A radikális jobboldal pártja 2002-ben kiesett a parlamentből, és választói támogatásuk 2006-ban, egy újabb párt alakítása ellenére is jelentéktelen maradt. Idén nyáron azonban a szélsőjobb rátalált arra a megjelenési formára, amely tartósan óriási médiaérdeklődést biztosíthat neki: egyenruhás szervezetet alapított, s az avatási ceremóniákat legutóbb már fenyegető felvonulás követte. Az így nyert figyelem felerősíti mondanivalójukat is. Szeptember 10-i országgyűlési beszédemben egyértelműen leszögeztem, hogy a radikális jobboldal eszméi és tettei elfogadhatatlanok és veszélyesek. Mivel a radikális jobboldal ideológiává és programmá teszi az emberek közötti megkülönböztetést, szemben áll az emberi méltóság alapeszméjével. Felhívtam a figyelmet arra is, hogy sokkal általánosabb, mélyebb és makacsabb problémáról van szó, mintsem hogy beérhetnénk a szalagcímek és a napi politikai reakciók szintjével. Társadalmi problémaként kell kezelni, együtt a nemcsak a jobboldalon jelen lévő előítéletességgel, intoleranciával. A radikális jobb azért is veszélyes, mert gyakran hivatkozik kiragadott társadalmi részkérdésekre, s megoldásukra hamis, indulatokra építő, és olyan választ kínál, amely alapvető emberi és alkotmányos értékeket tagad. Az ilyen mozgalmakkal és szervezetekkel kötelességünk szembeszegezni saját értékrendünket. Egyetlen jóakaratú ember sem tűrheti az emberi méltóság megsértését, és egyenlő méltóságunk megkérdőjelezését. Ki kell fejeznünk tehát szolidaritásunkat.

Az Országgyűlési Biztos Úr levelében szóvá tett eseményeket olyan fordulópontnak tartom, amelyre indokolt reagálnom. A Jobbik egyik szónoka negatív tulajdonságokat etnikai, faji vagy biológiai meghatározottsággal kötött össze. Az ilyen gondolatokat, amelyek a náci ideológiának is részei voltak, a leghatározottabban visszautasítom.

A radikális jobboldal az antiszemitizmus mellett Magyarországon sajátos vonásként cigányellenes is. A Magyar Gárda december 9-i felvonulása kifejezetten cigányellenes tüntetés volt. Hasonló vonulásokkal fenyegetnek másutt is. Amellett, hogy ideológiájuk elvetendő, ezek az akciók gyakorlatilag is mérhetetlenül károsak. Olyan légkört teremtenek, amely csakis nehezíti a cigányság társadalmi beilleszkedésének előrehaladását. A fenyegető fellépés, és az ezzel kiváltott érzelmi és politikai reakciók belekényszerítik ezt a nagyon komoly, sürgető és összetett problémát a leegyszerűsített jelszavak sémáiba.

Pedig éppen nyugalomra, nyitottságra és együttműködési készségre, valamint a kötelességek vállalására van szükség mind a többségi társadalom, mind a cigányság részéről. Magyarország jövőjének egyik fontos tényezője lesz, hogy sikerül-e, és milyen megoldást találnunk. Ehhez pedig szakmai megközelítésre, és erre épülő hosszú távú, objektív szakpolitikára van szükség. Azt is hangsúlyozni kell, hogy mindez nem választható el a magyar társadalom általános szociális problémáinak kezelésétől. Példaképpen a napokban folytatott beszélgetésünkre utalok Országgyűlési Biztos Úrral, amikor azt mondta, hogy a roma iskolások körüli problémák nem szegregációs, hanem pedagógiai kérdések. Egyetértünk abban, hogy a cigányságnak mindenekelőtt iskoláztatásra van szüksége - ezért is mentünk el együtt a Cserehátra. Felidézem egy, még a jelölés folyamán elmondott történetét is: az Ön tanítványainak csodájára jártak pedagóguskollégáik, mert nekik nem volt semmi nehézségük a cigány gyerekekkel. Hozzáteszem: ez egyben pénzkérdés is, továbbá nem is csupán romakérdés. Minden települést és térséget érint, áldoz-e az állam fejlesztőpedagógusra, kisiskola fenntartására, munkahelyteremtésre, közlekedésre. Fontosak és adott esetben szükségesek a tiltakozások a megengedhetetlen eszmékkel szemben. Támogatom Biztos Urat erőfeszítéseiben, hiszen demokratikus államunk alapja a jogok érvényesítése és védelme, mindenki szabadságának biztosítása. De éppen így számíthat rám a cigányság társadalmi helyzetének megoldását célzó lépésekben is."