ÓSz fő törv-e Isten transzcendenciája: előtte az ember csak tisztelettel és hódolattal állhat meg. Az ember istenképiségének (Ter 1,26) fölfelé megvan a korlátja. Aki olyan akar lenni, mint az Isten, abban a gonoszság működik (Ter 3,5.22). A túlvilágra való átvitel (Hénoch, Illés) az Istennel fennálló titokzatos közösség kiteljesedése. Egyébként az ÓSz-ben a közösségnek Istennel fennálló szöv-e alapvető hatással van az egyén sorsára. A próf-k látomása csak előkészület a küldetésre, nem az ~ kezdete (Iz 6,6). - 3. Az ÚSz-ben Jézus Krisztus alakjában, ill. a →megtestesülésben kialakul az ~nak egy sajátos formája: az Ige testté lett, hogy az “isteni természetben részesítsen minket” (2Pt 1,4). “Az Isten Fia emberré lett, hogy mi megistenülhessünk” (Szt Atanáz: De Incarnatione 54,3). “Mivel Isten egyszülött Fia minket részesíteni akart istenségében, magára vette természetünket, emberré lett, hogy az embert istenivé tegye” (Aquinói Szt Tamás). Ezekben a megfogalmazásokban azonban nem istenné válásról van szó. A gör. atyák a kegyelmi hatás kifejezésére használták az átistenülés (theoszisz) szót, de az mindig semlegesebb kifejezés maradt, mint a pogányságban használt istenné válás (theiotész). Szt Pál ap. megfogalmazásában Isten kezdeményezésére az ember üdvössége Jézus Krisztusban valósággá vált, s mindenki elérheti azt hite segítségével (Róm 3,21), amiben benne van a bűnbánat és bűnbocsánat is. A keresztség olyan szt cselekmény, amely a tökéletességet célozza (Róm 6,4-10; Tit 3,12), tehát ez is egészen más, mint a mítoszok istenné válása. János írásaiban a Jézussal való közösség alapozza meg az Istennel való közösséget. Az ősminta az Atya és a Fiú egysége (Jn 10,30). Mi csak analóg módon vagyunk közösségben Istennel (1Jn 1,3), ill. vagyunk és maradunk benne (2,5), de ez mégis valóságos életközösség, s amellett mindenki számára megvalósítható és együtt jár vele az →örök élet reménye. Az ~ jellemző jegyei: Istennek mint teremtőnek és úrnak megmarad az abszolút személyes tekintélye. Jelenlétének eszkat. hatása van, tehát az üdvösségre mutat, nem immanens misztikus eseményre. Benne van a jelen és a jövő feszültsége meg az erkölcsi követelmény. Ebben az értelemben kell a többi úsz-i kijelentést is magyarázni: az Istenből való születést (1Jn 2,29), az →istengyermekséget és az újjászületést, Krisztus magunkra öltését (Gal 3,27) és az új ember kialakulását (Ef 4,24). - A megistenülés kegyelem jellege kizárja az ember önistenítésének ősi kísértését, de mint az ember célja azt is megmutatja, hogy nem emberhez méltó a véges dolgokkal megelégedni. “Deus enim solus satiat”, ‘egyedül Isten tud kielégíteni minden vágyat’ (Aquinói Szt Tamás). - 4. Az Orosz Ortodox Egyházhoz tartozó ker-ek szüntelenül óhajtják Isten közelségét, egyesülni akarnak Vele. De az eltorzult természetű ember egyedül erre nem képes. Isten emeli magához teremtményét, testet öltve fiában, Jézus Krisztusban. Az Ő áldozata Isten kegyelmének a kinyilvánítása a halandó ember iránt. A közeledés Istenhez és a Vele való egyesülés megvalósul a Szt Euch. adományainak vételében, az istentiszt-eken, imában. A közeledés Istenhez azonban nem jelenti a megismerhetetlen megismerését. Az OOE-ban, hosszú ideig tartó vitát követően ált. elfogadott Szt Palamasz Gergelynek a 14. sz. kezdetén kimunkált misztikus elmélete, mely szerint Isten lényege megismerhetetlen, de megismerhető a Teremtő energiája, amely jelen van mindenhol. Megtapasztalása olyan fény látása formájában lehetséges, mint amilyen fény körülvette Jézust a Tábor-hegyen, s amelyet a tanítványok is láttak. E nem teremtett, öröktől való fény meglátásának előfeltétele a komoly és mély lelki élet. E fény meglátásakor a ker. ember testileg-lelkileg megváltozik, lelki közösségbe lép a Teremtővel, átistenül. G.F.-I.E.
LThK X:704. - Berki 1984:28. - Bulgakov, Sz.: Pravoszlavia. Paris, 1985:308. (Misztika v pravoszlavii) - Schütz 1993:167.
__Istenkalapja. M.M. rajza.
istenkalapja: a boglárkafélék családjába tartozó harangláb (Aquilegia vulgaris) népi neve. - Hazánkban védett, lila virágú, gyakran kertekbe is ültetett évelő növény, a kk. glosszáriumok szerint a növényszimbolikában a Szentháromság jelképe. Bár a mai gyógyszerészet szerint a növény nem tartalmaz gyógyító hatóanyagot, vsz. a szimbolikus jelentéstartalom miatt kaphatott az idők folyamán kiemelt szerepet az orvosi gyakorlatban. A 16. sz. orvosnövénytani művekben gyakoriak a csodálatos gyógyhatásáról szóló babonák, hiedelmek, melyeket Mo-on először 1578: Melius Péter Herbáriuma említ, és amelyek a népi gyógyászatban még a 19. sz. végén is előfordultak: “A rothadt tüdőt, májat megtisztítja, sőt akik vért pöknek, csak ezt igyák, meggyógyulnak. ... Ha a ruhát vagy spongyát megmelegíted e fűnek vizében és az asszonyember méhébe bocsátod ... még a megholt gyermeket is kihozza.” S.J.
istenkáromlás (gör-lat. blaszphemia): Istennek és az Õ szentségét jelképező tárgyaknak tudatos és szándékos megsértése. Természete szerint →halálos bűn. Az →átokként elhangzó ~ →káromkodás. - Az ~ az Istent megillető →imádással ellentétes cselekedet; a →Tízparancsolat első három parancsának megszegése; a →Szentlélek elleni bűnök egyike, a legsúlyosabb →bűn (vö. Mt 12,32; Mk 3,29; Lk 12,10). A kárhozat állapotának visszafordíthatatlan velejárója az állandó ~ (→pokol, →Sátán) . - 1. Az ÓSz héb. szövege 5 különböző szóval fejezte ki. A gör. ford-ban mindegyiknek a blaszfémia szó felel meg, ami magában foglalja az emberek gyalázatát is, nemcsak az ~t (csak az →egyházatyáknál állandósul a blaszfémia jelentése). Az ÓSz-ben ~nak számított minden szó és tett, mely Istent, a neki szentelt tárgyat v. személyt gúnyolta v. sértette: “valamilyen módon a kezét kinyújtotta Isten ellen” (Szám 15,30). Isten jogainak megsértéséért v. ~ért halálbüntetés járt (Lev 24,1-16; 1Kir 21,10). ~nak vették, ha valaki a tp. ellen fenyegető szavakat használt (1Mak 7,38). A Kr. u. leírt jogszabály (halacha) Jahve nevének méltatlan említését is ~nak mondta. Súlyos ~nak számított sértő szavakat mondani a →Tórára. - 2. Az ÚSz tanúsága szerint Jézus ellen a fő vád az ~ volt (→Jézus pere). Meg kellett halnia, mert ~nak vették, hogy bűnöket bocsátott meg (Mt 9,3), Istennel egyenlővé tette magát (Jn 10,33-36), Isten Fiának mondta magát, és azt állította, hogy része lesz az isteni hatalomban (Mt 26,64-66). István diákonus vt-t látomása és a tp. ellen jövendölése miatt vádolták ~sal (ApCsel 6,11; 7,55). - Az ~t valójában azok követték el, akik a kereszten függő Jézust gúnyolták (Mt 27,39), ill. megtagadták (ApCsel 26,11). Az ~ →Jézus nevének gyalázása (Jak 2,7), kigúnyolása (Lk 22,65), a feltámadt Krisztus szidalmazása (Mk 15,29), Jézus ördögűzéseinek félremagyarázása és →Belzebubnak tulajdonítása (Mt 12,28.31). Ha az ember indulatból (→harag) v. tudatlanságból káromolja Istent (Mk 3,28), ill. az Emberfiát (Mt 12,32), elnyerheti a bocsánatot, de a Szentlélek káromlására nincs bocsánat, mert a bocsánatot kérni kell, aminek feltétele az Isten, a Szentlélek előtti meghajlás és az ~ megbánása (vö. Zsid 6,4-6; 10,26; 2Pt 2,20-22; 1Jn 5,16). - Istent káromolja az →Antikrisztus (Jel 13,1.6), aki a világ részéről Istennek kijáró hatalmat kíván magának; aki ürügyet ad a pogányoknak, hogy Isten nevét gúnyolják (Róm 2,24). A ker-ek is okot adhatnak ~ra méltatlan életükkel (1Tim 6,1). Szt Pál ap. a megtérése előtti életét és a ker-ek üldözését ~nak mondja (1Tim 1,15), vsz. amiatt is, hogy a ker-eket Jézus nevének átkozására kényszerítette. - 3. Oroszországban a kk-ban, majd a szinodusi időkben (1721-1917) mind az egyh., mind a polg. jogszolgáltatás szigorúan büntette. ~nak minősült “Isten, Mária, a szentek, szakrális edények, ruhák” szidalmazása, méltatlan szövegkörnyezetben való említése. “Súlyosabb esetben az ~t egyh. átokkal sújtották, és a vétkest a polg. perrendtartás megfelelő paragrafusa alapján elítélték. A 18. sz-tól a tp-ban elkövetett ~ért 12-15 évi, száműzetésben eltöltendő kényszermunka volt a büntetés, a tp-on kívül, nagy nyilvánosság előtt vétkezőre 6-8 évi kényszermunka várt. A vétkesnek mindkét esetben lakóhelyet kellett változtatnia, nem gyakorolhatta tovább polg. jogait. Ha valaki ittas állapotban káromolta Istent, a részegség enyhítő állapotnak számított. Ilyen esetben a vétkes mindössze 4-16 havi börtönbüntetést kapott, vagyonát elkobozták. A SZU fennállása alatt az OOE csak nyilvántartott tagjait marasztalhatta el ~ miatt, míg a szovjet polg. joggyakorlat esetleg “botrányokozás nagy nyilvánosság előtt” címen szabálysértésnek minősítette és elbírálását rendőrbíró hatáskörébe utalta. - 4. A Kat. Egyh. Katekizmusa ~nak mondja az →Isten nevével való visszaélést, amikor pl. az Õ nevével fedeznek gaztetteket, taszítanak népeket szolgaságba, kínoznak v. ölnek meg embereket. Ez a vallás elutasítását váltja ki. Tágabban értve ~ mások nyomorúságának növelése, kihasználása, kigúnyolása, az ok nélküli elégedetlenkedés, hálátlanság, reményvesztés stb. - A 20. sz. végére az ~ megjelent a nagy tömegeket befolyásolni képes médiában is, a gúnyos, cinikus kabaré-anyagoktól egészen a szt témák és jelképek pornográf földolgozásáig terjedően (reklámok, filmek). G.F.-I.E.-**
LThK IV:118. - BL:723. - KEK 2148-49.
__Istenkasza. M.M. rajza.
istenkasza: a gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó gólyaorr (Geranium) növénycsalád néhány fajának népi neve. - A név vsz. összefügg a termés alakjával. Kk. lat. szinonimái között azonos: geranium gratia Dei, herba gratia Dei. S.J.
istenkép: az emberben az →Istenről, →istenekről kialakult kép, melyet az →istenismeret alakít.
istenképiség: az →ember lényegi sajátossága, mely abból következik, hogy Isten a saját képére és hasonlóságára teremtette őt (Ter 1,26). Az ~ jele az emberben a szellemi →lélek, a teremtményi →szabadság és az →emberi méltóság. - 1. Az ÓSz népének pogány környezetében az embert valamiképpen az istenek leszármazottainak tekintették. A Szentírás azonban hirdeti Isten transzcendenciáját és a világ teremtett voltát, s az ember igazi kiváltságát abban jelöli meg, hogy Isten a saját képmására alkotta. Ebben kifejeződik az Istentől való létbeli távolsága és a többi teremtménnyel szembeni fölénye. Azokat Isten csak “saját nemük és fajuk szerint teremti”. Az ember az ~et a bűnbeesés után sem vesztette el (Ter 9,6), tehát a Ter ebben a megjelölésben nem a megigazulás állapotát, hanem az Istenhez fűződő kapcsolat lényegi tartalmát láttatja. A szöveg “képet és hasonlatosságot” írt, s ezt az egyes atyák a természetes és termfölötti hasonlatosságra értelmezték. Nyilvánvaló, hogy itt még nincs szó a kegyelmi rendről. A bibliai gondolkodásmód azt sem engedi meg, hogy szétválasszuk a testi és a lelki hasonlóságot. Az ember mint egységes test-lélek valóság az Isten képmása. Ez a kiváltság ad neki jogot a földi teremtmények fölötti uralomra. A Zsolt 8,6 úgy értelmezi a kijelentést, hogy Isten az embert “dicsőséggel és fönséggel koronázta”. Az ember tehát hivatott arra, hogy részese legyen Isten uralmának, kir. méltóságának. - 2. Az ÚSz-ben Jézus nem említi az ~et, de hangoztatja a többi teremtményhez mért kiváltságot (Mt 6,26-30; 10,30). Az →istengyermekségről szóló tanításába azonban a képjelleg is beletartozik. Viszont Pál ap. krisztológiájában és antropológiájában a képnek nagy szerepe van. Krisztus az Isten képe (eikon, 2Kor 4,4), s a hit szemével az ő arcán föl lehet ismerni Isten dicsőségét. Ő egyúttal Isten megnyilatkozása (epifánia, Kol 1,12), s azért képmás, mert ő a Fiú. Ez a gondolat ott van Jn-ban és a Zsid-ben is (Jn 1,14.18; 14,9; Zsid 1,3). A kifejezés gyökerei visszanyúlnak a bölcsességi irod-hoz (vö. Bölcs 7,20). Amellett Pál ap. a férfit is külön úgy említi, mint Isten képét és dicsőségét, az asszonyt pedig mint a férfi díszét (1Kor 11,7). De ezzel nem vonja meg tőle azt a képjelleget, amely a teremtett személyben benne van. Inkább csak a szociális berendezkedésnek ad vallási hátteret. A ker-ek (ffiak és nők egyaránt) kötelesek magukra ölteni az új embert, aki állandóan megújul teremtőjének képmására a teljes megismerésig (Kol 3,10). A hívők azért szeressék egymást, mert a Krisztus által végbement új teremtésben az eredeti “egység” megvalósult, krisztusi emberré vált, s a Krisztus-eszményből minden erkölcsi kötelességét felismerheti. Így a megigazult ember egyúttal Krisztus képmása is. Az Atya előre rendelése is azt célozza, hogy a választottakban kialakuljon a Fiú képe (Róm 8,29). Ez magával hozza a test feltámadását és a beöltözést az Isten gyermekeinek kijáró dicsőségbe. Tehát ahogy magunkon hordozzuk a földi ember képét, úgy magunkon hordozzuk majd az égi ember képét is (1Kor 15,49). A 2Kor 3,18 azonban azt mutatja, hogy az Úr Lelke által már most megindult bennünk az átalakulás: “födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át”, nem úgy, mint azok, akiknek fátyol borult a szívükre. - Az egyházatyák az ~et teol-ilag Isten abszolút akaratához vezették vissza, mégpedig Krisztus misztériumával kapcsolatban. Az Írás szerint ő a “láthatatlan Isten képmása”, mégpedig a legmagasabb fokban, s az isteni élet gazdagságát emberi alakja is tükrözi. Mi azáltal válunk Isten gyermekeivé, hogy beoltást nyerünk az ő misztikus testébe, és így részesedünk fiúságában. Ezért kapunk részt föltámadásában, örök életében és dicsőségében is. Mivel Krisztus misztériuma és a benne gyökerező örökbefogadásunk Isten abszolút elhatározása, azért már a teremtésben megvolt hozzá az alap. A teremtésnek megvan a krisztocentrikus vonása (Kol 1,15). Az emberi term. úgy van megalkotva, hogy megkaphassa az örök célt, a Krisztus dicsőségében való részesedést, sőt a jelen üdvrend ennek az életnek a teljességét ígéri (Jn 10,10). Mivel tehát az ~ nemcsak egyszerű hasonlóságot jelent, hanem az isteni élet tükröződését is, ezért a kegyelem állapota itt a világban már tanúskodás Krisztus misztériuma mellett és annak kifelé való sugárzása is; Mivel az egész személyt áthatja, az embernek tudatosítani kell azt önmagában, s teljes megvalósításán kell fáradoznia. A termfölötti kiteljesedést a természetes valóság hordozza. Az ~ úgy tartozik személyes természetünkhöz, hogy nem veszíthető el és nem kisebbíthető, legföljebb el lehet torzítani a bűnnel. Az elfordulás a kárhozatban válik teljessé, s a kárhozottak teljes ellentmondást hordoznak magukban. Egészen mások lettek, mint amivé válniuk kellett volna, s ezt az ellentmondást létük mélyén élik meg: az Isten képe bennük a szembenállás kifejezése lesz. - A kk-ban a skolasztika az okság alapján magyarázta az ~et: minden cselekvő alany magához hasonlót hoz létre, ezért a teremtésben mindenütt ott vannak Isten nyomai. Az emberben a hasonlóság már olyan, hogy az ember képpé válik. A képiség az ember értelmes term-ében és személyességében van. A mai teol. antropológia igyekszik az ember közösségi term-ét is visszavezetni az ~hez, s ehhez a Szentháromság misztériuma adja az alapot. G.F.
LThK IV:1087. - MS II:806. - Schütz 1993:167. - KEK 1701-09.
istenkeresés: 1. a →végtelenre rendelt →értelem cselekedete. Az ~ tárgya az →istenismeret. Alapformája az élet és a lét végső kérdéseinek megfogalmazása. Az emberi törekvés és cselekedet mindig föltételezi a kérdések válaszát, az élet és a lét értelmét. Az élet értelmének keresése nem más, mint ~, föltéve, hogy az ember nem áll meg az utolsó kérdésig, s egy közbeeső választ nem tesz abszolúttá. Értelmesen élni azt jelenti: föltételezni az élet értelmét. Az ~ valójában az →igazság keresése, hiszen az értelem tárgya az igazság, mely az egész →gondolkodást meghatározza és elvezeti az ~hez. - A Szentírásban az ~ elsősorban a →bölcsességi könyvek, s főként a zsolt-ok főtémája. Az ember boldogságának alapja, hogy teljes szívéből keresse Istent (Zsolt 1,2; 39,17; 105,3-5), az Õ parancsait és igazságát (33,5.11;118; 105,45). Isten népének ismertetőjegye, hogy “Istent keresi, Jákob Istenének orcáját keresi” (23,6; 26,8). Az eltévedt ember Istentől várja, hogy megkeresse őt (vö. 118,176; 142,5). Isten sohasem hagyja el az Õt keresőket (9,11), fenyítése arra szolgál, hogy az ember ismét keresni kezdje Õt (77,34-35). A 41. zsolt. teljes egészében az ~ éneke. Az ember és Isten közötti →jegyesi szeretetet tükrözi az Én-ben a menyasszony és a vőlegény egymás-keresése (vö. 3,1-4; 5,2.6-8). A →nyolc boldogság igazság-szomjazói is Istent keresik, és Isten el is tölti őket istenismerettel (vö. Mt 5,6). - Az ~ minden ember életét meghatározza, függetlenül attól, hogy ezt az ember tagadja (→ateizmus), v. hálásan elismeri. Amikor az ember nem őszinte önmagához, pótistenségeket (pénz, hatalom, másik ember) alkot önmaga számára, és ezekben éli meg vágyainak végtelenségét: soha nem elég a pénze, a hatalma, a másik ember birtoklásának szintje, mert az Isten képmására teremtett ember vágyait csak Isten képes beteljesíteni. “Isten magának teremtette az embert, és nyugtalan a szíve, amíg meg nem nyugszik Istenben” (Szt Ágoston: Vallomások). - Az ~ nem egy addig ismeretlen lény keresése, kinek létezéséről az ember másoktól hallott, de még sohasem találkozott vele. Aki Istent keresi, azt keresi, aki már megkereste és megtalálta őt, sőt soha el sem hagyta. Az ~nek tehát két szintje van: az egyik a →megtérést megelőző állapot, a másik az Isten kegyelmi és titokzatos jelenlétében való élet, mely mindig többet és többet akar Istenből megismerni és befogadni. Ez az ~ a minél tökéletesebb egyesülés keresése. Erre vonatkozik az úsz-i ígéret: “Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Mt 7,7) Ennek az állapotnak sajátos változata a különféle kísértésekben, →Istentől elhagyatottságban való ~. Ilyenkor Isten megvonja a lélektől jelenlétének tapasztalását, hogy erősítse és tisztítsa szeretetét. -
2. vallásfilozófiai irányzat Oroszországban a 20. sz. elején: bogoiszkatyelsztvo. Fő forrása V. Sz. Szolovjov univerzalista fölfogása a “minden-egyben-valóságról” (or. vszejegyinsztvo). Fő képviselői: N. A. Bergyajev (1874-1948), Sz. N. Bulgakov (1891-1940), D. Sz. Merezskovszkij (1866-1941), V. V. Rozanov (1856-1919), N. M. Minszkij (1855-1937) és mások. Az istenkeresők az igen különböző nézeteket valló résztvevőket egyesítő “Pétervári Vallásfilozófiai Összejövetelek”-en (1902-03) és folyóirataikban (Novij Puty [Új Út], 1903-04; Voproszi zsiznyi [Az élet kérdései], 1905; Veszi [Mérleg], 1904-09) fejtették ki nézeteiket. Bírálták a pravoszláv egyh. életidegenségét és a “történelmi kereszténységet”, →Isten országának eljövetelét az “istenember” megvalósulásától, az “igazi Krisztustól”, a “megújított kereszténységtől”, új vallási tudattól várták, amely a hiv. egyh-nál rugalmasabban igazodik a műveltséghez, a tud. eredményeihez, az emberi alkotásokhoz és a mindennapi élet megváltozott viszonyaihoz. Pesszimisztikus-tragikus világfölfogásukkal és “személyiség-központúságukkal” az ~ egyes képviselői (elsősorban Bergyajev) közvetlenül kapcsolódnak a vallásos egzisztencializmus fil-jához, és így számottevő szerephez jutnak a modern fil. tört-ében. Egyes nézeteik hozzájárultak az orosz ort. egyh. 20. sz. átalakulásához. - 3. A néphagyományban: →Jézus keresése. **-K.L.
Schütz 1993:166.