Szerenád

Szerenád Általában kisebb együttesre készült alkalmi kompozíciót jelöl. Többnyire könnyed hangvételű, egymáshoz lazán kapcsolódó tételekből áll. Szerzője szabadtéri előadásra szánta. Rokonságban áll a divertimentóval. Haydn és Mozart korának (18.

D-dúr szerenád, op. 11 - Johannes Brahms I. Allegro molto II. Scherzo. Allegro non troppo III. Adagio non troppo IV. Menuetto I. - Menuetto II. V. Scherzo. Allegro VI. Rondo. Allegro ...

A menuette valószínűleg a szerenád- és divertimento-irodalomból jutott a szimfóniáira; az utolsó tétel legtöbbször rondó-szerű (főként a rondó magasrendű, szonátaformával kombinált mozarti típusa jellegzetes), de követheti a szonátaformát is.

Az Erlkönig szerepénél: az első két csábításánál a zongora-szólam egyszerű kísérőszólam, szerenád jelleggel. A harmadik csábításánál a rémkirály leveti az álarcát, s csábítása fenyegetéssé válik.

Epilogo: A kísértet szerenádja (La Serenada del espectro). A műsorozat voltaképpen Goya-illusztrációk sokarcú láncolata, mely Francisco de Goya madridi korszakának festményeit és gobelin falképeit önti hangokba.

Különösen szellemes tudott lenni az egyszerű műfajokban, kiválóan ábrázolt humoros, mulatságos helyzeteket. Pl. a közismert „Zsoldos szerenád”-ban az imádott hölgy ablaka előtt csengő vitéz hamisítatlan zsoldos nyelven szólal meg, ...

Ha valakiben nincs gyakorlat és érzés, akkor nincs "takt" se, és a nótának se füle, se farka. Múltkor a Várban megpróbálta egy úr. Kinevették. A "Spanyol szerenád" más, mint a "Fatig", vagy a "Mért jár a szád". " ...

A műfaji viszonyok is csak később tisztázódtak. Szerenád (sera 'este'), notturno 'éji zene', divertimento 'szórakozás', cassazione 'elbocsátás' majdnem ugyanazt jelentette: egyfajta "szórakoztató" zenét.

Lásd még: Szonáta, Allegro, Vonós, Fúvós, Dallam