(Universal)

A Queens Of The Stone Age Rated R című második lemeze a 2000 legjobb albumai listák legnagyobb favoritja volt, és nem lesz ez másként 2002-ben sem a zenekar harmadik anyagával, melyen végig Dave Grohl (Nirvana, Foo Fighters) dobol. Nincs kecmec, eddig ez az év rocklemeze!

A Queens Of The Stone Age (Kőkorszaki Transzvesztiták) együttest a stoner rock alapzenekarának számító Kyuss egykori gitárosa, Josh Homme alapította, aki itt magára vállalta az énekesi szerepkört is, és maga mellé vette Nick Oliverit, az őrült basszusgitárost, akivel a Kyuss korai felállásában már játszott együtt. A második QOTSA-album, mely a Kyuss betépett sivatagi hard rockját a jó öreg szex+drogok+rock'n'roll szentháromság felé térítette, hatalmas kritikai és közönségsikert aratott. A rajongók között volt Dave Grohl is, aki annyit nyilatkozgatott QOTSA-mániájáról, hogy a zenekar végül meghívta dobolni, és az egykori Nirvana-tag nemcsak a stúdióban dolgozott Homme-ékkal, de még turnézni is ment velük, még ha ennek az is volt az ára, hogy saját zenekara, a Foo Fighters készülő negyedik albumának munkálatai és megjelenése jó nagyot csúsztak. Grohl azt nyilatkozta, hogy az új QOTSA-album a legjobb lemez, amin valaha játszott - ami félelmetes kijelentés egy hajdani Nirvana-tag szájából.

Mint ahogy félelmetes lemez a Songs For The Deaf is. Benne van minden, ami miatt a Rated R zseniális volt, de közben még brutálisabb. A lemez egy rejtett számmal, másfél percnyi tompa lüktetéssel indul, hogy a lemezcímhez illően szemléltesse milyen érzés süketen zenét hallgatni (The Real Song For The Deaf), majd valaki beszáll egy autóba, indít és elkezdi tekergetni az autórádió keresőjét. És addig tekerget állomásról állomásra, míg valahol nem talál egy-egy QOTSA-számot (közben hallunk spanyol rádiós dumát, egyetemi meg vallási műsort is). 14 dal követi így egymást, és egyik állatabb, mint a másik. Igazán nem is lehet súlyozni köztük, a pszichedelikus siratóénektől (The Sky Is Fallin') a glam-rockig (Do It Again, God Is In The Radio) akad itt minden, még Oliveri egyperces ordítozós száma (Six Shooter) is helyén van. A gitártorzítások szédületesek, mintha homok alól szólnának, akárcsak Josh Homme - és a három számban közreműködő haver, Mark Lanegan (ex-Screaming Trees) - éneke, míg a dobok kristálytiszták, Grohl pedig hallható élvezi, hogy minden zenekarvezetői felelősség nélkül őrjönghet. Annyira élvezik, hogy egy csomó számot szinte be sem akarnak fejezni, leállnak vele, aztán kis szünet után újra belecsapnak (az egyik legőrületesebb példa az A Song For The Dead). Aztán a lemez végére is jut "rejtett dal", egy meghökkentő, akusztikus gitáros, zongorás, hegedűs darab, a Mosquito Song, amibe a harmadik percben rézfúvósok is beszállnak.

(A kontinentális Európában terjesztett változat végére került még egy további bónuszdal, az Everybody's Gonna Be Happy című Kinks-feldolgozás, míg az angol kiadás még annál is többet nyújt - a 2000-es The Lost Art Of Keeping A Secret című QOTSA-sláger koncertváltozatával. És akkor még a bónusz DVD-vel megtoldott korlátozott példányszámú verzióról még nem is beszéltünk. És nem is fogunk.)

10/10