2008-as évad / Főszezon...-1.rész

Kedves, kitartó Olvasóim!

Július közepe-vége felé közeledve, az esős, hüvös, változékony időjárás múltával beköszöntött a  tartósan száraz, meleg,... évente ilyenkor veszi kezdetét a nyaralási  időszak. A Balaton fürdőzésre már tökéletesen alkalmas, egy -egy melegebb napon a víz hőmérséklete eléri a 25-27°C-ot is. Tudja ezt a -minden Balaton parti helységet, utat, éttermet, üzletet, strandot ellepő- nyaralók hada is, a forróbb napokon milliószám a vízben hűsölnek. Jut belőlük -elképesztő vízi alkalmatosságokon közlekedve- mindenhova, a bátrabbak a horgászhelyek környékére is bemerészkednek. Egy részük halat is fogna, -ha már a Balatonon tölti a szabadságát- főként a gyerekétől elcsórt snecizőbottal és ha nincs kéznél csónak, megteszi a gyerekei gumicsónakja, netán gumikajak, esetleg vizibicikli. Esténként-éjszakánként, balról a kemping, jobbról a györöki strandi dübörgő zenebona és sötétedéskor, a tökéletes háromdimenziós kakofónia kialakításába még a diszkóhajó is "beszáll", így szórakoztatva a koncentrálástól és a reménytelenségtől amúgy is megtépázott idegű horgászokat.

Hűsölő hattyúpár

A szokásosan július végi túlmelegedett, oxigénhiányos nádi-gyékényi partszakasz, amúgy sem kedvenc helye a pontyoknak, legfeljebb csak éjszakánként járnak vissza táplálkozni partközelbe. A meleg vízben robbanásszerűen elszaporodó természetes élőlények -nádtőre, gyékényre tapadó kagylócskák, csigák, a fenéket ellepő árvaszúnyog lárvák, vízi bolhák, rákocskák, kerekesférgek és egyéb puhatestüek- melyek a ponty fő étrendjét alkotják, amúgy is kétségessé teszik a kukorica, krumpli és más szárazföldi eredetű -általunk favorizált- táplálék felvételét. Az ebben az időszakban fogott pontyok zömének beleiben, kagyló és csigahélyon kívűl, egy szem kukoricát sem találtam... és ez elgondolkodtató!

A 2008-as szezonban a helyzetet tovább rontotta, hogy július elejétől, 3 hét alatt 10 centit csökkent a Balaton vízszintje, ami -közismerten negatívan befolyásolja a halak étkezési szokásait és- további vízmelegedést generál. A heves légmozgást, -szelet- előidéző frontok, melyek jótékonyan átkeverték volna vízet, oxigénnel dúsítva azt, elkerültek bennünket. A horgásztársak már folyamatosan panaszkodtak a túlontúl tiszta, átlátszó, mozdulatlan vízre, mely szinte lehetetlenné tette a napközbeni eredményes horgászatot. 

Az összes fenti tényezőt figyelembe véve, végül úgy döntöttem, hogy szürkület előtt a környékre sem teszem a lábomat, -inkább beleszaladva a meleg nyári éjszakákba- csak este próbálkozom. De nem csak én voltam így vele, Misi és Pipi is követett, Miki meg már eleve éjszakai horgásznak "született".  Persze erre a váltásra azért készülni is kellett, a megfelelő világítási eszközök, fejlámpa, úszóra szerelhető világító patronok, ruházat, szúnyogriasztó, stb. kiválasztásával.

Így érkeztünk el július 21.-éhez, amikor is 22:23 -kor a gyékényben kitartásomat és minden furfangomat siker koronázta egy 8,1 kg-os ponty alakjában. Elég későn jött a tükrös, a többi horgász már korábban mind hazament, szinte egyedül voltam a tavon. Akkor már egy ideje nagyszemű főtt kukoricával etettem és lyukanként dobtam még rá 3-4 szem epres bojlit is. Lehet, hogy ennek volt szerepe, vagy csak véletlen volt?

 A tükrös tükörképe!    Premier plan

                            A 8,1 kg-os szokatlanul hosszú tükrös, több nézőpontból 

Július 27.-én, egy csudaszép, meleg, csöndes, nyugodt vasárnapot követő este nagy bizalommal ültem ki a Gyékénybe. Reményeimet fokozta, hogy -megbeszélésünkhöz híven- Miki is kijött végre horgászni, így nem voltam egyedül! Sötétedéskor úszóimra világító patront szerelve, lámpával és fejlámpával felfegyverkezve, szúnyogriasztó sprével befújva magamat, készen álltam a az elkövetkezendő, reményteli megpróbáltatásokra. Közben besötétedett, már 9 óra is elmúlt. Miki tőlem -ahogy már írtam- 150 méterre, úszós és bojlis készségeit beélesítve várta a kapásokat. Látni egymást, a kiugró gyékényes takarásában, ugyan nem tudtuk, de ez a hang terjedésének nem volt akadály. Fél óra elteltével csobogó hangokat hallok, tőlem jobbról és néhány pillanat múlva megtudom, hogy egy 8,0 kg-os ponty vette fel Miki bojliját, sebesen úszott feléje, befutott a csónakja alá, de nagy nehezen sikerült megszelidítenie és a szákba terelni. Örültem, ez már jó jel!

Nálam -közben- furcsa gyékénymozgásokat, úszó lehúzásokat tapasztaltam... mi a fene lehet ez, talán nem is ponty? Talán... A jobboldali pontyozó botomat óvatosan kivettem és helyére a -mindig kéznél lévő- harcsázó szerelésemet dobtam.  Szinte meglepődtem, hogy elsőre eltaláltam a mélységet és megfelelő helyet, így a legkisebb zavarkaltés nélkül zajlott le a botcsere. A fenéken pihenő hatalmas hármashorgon csíkozott, háromnapos "illatú" májrózsa, az úszó -világító patronnal a tetején- mintegy 5 centire kiáll a vízből, kitűnően látható, fölösleges a megvilágítása. Miután így elhelyezkedtem, rágyújtottam, megérdemlek egy cigit... Félóra elteltével -már 11 körül jár- jobbról újabb csobogást hallok, "Jött mégegy?"- kiabálok át. "Igen,...a gyékényben úszóra,... ez nagyon nagy,... nemigen bírok vele!" -kiáltja vissza szaggatottan. Aztán mégiscsak sikerűlt megszákolnia, de mivel a haltartójába már nem fért bele, sok időt vacakolt el a felkantározásával. A harc közben a szerelése is megsérűlt, s mivel nem akarta javítani az éjszaka közepén, ezután már csak a két bojlis bottal folytatta a horgászatot.

Az én helyemen mozdulatlan minden, túlságosan is, ez már gyanús! Figyelem tovább a "lecövekelt" úszókat, már-már a szemem is káprázik... telik az idő. Aztán, minden átmenet nélkül, méltóságteljesen eltűnik a baloldali úszóm a víz alatt, de azonmód vissza is áll, na... erre vártam, dobban nagyokat a szívem,... megkétszerezett reflexekkel várom a folytatást. Pár pillanattal később lassan lehúzódik a -jobb oldali- harcsázó botom úszója és már a víz alatt elindul a 30 cm-re lévő gyékénynyílás irányába. Azonnal, nagy erővel megütöm, karikába görbül az 50 lb-ás bot, de, mintha egy mozdonyba akadt volna, csak megy befelé a gyékénybe. Minden erőmet beleadom, hogy a nyílt víz felé vissza fordítsam, de nem sikerül. Aztán már csak azt érzem, hogy már nem húz, nem rángat, de valahova  stabilan leakadt az úszóm. Pár pillanatig még reménykedem, hátha csak lefeküdt a fenékre, de aztán rájövök a meztelen igazságra,... ez már elment! A leakadt horgomért be kellet mennem mélyen a gyékénybe és kezemre tekerve -hála az 50-es fonottnak- csak a tövestől kitépett gyékénytörzsből tudtam kiszabadítani.

Utólagosan elemezve a dolgokat, a következőkre jutottam:

-a kapási körülményekből  és a szokatlan húzásból itélve, majdnem biztos vagyok benne, hogy nagy harcsa volt,

-a hatalmas hármashorog kívülről akasztotta a helyemen cserkésző halat,

-amerre mozgott, abban az irányban folytatta a kitörését, bele a sűrű gyékénybe,

-és a legfontosabb, hogy valószinüleg a hármashorognak csak az egyik ága akadhatott a halba, a másik kettő szabadon kiállt,

-a szabadon álló horogág a menekülés közben beleakadt egy gyékény tövébe, amiből a harcsa egyszerűen kitépte magát.

A hármashorgot másnap lecseréltem egy 7/0-ás Hayabusa egyes horogra, de már nem volt módom ellenőrizni teóriám helyességét, -bár továbbra is próbálkoztam harcsázással kitartóan és a közelben többször is láttam rabolni, kavarni- az idény hátralévő részében nem "akadtam" össze vele. "Lehet, a harcsám annyira megsértődött, talán "világgá" is ment..." -mondtam a többiek kérdésére. Talán majd jövőre... 

Még mindig remegő végtagokkal elrendeztem feldúlt horgászhelyemet a harcsakaland után és beetettem alaposan, gondolva arra, hogy, ha sikerült egy darabig legalább elűznöm a harcsát, talán betalál a ponty is. Ezen foglalatosság közben Miki triplázott, bojlival egy 6,5-os tükröst fogott. Mindketten pakoltunk és hajnali fél 2-re értünk a kikötőbe.

Miki és a teríték

Miki erőlködik a felkantározott 10-es tükrössel, hajnali fél 2-kor. Jobbra fent a teríték: a 6,5 a 8 és a 10 kg-os pontyok.

Miki piros betűs ünnepként emlékszik erre a napra -joggal- bár másnap rengeteg utánajárásába került a zsákmánya értékesítése...

Ilyen kalandok hallatán Misi is áttért a késő esti és kora éjszakai horgászatra, ennek örültem, mert már nem voltam éjszaka egyedül a Gyékényben, 500 m-re a kikötőtől. A gond csak az volt, hogy Misinek szúnyog fóbiája és allergiája van, úgy gondolja, hogy, ha a megyében egyetlen szúnyog repked, az biztosan megcsípi őt. A flakon szúnyogriasztót -ami másnak egy szezonra elég-  ő pár nap alatt elfújkálja magára és még így is vakarózik, nyafog, panaszkodik állandó jelleggel. Megváltásként érkezett számára a július 31.-i repülős szúnyogírtás, ezt meg is kellett örökítenem.

Megváltás Misinek...

                              A helyére beálló Misi és a repülős szúnyogírtás

A szúnyogírtást követően -bár a későbbiekben semmit nem csökkent a zümmögő vérszívók mennyisége- megkönnyebülten ültünk be a helyeinkre és aznap éjjel -negyed 11-kor- sikerült is egy szép, nyurga formájú tükröst fognom, óriási harc után, több kitörést követően. Ahogy látjátok hosszúkás formája a sudárpontyra emlékeztet, harcossága is azzal egyenértékű. Már nem előszőr találkozunk ilyennel, nagy élvezet... 

5,2 kg-os ponty

                 Az 5,2 kg-os tükrös nyurga júl. 31.-én csütörtök éjjel 1/4 11-kor

Ezzel átugrottunk már az augusztusba, ha jól számolom mindössze 5 db  pontyot fogtam júliusban, -igaz majdnem 6 kg átlagsúllyal- de mégiscsak, nagyjából 1 azaz egy db ponty hetente! Megdöbbentő! Ha, ehhez még hozzávesszük, hogy 20-25 horgász óránként van egy kapásod, akkor lehet csak igazán megérteni. Ha abban apillanatban épp félrenézel, vagy elbambulsz és elvéted a kapást, nos, akkor az óra újraindul és újabb hetet várhatsz a következő kapásra. Azt gondoltam, hogy a későbbiekben ez kapás/horgász óra arány kedvezőbb lesz számomra, de csalódnom kellett... Nem panaszkodom, a kifogott halaim mennyisége épp elegendő volt a család és a szűkebb rokonság ellátásához, minősége és íze pedig kíválónak bizonyult, -persze mi mindnyájan szeretjük a pontyot, beleértve az ausztrál vejemet is.

Ki hitte volna, egyszer csak Pikesznek is megállt a ponyt, már hosszabb ideje nem, vagy csak nagyon ritkán fogott. Tudni kell róla, hogy -mint említettem- ő reggeli és délutáni horgász, legfeljebb sötétedésig marad. Aztán, ahogy hallotta tőlünk az éjjeli kapások élményeit, revidiálta nézeteit és már keddi napon hírül adta, hogy pénteken este velünk tart az éjszakai horgászatra.

De, mielőtt még folytatnám, közbejött egy kis malőr, amely a kényszerfürdők sorozatát indította el! Az egyik forró délután -én még csak otthon készülődtem az esti horgászatra és a sztorit csak elbeszélésből hallottam- Pikesz kievezett a gyékényi helyére és készülődik a bedobáshoz. A bal oldali botját a szokásos helyre ejti és a jobboldalit is beveti, ám az úszója, ahogy leér, azonnal el is fekszik. Mi a fene, talán elment az ereszték,... nem lehet, minden rendben. Újra dob. A helyzet ugyanaz, mire kicsit megcukkolja botspiccel hátha beáll, ám ebben a pillanatban eltűnik az úszó, majd megfeszül a zsinór, az a valami már húzza a botot is, a bot másik végén meg Pikesz áll, kis lélekvesztő csónakjában. Már nyúlik a karja is, billen az egyensúly, de nincs hely előrelépni, a botot meg mégsem engedheti el egy vérbeli horgász. A folytatást -gondolom- már sejtitek, az első lendülettel rántotta be a harcsa az egyensúlyát vesztett Pikeszt a vízbe, de a botját még a víz alatt sem engedte el,... végül kiszakadt a horog a halból. Elmesélése szerint talán a lyukban fekvő harcsa hátára dobhatta a csalizott horgot, aztán ahogy az megmozdult, valahogy beleakadt... Visszaszállt a csónakjába és folytatta a horgászást, -meleg nyár lévén- mire én megérkeztem már majdnem megszáradtan, vidáman mesélte a történteket. "Pistám átmentem gyöngyhalászatba..."- mondta vígan.

Szóval elérkezett a péntek este, /augusztus 1./ a három Horváth, -a két István és az Elemér- egymás mellett ül a Gyékényben szép sorjában, kellő távolságra és nagy reményekkel várja a kapásokat. Mint fent említettem Pikesz most van előszőr éjszakai bevetésen, ettől függ, hogy megjön-, vagy elmegy a kedve a további éjszakai vadászattól. Úgy 50 méterenként ülünk, nem látjuk, de jól halljuk egymást és -különösen- a dübörgő diszkózenét a partról. Pikesz negyed 10 körül mozgást észlel, melyet az úszói is jeleznek, és néhány perc élő közvetítés után már tudom, hogy megtalálta a ponty a hatalmas krumpligolyót a horgán, mert eszeveszett csapkodás, fröcskölés kezdődik odaát. Még Misi is -távolabbról- izgatott tanácsokat ad neki, mit is kéne csinálni... Később elül a locsogás, már csak a csónak lábdeszkái dobognak, míg újra vízbe nem kerül a hal, a hatalmas 10 kilón felüli ponty, íme:

Pikesz és az éjszakai ponty

               Pikesz első éjszakai hala, egy 10,2 kg-os "kismalacnyi" tükörponty

Augusztus első napjaiban -előzetes megbeszélésünkhöz híven- szinte egyidőben érkezett meg Öcsi sógorom a Balaton túlsó végéről és Mauró olasz barátom Triesztből -pontosabban, Prosecco-ból. A meleg nyári délután lementünk mindhárman a Balatonra, -hideg fröccsökkel felszerelkezve- nem is annyira horgászni, mint betetni, csónakázni, szórakozni a nyugodt vízen. Öcsit mindjárt átpasszoltam Misinek, hogy ne "unatkozzon", én pedig Mauróval beálltam a gyékénybe,  ő gumihallal szorgalmasan balinra, csukára pergetett, én meg bedobtam a pontyozóimat.

Mauró pergetés közben

              Mauró megmutatja, hogy kell pergetni... és beakadni a gyékénybe

Annyira megtetszett neki ez a képen is látható idill, hogy ragaszkodott hozzá, hajnalban jöjjünk vissza tegyünk még egy próbát. Rendben, rajtam nem múlik... Miki kinnt maradt éjszakára, 11-kor még felhívtam, "Tarts ki, nem sokára találkozunk!"-mondtam. Hajnali 3-kor Mauróba nagy nehezen, egy csésze kávéval "lelket vertem" és már fél 4-kor, még "tök" sötétben hajókáztunk a Gyékény felé.

Miki hálójában eddigre már két szép ponty lapult és folyamatos mozgásról adott hírt. Ez jó jel! De megalapozatlannak tűnt ez a reménykedés, mert nálunk nem sok minden történt, annál inkább Mikinél, akinek bojlira újabb kapása volt, szép példány lehetett, mert hosszú fárasztás után még beszaladt a csónakja alá, karói közt szlalomozva egyszercsak letépte magát, még az előkét is elvitte. Amig bajlódott a szerelése javításával, látja, hogy minden átmenet nélkül lebukik és elindul az úszója, be a sűrű gyékénybe. A félig javított botot eldobta, erősen bevágott.. -aztán saját elmesélése alapján: "akkora ponty lehetett, hogy meg sem bírtam állítani, nem hogy víz közé hozni, még a horgom is kinyílt úgy húzott!" Rá nem jellemző módon ezt is elvesztette, el sem akartam hinni! Összepakolta megtépázott szerelését, pontyait és elsuhant a kikötő irányába. Mi folytattuk és a szerencse nem került el teljesen, szívet dobogtató, szép kapás után 70 dekás kárászt fogtam, még szákolni sem kellett. Örültem neki, -Mauró miatt- legalább nem mentünk haza "üres kézzel". Mauró visszautazott, este Öcsivel folytattuk, majdnem éjfélig kint ültünk -unatkozott is piszkosul, meg minden baja volt- eredmény nélkül.

Augusztusi Balaton

            Pikesz, Misi és Pipi igyekeznek horgászhelyeikre, augusztus derekán...

A következő említésre méltó dologra augusztus közepéig kellett várnom. Szép, szélmentes, meleg, csöndes este volt, a hang is úgy terjedt a víz felszinén, hogy a legsuttogóbb hang és zörej is kilóméterekre hallatszott. Aki élt és mozgott az mind kinnt volt a vízen, -legalább 10 csónak- és elfoglalva horgászhelyeiket vártak velem együtt a nagy kapásra. Totóztuk, vajon ennyi horgász közül ki lesz az első. Pikesz és Miki ebben a versenyben nagy előnnyel indultak, de talán nem behozhatatlan számunkra... 

Nagy csend után, kilenc óra tájban némi mozgolódás támad a gyékényben -ez már bíztató- le-lebukik az úszóm, hosszabb-rövidebb időre lent is marad, néha a helyét is megváltoztatja. Közvetítem a többiek felé, mire Misi a szokásos "Üssd meg, üssd meg!"-el bíztat,... de most megfogadom, hogy biztosra megyek, csak emelésre vágok be, nem riasztom el a közelben legelésző pontyot kapkodással, amit két, kapás nélküli hét után nem is olyan könnyű megállni. Egyszer csak elindul a világító patron, alatta az úszóval felfelé és meg sem akar állni, már vagy arasznyit kilóg a vízből. Most jött el a cselekvés ideje... jó pozicióban állt a ponty a főtt kukorica behörpölésekor, hamar feljön a felszinre, fejlámpám fényénél azonnal konstatálom, jól akadt, még azt is látni vélem, hogy a felső csontos szájpadlást ütötte át a horog. Szákolás előtt -bujkált bennem a kisördög- még egy kicsit megjáratom, hadd locsogjon, hallja mindenki a Balatonon, hogy "itten pontyfogás tényállása forog fenn, kérem", úgyis ritkán történik ilyesmi. Szákolás után fotózás és súlymérés következik, majd hálóban visszakerül a hal a vízbe. Ez a "szertartás-rend". Aznap ez volt az első és egyetlen ponty a széles környéken...

Aug. 14.-e, este negyed tíz, 7,8 kg

                                                   Szép, duci 7,8 kg-os tükrös

Az augusztus fogási szempontből közismerten a legrosszabb hónap, de az idei még az előzőekre is rátett. Hosszú napok teltek el anélkül, hogy egyáltalán hallani lehetett egy-egy fogásról, már egy jobb kapás, vagy halmozgás is elmesélni való élményszámba ment.

Elsőnek Csoki adta fel augusztus közepén, többet már nem jött le pontyozni a szezonban -akkor már egy hónapja még kapása sem volt. Úgy hallottam a többiektől, hogy szabadidejében lekvárt főz és befőttet rak el a családnak, kitűnő pótcselekvésnek tartom és némely tekintetben hasznosabb is mint a horgászat, bár egy kicsit attól távolinak tűnik. 

Pikesznek -bíztatásomra- megtetszett a lámpánál való horgászat és egyre gyakrabban tartott velünk, ami korábban elképzelhetetlen volt. Persze most sem tette volna, ha napközben meg tudja fogni a halat. De hát a "szükség törvényt bont!" -hogy ilyen közhelyes legyek, már többedik alkalommal.

Szóval újra együtt a Horváth hármas egymás mellett -Pipi kicsit leszakadva valahol a gyékényben- augusztus 22.-e van, ismét csöndes, nyugodt idő, tükörsíma vízfelület. Nálunk Misivel semmi, de Pikesznél egy idő után mozgolódás támad, erre ő "egyenesben " közvetíti az eseményeket. Hallgatjuk és egészen beleéljük magunkat -"Most jobbra ment az úszóm.." -"Most lebukott..." -"Nini, lehúzta és viszi is... de megint visszaállt" -"Na, most mit csináljak?" Mire én -"Ne üss rá, várd meg míg kiemeli!" Misi kontráz -"Üssd meg, üssd meg már!". A teljesen megzavarodott Pikesz egy ilyen lehúzásba -nem bírva már a feszültséget- beleütött... és akkor szabadúlt el a pokol! Több percnyi -már az örökké valóságig tartó sokszori kitörés- kemény harcot követően, Pikesz, csónakját eloldva indult be a gyékénybe a hal után és újabb küzdelembe keveredve, csak nagy nehezen tudta megszákolni a testébe akadt horgon lógó hatalmas nyurgaponty matuzsálemet. Később átjött hozzám megmutatni és megmérni a halat és természetesen a "média" rendelkezésére is állt, így most ti is láthatjátok, nem ámítás!

Pikesz és 6 kilós nyurgája 

                    A hat kilós pikkelyes nyurgaponty és Pikesz, a megfáradt horgász

Most tartok egy levegő vételnyi szünetet, ez rátok is fér... remélem nem unatkoztatok. Továbbra is kíváncsi vagyok a véleményetekre, remélem megírjátok!

Hamarosan jelentkezem...

Sporttársi üdvözlettel


2008-as évad / Előszezon...

Szevasztok!

Nem sokat tétlenkedtem, egy szusszanásnyi idő után máris folytatom.

Elérkeztünk végre-valahára a június 14.-éhez. A pontytilalom feloldása előtti napokban már nyüzsgött a horgászoktól a Balaton, a legtöbb ismerősöm és néhány újabb, -szintén kalandokra és sűrű, kapitális pontykapásokra váró- horgásztárs is megjelent a vízen, horgászhelyeiket alakítva, gereblyézve és alaposan beetetve felkészíteni a nagy horgászati szezon indítására. Röviden, a teljesség igénye nélkül, fussuk át kikről is van szó...

Misi Pikesz Miki Pipi Csoki      

Csodák csodájára Misi barátom -a Horváth vezeték nevű keszthelyi kocsmáros, kit már nagyon jól ismertek- is felbukkant -persze az előző bejegyzésben kötött fogadást mindnyájan elvesztve- és mintha mi sem történt volna az elmúlt másfél hónap alatt, nagy elánnal vetette bele magát az leendő élmények hajszolásába, meglehet, ebben az utóbbi nap fogott szép halaim is közrejátszottak. Előkerültek óriási vödrei, megtöltve főtt kukoricával és áztatott búzával, granulált malactáppal dúsított kenyérgombóccal. Egyenlőre csak két helyet etetett, a tőlem 5 méterre, a Körnád másik oldalán lévő, legendás nagyharcsás,- és a Külső gyékényben lévő mélyvízi helyét.

Pikesz, -szintén Horváth, ráadásul még a keresztnevünk is azonos- már napok óta pucolta és etette a helyeit, a Körnád mögötti Kisvízben, -ahol kezdi és befejezi a napot- a gyékényben és Külső gyékényben. Áztatott kukoricával, főtt krumplival etet, a horogra krumpligolyót tűz. Sűrűn elfoglalt ember, de azért gyakran reggel és este is tud időt szakítani pár órás horgászatra, ő nálunk a fogási etalon, akkor is fog pontyot, mikor másoknak napok óta kapása sem volt. Általában örülünk, ha valaki pontyot fog, ezzel felvillantva a reményt nekünk is, az ő esetében, ez azonban fikarcnyit sem ér... Szoktam volt mondani: Pikesz egy különálló intézmény... ő még egy fürdőkádban is tud halat fogni. Végtelenségig leegyszerűsített, orsó nélküli szereléssel, házilagosan barkácsolt hattyútoll úszóval olyan eredményes, hogy darabszámra, mi együttesen sem fogunk annyi halat, mint ő. A titkát a mai napig nem tudtuk megfejteni! 

Tavaszi zsongás a kikötőnk előtt 

Nini,... előbukkant Misi istápoltja Pipi is, -ő egy 40 kilós, 1,6 m magas, szétálló, lapátfülű, ám teljesen süket, negyvenes évei derekán járó "nagy gyerek"- aki visszavette Misitől korábbi csónakját és most ez a "kisember", nagy facsónakban büszkén evezett és alkalomadtán -süket lévén- ordibált a vízen. Ez az "őshorgász", elmondása szerint az apjával már 20 éve horgásszák ezt a környéket -igy aztán minden hely az övék volt eredetileg- és tizedelik a helyi halállományt, több, mint kevesebb sikerrel, akkora halakról mesélve, amekkorák talán nincsenek is a Balatonban (a halai többségét mindig éjszaka fogta, így csak kevesen tudák bizonyítani). Kifogott halait rögtön eladja, így enyhítendő szűkös anyagi helyzetén. Kerékpárral jár ki Keszthelyről, alkalom adtán kétszer is naponta. Nem kis teljesítmény a napi 4x15 km, -őrült módjára tekerve süvít át a falvakon, többnyire a műút szélén, csoda, hogy karcolás nélkül megúszta. Mint segélyből élő, rengeteg szabadidővel rendelkezik, bármikor ráért és bármeddig bír maradni. Mindenesetre üde szinfolt és rengeteg poén forrása volt az állandóan ingerűlt, mindig elégedetlen, ordibáló Pipi a tavon, -kivel Misi mindig kész volt egy kis ugratásra, civakodásra- a szezon végére egészen megkedveltem. "Beszélgetéseink" a közeli horgászhelyeinken úgy zajlottak, hogy ha olyan kedve volt, 40 perces monológokat adott elő az életéből, a horgászatairól, amit persze még a szemközti Berényben is értettek. Válaszolni nem volt értelme, úgy sem hallotta. Négy-öt helyet etett és horgászott -ide, oda pendlizve, majdnem mindig "úton volt"- minimális eredménnyel.

Egy ideje Miki barátom is gyakrabban járt mifelénk, szokása volt a késő esti etetés. Napnyugtakor, vagy kicsivel utána, jelent meg, többnyire a kislányával, beetetni a Külső gyékényben, tőlem távolabb, Györök irányában, úgy jó 100 m-re lévő gyékény szélében és az előtte fekvő pontyozó és bojlis helyeit. Etetés után már húztak is kifelé. Horgászni csak ritkán járt, inkább az etetés fontosságát hangsúlyozta, az eredményei azt mutatták, részben igaza is volt. Viszont, ha kijött horgászni, akkor néha reggelig maradt... Csak egy helyen horgászott, azt mondta, hogy jól etetett helyen ugyanazt a mennyiséget lehet megfogni, mint állandó összevissza cikázással,... van igaza! 

A kikötő bejárata pihenő kacsával

Benkő Lajos barátom -kit a megyében csak Csoki-nak ismernek-, a hévízi vadászboltos, -hatalmas műanyag csónakja a kikötőben közvetlenül az enyém mellett van- május közepe óta folyamatosan látogatja a tavat. Az ő helyei a kikötőtől Keszthely felé, átellenben velünk, a kiugró gyékényes előtt vannak, már hallótávolságon kívűl. Kizárólag bojlis módszerrel horgászik, professzionális tudással, felszereléssel és hajóval, mind ez együtt, már előrevetíti a kíváló eredményt. Kifejezetten éjszakai horgász, többnyire csak sötétedés után jön le és alkalomtól függően hajnali kettőig-háromig marad. Rengeteg hatalmas pontytól szabadította meg a Balatont, -noha ő és családja nem eszik meg. Megbízható, segítőkész társ.

Meg kell még említenem Tóth Jóskát, ki a feleségével jár horgászni, majdnem kizárólag csak a nyílt vízre, a fenekező, karikás kapásjelzős módszert kedveli. Áprilisban a strandokról szokott telepített rajokra fenekezni, nagymértékben ritkítva őket.  Mikor mi még jóformán el sem kezdtük a horgászatot, ő a feleségével -kit nagyon ügyes horgásznak tartanak- már 40-50 db. 1,5-1.8 kg-os pontynál tartott. A szezon elején a gyékénybe is beállt párszor, de eredmény híján, no meg látva-hallva a mi eredménytelenségünket, hamar feladta,... irány a nyílt víz. Bár a későbbiekben sem hallottam, hogy dicsekedett volna...

A felsorolásból nem szabad kihagynom a kikötőnk doyen-jét, Lajos bácsit, a lelkes és nagyon kitartó, idős horgászt, aki képes a kikötőnktől 50 méterre, egy kb. 3 m átmérőjű kis, erősen elpusztult nádcsomó előtt ücsörögni áprilistól-októberig, szinte minden lehetséges nap. Ráadásul kedveli az esti, éjszakai horgászatot is, nyári, meleg éjszakékon néha 11 óráig is kint marad. Fogott pár szép halat, de több kapitális ponttyal való küzdelemben többnyire ő húzta a rövidebbet... 

Végezetül meg kell említenem Varga Zolit is, ki Körmendről jár le hétvégenként, a Kisnádban pontyozik és a Külső gyékény előtt keszegezik alkalomadtán, a 2008-as szezon nem sok jót hozott neki. De erről őmaga többet tudna mondani, persze kevésbbé konszolidált hangon. 

Miután így bemutattam ezt a "díszes" társaságot, már biztos kíváncsiak vagytok, a további élményekre, nem tépázom tovább a türelmeteket,... lássuk! 

Kikötő és a kápolna 

                                             Tavaszi csendélet a kikötőben...   

A naplóm előző bejegyzését ott hagytam abba, hogy június 13.-án kora délután, azt a két szép tökröst fogtam egymás után, az összsúlyuk 15,1 kg volt. Másnap délután az előző napi élményektől fellelkesülve már korán lementem, hasonló eredményekben bizakodva.

Gondolhatjátok, "telt ház" volt Balatonon, a szép, nyugodt idő is csalogatta a sporikat. Közeledve a Körnádhoz, már messziről feltűnt valami szokatlan, dörzsölgetem a szemem, jól látom? Valóban Misi ül a Körnádban, idén előszőr? Megörültem és eredeti szándékomal ellentétben én is beálltam, -nem is annyira a horgászatért- inkább egy jó beszélgetés kedvéért. Negyedóra dumcsizás után látom, hogy a jobboldali lyukban lévő úszóm meg-megmozdul, -már megint keszeg játszik vele, gondolom- szót sem érdemel... Folytatjuk a beszélgetést... Kisvártatva újra megmozdul az úszóm és jobbra indul a tőle 20 cm-re lévő gyér nád felé. Nehogy má' bevigye ez a vacak keszeg a nádba a szerelésem, még leakadhat! Lagymatagon megütöm, húzást érzek, ez nem keszeg! Nem is az volt, örömmel szákoltam meg az idény első Körnádban szabályosan fogott, még oly kicsiny, 2,2 kg-os pontyomat. Kérdem Misit: "-Elviszed, vagy megy vissza a vízbe?"... Immáron, aznap ő sem ment hal nélkül haza.

Bojlis helyemet -Miki tanácsainak megfelelően- szorgalmasan etettem, az egyszeri adag: 3 marék főtt kukorica és 5-6 szem epres ízesítésű, 2cm átmérőjű bojligolyó volt. Miki a bojlis hely, majdnem láthatatlan megjelölésére, elmés, nagyon egyszerű módszert talált ki: 4-5 db. elszáradt, hosszabb nádszál minden parton található, ezt szigetelőszalaggal összeerősítjük, az aljára 20cm-es kötélen súlyt -lehet kő, féltégla, stb.- erősítünk, bedobjuk a vízbe a kijelölt helyen és a tetejét visszavágjuk annyira, hogy csak egy vékony nádszál álljon ki a vízből, legfeljebb egy araszra. Kíváló jelzés, a hátránya csak az, hogy időszakosan cserélni kell, mert a száraz nád egy idő után megszívja magát vízzel és eldől, majd elsűlyed,... oszt' a nyílt vízen az etetett helyednek annyi! A felszerelésem elkészítésében is kikértem mind Miki, mind Csoki tanácsát. Így aztán a tavaly évkezdeti pontyozó botomra nyeletőfékes orsót szereltem, majd arra 35-ös normál Silstar monofil zsinórt tekertem. A zsinór végére forgókapocs került, a forgókapocs másik felére kb. 1,8 m 20-as Berkley fonott. Ebbe húztam bele a 60 gr-os ovális alakú, műanyag csőre erősített csúszóólmot, alul-felül gumiütközővel ellátva. Az innen arasznyira lévő horgot egy szintén fonott, vékony, 14-es zsinór tartja. A bojli felszerelése végtelenül egyszerű: az átfúrt golyót felhúzom egy ütközővel elláttott előregyártott füles, szilikon közdarabra, majd a fülnél beakasztom a horogba és megfelelően elhelyezem rajta. Ennyi!

Miután ennyit bajlódtam a hely, a jelölő pálca és a szerelésem kialakításával, ideje lenne már bojlizni is! A bojlis szerelést minden alkalommal behordom pontosan az etetett helyre, felcsapom az orsóm felkapókarját a szabad zsinórleszaladás végett, aztán a motort "rükverc"-be állítva teszem meg, azt a közel 70 métert a kikarózott gyékényi helyem elé . A csónakban, szemben a gyékénnyel ülök és figyelem az úszós szerelésem, hátam mögött a bojlis bot, ahol a kapást az orsó finom ciripelése indikálja elméletileg. Minden stimmel,... kicsit macerás ugyan, de majd megbírkózom a problémákkal!

Elkezdtem a bojlizást, de az első pár nap nem igazán volt sikeres, persze főként a hülyeségem miatt. Valamelyik internetes portálon olvastam, hogy a nyeletőféket zárni kell, mert... már nem emlékszem, mivel indokolta. Nem is volt kapásom, de a bojlit azért lecsípkedték a keszegek... és ez így ment pár napon keresztül. Amikor Mikinek említettem, hüledezve mondta, hogy épp ellenkezőleg, teljesen nyitni kell a nyeletőféket a minél kisebb ellenállás végett, a megfelelő akasztást az ólom ütközése és az azt követő bevágás adja! Logikus, nem? Akkor, ennyi okosság után próbáljuk meg újra!

De, előtte még a Körnádban június 18.-án du. a négy nappal ezelőttivel szinte percre azonos időpontban megint jött egy "telepi" két és feles tükrös és másfél órával később, már a Gyékényben egy 6,8 kg-os.

Jún.18.-i zsákmány

Két nappal később mind a bojlizó, mind az úszós felszerelésem beélesítve ülök a Gyékény előtt és várom a kapásokat. Sötétedéskor a hátam mögül váratlanul megszólal az orsó. Megfordulok, lassan felállok és kezembe veszem a botom, a hal szaggatottan, de még mindig húzza zsinórt. Jó! Megütöm és nagyon heves ellenállásba ütközöm, óriási erővel hajlik a botom, majd kiszakad a kezemből. Az orsó zárva, hiszen 70 m zsinór nyúlása, meg a bot majd levezeti az erőt. A hal nem felém, hanem a nyílt víz irányába indul, vad erővel. Ekkor, mintegy varázsütésre megkönnyebbül a kézben tartott bot, erötlenül tekerem ki az üres horgot. Leszakadt, vagy kiakadt, ...most már mindegy! Két nap múlva ugyanez, ugyanabban az időpontban megismétlődik, azzal a különbséggel, hogy a ponty most balra indul és már a mellettem horgászó Miki is követi az eseményeket. Elfut a pontyom 30-40 m-t, jóformán egy cseppet sem közeledve felém, még mindig távol van, az erős szürkületben csak a fodrozódó víz sziluettjéből következtetek a helyzetére. Nagyon nagy lehet, érzem a húzásából. Ideje erőteljesebben fellépni, -határozok- természetesen ismét zárt fékkel! Hamar meg is lett az eredménye: ugyanúgy jártam, mint az előzőnél,... ez is elment! Mondtam Mikinek mi történt, szinte mérgesen azt tanácsolta: nyissam ki "tökig" a féket, hadd menjen a hal a nyílt vízen ahova csak akar, míg ki nem fárad nem kell erőszakoskodni,... ezt nem a nádból kell kitépni! Háát, erre, jóval előbb magam is rájöhettem volna! Pár nappal később adódott ismét kapásom a bojlis botomon.  Okulva a kudarcokból -ahh, minden kezdet nehéz és tele van buktatókkal- végtelen elővigyázatosan jártam el a kapástól a szákolásig. A 4 kilós tükrös nem sok ellenállást tanúsított, kicsit még külön is megúsztattam, megpipáltattam -biztos ami biztos- kiemelés előtt.

Ezekkel az élményekkel aztán a hónap hátralevő részére a szerencse is elpártolt tőlem. Igaz a júniusi véget nem érő esős időszak és a gyakori, több napos, állandó másodfokú viharjelzés sem tette lehetővé a horgászást. Ahogy melegedett a Balaton víze, és telt a hónap, úgy csappant meg a fogások gyakorisága az egész fronton. Csak úgy dőlt a panasz mindenkiből, kivéve, -na kit? Hát persze, hogy a Pikeszt! Ő továbbra is "gyártotta" a halakat módszeresen, hol itt, hol ott, hol  egyet, hol kettőt,... majd minden alkalommal. Ebben a betlis időszakban látogatott meg Krisztián unokaöcsém Budapestről. Szegény gyerek, ez már a harmadik alkalom, hogy kapás nélkül horgásszuk át a fél éjszakát,... bár ő így is nagyon élvezi a nagyvárosi nyüzsgés után a természet nyugalmát.   

Kíváncsiak az úszómra

                                           Kacsalesen a Körnádban... jobb híján

A júliust ugyanúgy kezdtem, mint ahogy az előzőt abbahagytam, ekkor már bő 3 hete nem fogtam halat, de ezzel nem csak én voltam így. Misi másfél hónap intenzív horgászat mellett még egyetlen pontyot sem fogott, Zoli már régebben feladta pontyozást és kiült nyílt vízre keszegezni, Pipi meg egyre bőszebben cikázott etetett helyei között, állandóan elégedetlenkedve. Csokinak is megritkultak a kapásai, sőt később teljesen leálltak, de még kitartott, éjszakái egy részét a vízen töltötte. Lajos bácsi sem fogyott ki a panaszból. Hát, így álltunk június végén, július elején... 

Egy ideje a gyékényben furcsa mozgásokat, örvényeket, és néha erőteljes beleúszásokat vettem észre, általában szürkület tájékán és éjszaka, ilyenkor hirtelen eltünt az úszóm, majd néhány pillanatal később 20-30 cm-rel arrébb újra felbukkant. Olyan gyorsan és váratlanul történt, hogy ráütni nem is volt időm. Aztán olyat is tapasztaltam, pláne többször is, hogy, egy nagyobb úszó test szabályszerűen, folyamatosan nyitotta a gyékényszálakat, beúszott a helyemre, majd egy forduló után távozott onnan, a másik irányba. Mindez pár másodperc alatt zajlott le, igen látványos volt. Ilyet ponty nem csinál, akármekkora is! Ez csak harcsa lehet és nem is akármilyen! Hohóó kis barátom, hát ezért nincs ponty a környéken, mert te ellenőrzöd a területet! Lehet, hogy többen is vagytok? Teszünk róla, hogy ezen változtassunk!

Ezután már mindennapos gyakorlattá vált, hogy a felszerelésem a harcsázó készséggel /részletes leírását az előző "Kezdetek" bejegyzésben olvashatjátok/ is kiegészűlt. A 2 pontyozó-, a boljlis szerelésem mellé extraként, még a harcsázó botom és persze, vele a horogra való fagyasztott, csíkozott disznómáj is bekerűlt a csónakba, ez a zsibvásári folklór már eléggé korlátozta a mozgási lehetőségemet. A két evezőt ki kellett tennem -mert már nem fért el- és helyére Misitől kapott kis műanyag lapát került. A gyékényi felállásom a következő volt: bal oldali lyukban pontyozó főtt kukoricával, a jobb oldali lyukban harcsázó, 6/0 hármashorog csikozott májjal csalizva. /Kiemeltem a hármashorgot, mert a későbbi történésekben még főszerepet játszik/ Bíztató mozgások ugyan voltak, tőlem távolabb két naponként óriási harcsaörvények, rablások, de ez minden, sem balra, sem jobbra, sőt a bojlira, semmi kapás. És ez így ment alkalomról alkalomra...

Kékszalag vitorlás verseny  

Aztán, hosszú idő után "megtört a jég", július 12-én fogtam egy 4 kilós tükröst a Gyékényben. Talán újra megindul a ponty? Ezen felbuzdulva és a későbbi sikereket megelőlegezve, Sandrival megbeszéltünk júl. 19.-re egy hajnali időpontot -aki idén még pontyot nem fogott. Szerencsénk volt, mert nem csak a "Kék szalag" rangos balatoni verseny szinpompás vitorláiban gyönyörködtünk, hanem kitartásunkat reggel 6 órakor a gyékényben egy 4,2 kilós ponttyal koronáztuk meg. Örömmel vitte haza a potykát.

Sandri másod-unokatestvérem

                         Ugye, mennyivel különb ez a hely a keszthelyinél?

Szinte hihetetlen, hogy aznap este pontban fél 9-kor -szürkületben- ismét rám mosolygott a tó szelleme és szép, -kiemelés után lemért 7,8 kg-os- ponttyal ajándékozott meg.

A közel 8-as tükörponty /2008 júl. 19/ 

Ezzel az önbizalmat növelő eredménnyel már lezárhatom az előszezont, amely -mint láttátok- hozott hideget-meleget, volt derű-ború, néha fogtam is, de többnyire nem... a bojlival nem sok szerencsém volt, ráadásul a harcsával sem kereszteződtek útjaink. A tömérdek hiába valónak tűnő, sikertelen horgászóra csak megerősítette azt az érzést, hogy egyszer csak meg kell indulni már a halnak... és ezzel a gondolattal nem voltam egyedül!

Itt most tartok egy kis szünetet, hogy ízlelgessétek, emésszétek a fentieket, de mindjárt folytatom még izgalmasabb történetekkel.

Nem búcsúzom "görbüljön"-nel, -még nincs itt az ideje, ...ezért csak egy szimpla:

Üdv. Mindenkinek ...és nyomjátok a kommenteket!


2008-as évad / A kezdetek...

Kedves Barátaim!

Eléggé el nem itélhető módon a 2008-as szezonban a blogírást teljes mértékben kihagytam.  Pedig horgásztam rengeteget - mondhatni állandóan - amikor lehetett, talán ez is közrejátszott, hogy már nem maradt energiám a hajnalokba nyúló írásra, szerkesztésre.

Ráadásul a nagyon rossz szezonkezdet már az elején elvette a kedvemet az írástól, aztán ahogy jöttek lassan az eredmények, egyre nőtt a feladat, a penzum és egy idő után már átcsapott a fejemen az írandó mennyiség. Egy darabig még fontolgattam, hogy elkezdem, hát persze, hogy elkezdem a blogom,... de aztán, különböző okok miatt, mindig elmaradt. Szerencsére a fényképezőgépem azért nálam volt és használtam is, igy most támaszkodni tudok -többek között- a felvételi dátumok alapján, annak hitelességére.

A lelkiismeretfurdalásomat és az önmarcangolásomat részben félretéve, megpróbálom az alábbiakban összefoglalni a 2008. év horgászati szezonjának emlékezetesebb pillanatait. 

A csónakomat -kisebb javítás és alapos, gépi tisztítás után- március 27.-én tettük vízre, az engedélyemet 29.-én váltottam ki.  Körnádban és a Kisnádban alakítottam ki újra a horgászhelyeket és a két csónakbeállót, a gyékényi helyeket, -melyekkel 2007-ben csöppnyi szerencsém sem volt, meg részben Pipi el is bitorolta tőlem- feladtam.

Misi -aki egész télen dolgozott újonnan szerzett csónakja felszerelésén és felcicomázásán- ugyan velem együtt tette vízre a csónakját, de különböző kifogásokkkal, "fáj a derekam", "fáj a lábam", "meg vagyok fázva" halogatta a horgászatot. A későbbiekben már fogadásokat kötöttünk, hogy egyáltalán fog-e horgászni a szezonban, vagy csalódva csónakja nagymértékű instabilitása, billegése miatt, azt végleg feladja...

Misi csónakja vízretétel után

                Misi új, folklorisztikus csónakja a kikötőben, a jobb sarokban az enyém...

Szóval, a szerelésem átnézése és igazítása, a horgászhelyek kipucolása és beetetése után, nagy elánnal láttam a horgászatnak. A víz hőfoka 13-14 °C körüli volt -nem igazán ideális- de, úgy hallottam a többiektől, hogy már fogdossák a frissen telepített, bandába verődött 1,5-2,5 kg-os pontyokat, főleg partról, etetőkosárral. Nem irigyeltem őket a telepi halak miatt, de ahol kis ponty van, ott kell lenni nagynak is.  Aztán az idő múlásával rá kellett jönnöm, mekkorát tévedtem...

Az egész áprilist végighorgászva, egyetlen pontyot sem fogtam... továbbmegyek, még kapásom sem volt! Próbáltam a Körnádban, aztán a Kisnádban felváltva, etettem kukoricával, gombóccal, csaliztam a főtt kukoricán kezdve, gilisztával, nyers májjal, bojlival, nokedlivel és mindezek keverékével, mindhiába! Mindeközben a tőlem pár tíz méterre horgászó Pikesz napi átlagban -reggel és este is horgászva- 3-5 pontyot fogott, de ha megszaladt, akkor többet is. Jó-jó a halai zöme frissen telepített 1,5-2 kg-os volt, azért néha becsúszott egy-egy komolyabb bentlakó példány is, mint pl. az a 6 kilós nyurga és a 8,5 kg-os tükrös, amit én is láttam. A többi horgász a környéken is csak elvétve fogott...

Emlékezetes eset volt április második felében, mikor -gyönyörü szélcsendes délután lassan szállingóztunk horgászhelyeinkre- szokásosan harsányan megérkezett Pikesz is és beállt a Kisgyékényben kialakított helyére. Kiköti a csónakját és pár másodperc után egetrázó káromkodásba kezd... ugyanis az történt, hogy a feleségével ketten rámoltak a kocsiba, ezért épp csak a horgászbotjait hagyta otthon. Eléggé bosszantó ez kint a vizen, nem? Nem sokat lacafacázott, kievezett, beült az autójába, hazament Keszthelyre. Közben mi, kicsit elpoénkodtunk az eseten, mint, hogy "ez volt a pontyok istenének akarata", meg hogy "ezt se látjuk ma már"... megtehettük hiszen senkinek sehol egy mozdítása sem volt! Aztán bő fél óra múlva látom, ismét közeledni, már a botjaival. Beül a helyére, bedob és pár percre rá, már hallom is a locsogást, majd elégedetten nyugtázza "megvagy azanyád". Fél óra elteltével újabb csobogást hallok, hát ki lehetne más, mint a Pikesz! Kezdett szürkülni, ezért átjött mellém a Körnád közelébe, ugyanis itt szokta befejezni a napot.  Kisvártatva, suhogó botnak a hangját hallom, erős csapásokat a víz felszinén, az 5-ös nyurga csak nehezen adta meg magát... Pikesz ezután -még világosban- további jó horgászatot kívánt és 3 db pontyával elhúzott haza. Mi, akik maradtunk, dermedten ültünk gondolatainkba merülve. És ez így ment napról-napra...

Nem, egyáltalán nem volt bennem irigység, csak nem értettem az egészet. Akkor már három hete ültem kitartóan, etettem ahogy kell és még egy mozdulatot sem láttam. Etettem Misi külső gyékényi helyét és néha horgásztam is, hasonló negatív eredménnyel. Végtelenül bosszantott a dolog!  Tavaly ilyenkor már tömérdek élményen és jópár kifogott pontyon voltam túl. Ellenőrizhetitek, csak kattintsatok ide:                                                          http://kocika.freeblog.hu/archives/2007/04/           http://blog.tmc.hu/fog_naplo/index_n.html

Csak egy igazi magyarázatot találtam: a helyeimet valami oknál fogva -ellentétben a tavalyi szezonnal- nem járja a hal. A Körnádban a nád az előző évihez képest erősen kipusztult, át lehet látni rajta minden irányban, halmegtartó ereje már a nullával egyenlő. Azonkívül, még mindig nagyon hideg volt a víz, lehet, hogy a benntlakó halak még nem indultak a mélyebb vízek felé, de az is lehet, hogy egyáltalán nem is voltak halak azon a környéken...és így tovább, de hát tudjátok, ilyenkor a horgászember minden magyarázatot kitalál, miért nem fog halat. Ha akartok, Ti is tippelhettek... 

Körnád, áprilisban 

                                                         A megritkult Körnád

Háát, így telt el az április, egyetlen árva ponty nélkül, talán, ha két dévért fogtam...  Aztán április végén beigazolódott, amit már mindenki suttogott, hogy idén a szokásostól eltérően mégis lesz pontytilalom május 5.-június 13.-ig, 6 héten keresztül! Az ok, nem a halak ívási időszak alatti nyugalma, hanem -és ez a vérlázító- az, hogy a nyári szabadságos napijegyes magyar és külföldi horgászoknak is maradjon kifogható ponty a Balatonban! Tudtommal, vagy kétezer Veszprém környéki horgász indítványozta ezt és el is fogadták!

A tilalom bevezetésével megritkultunk a vizen, csak hébe-hóba jártak ki nyílt vízre keszegezni a sporik, ami egyébként, nem túl nagy élvezet. 

                      Pikesz /Horváth István/ zsákmánya az én helyemen, május 11.-én

Persze tudok olyan horgászról is aki figyelembe sem véve a tilalmat -amit valahol megértek- és minden este pontyozott, -mikor az időjárás megengedte- az egész időszak alatt. Bojlis módszerrel horgászott, főként éjjelente és rengeteg nagy pontyot fogott, néha naponta többet is. A valószinüleg tórekord 24,2 kg-os tükörponty is hozzá fűződik ezen időszak alatt, amelyik este 10 órakor jött, sajnos fotó nem készűlt róla.

Május 10.-én aztán nagy meglepetés ért, Ikóék meglátogattak bennünket és utólagosan, születésnapi ajándékként egy Yamaha M20 márkájú elekromos csónakmotort kaptam tőlük. Nagy volt az örömöm, másnap felszereltük és ki is próbáltuk. Ez a motor a cég második legerősebb típusa, 21 kg tolóerejű, gyors, 5 sebességes, jól manőverezhető, remek darab. Krityótól kapott 65 Ah zselés munka akkumulátorral szépen siklik a vízen.

A Yamaha

                                         Első "lépések" a vadiúj Yamahával...

Fellelkesülve szép, új motorom használhatóságán, új erővel vetettem magam a horgászatba. Gondoltam, ha már pontyozni nem lehet, megpróbálkozom más hallal, például harcsával. Vettem nyers disznómájat, felcsíkoztam és porciókban lefagyasztottam, valamint átvizsgálás és javítás után hadrendbe állítottam a harcsázó szerelésemet. 

Aztán május 12-én, egy szép hétfői napon szürkületkor megtalált a szerencse a Körnádban. Szerelésem: fenéken fekvő, nyers májjal csalizott 6/0-ás hármas horog, 5g-os kis gömbólom, könnyű, hosszúszárú pontyozó úszó, mindez 50-es fonott zsinórra "felfűzve", amit a már jól ismert 80-as, elsőfékes "Spro" tárol és ez az egész cucc egy 240 cm-es, kilenc gyűrűs, 50 lb-ás harcsázó botra van erősítve... Szóval, látom, hogy némi bizonytalankodás után a könnyű úszóm határozottan elindul oldalt, majd lebukik a víz alá. Ez volt a pillanat, mikor erőteljesen bevágtam... éreztem az ellenállást, tudtam komoly hal, csak még azt nem, hogy milyen márkájú. Nem bírtam felhozni a felszínre, össze-vissza törte az amúgy is hiányos, gyenge nádat, erőszakoskodni pedig az elvesztésétől való félelem miatt, nem mertem. Aztán fáradni látszott és megpillantottam,... jé, ez harcsa... ráadásul, nem is akármilyen! Nagy boldogan, remegő lábakkal pakoltam, -még lefényképezni is elfelejtettem a csónakban- irány haza! Majdnem feledtette az egy hónapos betlit!

8,6 kg-os harcsám

                                             A 8,6 kg-os harcsám... májra támadt kedve.

A harcsa kifogása mindig nagy öröm, azonban ez az érzés pucolás és a feldolgozás során hamar elpárolog. Aki próbálta az tudja miről beszélek. Fél nap munka, mire lenyúzva a filék és a lének valók  nejlonzacskókba és a hűtőbe kerülnek... bár őszintén szólva, munka ide vagy oda, a felséges húsa és íze miatt minden másnap szivesen megtenném.

Pár nappal később ugyanott, ugyanolyan körülmények között akasztottam egy másik halat is, -megdobott a szívem, megjött a párja- de csalódnom kellett, ponty volt, 4 kiló körüli. Kivülről akadt és úgy megsérült, hogy haza kellett vinnem. Ezt követően néhányszor kimentem az etetett nyílt vízi helyemre keszegezni gilisztával, fogtam is jópárat, de hamar meguntam. 

Gyakran panaszkodva az eredménytelenségre, Miki /Bresztovszki Miklós/ barátom javasolta, hogy változtassak helyet. Úgy 150 m-re qa külső gyékényben, -ahol 2007 októberében fogdoztuk Misivel a pontyokat- kéne kialakítani egy új pontyozó helyet, kifejezetten a gyékény szélén két beállóval és 70 m-re a nyílt vízen bojlizóhellyel kombinálva. Lelkesen kijelöltük és mindjárt elkezdtem etetni is, mind a nádszállal megjelölt bojlis, mind a gyékényszéli helyemet. Innen is üzenem: kösz a tippet és a segítséget Miki!  Ez már a tilalom vége felé volt, alig vártam a nyitányt!

                              Az új gyékényi helyem, 500 méterre a kikötőtől

Aztán ez is eljött, jun 13.-án du. 4 óra tájban leszaladtam a vízre, gyorsan felszereltem és bedobtam. Enyhe délnyugati szél és hullámzás, 20-22 °C-os zavaros víz fogadott, semmi különlegessel nem kecsegtetett, egy árva horgász sem volt kint,... na mindegy, eltöltök pár órát, ilyen időszakban úgysem szoktam horgászni. Aztán 20 perc múlva látom, hogy nem messze az úszómtól jellegzetesen megmozdul a gyékény, hohóó, ez jelent valamit! Alig, hogy ezt végiggondolom, enyhén megmozdul az úszóm és pár másodperc után elindul felfelé. Nem hittem a szememnek, hogy -hosszú, kapástalan időszak elteltével- ilyen is megtörténhet, annyira csodálkoztam, majd' lemaradtam a kapásról. Ezután következik a hal elementáris húzásának és lassú megszelidítésének és szákolásának különleges élménye, ami majdnem semmihez sem fogható. Az eredmény 6,6 kg-os tőponty. 

A háboruskodás után gyorsan megnyugvó vízbe, bizakodva újradobtam. Talán 20 perc sem telt el, látom, hogy túrásos, apró gyöngyöző buborékfelhők szállnak fel a felszínre az úszómtól nem messze és egyre közelednek. De rég láttam már ilyet, ennél biztosabb jele a táplálkozó, közeledő pontynak nincs, már csak azért izgulok, fel is vegye a horgon felkínált kukoricámat. Nem lehet kis jószág, mert, ahogy forog, keres, hozá-hozzáér a zsinóromhoz és az komótosan, híven követi minden mozdulatát. Adrenalinszint és a pulzusszám emelkedése a helyzetnek megfelelő, -vagyis maximális. Az úszóm lassan elmerül -mi a fene, már megint beleúszott?- és távolodik tőlem, már vagy fél métert, befelé a gyékénybe,... nem lehet tovább engedni, mert onnan már nincs kiút! Kissé határozatlanul -lesz, ami lesz alapon- megütöm... a zsinór végén hirtelen megindult erőtömeg majd kiveszi a botot a kezemből. Ennek már fele sem tréfa, összekapom magam és megpróbálom a halamat kivezetni a belegabajodott gyékényből. Nehezen, de sikerült és rövid idejű fárasztást, valamint szákolást követően a csónakban landolt -gyors mérlegelést után- a 8,5 kg-os tükörponty. Annak ellenére, hogy lehúzta az úszómat -feltételezve, hogy a testével sodorta csak el- meglepődve tapasztaltam, hogy szabályosan a szája felső szélébe, a csontos rész elé akadt az 1/0-ás, vastagszárú Hayabusa horog.

A 8,5 kg-os tükrös 

A szép és kíváló ízű 8,5 kg-os tükörponty /a lábdeszka szélessége 14 cm, a rés 2 cm/

Összepakoltam, Misitől kapott erős nejlonzsákba raktam a halakat és elindultam Keszthelyre Sandriékhoz, mivel a "kisebbet" -a 6,6 kg-ost- neki szántam... Már előre mosolyogtam magamban, mekkora meglepetést okozok nekik... és nem is csalódtam!

Most egy kis szünetet tartok, biztos Ti is elfáradtatok az olvasásban, de ne menjetek messzire, mert az igazi élmények még csak ezután következnek!

Üdv. az összes horgászbarátomnak és olvasómnak...


Harmincharmadik bejegyzés

Szevasztok!

Megint munkám van, -emlékeztek? legutóbb azt írtam, érzem, hamarosan ismét  blogot írok- hát tessék, újra itt vagyok! De szóljatok nyugodtan, ha túl gyors a tempó és nem bírtok követni! Látom, még az előző bejegyzést sem olvastátok, vagy ha olvastátok is, kevés reakció érkezett!

Ma, vasárnap reggel, kevéssel 8 óra után megszólalt a telefonom, -„Szevasz, nem jössz le? Jó idő van.” -„De hiszen fagyott az éjjel, még mindig tiszta jég az autó!” –mondom. -„Most indulok, kimehetünk fogasozni, míg ideérsz, fogok pár kishalat,… délig maradnánk.” -igy Misi, –„Rendben, 20 perc múlva ott vagyok.”

A parton még elbolondoztunk pár percet a mutatóujjnyi küszökkel, aztán jó hangulatban indultunk a kihalt Balatonon a bevetésre. A hűvös, szélcsendes idő, a ragyogó tiszta ég csak fokozta a jókedvünket. Muszáj volt megörökítenem,......íme az indulás. 

A Körnádra és a Kisnádra szórtam egy-egy marék kukoricát, -hátha visszatérünk még, ki tudja?-majd mindketten a Külső gyékényi új helyeink felé vettük az irányt. Bedobás után kissé erősödött és fordult Északiról, Délire a szél, vele együtt DNy-i hullámzás kezdődött, ami azért még nem rontotta a fogási esélyeinket, csak a hideg szél, ami átfújt a tréning felsőn, tette borzongóssá az ücsörgést. Fenébe is, elfelejtettem lehozni a kabátom!  /csak, visszatérőben a kikötőbe vettem észre, hogy a kabát ott lapult egész idő alatt a táskámban, csak ki kellett volna nyúlnom érte!/

Szóval ott ülünk egymástól 15 méterre, beszélgetünk, dicsérjük az újonnan felfedezett helyeinket, mikor arra riadok a szomszédból, „sssuhhh”… hangot hallatva, suhog a bot az erőteljes, üres vágástól, -„elhúzta az úszómat”-mondja izgatottan Misi,... csalizás, újradobás. Tovább beszélgetünk… 5 perc múlva „sssuhhh”, hallom a szomszédból, ismét üres, -„megint lehúzta és már vitte is”. Újabb tíz perc... „sssuhhh”, suhog a 4 méteres bot -„most a baloldalit sodorta el” -mondja.  Nálam semmi mozgás, az úszóim úgy állnak, ahogy bedobtam, Misi fokozódó bosszankodása jól szórakoztat. Mondanom sem kell, kisvártatva újabb „sssuhhh” riaszt fel a gondolataimból. -”Most kiemelte, de nem akadt”, ráadásul a horog beleakadt a háta mögötti gyékénybe, ahonnan a csónak elkötése nélkül nem is tudja kiszabadítani. Marad egy botja a baloldali lyukban… újabb 5 perc, jön a már megszokott „sssuhhh”,... már hangosan röhögök, -„ezt is teljesen kiemelte, nem értem, miért nem akad?” –hitetlenkedik. Akadt az rendesen, az üres vágást követően szintén a mögöttes gyékénybe. Ezen a ponton feladta a küzdelmet, neki elege lett ebből a játékból, ha akarok, jöjjek át és horgásszak csak, az Ő helyén. Mindketten kíváncsiak voltunk, mi az a rejtélyes valami, amit nem lehet megfogni. Miután kiszabadítottam a foglyúl esett botjait, helyet cseréltünk, én ültem be az Ő helyére, majd összekötözve a két csónakot karosszékes páholyból nézte tovább az eseményeket.

Alighogy bedobom a botjaimat, a hullámzó vízen át is látom, hogy mind a jobb, mind a bal oldali horgom környékén vannak, óvatosan meg-megmozdul mindkét úszóm,… egy percre rá, megindul a baloldali, megáll a hullámhegy tetején. Bevágok, -ez már nem „sssuhhh”- jól akad, szépen jön a szákba a 2,5-ös nyurga. Fotó, méreckedés, óriási csörömpölés közepette, - na, idén se jön már hal erre a környékre! Azért csak újracsalizok és visszadobom ugyanarra a helyre. Ugye, hogy meg lehet azt a pontyot fogni egyből is, ha a megfelelő szerelés megfelelő kézben van? Közben okítom a „vén rókát”, én hogyan alakítanám át a szerelését.

                                                                    A kettőötvenes nyurga 

Most a változatosság kedvéért, a jobboldali úszóm néhányszor lassan lemerül a víz alá, majd ismét visszaáll. Ekkor jön a szokásos „üss rá” parancs Misitől, amit általában nem szoktam teljesíteni, majd a rákövetkező másodpercek kéjes izgalma, hátha felveszi. Nem vette fel. 5 perc múlva ismét lebukik az úszóm, a víz alatt elindul balra, megfeszül a zsinór, majd néhány másodperc után visszaáll eredeti helyzetébe. Ebben a pillanatban tudom, hibáztam, meg kellett volna ütni, még az is lehet, nem is ponty volt. Na, ez az, amit már sose fogunk megtudni, mert ezután már ezen moccintás sem volt! De nicsak, a baloldali úszóm mögött fél méterre megmozdul a levágott gyékényszár,… mindketten észrevesszük. Nem telik fél perc, szép kapás indul, megtartja, megütöm, akad! Mesterien, kempingszékben ülve fárasztom és szákolom meg a 3,5 kilós tükörpontyot./"Ezután, már nem is fogok horgászni, csak, így melletted ülve, Téged figyelni,... ez nagyobb élmény! -mondja./ 

                                                                        A három és feles tükrös 

Levezetésképp még visszadobtam a botom egy cigarettányi időre, majd a nagyszerű élményektől eltelve, jókedvűen indultunk fél 1-kor vissza kikötőbe. Mindkét halat átruháztam Misire,… nála nagyobb, a család!

Látjátok, hogy már megint mi lett a „fogasozásból”?   Az a fájdalmunk, hogy épp a szezon legvégén találtunk rá erre a fantasztikus helyre, ezért aztán szeretnénk kiélvezni amíg lehet, meg aztán hátha beszalad valami komolyabb trófea is…, mire lehet emlékezni a hosszú téli napokon.

Sandri, Krisztián köszönöm a hozzászólásokat, Péter pedig megelégszik félévente egyszer rámenni a blogra.

Apropó, majd' elfelejtettem: a rendőri "intézkedést" követően Misi azonnal meglepte magát egy mentőmellénnyel, 150 kg teherbírással, potom 6.500 Ft-ért.   

Üdv. Mindenkinek görbüljön!   


Harminckettedik bejegyzés

Kedves Sporttársak!

Ha ismét jelentkezem, -már tudjátok- megint történt valami, amit meg szeretnék osztani Veletek.

A múlt héten pénteken Péter barátom, kerek évszámos születésnapjára bulit szervezett Budapesten, egy kis étteremben, a család és a baráti kör részvételével, melyre minket is meghívott. Nagyszerűen sikerült, élőzene, sok tánc, finom ételek és italok, meg a jó társaság tette maradandóvá ezt az estét. Sok tanakodás után, olyan ajándékot választottam /Byron Dinamic Carp, 3 részes, 3,9 m hosszú, 3 lb-s matchbot, a hozzátartozó Byron Sato BBC, 50-es, 4 csapágyas nyeletőfékes orsó, 150 m Silstar Profi Tech 30-as 10,3kg szakítású, low memory damil/ amit ,ha nem is mindennap használ az ember, minőségi, meg aztán finom, kedvcsináló célzás a jövőre nézve.

 

                                              Emeletes torta a "királynak"!

/Gyerekek, ennyit mentettem el, ezután éjjel fél háromig megírtam a blogom, mikor az egészet fel akartam tenni a netre, a "freeblog" gazdái váratlanul karbantartást végeztek, és mentéskor az egész anyag elveszett !!!!!!!!!!!!!!   Innen újra kell írnom -sajnálom, mert nagyon jó volt-, elnézést és kis türelmet Mindenkitől,........folytatom, amint tudom!/

Tehát a buli miatt a csütörtök, péntek, szombat kiesett horgászati szempontból, de -gondolom- nem vesztettem sokat, a többiek se fogtak. Mivel a -"hozzál inkább pisztrángot"- még mindig bennem motoszkált, vasárnap de. a régi pontyozó botjaim, fogasozó szerelésre való alakításával foglalkoztam. Du. fogtam csontival néhány kishalat, tettem egy kitérőt a fotózás kedvéért, majd  kiültem a nyíltvizi helyünkre.

 

                                           Ime a szép koraősz kikötővel, kápolnával 

 Csodálatosan tiszta, nyugodt volt az idő, egy horgászt sem láttam égen-földön, szinte harapni lehetett a csöndet. A lebukó nappal hirtelen hűlni kezdett a levegő, fél 8-kor a hideg, meg a teljes mozdulatlanság miatt befejeztem. Hétfőn a helyzet csak annyit változott, hogy a fogasozást kombináltam a pontyozással. Este szürkület után a Körnádban volt egy bíztató beleúszásom, de nem ütöttem rá, várva a kiemelést. Közben igen hideg lett, a kabátom meg kinnt maradt a kocsiban, 7 órakor úgy döntöttem, nem cidrizek tovább. Kedden du. már Misi is csatlakozott. Pontyoztunk itt-ott-amott, 9-ig maradtunk, még világítópatront is szereltünk, de a legcsekélyebb mozdítást sem észleltük. Szerda, csütörtök horgászati szempontból kimaradt, amiben nemcsak az időszakos csömör, hanem a szelesre forduló időjárás is szerepet játszott.

Ma, egyeztetést követően, du. 3-kor találkoztunk a parton. Addigra én már a kishalakat megfogtam, igy minden előkészítve a fogasozáshoz. A biztonság kedvéért azért a 2 pontyozóbot is helyet kapott a csónakban. Borult ég, néha áttűnő napfény, mozdulatlan levegő, tükörsíma vízfelület, és a hidegebb napok után szokatlan meleg, ami a napok óta beharangozott erős hidegfront közeledtét jelzi. Körnád -10 perc próbahorgászat, etetés, ...tovább-, Kisnád -etetés, ...tovább-, Gyékény -10 perc próbahorgászat, etetés-, ...hova tovább? Közben észreveszem, hogy Misi már vagy 20 perce eltűnt valamerre Györök felé, hol lehet és mi a fenét csinál, muszáj nekem is megnéznem!

Kb. 150 m-re megtalálom és mit látok? Áll a csónakban közvetlenül a gyékény mellett, kezében a 4 m-es pontyozóbot, lógatja ide-oda, közben izgatottan mondja, "látod ezt a gyékénydöngetést?" ezt a sok túrást?" érzed ezt az erős halszagot?". Ahogy jobban megfigyelem, tényleg, ebben a kis öbölben mindenhol mozog a ponty, nagyok és sokan, bármerre nézek. Ilyet pályafutásom alatt még nem láttam! Aztán itt van ez a rejtélyes "halszag". Idén már többször hallottam, de sose vettem komolyan, hogy a "jó horgász megszagolja a vizet és ott horgászik ahol halszagú". Képzeljétek, még nem értem el az öblöt, de már megéreztem egy szagot -furcsálottam is-, jellegzetes pontyszag volt, olyan szag csapott meg,  mintha egy hallal teli nejlonzacskóba szagolnék. Hihetetlen, de igaz! Persze ehhez a feltételek ideális összejátszása is szükséges, teljes szélcsend, "nyomott" idő és nagyon sok hal.

 

                                                    Ez a hely meg így néz ki 

Elkapott a vadászszenvedély, -adrenalinszint emelkedés- lám itt az alkalom annyi hosszú eredménytelen hét után. Két ottlévő karóhoz gyorsan, csendben kikötöttem a csónakom, és bedobtam néhány szem kukoricát és rá a  két botom. Misi -csónakja közvetlenül mellettem, rögzítés nélkül, rám merőlegesen állt a szélcsendes időben- karosszékes páholyából figyeli, hogy mozog, hajlik a gyékény, ugrik a ponty mindenfelé, miközben beszélgetünk az új lehetőségekről. 5 perc multán veszem észre az első enyhe mozdulatott a jobboldali úszómon, ...hohóóó itt van valaki!... már jobban koncentrálok, még néhány enyhe mozdulat, majd elindul felfelé az úszóm, csak jön, csak jön egyre feljebb, mintha sosem akarna megállni, /jaj, de szép pillanata az életnek!/ itt az idő a bevágásra. A nagy ellenállástól karikára görbülő botomról tudom, hogy szép a ponty, másodpercek alatt meg is látjuk. "Van vagy 10 kiló!... Megszákoljam?"- kérdi Misi, "Inkább add az enyémet"- felelem. Miután, hal a csónakban, következik a már szokásos tevékenység, fotózás, méreckedés, most kivételesen az elejtője is látszik a képen!

 

                                                      Kereken 8 kilós tőponty

Épp végzünk a fotózással, mikor a szemem sarkából látom, hogy úgy 500 m-ről a vizirendőrség motorosa irányt vált és felénk tart. A hal a szákban, a szák még a csónakban, mikor a nagy motoros gumicsónak mellénk ér. Kérik az igazolványt meg a fogási naplót, tanulmányozzák, majd kérik a mentőmellényt. Mutatom, "Van CE felirat rajta?" -kérdik, "Fogalmam sincs!" -felelem és átadom. Mondják ezt most elfogadják, de menjek be valahova és érvényesíttessem. Persze, majd, ha piros hó esik, -gondolom. "És a magáé?" -fordulnak Misihez. "Otthon van." -füllenti. Erre az egyik -úgy láttam ő a főnők- elővesz egy A4-es papírt és nekiáll kitölteni a rubrikákat. Most már megeredt a nyelvünk, -hogy, tán első alkalommal beérhetné egy szóbeli figyelmeztetéssel is- persze mindhiába. Majd megkapja a határozatot, mondták, miután aláíratatták vele a jegyzőkönyvet, további jó horgászatot kívántak és elhúztak. Misi egy darabig még mérgelődött, majd elment a gyékényi helyére.

 

             Misi még a razzia előtt, bár olyan képet vág, mintha már utána lenne 

Én egy darabig tanácstalan voltam, mit csináljak, majd úgy döntöttem maradok. Rászórtam a lyukakra egy-egy marék kukoricát, visszadobtam a botjaim, kényelmesen elhelyezkedtem a székemben, bekapcsoltam a rádiót és vártam. Tudtam a nagy felfurdulás után idő kell mire megnyugszik a víz és visszajönnek a halak. 6 óra előtt Misi érkezik és beköti magát a csónakomhoz. Összesen 2 üres vágása volt, pontymozgást nem látott. Ebben a pillanatban lassan eltűnik a baloldali úszóm és pár másodpercig lenn marad a víz alatt, "csapj rá!" -sürgeti, de már jön is vissza, szerencsére, mert azt szeretem, ha felveszi a hal a csalit és nem az oldalába akad, vagy sérül meg a hal. Eltelik pár perc és némi bizonytalankodás után kezd szépen emelkedni, majd a tetőpontján megáll a jobboldali úszóm. Rávágok, gyors kirohanás, cikázás ide-oda, szinte nem bírom irányítani annyira vad a hal, összeszedi a másik botom zsinórját, igy még képtelenebb a helyzet. Sejtem, hogy nyurga, de mekkora? Végül Misi szákolja meg, akkor látjuk, hogy kicsi, a mérleg 2,5 kg-ot mutat, -Sandri kedvéért, 48 cm-  micsoda eleven erő volt ebben a pontyban? El tudjátok képzelni milyen lehet akkor egy 7-8 kilós nyurgával bírkozni?

 

                                            A két és feles nyurga 

Már elmúlt 6 óra és sötétedett, nem vol értelme maradni. A nyurgát Misinek adtam, a nagyobbikkal elindultam Keszthelyre... Sandriékat meglepte mit keresek ilyenkor Náluk, de mikor meglátták a csomagot kikerekedett az arcuk. "Itt a Karácsonyi halatok" -mondtam, "Ekkora halat még nem is láttam!" -igy Ila.    A többit elolvashatjátok Sandri mai kommentjében.

Hát eddig jutottam időben és térben, pechemre még duplán is kellett dolgoznom.  De, hát....Értetek, Barátaimért semmi sem drága!!!  Szeretnék hamarosan jelentkezni ismét!  

A Fogási napló aktualizálásán még dolgozok, de az Etetőgomboc titkos receptjét és gyártását -100 Ft címemre való küldésével- bárki itt megkukkolhatja!

Ja, és ez a mai variáció -szerintem- még jobb mint a tegnapi! 

Üdv      


Ráadás /Harmincegyedik bejegyzéshez/

Szevasztok Barátaim!

Tegnap, jobban mondva, ma hajnali 2-kor, mikor befejeztem az előző -általam elnevezett- "mega"blogot, nem sejtettem, hogy ma ismét írnom kell.

Igazából nem is nagyon akartam lemenni, mivel a napok óta halogatott fűnyírás nem tűrt halasztást. Evvel du .5-re végeztem, még tanakodtam egy darabig menjek, vagy sem, aztán meggyőztem magam és fél 6 után elindultam. Lennt mesébe illő simaságu víztükör, teljes szélcsend, kellemes meleg fogadott. Talán idén már nem is lesz több ilyen este.

A Körnádhoz közelítve erősen figyeltem, de mozgást nem láttam, ugy döntöttem kis ráetetés után visszajövök később. Bedobok egy marék kukoricát a jobb oldali lyukba, látom, megmozdul a nád és lassan elindul kifelé a hal, az útjába kerülő nádat szétnyitva követhető az iránya. Huha... ezért kár volt! Most már mindegy... Bedobok még egy marékkal, most látom, középről ugyanez történik... A mindenit, -bosszankodom- hát még egy volt bennt? Dobok egy marékkal a bal oldali lyukba, alighogy vizet ér a kukorica, megrezzen a hal keresztülcsörtet a helyemen és jobbról elhagyja a Körnádat. Abban a pillanatban tudtam, ez olyan dolog, amilyen idén még nem történt és blogba kívánkozik. Hogy három -feltehetően- ponty is legyen egy időben a körnádi helyemen? Ez, igen! Jó kedvre derülve húztam át a Kisnádba.

Itt, nagyobbacska keszeg kapása szórakoztatott el, 4 alkalommal rá is ütöttem a jellegzetes kiemelésre, de nem akadt. Már erősen sötétedett mikor a Körnád felé vettem az irányt. A környéken teltház: Pikesz, Misi, én a mi oldalunkon, középen a két Rigó, a másik oldalon Huppán és a hévizi Lajos, később még Miki is befutott. Ugy látszik mindenkit megidézett ez az őszi nyárutó. Szóval, a világítópatronok felrakása után finom bedobás. Az Energizer fejlámpa vörös fényre állítását követően már csak a szétnyitható karosszékben való elnyújtózás és a várakozás maradt. Fél 8 felé Misi is bejőtt a gyékényből, beült velem szembe. Pár perc mulva látom, a jobboldali úszóm lassan eltűnik a vízben és néhány másodpercig lennt marad, majd egy kicsivel arrébb újra visszaáll. Nem ütöttem rá, elegem van a sok kivülről megakasztott halból. Meg aztán meg is ijedtem, te jó ég, megin itt a harcsa? És pont most nem a harcsázó botom vetettem be? Győzködtem magam a cserére, de a fölösleges csobogással ilyen csendes időben nem akartam elzavarni a halat. Meg aztán gondoltam, ha ponty, megvárom mig felveszi. 

Este fél 8-tól 3/4 9-ig ez a folyamat 10-15 percenként többször megismétlődött, nem vágtam rá, bízva, hogy egyszercsak felemelkedik az úszó. Misinek hangosan közvetítettem az eseményeket, már majd' az őrületbe kergettem, "üsd meg", "üsd meg" szajkózta, én meg csak vártam a kiemelésre. Aztán elcsöndesedett a mozgás, ahogy múlt az idő már láttam, hogy ebből szép kiemelés ugy sem lesz, csak azt kértem a következő elhúzást még várjuk meg. 20 percig semmi, aztán 9 óra 10-kor megint mozgás támad, lemerül az úszóm, lesz ami lesz..., rávágok, akad! Erőteljes húzás és mindjárt beugrik a hal a jobboldali nádasba. A gyenge vörös fénynél semmit sem látok, csak tudom, a hal a nádkötegen én meg tartom mindkettőt. Érzem harcsa nem lehet, az harcosabb és sokkal erősebb. Lenyúlok, bekapcsolom a reflektort ez már segít, a vergődő, oldalára forduló hal, ponty. Misi közben elköti a csónakját, indul hozzám leszedni a pontyot a nádkötegről. Miközben bajlodunk az útban lévő másik botommal, a ponty szerencsére lefordul a nádról, igy már akadály nélkül húzhatom farkánál fogva Misi szákjába. Nagy az örömöm, már megint sikerült, ma is fogtam ennyi szünet után! /Ez volt az egyetlen ponty ma este a környéken/  A 3,5 kg-os tükröst -fényképezés és mérlegelés után-  mindjárt egy előkotorászott TESCO-s zacskóba gyömöszölöm és vigyorogva átnyujtom Misinek, mondva -"Teri indulás előtt azt mondta -Ne hozzál pontyot, inkább hozzál pisztrángot!" "Én meg hozzádünnyögöm -Jó, meg még egy delfint is."/mert a Balatonbam kb. annyi a pisztráng, mint a delfin/

                                 Három és feles tükrös /igen, jól látod, ott akadt!/ 

                                                       Misi a közös akció után

Aztán pakolás, haza. Most három napig nem horgászok, mert péntek reggel ismét Pestre utazunk mindnyájan, Péter születésnapi bulijára vagyunk hivatalosak. Elhatároztam, ha megjövök és az idő is engedi, következő alkalommal kimegyek fogasozni a nyílt vízre pár napra, elvégre mindjárt itt a karácsony és nyári pontyot mégsem tehetünk az ünnepi asztalra! 

Sandri, remélem kielégítettem blogéhségedet, az elmult 2 napban derekasan dolgoztam érte. 

Péter, ugye elolvasod az új bejegyzéseket, csak igy lehetsz a hétvégén "naprakész". Meg, ha már olvasod, 2 mondatot rám szánhatsz. Kösssz!

Krisztián, ugy gondolom az idei szezon heteken belül véget ér, lehet, hogy már nem tudunk sort keriteni közös horgászatra ebben az évben.

Alles még vagy, vagy végleg lemondhatok Rólad? Mi történt?

Mindenkinek görbüljön!

Üdv

Ui. Afene..., már megint fél 2 van! Itt az új fogási napló!         


Régebbiek | Végére »

balinto 2006