Zelk Zoltán

[költő, prózaíró]
(Érmihályfalva, 1906. dec. 18. - Bp., 1981. ápr. 23.)

Baumgarten-díjas (1947), József Attila-díjas (1951, 1974), Kossuth-díjas (1949, 1954). Falusi kántor fia. Miskolcon végzett négy elemi és két gimn.-i osztályt. 1919-tol családjával Bp.-en élt, apja halála után 1920-tól kereskedőinas volt, 1921-tol Szatmárnémetiben dolgozott tovább. Részt vett az erdélyi ifjúmunkás mozgalomban. 1925-ben Kassák Lajos közölte első versét (Valaki?) a 365 c. lapjában, majd néhány versét a Munka és a Dokumentum c. folyóiratában tette közzé.

1925-ben Bp.-re költözött, alkalmi munkákat vállalt az Angol Parkban, szállodákban, kávéházakban. Tagja lett a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. 1927-ben előbb rendőri felügyelet alá került, majd letartóztatták és kitoloncolták Romániába. 1928-ban hazaszökött, Szatmári Zoltán álnéven élt.

A Nyugat-ban először 1928-ban jelent meg verse. Első verseskötetéről, Csuklódon a vér kibuggyan (1930) Radnóti Miklós írt elismerő kritikát Kortárs, 1930. 6. sz.). 1937-ben ismét letartóztatták, de az irodalmi közvélemény, főleg Illyés Gyula közbenjárására kiszabadult. A lélek panaszaiból c. verseskötetében (1942) 1936 és 1942 között írt verseit gyűjtötte össze.

A II. világháborúban munkaszolgálatosként került Ukrajnába (1942-44). A Szálasi-puccs idején megszökött, a háború végéig felesége, Bátori Irén íróno bújtatta zuglói lakásukban. 1945 tavaszától a Szabadság c. napilap kulturális rovatvezetője, majd a Népszava munkatársa, utóbb az Athenaeum könyvkiadó lektora volt. Megjelentek válogatott versei (A teremtés tanúja, 1945), 1942-1947 között írt versei (Kagylóban a tenger, 1947). Az 1948-1953 közötti időben tudatosan pártos költő volt (A hűség és hála éneke, 1949; A pártos éneke, 1950; A nép szívében, 1952).

Gyermeklapot alapított és szerk. a Kisdobost (1952-1956), melyben számos mellőzött írónak, költőnek biztosított publikálási lehetőséget. 1956-ban az Írószövetség forradalmi csoportjához tartozott. Politikai magatartásáért 1957-ben 3 évi börtönbüntetésre ítélték. Amnesztiával szabadult 1958. okt. 15-én.

Írásai csak 1962-től jelenhettek meg rendszeresen. Az ezernevű lány c. mesejátékát Szervánszky Endre zenéjével a Bartók Teremben mutatták be 1963. jan. 24-én. Ebben az évben jelentek meg új versei a Tűzből mentett hegedű c. kötetben, benne a halott feleség siratása (Sirály). 1964-től írt karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket az Élet és Irodalomban, 1965 és 1967 között a Tükörben is megjelentek írásai.

1967-ben Négy perc múlva beál laz osz c. lírai játékát az Irodalmi Színpadon játszották. Sirály c.-mel 1973-ban adta közre összegyűjtött verseit (1925-1972). Az Irodalmi Színpad a Fáklya-klubban 1974. dec. 19-én ~estet rendezett. Emlékezetes maradt szereplése Szabó István és Sára Sándor Tűzoltó utca 25. c. filmjében. Életében megjelent utolsó verseskönyve: Fohajtás a túlvilágra (1988). Kiadatlan művei második felesége, Sinka Erzsébet irodalomtörténész gondozásában jelentek meg.

Portál