A NEMZETKÖZI DRÁVA

 

BURIÁN ALAJOS

Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság

 

 

A Dráva rövid természetföldrajza

 

A Dráva vízgyűjtő területe megközelítőleg Ny–K-i irányban elnyúlt, északi vízválasztó vonala a Magas-Tauernen, az Alacsony-Tauernen, a Hochschwabon és a Schneealpén húzódik. Ezt követően az Alpok előterében a Zalai-dombság K-i pereméig halad, majd a Rinyák vízgyűjtő területe után csatlakozik a Zselic dombsághoz, a Mecsek vonulatához, és a Dél-baranyai-dombságot követően ér véget a torkolatnál. A déli vízválasztó a Magas-Tauernből indulva a Karni-Alpokon és a Karavankákon át a Dráva és a Száva közötti paleozóos hegységeken fut, majd síksági vonalon halad a Dráva torkolatáig.

Eredete Dél-Tirolban, Olaszország területén a Karni-Alpokban található, majd 733 km-es útja Horvátország területén, a Duna 1382 fkm-nél ér véget.

Vízgyűjtő területének nagysága 43238 km2, melyen összesen öt ország helyezkedik el. Olaszország 86,4 km2, Ausztria 22.613,5 km2, Szlovénia 4.792,4 km2, Magyarország 8431,4 km2, Horvátország 7.134,3 km2. (1. ábra) Magyarország Ausztria után a második helyen található.

 

 

1. ábra.

 

A nagy kiterjedésű vízgyűjtő területen csaknem valamennyi földtörténeti kor képződ­mé­nye fellelhető a felszínen. (2. ábra) A legidősebb képződmények a legnagyobb kiterjedésben az Alpok központi területén találhatók. A prekambrium és kambrium időszakában képződött gránit, paragneisz és csillámpala, majd később kvarcfillit alkotják tulajdonképpen az Alpok alaphegységét. A kristályos kőzetek hidrológiai szerepüket tekintve nagyban befolyásoltak a földtörténet folyamán végbement intenzív hegységképző folyamatoktól, mind a magmás, mind pedig a palás kőzetek erősen töredezetté váltak. A kőzetekben lévő réshálózat mennyisége azonban a tengerszint feletti magasság függvénye is egyben. A magashegyi részeken nem fedi a felszínt összefüggő talaj és növénytakaró, melynek következtében a fagy a tektonikus töredezettség mellett tovább bővítette a réshálózatot. A növénytakaró nélküli csupasz felületek azonban nem kedveznek a csapadék beszivárgásnak. A meredek hegyoldalakról intenzíven lefutó csapadéknak csak kis része képes beszivárogni. Mindezek mellett ezeknek a kőzeteknek a jellemző vize a résvíz, megjelenési formája a kiegyenlített vízhozamú források. Lejjebb, ala­csonyabb tengerszint feletti magasságban, az alpesi legelők szintjén már megjelenik a növény­takaró, melynek hatása révén a csapadék beszivárgása intenzívebb.

2. ábra. A Dráva-Mura vízrendszer geológiai vázlat

 

A szilur képződményeinek felszíni kiterjedése kisebb a kristályos kőzeteknél. Az alsó­szilurt a finom kvarchomokkal kevert, különböző színű agyagpalák képviselik, míg a felső­szilur fő tömege a graptolitos pala. Mivel általában a hegységek lábainál települtek, hidro­lógiai szerepük elsősorban a víz tározásában nyilvánul meg.

A devon a Mura vízgyűjtő területén gyakoribb jellemző kőzete a mészkő, bár az alsó devont inkább és elsősorban a dolomit és a homokkő képviseli. Hidrológiai szerepük kicsi, tekintve, hogy területi kiterjedésük nem jelentős.

A karbon és a perm képződményei nem jelentősek, elsősorban mészkő, homokkő, konglo­merátum képviseli egy-egy helyen.

A földtörténeti középkor rétegei a Dráva völgyétől délre, a Déli-Alpok jellemző felépítői. Ezen belül is a triász rétegek a legkiterjedtebbek a felszínen, a jura és a kréta kevésbé jelentős. Alsótriász rétegek általában vékony pados, palásodott, meszes – márgás, meszes – dolomitos, konglomerátumos. A középtriász rétegek előfordulásai jórészt csak keskeny pászták. A felső­triász rétegei a Gailvölgyi-Alpokban a legösszefüggőbb, jellemzője a dolomit és a mészkő.

A miocén képződményei az Alpok keleti peremén a felszín felépítésében játszanak meg­hatá­rozó szerepet. A tengeri és folyóvízi kavicsos, homokos képződmények jellemzik, melyek a hegység magasabb részeiből érkező felszín alatti vizek továbbvezetésében játszanak jelentős szerepet. Rétegfelszíneik mentén bővizű források jelennek meg.

A pliocén, az utolsó tengeri elöntések időszakának kőzetei az Alpok keleti előterében találhatóak jellemzően kavics és homok rétegek. Ez utóbbira jellemző hazánkban a Zalai-dombság túlnyomórészt homokos rétegei. Hasonló felépítésű a Mura torkolatvidékének déli, Slovenske Gorice keleti részén található pannóniai dombvidék.

A pleisztocén képződmények teljes mértékben a többszöri eljegesedéssel kapcsolatosak. Jellemző kőzettípusa a kavics és a törmelék, melyek nagy permeábilitásuk következtében a területek felszíni lefolyását késleltetik, a víz tekintélyes része a laza anyagba szivárog és bővizű forrásként a vízgyűjtő kiürülése után táplálja a vízfolyást.

A Dráva-Mura vízrendszer nagyobb vízfolyásainak futásirányát a szerkezeti viszonyok hatá­rozzák meg. Nagyszerkezeti szempontból a terület két, egymástól jól elkülöníthető részre osztható:

1. Alpi terület, ahol minden számottevő völgy a nagyszerkezeti vonalat követi. Jellemzője az erős, fiatal kiemelkedés, és az ezzel járó élénk domborzat.

2. Kárpát-medencei terület, a vízgyűjtő terület kisebb része az Alpok előterében, ahol a nagyobb mellékvizek futását a szerkezeti vonalak határozzák meg.

A szerkezeti viszonyoknak alapvető hatásuk van a folyók általános futásirányára. Míg az alpi területen elsősorban a szerkezeti viszonyok, addig a Kárpát-medencei részen a meande­rezés van nagyobb hatással a futásfejlettségre. (A futásfejlettségi érték mutatja, hogy a folyó az elméletileg legrövidebb útjának hányszorosát teszi meg.) A Mura gyakorlatilag két egymásra merőleges nagyszerkezeti árokban folyik, ennek megfelelően futásfejlettsége 1,79, míg a Dráva egy Ny-K irányú szerkezeti törésvonal mentén 1,34-es futásfejlettségű. A jelentősebb mellékvízfolyások esetében az átlagos futásfejlettség 1,15–1,41 között alakul, azonban a Gurk (2,11) és a Mürz (1,76) értéke jelentősen kiemelkedik.

A másik jellemző, a nagyszerkezeti viszonyoktól függő tényező a vízgyűjtő alakja. A Dráva-Mura vízrendszer esetében a bal oldali aszimmetria jellemző. Ez azt jelenti (mivel a vízfolyások túlnyomó részben Ny-ról K-i irányba haladnak), hogy a vízgyűjtő É-oldala a nagyobb és a D-i a kisebb. Ez alól kivétel például a Gail és Mürz. (3. ábra)

 

3. ábra. A Dráva-Mura vízrendszer mellékfolyói

 

 

Vízenergetika

 

A Dráva vízgyűjtő területén az éves átlagos csapadék 990 mm, melyből több a hegyvidéki és alpesi területeken, kevesebb attól keletre, a vízgyűjtő alsó részein esik. Többéves közepes vízhozama Szlovénia térségében 330 m3/s, lejjebb a horvátországi szakaszon 450 m3/s, Magyarország térségében 500 m3/s, a torkolatnál 550 m3/s. Vízjárása a vízgyűjtő kedvező adottságai következtében – alpi gleccserek és az óceáni hatás – kiegyenlített. A kisvizek ará­nya középvízhez 1:2,6, a középvíz aránya a nagyvizekhez 1:3,7–1:5.

A Dráva vízenergetikai szempontból az Őrtilosi szelvénytől felfelé gyakorlatilag teljesen kiaknázott, hiszen három ország területén összesen 22 vízerőmű létesült. Az erőművek tervezett éves energia termelése 6926,65 GWh. (4. ábra)

Ausztria területén 11 vízerőmű épült a 715+700 és a 468+500 fkm között 535 m magasság különbséggel, az erőművek kiépítési teljesítménye 619 MW, éves tervezett energiatermelés 2914 GWh, ami ~25%-os kihasználtságot jelent.

Szlovénia területén 8 vízerőmű épült a 451+400 – 353+000 fkm között 120 m magasság különbséggel, az erőművek kiépítési teljesítménye 546,8 MW, éves tervezett energiatermelés 2751,65 GWh, ami ~65%-os kihasználtságot jelent.

Horvátország területén 3 vízerőmű épült a 302+000 – 254+000 fkm között 40 m magasság különbséggel, az erőművek kiépítési teljesítménye 247 MW, éves tervezett energiatermelés 1261 GWh, ami ~85%-os kihasználtságot jelent.

 

 

4. ábra. Erőművek a Dráván

 

A drávai vízerőművek közül a Fala vízerőmű a legrégebbi, 1918-ban épült a folyó 405+100 fkm-nél. Felújítását követően konstruktív esése 13,53 m, mely az 500 m3/s kiépítési vízhozam és az 58 MW kiépítési teljesítmény mellett évente 273 GWh elektromos energiát termel. A gépházban 7 db Francis típusú turbina van, melyek közül 5 db 1918-ban került beépítésre, a másik kettő 1925-ben és 1932-ben. Üzemben három termelő egység dolgozik, a többi muzeális jelleggel van jelen.

Hazánkhoz legközelebb a Dubravai vízerőmű található, Horvátország területén a harmadik, és egyben a legalsó vízerőmű a Dráva 254,0 fkm szelvényében. 1989-ben helyezték üzembe. Üzemvízcsatornás, kiépítési vízhozama 500 m3/s, konstruktív esése 17,5 m két vízszintes tengelyű turbinával. Ezzel évente átlagosan 385,0 GWh energiát termel. A hozzá kapcsolódó tározó területének hossza 11,2 km, szélessége 1,6–1,9 km, területének nagysága 16,6 km2. A tározó hasznos térfogata 108 millió m3. Duzzasztási szint 149,6 m A.f. Az erőmű csúcsrajáratásos üzemrendben üzemel, melynek napi ciklikus vízszintingadozása hazánk területén is érzékelhető. Az alábbi három garafikon jól szemlélteti a legalsó, dubravai erőmű üzemmódjából adódó napi ciklikus vízszintváltozások mértékét. Hatása az őrtilosi szelvényben a legnagyobb, mely a barcsi, illetve a drávaszabolcsi szelvényig fokozatosan csökken, ez utóbbiban hatása már nem érzékelhető. A három grafikon (5-6-7. ábra) adatsora véletlenszerűen került kiválasztásra, három egymást követő napot ábrázol az egyes szelvényekben egy-egy nap eltolódással.

 

 

5. ábra. Dráva Őrtilos, 2004. 09. 21-23. közötti vízállás

 

 

 

6. ábra. Dráva Barcs, 2004. 09. 22-24. közötti vízállás

 

 

 

7. ábra. Dráva Drávaszabolcs, 2004. 09. 23-25. közötti vízállás

 

A Horvát Köztársaság kormánya 1992-ben határozta el egy újabb, negyedik vízerőmű megépítését Novo Virje térségében. A tervezett erőmű helye a Dráva azon 29 km hosszú szakaszát érinti, ahol a folyó nem az országhatár mentén folyik, hanem attól eltávolodva, Horvátország területén. Az elzárást a Dráva 200+000 – 200+500 fkm közé tervezték (a folyó az országhatárt a 198+600 fkm-nél hagyja el és tér vissza a 227,6 fkm-ben), 27,5 m magas duzzasztógát és 25 km hosszú tározó (a felső vége a Botovoi híd-ig tart) mellett a kiépítési vízhozam 960 m3/s. Az erőtelep teljesítménye 138 MW, éves tervezett energia termelése 640 GWh. A tervek szerint az erőtelep után egy 3,5 km hosszú alvízcsatorna épült volna, mely a Dráva 192+000 fkm környezetében vezette volna vissza a vizet a Drávába. Attól függetlenül, hogy a tervezett erőmű Horvátország területén épülne, érvényes az Espoo-i egyezményben foglaltak a határon átterjedő hatások tekintetében. Ez erőmű tervezett üzemmódja:

–    Nagyvizes időszakban 960 m3/s termelésre, az e fölötti vízhozamok átfolyással, évi 20 nap

–    Kisvizes időszakban, átfolyásos üzemmód 260 m3/s-ig, évi 30 nap

–    Az év többi napján változó üzemmódban tározással, azaz 71 nap, 12 órán át 960 m3/s, 12 órán át 237-960 m3/s, illetve 244 nap, 1-12 óra 960 m3/s.

 

A novo virjei drávai erőmű megépítésére hazánk nemet mondott, jelen pillanatban az enge­délyezési eljárás felfüggesztésre került, illetve a horvát fél nem kívánja megvalósítani az erő­művet.

 

 

Hajózás a Dráván

 

A Dráva kiegyenlített vízjárásának köszönhetően már „ősidőktől” fogva természetes vízi út­ként szolgált. A vízi útnak különösen fontos szerepe volt az Osztrák-Magyar Monarchia fenn­állásának idején.

A hajózás történetéből a legrégebbi adatok 1816-ból származnak. Ekkor építették Sellyén a Carolina nevű gőzhajót, mely a Dráván közlekedett. A Duna Gőzhajózási Részvény Társaság első gőzhajóját 1856-ban teszik vízre. 1863–64 években Eszék és Kakonya (Belezna községhez tartozott Kakonya puszta. Belezna határ menti kistelepülés a Mura-Dráva talál­ko­zásától északra a Mura folyó keleti oldalán húzódó Szentmihályhegy északi lankáján, a Vissza­folyó patak, a Principális csatorna torkolata, a Mura folyó bal partján elterülő Kakonya-puszta, a Nagydombi, Gólyahegyi és Asszonyvári szőlőhegyek, a szentháromsági erdők határolják nyugatról mintegy 6- 10 km szélességben.) között rendszeres személyszállító járatot tartottak fent. A teherszállítás területén a vontató hajók 100–150 tonnás rakománnyal közlekedtek. A vízi út végcélja a déli vasút vonalához történő csatlakozás volt Gyékényesen, ahonnan az áruszállítás Ausztria és Trieszt felé már vasúton történt.

1864–69 között Kanitz Károly barcsi Drávahajózási Vállalata végzett vízi úton szállítást a Dráva felső szakaszán Barcs és Kakonya között rendszeres gőzvontatású hajóval. Öt év alatt mintegy 350.000 tonna különféle árut szállított. Később Pfeiffer József barcsi lakos, valamint Scholler és Társa Gőzhajózási Vállalat végzett Eszékről és a közbenső állomásokról Barcsig áruszállítást.

Érdemes kiemelni, hogy 1940-ig élénk tutajozás folyt a Dráván.

Az időközben elindított szabályozási munkák a drávai hajóutat javították, azonban egyes helyeken továbbra is fennmaradtak a hajózást akadályozó tényezők, melynek kompenzálására a különböző hajózási vállalatok felemelt díjtételeket alkalmaztak.

A drávai hajózás 1880–1914 között élte virágkorát. 1913-ban, amikor is a szállított áruk mennyisége elérte 102.500 tonnát, a megtett árukilométer 12,1 millió tonnakilométert tett ki. A forgalom főleg a Monarchia felé irányult. A trianoni békeszerződés a Dráva folyót a torkolat és Barcs közötti szakaszán nemzetközi vízi útnak nyilvánította. A két világháború kö­zött a vízi út sokat veszített jelentőségéből. A viszonylag nagy vízi szállítást igénylő folyó­szabályozási munkák gyakorlatilag alig haladtak, a hajózás visszaesett, mélypontját 1928-ban érte el.

A második világháború után a hajózás lényegében megszűnt, legfeljebb alkalmi mene­tek­re, valamint a folyószabályozási munkákkal kapcsolatos minimális kőszállításra, továbbá némi keresztirányú termény szállítására korlátozódott.

A drávai vízi út korábban használt kikötőiről és rakodóiról csak részben vannak isme­reteink.

Drnje mellett a jobb oldalon a 230 fkm-nél a gyékényesi vasúti híd alatt kiépített rakpart és hajóállomás üzemelt, melyhez 350 m hosszú vasúti iparvágány üzemelt.

Barcs területén 2200 m hosszú rakpart épült vasúti csatlakozással és hajóállomással. A kikötő forgalmára vonatkozóan a Magyar Hajózás c. lap 1913. évi március 15-i számában közöltek szerint Barcson, az átmeneti raktárakban 13621 q búza, 3961 q tengeri, 249 q árpa, 26310 q zab, 1479 q egyéb termény, tehát összesen 45620 q (4562 tonna) hajóval érkezett és vasúton továbbítandó gabona volt.

A barcsi téli kikötő csak később, az 1907–1908 években létesült az azóta lebontott vasúti híd felett a bal parti párhuzammű és keresztgát közötti medence kikotrásával. A kikötő használható parthossza 550 m hosszú volt és 60 db, a Dráván akkoriban használt uszály befogadására volt alkalmas. A két világháború között a téli kikötőt nem használták, az teljesen feliszapolódott.

Szentborbási téli kikötő a folyamszabályozási telep felett a 133 fkm-ben a bal parton 1943-ban létesült az akkori Folyammérnöki Hivatal vízi járművei részére. A kikötőt 1949-ben részlegesen felújították és két sorban összesen 6 db 60–100 tonnás jármű elhelyezésére tették alkalmassá.

Drávaszabolcs területén a vasúti híd felett a bal parton a 76 fkm szelvényben egykor szintén létesült rakpart, ahova Drávaszabolcs vasútállomásról a vasúti vágányt is kivezették. A rakodó Nagyharsányból érkező folyamszabályozási terméskő átrakására szolgált.

 

A Dráván jelenleg Eszéken és Barcson működik téli kikötő. A barcsi téli kikötőhöz sólya tér is épült, melyhez csatlakozik az 1972–75 között elkészült hajójavító is.

 

A Dráva folyón történő hajózásról a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szocialista Köztársaság Kormánya 1975. június 11-én Egyezményt írt alá, melyben a Dráva folyón történő hajózást szabályozta a két partmenti állam. Az egyezményben megfogalmazott elvek szerint, ma már a Magyar Köztársaság és a Horvátország végzi a Dráva Hajóút-kitűzését az Eszéki 21 fkm-es szelvénytől a 198+600 fkm-ig.

Az egyezmény aláírását követően 1976. október 8-án a két fél kormánya aláírta azt a Szabályzatot, melynek értelmében a Dráva folyón a 21 fkm-től (Eszék) a 198,6 fkm-ig (Bélavár) a nappali hajózáshoz szükséges hajózási feltételek biztosításának megfelelően kell elvégezni a kitűzést a horvát kitűző szerveknek a 21–110 fkm, a magyar kitűző szerveknek a 110–198,6 fkm között. A hajóutat akkor az EGB-II kategóriába sorolta a két partmenti állam.

Később, 1981. április 8-án a két fél a szabályzatot módosította, és jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a magyar kitűző szolgálatnak a 125,6–198,6 fkm-ig, a horvát kitűző szolgálatnak a 21–125,6 fkm-ig kell a kitűzési munkákat ellátni. Jelenleg is ez van érvényben. A magyar Fél részéről a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Hajózási Egysége, a horvát Fél részéről az Eszéki Révkapitányság végzi a Dráva folyó hajóút-kitűzési munkáit.

 

A hajóút-kitűzési szolgálat feladatát a hajóút irányának, szélének és mélységének, valamint a hajózási akadályok, korlátozások és hajóműveletek helyének egyezményes jelekkel történő megjelölése képezi. A drávai hajóút-kitűzése nappali parti és úszó jelekkel történik. A 125,6–198,6 fkm között 53 db parti és 51 db úszó jel, a 21–125,6 fkm között 58 db parti és 57 db úszó jel biztosítja a biztonságos közlekedést (a 2006. évi kitűzési tervben foglaltak szerint).

A Dráva 178 fkm feletti szakaszán az úszó jelek kihelyezése csak külön igény alapján történik.

Az elmúlt években kiadásra került a víziközlekedés és a hajózási tevékenység fejlődése és a nemzetközi közlekedési rendszerbe történő illesztése érdekében a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény, a hajózásra alkalmas természetes és mesterséges vizek víziúttá nyilvánításáról a 17/2002. (III. 17.) KöViM rendelet, valamint a víziközlekedés irányítására és a hajóút kitűzésére szolgáló jelekről szóló 27/2002. (XII. 5.) GKM rendelet.

A rendeletben megfogalmazottak szerint a Dráva folyót a II. víziút osztályba sorolták, közlekedhet 500 t hordképessségű, 57 m hosszú, 7,5 m szélességű és 1,6 m merülésű magányos géphajó. A korábbi legkisebb hajózási vízszint helyett a rendeletben bevezették a hajózási kisvízszint (HKV) fogalmát. Az ehhez rendelt vízállás értékek maradtak. Barcson a HKV értéke + 40 cm, Drávaszabolcson + 110 cm. A magyar-horvát egyezmények korábban nem rendelkeztek a hajózhatósági tartósságról. A természetes vízállások átlagosan éves szin­ten 40–60% -os tartósságot biztosítanak. Azonban az új rendelet előírja a hajózhatósági napok számát 240 napban, ami 67%-os tartósságot jelent.

Ma a Dráván mind személyszállítás, mind pedig áruszállítás egyaránt jellemző. Magyar­országot érintően személyszállítás általában Drávaszabolcs és Barcs térségében történik a Dráva bemutatása céljából, mely az elmúlt időszakban dinamikusan fejlődött. Nem kis jelentőségű az utóbbi időben egyre jobban fellendülő víziturizmus őrtilosi, illetve bolhói indulással, melynek keretén belül kajakokkal és kenukkal egyre többen keresik fel a Dráva természeti értékeit. Továbbá érdemes kiemelni még a horgászati célú motorcsónak hasz­ná­latot, mely kizárólag a Dráva „kevésbé” védett, egyes szakaszain engedélyezett. Ez a tevé­kenység azonban a vízi élőhelyek mennél nagyobb zavartalanságának biztosítása érdekében a Nemzeti Park területén általában nem kívánatos. A Dráva egyes szakaszain előzetes enge­délyezés mellett ilyen típusú tevékenység végezhető a 129,0–124, fkm, a 116,1–115,8 fkm, a 109,0–108,0 fkm és a 93,0–70,5 fkm között. A Dráván közlekednek még a határőrizeti szervek, valamint a KÖVÍZIG fenntartással és kitűzéssel foglalkozó vízi járművei is.

Áruszállítás elsősorban Barcs térségében történik.

A turizmus határon túli kiterjesztése érdekében a közeljövőben tervezik Drávaszabolcson egy un. vízi határátkelő megnyitását a 78 fkm-ben. Ezzel lehetővé válna a külön határnyitás kérelmezése nélkül történő határátkelés és hajózás Eszék, illetve a Duna nemzetközi víziút irányába.

Igény merült fel a víziút nyugati turisták részéről történő használatára, melynek keretén belül hajóikkal a Dunán keresztül hajóznának Barcs, illetve a víziút állapotától függően a felsőbb szakaszokra is.

 

Dráva vízrajzi-atlasz 1997-2006

 

Elkészült és kiadtuk az új Dráva vízrajzi-atlaszt. A korábbi, mely az 1966–1970. évi felmé­ré­sek után 1972-ben került kiadásra, a folyó 0–237 fkm közötti szakaszok helyszínrajzait, kereszt- és völgyszelvényeit, hossz-szelvényét tartalmazta Gauss-Krüger vetületi rendszerben.

Az új atlasz elkészítéséről az Állandó Magyar-Horvát Vízgazdálkodási Bizottság 1997-ben döntött a bizottsági ülésén, ahol is határozati pontban fogalmazták meg a munka szükségességét, s melyhez tartozott egy 11 pontból álló feladat leírás is. (8. ábra) A feladatmegosztás szerint a magyar és a horvát Fél az alábbiakat készítette el 50-50%-os teherviselés mellett:

1.   A Dráva hordalékjárásának vizsgálata a múltbeli adatok alapján. (magyar Fél)

2.   A mérési alappontok reambulálása. (magyar Fél)

3.   Légifényképezés 1:10000 méretarányban (horvát Fél)

4.   Légiháromszögelés (magyar és horvát Fél)

5.   Vízszintes és magassági kiértékelés, tereptárgyak X,Y,Z koordinátáinak meghatározása (magyar és horvát Fél)

6.   Mederfelmérés a partélek között 50 m-enként, és a korábban kijelölt nyilvántartási szelvények felvétele + hordalék mintavétel (magyar Fél)

7.   Térképszerkesztés, kartografálás, a digitális információk térképi megjelenítése (horvát Fél)

8.   Hordalékmérési feladatok végrehajtása (magyar Fél)

9.   Hordalékmérési eredmények kiértékelése, a kitermelhető készletek meghatározása (magyar Fél)

10. Vízrajzi atlasz összeállítása, szöveges adatok összegyűjtése, árvízszintek meghatározása, fordítások stb. (magyar és horvát Fél)

11. Az atlasz nyomdai úton, illetve számítógépes adathordozón való sokszorosítása (magyar és horvát Fél)

 

 

8. ábra. Dráva vízrajzi-atlasz készítésének vázlata

 

Mit is tartalmaz az új Dráva vízrajzi-atlasz? Az atlasz által lefedett terület mintegy 25000 ha-t érint a Dráva völgyében a 70,2–198,6 fkm és a 227,6–236,7 fkm között. Szélességi értelemben az árvízvédelmi töltésig, a töltéssel nem rendelkező szakaszokon általában a mértékadó árvíz + 1 m-es vízszint által elöntött terület határáig.

A korábbi atlaszhoz hasonlóan készítettük el a helyszínrajzokat (9. ábra), a hossz-szel­vényt, a kereszt- és völgyszelvényeket. Ez utóbbiakat a folyó nyilvántartási, azaz VO szelvé­nyeiben vettük fel, megteremtve ezzel a korábbi atlaszhoz történő összehasonlítás lehetőségét. Atlaszunk kiegészült egy új fejezettel is. Vizsgáltuk a folyó hordalékkal kap­csolatos össze­függéseit a görgetett és lebegtetett hordalékmérésekkel, mederanyag minták elemzésével.

 

 

9. ábra. Dráva vízrajzi-atlasz helyszínrajz

 

Az atlasz teljes állománya három koordinátával rendelkező, digitális ponthalmazra épül, mely lehetővé teszi a digitális terepmodell előállítását is. És ez a technikai lehetőség adja kezünkbe azt, hogy az újabb, akár rész méréseket is beillesszünk a jövőben az atlasz jelenlegi állományába, és előállítsuk ismét a digitális terepmodellt, melyből szerkeszthetők a változott helyszínrajzok, keresztszelvények, hossz-szelvény.

Az új Dráva vízrajzi-atlasz a Drávával kapcsolatos munkáinkat nagymértékben segíti, s melyet terveink szerint felhasználunk a Dráva folyó:

–    fenntartási tervéhez;

–    hajóútjának meghatározásához és a hajóút-kitűzési tervhez;

–    szabályozásához, a meglévő művek ábrázolásához;

–    árvízvédelemhez, területi elöntési térképek elkészítéséhez, elöntések szimulálásához;

–    hullámterének hasznosításához;

–    mellékágaival kapcsolatos rehabilitációhoz;

–    folyógazdálkodási tervének elkészítéséhez, valamint az ehhez kapcsolódó

–    vízgyűjtő-gazdálkodási terv kidolgozásához.

 

 

Vízgyűjtő- és folyógazdálkodási tervezés a Dráván

 

Azon elgondolás alapján, hogy egy folyón végrehajtott lokális beavatkozásnak bizonyítottan egy nagyobb szakaszt érintően vannak hatásai, valamint, hogy az egyes beavatkozások hatásai összefüggésben állhatnak egymással, és mindez nem csak konkrétan a folyóhoz kapcsolódóan, hanem annak vízgyűjtőjét is érintve indították el a folyóinkkal való gazdálkodás szüksé­ges­ségét kiterjesztve az elgondolást annak vízgyűjtőjére is. A tervezés igénye társadalmi szinten jelentkezett, hiszen egyrészt csak a szabályozásra irányuló beavatkozások már nem szükség­kép­pen az egyedüli igények, másrészt ezek tervezését összhangban kell végrehajtani a folyó más irányú „használóival” egyaránt.

A folyók gazdaságföldrajzi tekintetben és sokoldalú tulajdonságaik révén a település­háló­zat és a termelésfejlesztés gerincét képviselik. Adottságaik különböző társadalmi körökben és szinteken történő kiaknázása ma már jogos igény, azonban ezek egymástól függetlenül történő végrehajtása a folyók vízgazdálkodási, ökológiai környezetének romlását vonja maga után.

A Dráva esetében is egyre több igény jelentkezik annak használatára. A nyitottabb ország­határ tette lehetővé pl. a víziturizmus dinamikus növekedését a Dráván Őrtilos és Dráva­szabolcs között az elmúlt években. A Dráva természeti értékeinek megismerésére Dráva­szabolcson és Barcson rendszeres sétahajózás üzemel, de ez mellett megjelent annak igénye, hogy a dunai torkolattól nagyobb hajókkal érkeznének külföldi turisták hazánkba. Ehhez kapcsolódóan igény van a folyó megfelelő hajózhatóságának biztosítására, melyek szabályo­zási beavatkozáson keresztül valósíthatók meg, azonban a természeti értékek védelme érde­kében ezeket minél kisebb mértékben célszerű végrehajtani. Mindennek hatása van az árvíz­védelemre, a kis-, közepes- és nagyvízi mederre mind a magyar, mind pedig a horvát szaka­szokon.

Mindezeket együttvéve a Dráva használatával szemben támasztott igény sokrétű. A folyógazdálkodási tervezés során lehetőség szerint törekedni fogunk minden igény kielé­gítésére figyelembe véve a folyó terhelhetőségét. Szempontjaink között szerepel a természet- és környezetvédelem, az árvízvédelem, a horgászat és halászat, a rekreációs célú vízhasználat, a vízminőség, az öntözési célú vízhasználatok, a víziközlekedés, a meder fenntartás, a vízgazdálkodás minden eleme. Összességében meg kell fogalmaznunk a mérnöki munka új, a gazdasági, a társadalmi és az ökológiai érdekeket összehangoltan kifejező kritériumait. A folyógazdálkodási tervezés önmagában nem lesz elegendő minden, a Drávához kapcsolódó kritérium biztosítására. Ezzel párhuzamosan kívánjuk megvalósítani a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezést is, mely a Dráva magyarországi és vele átellenes oldalon lévő horvátországi víz­gyűjtőjével egyaránt foglalkozik. Részletes elemei lesznek a területhasználatok, a lakosság és ipari cégek kapcsán a szennyezők, a befogadók, a kárelhárítási rendszerek (kiépült és még szükséges), és mindezt nyílt eljárás keretében kívánjuk megvalósítani, ahol minden, a Drávát „használó” vagy a vízgyűjtőn elhelyezkedő érdekelt véleményt nyilváníthat elképzelésünkkel kapcsolatosan. A tervezési munkának egyik legfontosabb alapja és eleme az elkészült Dráva vízrajzi-atlasz. Azonban a nyilvántartásunk még kiegészítésre szorul minden olyan infor­mációval, térképpel, adatbázissal, mely a folyóhoz és vízgyűjtőjéhez kapcsolódóan nem csak a megfelelő döntésekben lesznek segítségünkre, hanem egy hozzáférhető adatszol­gál­tatást nyújt majd. Reményeink szerint ezt az un. folyóinfó keretén belül valósíthatjuk meg. A tervezett munka nem kis léptékű, több évre tervezzük.

 

 

Összegzés

 

A Dráva vízgyűjtő területe megközelítőleg Ny–K-i irányban elnyúlt, északi vízválasztó vonala a Magas-Tauernen, az Alacsony-Tauernen, a Hochschwabon és a Schneealpén húzódik. Ezt követően az Alpok előterében a Zalai-dombság K-i pereméig halad, majd a Rinyák vízgyűjtő területe után csatlakozik a Zselic dombsághoz, a Mecsek vonulatához, és a Dél-baranyai-dombságot követően ér véget a torkolatnál. A déli vízválasztó a Magas-Tauernből indulva a Karni-Alpokon és a Karavankákon át a Dráva és a Száva közötti paleozóos hegységeken fut, majd síksági vonalon halad a Dráva torkolatáig.

Vízgyűjtő területének nagysága 43238 km2, melyen összesen öt ország helyezkedik el. Magyarország Ausztria után 8431,4 km2-el a második helyen található. Számos mellékfolyói közül a legnagyobb a Mura, mely Őrtilos térségében a Dráva 236 fkm-ben csatlakozik a bal oldalon.

A nagy kiterjedésű vízgyűjtő területen csaknem valamennyi földtörténeti kor képződ­ménye fellelhető a felszínen. A legidősebb képződmények a legnagyobb kiterjedésben az Alpok központi területén találhatók. A fiatalabb képződmények a hegységi peremterületeken jelennek meg, a negyedidőszaki üledékek a vízgyűjtő K-i részén jellemzőek.

A Dráva és Mura vízrendszerben a kőzetminőség hidrológiai hatása kelet felé fokozatosan gyengül, mert a medencéket túlnyomóan laza harmad- és negyedidőszaki, jó vízáteresztő képességű üledékek töltik ki. A magashegységi részeket felépítő paleozóos magmás kőzetek­ben és palákban összegyűlő résvíz hatására ezek a kőzetek nem sok vizet szállítanak, de azt egyenletesen. Karsztos kőzet nincs a területen. Az egész vízrendszer hosszában elnyúlt alakú, a főmeder teljes hosszában viszonylag egyenletesen, közel egyidőben telik meg.

A Dráva vízenergetikai szempontból az Őrtilosi szelvénytől felfelé gyakorlatilag teljesen kiaknázott, hiszen három ország területén összesen 22 vízerőmű létesült. Az erőművek tervezett éves energia termelése 6926,65 GWh. Az elmúlt időszakban Horvátország részéről merült fel egy újabb, negyedig erőmű építésének igénye Novo Virje térségében, melynek éves tervezett energia termelése 640 GWh, mely egy Barcs nagyságú település éves energia szükségletének felelne meg.

A Dráva az alpi gleccsereknek és az óceáni hatásnak következtében kiegyenlített vízjárású, ami a hajózás szempontjából fontos körülmény. A gépi erővel működtetett víziközlekedés csaknem 200 éves múltra tekint vissza, hiszen 1816-ben építették a Karolina gőzhajót Sellyén. A drávai víziközlekedés múltjában megtalálhatók a teher és személyszállítás hajói egyaránt. A trianoni békeszerződés a Dráva folyót a torkolat és Barcs között nemzetközi víziútnak nyilvánította. Ezt követően hol fellendült, hol hanyatlott a drávai víziközlekedés az egyes történelmi időszakok szerint. Ma II. osztályú nemzetközi víziútnak minősül Eszék és Vízvár között a 198,6 fkm-ig. Az Eszék alatt lévő 21 km-es szakasz a Dunához kapcsolódóan VI. minősítésű.

Az első Dráva vízrajzi atlasz 1972-es kiadását követően magyar-horvát közös munkával elkészült, és 2006-ban kiadásra került a második. Az új atlasz felépítésében hasonló a korábbihoz, azonban kihasználva a kor technikai lehetőségeit, digitális formában tartalmazza a teljes adatállományt. Az atlasz a Dráva magyar horvát közös érdekű szakaszának azon részét foglalja magában, ahol a folyó közvetlenül a határ mentén halad, azaz a 70,2–198,6 és a 227,6–237,0 fkm között. A helyszínrajzok, kereszt- és völgyszelvények, valamint a hossz-szelvény mellett egy új fejezetben foglalkozik a Dráva hordalék viszonyaival, a görgetett és lebegtetett hordalék szállítással.

A Dráva, mint Európa talán második legszebb folyója kezd nyitottabbá, ismertebbé, kere­settebbé válni természeti és környezeti lehetőségeivel, rejtelmeivel és varázsával. Ezek figye­lembe vétele mellett áll előttünk a minden érdeket összefogó, minden érintett igényit kielégítő vagy arra törekedő, nyílt tervezéssel készítendő Dráva folyógazdálkodási tervezé­sének az elkészítése. A munka nagyságát tükrözendő, hogy a tervezett megvalósítás időtar­tama is több évet foglal magába. A folyógazdálkodási tervezés alapját az új vízrajzi-atlasz teremtette meg, melyen keresztül a folyógazdálkodási tervezéssel együtt a vízgyűjtő-gazdál­kodási elkép­zelé­sek tervezése is elérhetővé válik.

 

 

IRODALOM

Dr. Lovász György, A Dráva-Mura vízrendszer vízjárási és lefolyási viszonyai, 1972