Adalékok
Komárom megye postatörténetéhez

Komárom megyét kedvezõ földrajzi helyzete a történelem során fontos események szinhelyévé tette. Így a postatörténet szempontjából is kiemelkedõ jelentõséggel bírnak az itt keresztülhaladó, az ország fõvárosát a nyugattal összekötõ útvonalak.

Komárom megye postatörténete az idõszámítás kezdetéig vezethetõ vissza. Az I. század végén Trajanus császár parancsára a limes mentén erõteljes erõd- és útépítés folyt itt. Ezt követõen pedig a római posta, a cursus publicus rendszeres kocsi- és hajójáratokat szervezett, állomásokat és mansiókat létesített.

A II. század végén Septimus Severus császár felújíttatta az utakat, mérföldköveket állíttatott fel. Ilyen milliarum állt többek között Nyergesújfalu határában is

A honfoglalás után Komárom megye szerepe 937-ben növekedett meg, mikoris Géza fejedelem Székesfehérvárról Esztergomba helyezte át székhelyét. Ettõl az idõponttól kezdve, egészen a tatárjárásig itt volt az ország centruma.

Az elsõ rendszeres futárszolgálatot Szent István király szervezte meg. A futárok (cursor) és hírnökök (praecon) a római korból fennmaradt utakat használták, de ezeken szervezõdött a kereskedelmi közlekedés és utazás is.

Az üzenetváltás fejlõdését jelzi, hogy már az 1086 körül megtartott esztergomi zsinat bevezeti a papi futárszolgálatnál az útlevél és pecsét használatát.

Egy másik helyi dokumrntum, a dömösi apátság 1138-ból származó oklevele a parasztoknak kötelességévé teszi a hírek és üzenetek továbbítását.

A pozsonyi polgárok már 1439-1441 között 9-13 férõhelyes, személyszállításra alkalmas szekereket tartottak, melyekkel többek között Komáromba is indítottak járatokat.

A gyakorta Tatán tartózkodó Mátyás király a fõ útvonalakon rendszeres kocsijáratokat szervezett. Így a Mészárosok útján is, mely Budáról indult, és Bicske, Felsõgalla, Bánhida, Kocs, Nagyigmánd, Bábolna, Bana, Szentjános, Gönyü, Gyõr érintésével Bécsbe tartott, kocsijárat szervezõdött. Bánhidán (ma Tatabánya része) lóváltó állomás és vámház volt. Az útvonal központja Kocs volt, melynek lakosai - királyi ösztönzésre - fejlesztették ki a késõbb világszerte elterjedt könnyû és gyors u.n. kocsi-szekereket.

A kocsi nevét egyébként Pincharo Péter, Estei Hyppolit érsek pénztárosa írta le elõszõr az érsekség 1487-1489 közötti számadáskönyvébe. A kocsin való utazás leírása pedig 1501-bõl maradt ránk Estei Hercules herceg követétõl, aki Bécsbõl Budára való utazásának élményeit írta meg.

Mátyás király halálát követõen az osztrák seregek Székesfehérvárig nyomultak az országba, és a hírellátás érdekében 1490-ben Taxis János hadipostát szervezett. Késõbb pedig, 1505-ben, I. Miksa császár parancsára, megszervezi a Bécs - Komárom - Buda postavonalat, mely heti egy járattal egészen 1526-ig mûködött. I. Ferdinánd császár követétõl, Herberstein Zsigmondtól tudjuk, hogy ennek a vonalnak 1518-ban Bruck, Óvár, Gyõr, Kocs, Vark (Barok) és Buda voltak az állomásai.

1525-ben az elõbbi mellett már mûködött egy Bécsújhely - Komárom - Esztergom postavonal is.

A mohácsi vészt követõen 1527-ben Taxis Mátyás szervez hadipostát a Bécs - Komárom - Esztergom - Buda útvonalon. A postavonalnak tíz állomása volt, melyeknek a nevét sajnos, nem ismerjük. A törökök 1529 évi hadjáratát követõen csak a Bécs - Gyõr - Komárom szakasz mûködött rendszeresen, a Komárom - Esztergom - Buda szakasz csak alkalmilag.

E postavonalról 1540-bõl maradtak fenn adatok. E szerint a postavonal állomásai: Neustadt, Waltersdorf, Bament, Komárom, Nögér és Esztergom. A Gyõrbe szóló üzeneteket Komáromból küldönc viszi, utanként 1 forintért.

A török 1549. évi hadjáratát követõen a megye területe szinte teljesen elnéptelenedett. Például Dorognak csak egyetlen lakosa volt: a postamester. Ennek ellenére a Mészárosok útján forgalmas volt az élet: hatalmas állatkivitel folyt nyugat felé. Az állatokat terelõ mészárosok pedig postaszolgálatot is elláttak.

A hódoltsági területeken Szulejmán szultán határköveket állíttatott fel, így Komárom közelében is.

1558-ban a Fischamend-Komárom postavonalat üzemeltetõ Paár Péter pozsonyi fõpostamester átveszi a Bécs - Gyõr - Komáromi posta irányítását is.

1559-ben az udvari kamara - takarékossági okokból - elrendeli a posta Bécsbõl Gyõrbe és Komáromba való áthelyezését, és megszabja, hogy közbensõ állomásokat 3 mérföldenként szabad létesíteni.

1563-ban I. Ferdinánd császár Paár Péter lótartását 3 lóról 8-ra emeli, tekintettel arra, hogy az ordinárián túl postát kell szállítania Gyõrbe és Komáromba is.

1566-ban Schoff komáromi postamestert hadi fõposta mesterré nevezik ki.

1594-ben a török hadjáratok miatt Paár János a Bécs - Gyõr - Komárom postavonalat a Duna bal partjára, a Felvidékre helyezi át, ahonnan utódja, Paár Pompejus 1598-ban helyezi vissza.

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1605 évi felvidéki hadjárata a megye postáit teljesen tönkretette. A komáromi posta lovait és kocsijait elkobozták, az állomást pedig felperzselték.

1610-ben II. Mátyás újjászervezi a dunántúli fõposta-vonalat, és azt a pozsonyi fõpostamesterséghez csatolja. Ekkor a komáromi postamester, Teücht Jakab 3 lovat tarthatott.

1622 és 1635 között Bornemissza fõpostamester irányítja a Petronell - Gyõr - Komárom postavonalat. Ennek ellenére 1623-ban a gyõri és komáromi állomások helyreállítására szánt 200 forintot Paár Kristófnak utalják ki.

1643. november 3-án Rákóczi György megbízza Maurer Mihályt, hogy költségére a Dunántúlon levéltovábbítás céljából két állomást szervezzen, azokat 2-2 lóval és megbízható emberekkel lássa el.

A XVII. század második felében a postaszolgálat rohamos züllésnek indult, megbízhatatlanná vált. Jellemzõ a korra, hogy Hoffkirchen komáromi várkapitány például 1675-ben halálra botoztatta Pakay Benedek pozsonyi postamestert azért, mert leveleit rendszeresen késedelmesen kézbesítette.

Paár Károly 1681-ben megkapja a Mosony - Gyõr - Komárom postavonalat, majd egy évre rá a dunántúli hadipostát is.

1684-ben - a hadjáratra való tekintettel - Szõny és Komárom postaállomások lótartását 1-1 lóval megemelik.

Buda visszafoglalása után Salgary Péter kap megbízást arra, hogy a Buda - Gyõr hadipostát rendes postává szervezze.

A megbízhatatlan XVII. századvégi postaszolgálat kedvezett a magánposta-vállalkozások elszaporodásának. A szekeresek a postától elvonták az utasokat, leveleket gyüjtöttek össze, és osztottak ki, sõt még a postakürtöt is használták. I. Lipót ugyan megtiltja 1695-ben a magánposták mûködését, de még 1698-ban is panaszt emel Paár Károly a szekeresek ellen.

A XVII. század végén a dorogi postamester Budával, a nyergesújfalusi pedig Komárom - Gyõr - Bécs felé tartja a kapcsolatot. A postával nem rendelkezõ helységek küldöncökkel küldik leveleiket a legközelebbi postaállomásra, és ezeknek - a távolságtól függõen - 5 dénártól 4 forintig terjedõ díjat fizettek. A küldöncök díját a falvak a vegyes költségek között számolták el, és a számadáskönyvek tanúsága szerint ezek évente 2-300 forintot is kitettek.

A Buda - Gyõr postavonal a Rákóczi szabadságharc alatt is mûködött, sõt Erõs István irányításával hadiposta is szervezõdött. 1708-ban pedig a dunántúli megyék Sümeg - Tát, és Kõszeg - Tát viszonylatban is postát szerveztek. A táti posta feltehetõleg a komáromi postával tartotta a kapcsolatot.

Az 1718-as postatérkép tanúsága szerint Esztergom postaállomás forgalma olyan nagy volt, mint Budáé, Pesté, Egeré és Szegedé.

A XVIII. század második felében a posta fejlõdése felgyorsul. 1750-ben megindítják a kocsipostát a Bécs - Esztergom Buda útvonalon, 1752. szeptember 18-án pedig a rendszeres postakocsi járatot. 1790-ben már háromféle járat közlekedik ezen a vonalon: a közönséges leveleket szállító ordinária, a sürgõs leveleket továbbító extraordinária, és az utasforgalmat bonyolító extraordinária posta.

1823. május 3-án gyorskocsi járatot indítanak a Bécs - Komárom - Buda postavonalon, mely 1825-tõl hetente háromszor, 1839-tõl pedig már naponta közlekedik. 1824. március 1-tõl pedig gyorskocsi járatot szerveznek a Bécs - Pozsony - Esztergom - Buda postavonalon is. Ezek a járatok még a Budapest - Bécs vasút megindulása után is népszerûek maradtak.

1824-tõl a terjedelmes és nehéz csomagok szállítása céljából külön társzekér járatokat is indítottak.

1831-ben a Komárom megyei állomások közül Dorog és Esztergom a budai, Komárom, Ács, Neszmély és Nyergesújfalu pedig a pozsonyi postaprefektúrához tartozott. A komáromi állomáson 32 ló, kocsisok, hintók és egyfogatú kocsik álltak rendelkezésre. A hivatal 12 megyei helység és Csallóköz postaforgalmát látta el. Naponta érkezett gyorsszekér Bécsbõl és Budáról.

1845-ben a király szolgálataiért Reviczky Károlynak Nyergesújfalu örökös postamesteri tisztjét adományozza.

A szabadságharc alatt, 1849 júliusában Kosztolányi Tata felé kitörvén a komáromi várból, elfogja a Bécs-budai postát. Az ebben talált iratok alapján határozza el Klapka György, hogy augusztus 4-én megtámadja a császári seregeket.

A komáromi vár eleste után a védõk egyike, Újházy László az Amerikai Egyesült Államokban megalapítja New-Buda városát, melynek polgár- és postamestere is lesz egyben. Az itt feladott mintegy 800 levél ma igen értékes ritkaság.

A kiegyezést követõen a posta végérvényesen magyarrá vált. Lehetõség nyílt nagyarányú fejlesztésére is. Míg 1867 elõtt Komárom megyében csak Ácson, Bajnán, Dorogon, Esztergomban, Kisbéren, Komáromban, Újszõnyben, Nagyigmándon, Neszmélyen, Nyergesújfalun és Tatán mûködött postahivatal, addig a század végére szinte a megye valamennyi településén szervezõdött posta, vagy postaügynökség.

A XX. század elején az automobilizmus és a repülés felhasználásával a postaforgalom felgyorsult. Ideiglenes légijárat mûködött a Budapest - Esztergom vonalon, melynek során szépszámú érdekes és értékes postai dokumentum jött létre.

1945 sokféle változást hozott a megye életében. Természeti adottságainál fogva Komárom megye ipari centrummá vált, és az iparosodással párhuzamosan a postaszolgálat is tovább fejlõdött. Új hivatalok létesültek, a régiek új épületeket kaptak, valamint felszerelésük is korszerûsödött.

Röviden Tatabányáról

Majd az 1947-ben Bánhida, Alsógalla, Felsõgalla és Tatabánya községek egyesülésébõl létrejött Tatabánya város lett a megyeközpont.

A megyeszékhely elõdközségeiben 1883-ig nem volt postahivatala. Eddig az idõpontig a községek postaellátását a Tata-Tóvárosi postahivatal bonyolította.

1883. július 1-én kezdte meg mûködését a felsõgallai, majd 1884. július 16-án - a Budapest - Újszõny vasút megindulásának napján - a bánhidai postahivatal. Mindkét hivatal egyfogatú kocsikkal tartotta a kapcsolatot Felsõgalla, illetve Bánhida vasútállomásokkal.

1901. november 13-án nyílt meg Alsógalla postahivatala, mely 10 nap múlva - a telep önállóvá válásával - a Tatabánya Posta és Távírda Állomás nevet vette fel. Ez a hivatal 1902-tõl egyfogatú kocsikkal külterületi kézbesítõ járatot indított be.

1902. szeptember 12-én megindul a Bánhida - Pápa vasúti forgalom, melyen mozgóposta is üzemel.

1933. január 16-án kezdi meg munkáját Alsógalla postaügynökség, mely aztán 1934. március 16-án postahivatallá alakul át.

1947-tõl a községek postahivatalai felveszik a Tatabánya nevet, és sorszámozva lettek: a felsõgallai lett az 1-es, a bánhidai a 2-es, a Tatabánya bányatelepi a 3-as, és végül az alsógallai a 4-es.

1951-ben kezdõdik meg a postai munka korszerûsítése. Az egyfogatú kocsikat autókkal váltják fel.

1955-ben 6-os számmal felvevõhivatal létesül a VII-es telepen, egy évre rá pedig 5-ös számmal megkezdi mûködéséét az újvárosi hivatal a megyei tanács épületében. 1961-ben pedig a menetközben felépült Kertvárosban megnyílik a 7-es számú hivatal.

Az 1960-as évek végén megépül az új postaszékház, ahová az 1-es és 5-ös hivatalok költöztek be. 1983-ra pedig már 9 hivatal állt a 80000 lakosú város szolgálatában.