indy.media.hu független média központ

A nemzetközi helyzet fokozódik: Alan Greenspan kezéből úgy tűnik a meglepetéstől kipottyant kedvenc Ayn Rand-kötete, és a koros „szabadpiac”-mániákus a problémás bankok államosításának előnyeiről kezdett el értekezni a sajtónak. Röviden: az ideológia kidőlt, de a hatalmukat persze nem adják.
Az államosítás ugyanis itt egyszerűen feltőkésítést, majd újbóli privatizációt jelentene, azaz a kapitalista érdekek állami megvédését - ami mindig is a lényegét alkotta a neoliberális politikának. Az ehhez társuló „szabadpiaci” ideológiai blabla (sej, a szuverén fogyasztó!) mindig is csak egyfajta szemspray volt, hogy a szükséges mennyiségű palimadár-szavazat meglegyen. De mi lenne a jelenlegi pénzügyi rendszer alternatívája? Erről szól Leo Panitch rövid cikke, melyben egy szocialista alternatívát vázol föl egy demokratikus gazdaság lehetséges alapjairól és a bankrendszer jelentőségéről mindebben.

A gazdasági rendszerváltásnak nem volt semmiféle koncepciója. Azt mondták, hogy bízzunk mindent a piac szabad játékára. Mindent minél hamarabb adjunk magántulajdonba. Nem volt semmiféle vízió arról, hogy mik a komparatív előnyeink, mire tudunk építeni, mi az, amit fejlesztenünk kell. Magamat is beleértve, mert én is így gondoltam a nyolcvanas évek végen, hogy elsősorban a piac fogja megoldani. De hozzáteszem, hogy a kilencvenes évek első felében már felismertem azt és hangoztattam is néha amikor elmentem az SZDSZ-be, hogy mégiscsak kéne valamiféle gazdaságpolitikai koncepció. Hogy mi ennyire rosszul állunk, annak az egyik oka az, hogy olyan mértékben kinyitottuk a gazdaságunk, hogy a politikai elit gyakorlatilag súlytalan.

2009. január 29-én, szerda délután (venezuelai idő szerint) két munkást meggyilkoltak a venezuelai Anzoategui tartományban. Egyikük Pedro Suarez, a Mitsubishi gyár dolgozója volt, a másik José Marcano a Macusa alkatrész gyárban dolgozott. Mindkét munkás akkor vesztette életét, amikor az Anzoategui regionális rendőrség megrohanta a több száz dolgozó által elfoglalt Mitsubishi (MMC) gyárat, hogy kitoloncolja őket onnan.

Megdőlni látszik az Egyesült Államok Monroe-doktrínája, miszerint „Amerika az amerikaiaké!”, amely mindig is azt jelentette, hogy Latin-Amerika az Egyesült Államoké. Az új jelszó a térségben a „Latin-Amerika a latin-amerikaiaké!”. Az elmúlt években megalakult baloldali, és harmadik utas kormányok (Lula, Chavez, Morales, stb.) már előrevetítették azt, ami most megtörtént: Latin-Amerika összezár, és egységesen lép föl az Egyesült Államokkal szemben. A labda most Obama térfelén pattog, akinek egy olyan Latin-Amerikával kell szembenéznie, ahol már csak néhány ország tart ki az Egyesült Államok mellett.

Hogy mit is jelent Kelet-Európa, ezen belül Magyarország tényleges alávetettsége, arról már sokat írtam. Nagyon röviden: a kelet-európai átalakulás jellegét alapvetően a centrumkapitalista országok és a globális tőke érdekei határozták meg. Emellett a helyi politikai, gazdasági és kulturális elitek rövidlátásának, önzésének és behódoló magatartásának is szerepe volt abban, hogy ezen országok többségében klasszikus félperifériás kapitalizmusok alakultak ki. A magyarországi elitek különösen élen jártak a gazdaság teljes megnyitásában, a belső anyagi és humán erőforrások, erőtartalékok szinte teljes kiszolgáltatásában.

Az elfojtott társadalmi periféria további - gazdasági, kulturális vagy szimbolikus - terhelése, elnyomása szükségképpen új kommunikációs és önkifejezési formákhoz vezet minden részről, ami természetes módon hordozza magában az erőszakot. Mivel azonban az elnyomott osztály(ok) különböző rétegei, különböző tudatosságú csoportjai immanens részévé válnak ezen - erőszakos - megmozdulásoknak, az osztályöntudat nélküli szervezetek divergálása (széthúzása), a megmozdulásokra telepedő különböző bourgeois csoportok előnye a kommunikációs térben könnyen hitelteleníthetik a mozgalma(ka)t.

Levél egy görög barátunktól a jelenlegi helyzetről és meghívó egy beszélgetésre a zavargásokról. Először is, a január a börtönök előtt talált minket, ahol a politikai foglyok mellett demonstráltunk. Athénban és Thessalonikin több gyújtogatási kísérlet volt a börtönöknél. Általában véve a zavargások után fennmaradt több olyan szerveződési forma, ami továbbra is él. Athénról most részletesebben is írok… Infoeste: február 4. 18:30 morze infoshop tűzraktér

Fotók a december 24-ei Hajléktalankarácsonyról Kőbánya-Kispesten, és a december 20-ai Fegyver Helyett Kenyér
ételosztásról a Nyugati Pályadvar aluljáróban. Előbbit az Utca Embere, utóbbit a Messzelátó Egyesület tagjai, önkéntesei és
szimpatizánsai szervezték, és a Greenpeace Magyarország aktivistái segítették őket.

Bár Izrael állítólag fegyverszünetet jelentett be, azért talán érdemes elolvasni az alábbi nemzetközi reakciókat. Szándékosan izraeli szerzőket (is) fordítottam, hátha akkor földereng valakiben, hogy nem Izrael érdekéről van itt szó, hanem egy olyan amerikai-izraeli geopolitikai stratégiáról, ami a lehető legrosszabb az izraelieknek, mivel eredménye (a palesztinok szenvedésén kívül persze) a terrorizmus és Izrael – egy kivételes jelentőségű állam – teljes erkölcsi degenerációja; végül pedig akár Izrael megsemmisülése is lehet.

A gázai háború Ázsiában, és a gázkrízis Európában. Napjainkat ez két súlyos konfliktus határozza meg, amelyek minden látszólagos különbségük ellenére kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz, lévén mindkettő lényegében PR-háború. A PR-hadviselés a hagyományos háborúhoz hasonlóan komoly tétért folyik, de több fronton vívják: egyrészt a valóságban, gázmegvonással, rakétákkal és F-16-os vadászbombázókkal, de ami ennél lényegesebb a globalizáció korában, a harc egy másik szinten valójában az emberek képzeletében és képzeletéért zajlik.