Történelmünk  :: Jeszenszky Géza: 75 éve született Antall József ::

Történelmünk Közölte elajos Időpont: 2007. április 06., péntek, 23:36 PST (718 olvasás) Hír elküldése levélben  Nyomtatható változat  


Kedves Barátaim!   Miközben ezekben a napokban az MTV2-ben a néha miniszterelnök saját szavaival hallhattuk reflexióit életpályájáról, megjelent, illetve meg fog jelenni pár őt értékelő, mérlegre tevő írás, és előttünk van még a Piarista Diákszövetség megemlékező konferenciája, néhány sértett egykori párttársa valóságos kampányt folytat érdemei kétségbevonása, emléke besározása érdekében.  


J.G. 

Ha nincs a betegség… (75 éve született Antall József)   Antall nem dohányzott, bort (főként somlait) ritkán, főként ünnepi étkezéskor ivott, a rendszeres testmozgást azonban 30-as éveiben elhagyta. Mégis 50-es éveiben is egy kifejezetten fiatalos külsejű, vonzó megjelenésű, sötét hajú, egészséges, testileg-szellemileg friss férfi volt. Szülei 70-es, illetve 80-as éveikben hunytak el. A családban, a barátok között senki sem gondolta, hogy élete fonalát oly hamar elvágja egy szörnyű – bár sok esetben sikerrel gyógyítható - betegség, a non-Hodgkin lymphoma, a nyirokér-rendszer rákja. Rejtélyes, megfejthetetlen egy ilyen betegség keletkezésének az oka, laikusként azt is el tudom képzelni, hogy a rendszerváltozásban vitt szereppel járó stressz, a mélyen átérzett politikai felelősség lobbantotta azt föl. Antallban a legendás önuralom és higgadtság mögött ott volt a tudat, hogy „annyi balszerencse” után az ország, a magyar nemzet kapott a Sorstól, a gondviseléstől egy váratlan nagy esélyt, de ezt a Végzet, vagy saját hibáink el is vehetik tőlünk. Ez a tudat minden bizonnyal nyomasztotta.  


A betegség első tünetei a választások körül, a győzelem pillanataiban jelentkeztek, de a mások esetében egyébként kitűnő diagnosztának bizonyuló orvostörténész a betegség első jeleire nem fordított kellő figyelmet – mert másra kellett figyelnie. Koalíciót kellett szerveznie, kormányt kellett alakítania, programot kellett készíteni, el kellett kerülni a fenyegető, örökölt államcsődöt, indítani kellett a radikális gazdasági reformokat, be kellett mutatkozni a nagyhatalmak, a világ előtt, kérve támogatásukat az átalakítás még kipróbálatlan útjához. Mindez magyarázza, hogy a betegség megállapítása után is csak késve, 1990. október 24-én került sor az elkerülhetetlen, de teljes gyógyulást ígérő műtétre. A beavatkozás sikeres volt, a további kemoterápiás kezelés után a miniszterelnök leletei 1991. tavaszán negatívak voltak, állapota gyógyultnak tűnt. Egy nagyon aktív, eredményes, hatásos beszédeket, széleskörű ismertséget és népszerűséget hozó kormányzási szakasz következett. Ezt törte meg jó félévvel később a betegség tüneteinek újbóli jelentkezése.  


Az merő spekuláció, hogy mi történt volna, hogyan alakult volna a kormányzás, a belpolitika, ha Antall nem betegszik meg, vagy ha a gyógyulás teljes és tartós lett volna. Azt nem állítom, hogy az MDF és koalíciós partnerei, köztük a Torgyán által tönkretett kisgazdák, meg tudták volna nyerni az 1994-es választást, hiszen a rendszerváltó kormányok  - az átalakulással járó terhek és csalódottság következtében – lényegében véve minden országban vereséget szenvedtek. De ha Antall egészséges, akkor más esélyekkel mentünk volna neki a választásnak. Akko