NÉMETH István: A német állami egység fénykora
Az egységes Németország 1871- ben "vérrel és vassal" jött létre a Dánia, Ausztria és Franciaország elleni háborúk sorozata után. 41 millió lakosával a területi és állami egység idejére már jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül. [...]
Az egységes Német Birodalom dinamikus lakosságnövekedése során lakossága 1914-re 67,7 millióra duzzadt. Az Európa legnagyobb ipari körzetévé fejlődött Ruhr-vidék és más központok (Szászország, Felső-Szilézia és Kattowitz) tömegesen vonzották a munkaerőt, s átalakult a népesség szerkezete. Paraszti, polgári, nagybirtokos, kispolgári és iparimunkás-körzetek jöttek létre.
A német egyesítés gazdasági hatása
A német egyesítés gazdaságilag rendkívül gyorsan fejlődő országot teremtett. A szén- és vasipar Németország ipari nagyhatalommá válásának elválaszthatatlan mozgatója volt. A szénbányászat közel egymillió munkást foglalkoztatott, s egyúttal a német tőkepiac egyik legfontosabb tényezője lett. A szén iránti kereslet növekedése a vasútépítéshez, a német iparfejlődés második nagy hullámához és a szénexport fellendüléséhez kötődött. [...]
A lotharingiai és luxemburgi vasércet összekapcsolták a Ruhr-vidéki szénnel. (A 20. század elején Németország már kétszer annyi acélt termelt, mint Anglia, s háromszor annyit, mint Franciaország.) A vas- és acéltermelés pedig kiszolgálta a hagyományosan magasan fejlett gépipart.
A hagyományos iparágak újszerű és nagyméretű kiépítését -- az ipari forradalom második hullámában az elektromosság, a robbanómotor (Otto-motor), a Diesel-motor felfedezése, az acélgyártás új eljárásai, a szabványok alkalmazása (csereszabatos gyártás) -- két új iparág: a vegyipar és az elektrotechnika kifejlesztése egészítette ki. A szerves kémia első ipari alkalmazása új termelési technikák egész láncolatát indította el. [...]
A német ipar a 19. század óta tartósan magas, átlagosan évi 3,5-4 százalékkal növekedett. Az iparban a századforduló után 11,5 millió fő dolgozott. Növekedését a modern iparági struktúra, a magas termelékenység és beruházási ráta, a széles belső piac és a növekvő exportlehetőség biztosította. [...]
A mezőgazdasági termelés a gépesítés és korai kemizálás hatására gyorsan fejlődött. Segítették a korai agrárium fejlődését az 1880-as évektől bevezetett vámintézkedések. [...]
A német tőkekivitel harmadik volt a világon, de ipari és működőtőke-befektetés formájában elsősorban Európába irányult. Lendületesen fejlődött az ország exporttevékenysége, nőtt viszont nyersanyag- és élelmiszer-behozatala. Az ipar függése a külső nyersanyagforrásoktól és ráutaltsága a külső piacokra ösztönözte a gyarmatpolitikát.
II. Vilmos "új irányvonala"
1890-ben "a fehér forradalmár", Otto von Bismarck kancellár bukása után mélyreható változások kezdődtek a német politikában. A kormányzást II. Vilmos császár (1888-1918) vette kézbe, akihez a katonák közelebb álltak, mint a politikusok. [...]
"Új irányvonalon" kezdetben elsősorban belpolitikai intézkedéseket értettek. Aktívabb szociálpolitikával, a szociális törvénykezés bővítésével igyekeztek kiegyezni a társadalom perifériájára szorult munkássággal és a társadalom több, ellenzékbe kényszerített csoportjával. [...] A részleges reformok azonban nem oldották meg a császárság legfőbb gondját: az agrárállamból ipari állammá válás következményeit. [...]
Az "új irányvonalon" belül végzetesnek bizonyultak a német külpolitika változásai.
Európai hatalom
Németország 1895-1896-ban elhatározta, hogy a nagyhatalmak sorában helyet kér magának a "nap alatt", s áttér a tengerentúli befolyást jelentő "világpolitikára". 1898-tól az Oszmán Birodalom gyengesége a délre terjeszkedő Oroszország tartós nyomása alatt aktív expanzióra csábított a Közel-Keleten. Németország gazdasági támogatással és porosz katonai segítség növelésével igyekezett befolyása alá vonni az Oszmán Birodalmat. A Németország által finanszírozott Bagdad-vasút a közel-keleti német terjeszkedés szimbóluma és fontos eszköze lett. [...]
Bismarck hosszú ideig elutasította a gyarmatosítási terveket, mert felismerte a tengerentúli területek birtoklásának veszélyeit: konfliktus esetén a birodalom nehezen tudja megvédelmezni azokat. És elkerülhetetlenül érdekkonfliktusok keletkeznének Nagy-Britanniával és Franciaországgal is. Úgy vélte, hogy Németország az 1871. évi egyesítéssel "jóllakott", s megerősödött európai pozíciója önmagában is konfliktuslehetőségeket hordoz magában.
Világpolitika, gyarmatpolitika
[...] A vilmosi korszakban azután megkezdődött a többi gyarmati nagyhatalmakhoz való felzárkózás. Az új német gyarmati politika szószólói a Német Gyarmati Társaság, az 1894-ben alakult Össznémet Szövetség (Alldeutscher Verband) és a Flottaegylet volt. Többé már nem kereskedők és a külföldi német magánberuházások védelméről volt szó, hanem Németország megszabadításáról európai korlátaitól és világhatalmi rangra emeléséről. A valóság azonban -- Nagy-Britanniával és Franciaországgal összevetve -- jóval szerényebben nézett ki. 1899-ben Nagy-Britannia 9,3 millió négyzetmérföldnyi területen 309 millió, Franciaország 3,7 millió négyzetmérföldön 56,4 millió, Németország pedig 1 millió négyzetmérföldön 14,7 millió lakos fölött rendelkezett. A német gyarmatpolitika a vilmosi időkben valójában retorikai erődemonstráció maradt. Stratégiailag, gazdaságilag és népességpolitikailag semmi sem valósult meg az 1890-es évek elejének nagyhangú nyilatkozataiból. [...]
Hadseregfejlesztés
A gazdasági fejlődés természetszerűleg kihatott a katonai erő növekedésére is. 1893-ban a hadsereg létszámát a birodalomalapítás óta egyedülálló mértékben, 84 ezer fővel növelték. Miután általánossá tették a hadkötelezettséget, a szolgálati időt három évről kettőre csökkentették. A birodalom 661 ezer katonát tartott fegyverben, de számukat szükség esetén a tartalékosok mozgósításával gyorsan egymillióra növelhették. Így Európa legerősebb hadseregével rendelkezett, amellyel csak koalíciós hadsereg szállhatott szembe. Amíg a német külpolitika sikeresen megakadályozta egy túlerőben lévő koalíció létrejöttét, a birodalom biztonságban érezhette magát. A német hadvezetést a 20. század elején még egy francia-orosz szövetség sem állíthatta megoldhatatlan feladatok elé. Az európai keretű -- s nemcsak a császárban, hanem a lakosságban is gyökerező -- nagyhatalmi elképzelések így nem voltak alaptalanok, de az álmok, a remények és az igények messze túlmutattak Európán, s látókörükbe az egész világot bevonták. Ide azonban csak a tengereken keresztül vezetett út.
Világhatalmi törekvések – flottaépítés
A német kereskedelmi flotta kiépítése fontos jele volt világméretű érvényesülésüknek, de a tengerentúli német érdekek védelme erős haditengerészetet igényelt. Az 1898. április 10-én elfogadott első flottatörvény még aligha volt alkalmas Anglia vezető tengeri pozíciójának megrendítésére. Ezért 1900. június 14-én elfogadták a második flottatörvényt. [...]
Katonai szellem
II. Vilmos romantikus-régimódi, késő abszolutisztikus életvitele megegyezett a századforduló Németországának társadalmi életstílusával. Régi és új hatalmi elitek, [...] fény és pompa, testőrezredek és császári hadgyakorlatok, vízre bocsátások és flottaparádék, gálaegyenruha minden társadalmi eseménynél: a német világhatalmi pozíció és érvényesülés nimbusza mindenekfelett állt, és korábban ismeretlen értékérzetet produkált. A példátlan felemelkedés megérintette a legtávolabbi városok kispolgárait is, akiknek lakásában a kanapé felett a császár képmása függött a családfő katonakori fényképe mellett. A katonás érintkezési formák teljesen áthatották a társadalmat; a katonai szolgálatot a "nemzet iskolájának" tekintették. [...]
A német kultúra ellentmondásossága
A császári Németország kulturális életében egyfelől jelen volt a hivalkodó, nehézkes "hivatalos" vonulat, amely grandiózus épületeivel, szobraival, bútoraival szimbolizálta a nagyhatalmi ambíciókat. E kultúra érzelgősséggel vegyes heroizmusát a modern élet kritikusabb szemlélete ellensúlyozta. [...]
A polgárság egy része bizonyos arisztokratikus viselkedésformákat és szokásokat vett át, az ifjusági mozgalmak azonban levetkőzték a pöffeszkedő polgári életforma feszélyezettségét. A Wandervögel (Vándormadarak) mozgalom csoportjai hajlottak a nacionalista nézetekre, materializmusellenesek és antiszemiták voltak, így ellentétben álltak a szociáldemokrata és a munkás ifjúsági mozgalmakkal.
A századforduló tájékán feltűnt az új kultúrpesszimizmus, az irracionális témák iránti érdeklődés, s az elfojtás és a tudatalatti kezdte átitatni a társadalmi gondolkodást. De ez már egy másik témakör a német kultúra megújulásának, majd vereségeinek elemzéséhez vezet...