Portál
Portál

Neve: Kiss Ottó

Született: Battonya, 1963

író, költő
a Bárka c. folyóirat munkatársa

Fontos lehet még:
A Móra Kiadó gondozásában jelent meg Kiss Ottó Csillagszedő Márió c. kötete, amelyet 2004-ben a Magyar Írószövetség szakmai kuratóriuma a gyermek és ifjúsági könyvek kategóriájában az év könyvének választotta, Év Könyve-díjjal jutalmazta.

"Egy többnemzetiségű dél-békési kisvárosban születtem, ahol nem volt gond a nemzetiségek együttélésével: a gyerekek attól függetlenül verték egymást, hogy valaki szerb, román, bolgár vagy éppen zsidó. Elmondhatom tehát: szép gyerekkorom volt. Eszmélésem óta tudtam, ilyen vezetéknévvel, hogy Kiss, szerencsés, ha írónak megyek.(...) Végül sikerült, író lettem, vidéki, ami legalább akkora előny, mint a vezetéknév. (...) Egyedül élek, nőtlen vagyok, tehát még nem magányos.Gondolkodtam, ideírjam-e fontosabbnak ítélt köteteim listáját, aztán úgy döntöttem, Ctrl+C-vel meg V-vel megoldom, bemásolom egy másik fájlból. Körülbelül ennyit értek a géphez. Egyszerű felhasználó vagyok, akinek a portálról a hetek óta érintetlen konyhai edényei, a linkről meg ifjabb évei jutnak eszébe.
"

Munkái:
Lopott levegő (1990) - versek
Szilveszteri kaland (1993) - versek
Visszafelé hull a hó (1997) - versek gyerekhangra
Csillagszedő Márió (versek gyerekhangra, 2002).

Szövetek (1999) - regény
Az elmerült kert (2000) - kisprózák,
Javrik könyve (2004) - regény

Kóstoló:
"Szusi apó karórája szerint délután három volt. A bölcs mester ilyenkor az erdőt járta. Szerette hallgatni a madarak csicsergését a rengeteg közepén, vagy figyelni a méhek szorgalmát egy-egy tisztáson. Régebben meditálni is leült közéjük, ám egy idő óta már nem bírt egyedül felállni, ezért ma már inkább csak séta közben meditál. Legutóbb is, amikor megfeledkezett hajlott koráról, kénytelen volt egész délután a Kálmán-domb tövében ücsörögni, mert csak estefelé járt arra egy kisebb csapat gyerek, akik aztán végre segítettek neki felállni. Hálája jeléül és egyben jutalmul a nemes cselekedetért egész életre ellátta őket bölcs tanáccsal.Szusi apó szerette a gyerekeket, és értett is a nyelvükön. Neki is volt már hét, még előző életéből, de aztán megvilágosodott. Míg lábad visz, ne meditálj a Kálmán-domb tövében, gondolta most a mester, mert megint arra járt. Léptein lassított kicsit, hogy menet közben megfigyelje az ezer színben pompázó, de azért szép mezei virágokat. Arra mindig ügyelt, hogy ne lépjen nemes növényre, bogárra, élő ágra, ne zavarja meg a természet rendjét. A fokozott figyelem miatt történhetett, hogy Szusi apó szíve, vállig érő fehér haja, szakálla és naptól cserzett barna bőre egyszerre rezzent meg a telefoncsörrenésre.

A Kálmán-dombi eset után vette magának a mobilt."

(Szusi apó erdőt jár)

Ma szerencsés napom volt:
találtam egy négylevelű lóherét.

(Csillagszedő Márió)

Olvass bele!

Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár

Kiss Ottó: Szövetek

Kiss Ottó: Születésnap a magasban

Kiss Ottó: Kibújik a technikai civilizáció csapdájából

Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután

Kiss Ottó elbeszélések

Kapcsolódó oldalak:

Részletek Kiss Ottó Javrik könyvéből és a kritikából a Teraszban

Kiss Ottó gyermekverseiről

Rácz Péter a Javrik könyvéről

Kiss László az Elmerült kertről

Károlyi Csaba az Angyal és Tsa c. kötetről