A szervizekben - legtöbb esetben - a biztonságra hivatkozva cserélnek minden sérült műanyag elemet, de lássuk be, sokszor a profitszerzés a valódi indok. Ráadásul az esetek 90%-ában megfelelő technológiával, tökéletesen javíthatók a sérülések.

Régen vége az autóiparban a vaskorszaknak, az autó egyre több alkatrésze készül műanyagból. Pár éve még mérgelődtünk a beltér kopogós műanyagain, ez mára már szót sem érdemel. Ha egy fémnek tűnő dekorációs elemet látok, szinte mindig kiderül, hogy műanyagból van, csak a felületi kezelés ver át. Minden új autón találunk műanyagból készült, fényezett vagy fényezetlen karosszériaelemet is. És mivel ezek az alkatrészek szabadon tekintenek a világba, a sérülésnek is jobban ki vannak téve. A műanyag karosszériaelemekkel az volt a cél, hogy a gyártás olcsóbb legyen, valamit a sérült elemek gyorsan, a lakatolásnál kedvezőbb áron, nyom nélkül cserélhetők legyenek. Viszont a legkisebb sérülés miatt is szükséges a viszonylag nagy méretű alkatrész teljes cseréje, így ez anyagilag is óriási pazarlás. Bár szinte minden műanyag újrafelhasznált alapanyagból van, és újra fel is használható – ismerve a szokásokat –, a töröttek szinte mindig a szeméttelepen végzik. A gépjárműipari műanyagok megjelenésével fokozatosan kialakult és egyre fejlődött az ezek javítására kidolgozott technológia.

Az autónkon alkalmazott műanyag alkatrészek mindegyikén két csibecsőr (> PP+EPDM < elmondja, hogy a javítandó alkatrész polipropilén és rugalmas EPDM gumi keveréke. Ezek a megjelölések és a hiba jellege segítséget nyújt a javítási technológia kiválasztásához.

Mik azok a műanyagok?

Műanyagok vesznek körül minket, de sokunknak csak sejtése van, hogy mik is lehetnek ezek. Napjainkban a műanyagipar már annyira szerteágazó, hogy átfogó képet nehéz lenne adni pár szóban, de íme néhány gondolat, hogy helyére tegyük a dolgokat:A világon először minden bizonnyal Victor Regnault állított elő PVC-t (polivinil-klorid) laboratóriumában, 1838-ban. Alig egy évre rá egy jól ismert név, Charles Goodyear felfedezte, hogy a gumifa tejszerű nedvéből, a latexből kiválasztható nyers kaucsuk kénnel keverve és melegítve vulkanizált kaucsuk: vagyis gumi lesz. Az első műanyagokat hamarosan követte a többi: 1844-ben lett ismeretes a linóleum, nem sokkal később a műbőr, majd a vulkánfíber. A műanyagok két alapvető csoportját különböztetjük meg: az egyik a természetes alapanyagú műanyagok (ilyen pl. a Goodyear által felfedezett gumi vagy a cellulóz alapú viszkóz), a másik a mesterséges alapanyagúak, ezek közül néhány ismertebb műanyag a PVC, a polietilén, a polipropilén, a polisztirol, a polikarbonát vagy a poliuretán.A műanyagok jellegzetessége – legyenek bármelyik csoporthoz tartozók –, hogy hatalmas molekulákból, úgynevezett polimerekből állnak. Polimernek nevezzük az ismétlődő egységekből felépülő nagyméretű molekulákat, melyekben az egységeket kémiai kötések kapcsolják össze. Az ismétlődő egység neve monomer, így például a lökhárítók egyik elterjedt alapanyaga, a polipropilén (C3H6) több ezer propilén molekula kapcsolódásából jön létre.

Minden műanyagjavítás a sérült felület előkészítésével kezdődik. Például egy lökhárító repedését először belülről, kézi maróval megtisztítják, eltávolítják a szilánkokat a repedés közeléből. Ha szükséges, pillanatragasztóval pozicionálják a felületeket. Ezek után, ha ragasztással dolgoznak tovább, akkor először a belső felületre viszik fel a speciális, kétkomponensű ragasztót. Hosszú repedések vagy folytonossági hiányok esetén üvegszövetet dolgoznak bele a ragasztóba. A ragasztó száradása után következik a lökhárító külső felülete. Ilyenkor is előkerül a maró, és ismét tisztítanak, V alakban kitágítják a repedést, hogy a két felület közé kerüljön az anyag, eltüntetik a festéket a ragasztás környezetéből. Ezután kenik fel a kétkomponensű anyagot, majd eldolgozzák, mint a glettelésnél. Ha jól csináltak mindent, akkor alig kell csiszolni.

A legtöbb javító ezt a két technológiát alkalmazza, pedig van még egy drágább, de nagyon profi módszer is. Tulajdonképpen ez is ragasztás, de a ragasztó nem folyékony halmazállapotú, hanem a műanyag hegesztőpálcához hasonló csík. Ez az anyag – ki tudja milyen csodaszereken kívül – üvegszálat is tartalmaz, és a hegesztéshez hasonlóan hőpisztollyal kell felhasználni. A szilárdabb kötéshez fémhálót vágnak az előre kimunkált helyre, és a ragasztóval azt is belemelegítik. A kötés olyan erős, hogy a tesztmunkadarab a töréspróba után a ragasztás mellett tört el. Ez az eljárás akkor jöhet szóba, ha nem derül ki a javítandó munkadarab anyagminősége, vagy két különböző típusú műanyagot rögzítenének össze.

Hiába a legprofibb műanyagjavítási technológia, ha a további lépéseket nem végzik szakszerűen. Biztos mindenki látott már javított-fényezett elemet, amiről mállott a festék. Sokan ezért ódzkodnak az ilyen javítástól, pedig ez is elkerülhető – a megfelelő alapanyag a kulcsa mindennek. A javított felületet csiszolják, majd speciális, tapadássegítő folyadékot permeteznek rá. Ez a lépést nem látványos, de sok múlik rajta, aztán jöhet a glettelés, ahogy minden fényezésénél, itt is szempont a lehető legkevesebb tapasztóanyag felvitele. Ezek után a szórógitt, csiszolás, majd fényezés következik. Sokszor előfordul, hogy a felületet nem kell tükörfényesre festeni – vagyis kicsit rusztikus, esetleg matt hatást kell elérni. Ilyenkor még egy másik felületképző anyag is beleszól a folyamatba, amit a fényezés előtt kell a felületre szórni. A profi műhelyben végzett műanyagjavítást nem lehet észrevenni.  Abban a műhelyben, ahol én jártam, szinte mindennel találkoztak már, de sokszor nem a takarékosság, hanem a kényszer, például a sérült alkatrész beszerezhetetlensége miatt döntenek a javítás mellett. Javítottak elrontott műanyagozást, csináltak már két lökhárítóból egyet, és se szeri, se száma azoknak a letört műanyag füleknek, amiket visszaragasztva megmentették a drága fényszórókat.

Természetesen a pénztárca felől is meg lehet közelíteni mindent. Nézzük például, mi történik, ha véletlenül virágágyásnak ütközöm 2007-es Saab 9-5-ösömmel. Eltörik, elreped, felgumipókozom. A márkaszervizben a nyers, fényezetlen elemre 134 000 Ft-ot mondtak, plusz a fényezés, ami kb. 95 000 Ft – és persze a szerelés, amit már meg sem mertem kérdezni. Ha ezt a lökhárítót javíttatom, akkor a kész darabon nem veszek észre különbséget, viszont a javítási költség fényezéssel együtt csupán 70-80 000 Ft. Azt hiszem, tudom, melyiket választanám. Ráadásul nem csak én gondolkodom így, hanem most már a biztosító is. A múltkor belémjöttek hátulról, és kicsit meghorpadt a Scion műanyag lökhárítója. A postabiztosító kapásból javítást vett fel, eszébe sem jutott a tengerentúli elemet megrendeltetni. De jól van ez így, ne termeljünk felesleges szemetet, ha nem muszáj. Miért ne legyünk környezetvédők, ha még spórolhatunk is?