Fajleírások / Pekari (örvös- és pézsma) (Tayassu -tajacu, -pecari)

A pekarikról általában
Dél-Amerika minden erdős vidékén 1.000 m magasságig előfordul úgy az örvös-, mint a pézsma pekari. A pézsma pekarik nagy, sok száz példányból álló, az örvös pekarik pedig 10-15 egyedből álló kondákban vándorolnak az erdőkben, a legerősebb kan vezetése alatt. Helyüket állandóan változtatják, úgyhogy tulajdonképpen folyton vándorolnak. Ha nyílt terepre érnek, akkor gyors futással igyekeznek rajta keresztüljutni, ha folyót vagy folyamot találnak útjukban, egy pillanatig sem haboznak, hanem átússzák. A konda tömött sorokban vándorol. Elől mennek a kanok, hátrább a kocák, mindegyik a maga malacaival.
A pekarik éjjel-nappal élelem után járnak, úgyhogy valószínű, hogy az élelemhiány is egyik oka folytonos vándorlásuknak. A fák gyümölcsével és mindenféle gyökérrel táplálkoznak. Fogazatuk olyan erős, hogy a legkeményebb pálmamagot is minden nehézség nélkül szétroppantják. A növényi eredetű eledelek mellett állítólag megeszik a kígyókat, gyíkokat, kukacokat és lárvákat is.
Mozgásukban és általában egész természetükben a mi vaddisznóinkra emlékeztetnek azzal a különbséggel, hogy csak a legnagyobb melegben keresik a vizet, és akkor is csak a pocsolyákat, hogy meghemperegjenek bennük. Nappal szívesen bújnak odvas fatörzsekbe, vagy a nagyobb fák lazán álló gyökerei közé. A vadászok elől is mindig ilyenféle búvóhelyekre húzódnak vissza. Érzékszervei nem túlságosan fejlettek. Halló- és látószervük van a legjobban kifejlődve; látásuk azonban gyenge.

A koca rendesen egy, ritkán két malacot ellik. A malac egyszínű. Jellemző még a malacokra, hogy nem röfögnek, hanem, - mint a kecskegidák - mekegnek.
Hazájában bőréből zsákokat és szíjat készítenek, húsát a szegényebb néposztály eszi. Húsának íze kellemes, de nem hasonlít a disznóhús ízéhez. Jellemzője még, hogy szalonna helyett csak vékony zsírréteg van a bőre alatt.

Örvös pekari (Tayassu tajacu)
Hazája csaknem egész Amerika. Kicsiny állat: hossza a körülbelül 2 cm hosszú farokkal együtt legfeljebb 95 cm, vállmagassága 35-40 cm. Feje rövid, orra tompa, az állat maga azonban aránylag elég karcsú. Hosszú, sűrű szőre a tövinél sötétbarna, a közepén sárgás és feketén gyűrűzött, a hegye feketebarna. Szőre a fülei között és a hátgerincén valamivel hosszabb de azért nem alkot sörényt.
Az állat színe feketebarna, az oldalán sárgásbarna fehérrel vegyítve. Hasa barna, mellkasa elől fehér, válltájakról előre és onnan le a hason végig egy elég széles sárgásfehér sáv húzódik.

Pézsma- vagy fehérajkú pekari (Tayassu pecari)
Jóval nagyobb, mint az örvös pekari. 5 cm hosszú farkával együtt 1,1 méterre is megnő. Vállmagassága 40-45 cm. Külsőleg rokonaitól nagyobb alakján kívül színezése és az alsó állkapcsán lévő nagy fehér folt alapján különböztethető meg. Ritka szőre vastag, szegletes és kemény; a fej hátsó felén, meg a gerinc hosszában hosszabb, mint a test egyéb részein. Szőrének színe szürkésfekete, közepén vörösessárga gyűrűvel, ami azonban alig látszik. Az állat színe az egész testén egyformán szürkésfekete, amitől az álla alatt lévő folt erősen elüt. Hazája Közép- és Dél-Amerika tropikus vidékei.

Képek a fajról

Pekari

Vissza az előző oldalra