Brandenburgi György

Szenvedélyesen kedveltem a fehérnépet.

Hát, hol is kezdjem… Vagy ismersz már kedves olvasó, mint a rossz pénzt, vagy addig örülj amíg nem ismersz meg! Legalábbis ezt állította hamar megboldogult, öregecske feleségem. Hogy a legfontosabbal kezdjem: Hohenzollern IV. Frigyes ansbachi és bayreuthi őrgróf második fia vagyok. Az iwiw meghívót II. Ulászlótól kaptam, aki nem csak király, de apám jó sógora is, és remélte, hogy Magyarországon emberséget tanulok. Kedves nejem Frangepán Beatrix, akit Corvin János özvegyeként ismertem meg és 1509-ben vettem feleségül a teljes Hunyadi örökséggel együtt. Ne törjetek pálcát fölöttem, őszintén szerelemre lobbantam iránta! Igaz, hogy más takaros menyecskéken is megakadt olykor a szemem, de hát a férfi csak férfi marad a házasság terhe alatt is! A Szapolyaiak nem kedveltek, és a lutheránus vallásom sem kedves sokak szemében, ezért az a sok rosszindulatú pletyka a laza erkölcseimről! A pápistákat soha sem szívleltem, Dévai Bíró Mátyás barátomat nem egyszer láttam vendégül váramban, 1542-ben egész sokáig lakott nálam. Már fiatalon is szemet szúrtam az udvari mitugrászoknak, 1516-ban egy rosszízű perbe is belekevertek… még jó, hogy II. Ulászló kiállt a becsületemért. Halála után gyámként megpróbáltam embert faragni fiából, (leginkább pedig férfit), amit Báthori István, korábbi nevelője nem tudott megtenni, de nem sikerült megtalálnom a közös hangot a másik két gyámjelölttel Bakócz Tamással és azzal a nyikhaj Bornemissza Jánossal, aki végül ki is túrt az állásomból. 1525-ben végleg távoztam Magyarországról, Mohácsot legalább kihagytam. Lettem aminek születtem, andbachi őrgróf, ja és mellesleg kulmbach-bayreuthi őrgróf is. Jókora levéltárat gyűjtöttem, beleértve ebbe a Hunyadi család leveleit is. A biztonság kedvéért mindent Ansbachba vitettem. Valami azt súgja, pár száz év múlva visszakerülnek még ezek Magyarországra, egy nagy központi levéltárba és akkor hálásak lesznek még a könnyelmű grófnak! 1543. december 27-én végül csak meghaltam. A fene gondolta volna!