Ami az orosz elnökválasztás valódi tétje volt

Feledy Botond
2008. március 3., hétfő
  •  
  •  
  •  

A tizenegy időzónában Vlagyivosztoktól Kalinyingrádig zajló orosz választásokon Dimitrij Medvegyev - papírforma szerinti - elsöprő győzelmet aratott, vasárnap éjjel a szavazatok részleges feldolgozása alatt 68 százalékos győzelemre állt. Vlagyimir Putyin még az esti Vörös téren tartott színpadi megjelenésen gratulált neki. Medvegyev tanárai, egykori diáktársai dicsekedtek a média munkatársai számára azzal, hogy rá szavaztak. Emellett összesen több mint 4000 egyéb önkormányzati és helyi-törvényhozási referendum zajlott Oroszországban, amelyet így egy szavazófülkében dönthettek el a választók.

Hivatalos évek

Vlagyimir Putyin a szentpétervári évei alatt már együtt dolgozott Medvegyevvel. A kilencvenes évek közepén egy korrupciós ügy ködéből menekítette ki a jogtanácsos Medvegyev a későbbi orosz elnököt, ettől az együttműködéstől kezdve bizalmuk töretlennek látszik egymásban, később így követi Moszkvába is az akkor Jelcint leváltó Putyint. Az első elnöki kampányát Medvegyev szervezi 2000-ben, emellett elfoglalja a Gazprom igazgatótanácsának elnöki székét, majd a Kreml hivatali vezetőjévé lép elő 2003-ban, végül kormányfőhelyettes lesz 2005-ben. 2007. decemberében nevezték meg elnökjelöltként a Kremlből.

Az egyértelműen Vlagyimir Putyin által épített karrier része lehetett az is, ahogy megtette a későbbi elnökjelöltet az energiajövedelmekből felállított népszerű pénzalapok irányítójává: Medvegyev így felügyelhette az oktatási, egészségügyi, lakhatási és egyes mezőgazdasági fejlesztések alakulását. A "szociális" profilban mindez jelentős súllyal bírt. Medvegyevet időnként liberálisként határozzák meg, igaz, e jelző az orosz kontextusban nem egyezik a nyugati jelentéssel.

Nyugati remények

Oroszországnak március 2-tól két feje van: Vlagyimir Putyin és Dimitrij Medvegyev kapcsolatának beiktatás utáni változását sok szakértő igyekezett megjósolni. Medvegyev a kampánybeszédei során és a legtöbb elemző számára egyértelműen a putyini vonal képviselője, a szónak szinte a mandátumkötött értelmében. Jellemző módon az elnöki ambícióiról nem beszélt korábban, minthogy nyilvános támogatását megkapta volna, ezzel is mutatva hűségét és lojalitását a nyolc év után távozó Putyinhoz. A nyugati remények, melyek az elnöki hatalmat a maga egészében megragadó libertariánus-revolutív Medvegyevvel számolnak, legalábbis naívak.

A választás egészen biztosan nem véletlen. Medvegyev azon kevés ember közé tartozik Putyin környezetében, aki nem áll kapcsolatban az egykori titkosszolgálati hálózattal, az ún. sziloviki klánnal. A teljesességében Putyin által felépített politikus feltehetően ki van szolgáltatva a miniszterelnökké avanzsáló ex-elnöknek, aki ezzel a választásával elkerülte a klánon belül dúló konfliktusban való állásfoglalást. Semleges embere hatalomra juttatásával tehát nemcsak, hogy nem kellett egy potenciális belső harc kirobbanását kockáztatnia, hanem abban is biztos lehet, hogy embere hűségesebb marad hozzá, mintha valaki a régi hálózatból került volna a helyére.

A klánon belüli klikkek vezetője egyfelől a Kábítószerellenes Szövetségi Szolgálat feje, Viktor Cserkeszov, akivel szembe helyezkedik Anatolij Csubajsz, az Egyesült Energiarendszer irányítója és Igor Szecsin, magas rangú Kreml hivatalnok. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy Putyin elnöknek egyáltalán nem állt szándékában kizárni a sziloviki klánt a hatalomból, sőt. Tekintettel arra, hogy maga is a hálózat része, aligha vagyunk tanúi annak az ötszázévente ismétlődő ritka példának, hogy egy uralkodó lemondjon önként hatalmáról. Ha Putyin miniszterelnökké lép elő, azt pontosan azért teheti meg, mert biztos abban, hogy a nyolc év alatt kiépített struktúrán keresztül továbbra is kézben tarthatja az irányítást.

A dualizmus kérdése tehát aligha a medvegyevi elnökség elején vetődik fel. Számos szakértő ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a kettős hatalom az orosz történelem során a legtöbbször instabilitáshoz, belső háborúskodáshoz vezetett. Gorbacsov és Jelcin is egykor társként indultak neki a szovjet rendszer reformjának, majd később váltak ellenféllé. A szavazáskor adott interjújában Medvegyev úgy fogalmazott, hogy "új korszak érkezik" - igaz, csak a tavaszra utaló allegóriaként tette meg állítását. Ha a putyini szándékok szerint, eredményesen folyik a pozícicsere, akkor Medvegyevnek nem lesz több befolyása, mint eddig, így e fenti kérdés sem merül fel.

Medvegyev privátban
A 42 éves jogász végzettségű új orosz elnök már szentpétervári évei alatt szoros munkakapcsolatot alakított ki az egykor Drezdában szolgáló KGB-tiszttel, Vlagyimir Putyinnal. 1989 óta tartó házasságából egy gyermek született, és ami a világtörténelem számára egyelőre fontosabbnak tűnik, felesége komoly segítséget nyújtott "Dima" számára ahhoz, hogy jelenlegi posztjáig eljusson. Szvetlanát gyerekkori jóbarátjaként, gimnáziumi szerelmeként ismerhete meg. Amikor Medvegyev a kilencvenes évek közepén átvettee a Pulp Ilim faüzem vezetését - és ezzel a kevéssé jövedelmező akadémiai-közszolgálati szférából a lukratív kereskedelem felé fordul - Szvetlana megengedhette magának, hogy pénzkeresés helyett férje szociális kapcsolatainak építésén dolgozzon.
Ehhez jelentős segítséget jelentett az Orosz Ortodox Egyházban betöltött - mind a mai napig aktív - tagsága, amely egyház a 2008-as választásokon is nyíltan támogatta a cári idők óta az egyik legfiatalabb államfőnek számító Dimitrj Medvegyevet. Az elnökségig vezető út többek között napi több kilométer úszással és jógázással telt, amelyre szintén felesége vette rá az elnököt.
Dimitrj Medvegyev legutóbbi hivatalos vagyonnyilatkozatában egy moszkvai lakásról és egy Moszkva környéki telekről adott számot, az éves 15 millió forintos jövedelme és a kilenc éves Volkswagen golfja mellett, amely Szvetlana nevén szerepel. Az egyébként közigazgatási attitűdöt sem nélkülöző elnökről a jelölti időszak idején kiderült, hogy a hard rock zene rajongója.

Más vonalak

Létezik ennél profánabb olvasata a jelenlegi eseményeknek. Ha a Kreml falai között húzódó konfliktust a gázszektoron illetve az olajszektoron keresztül történő hatalomépítés közötti választásként fogjuk fel, akkor Putyin és Medvegyev egy oldalon áll. Velük szemben a jelenleg alulmaradt olajlobbi foglal helyet. A megerősített Gazprom élére is esetleg tovaszálló Putyin elnök, - aki nem rejtette véka alá, hogy a miniszterelnöki jogosítványokat szintén szélesíteni kívánja, - lényegében a nagyobbra nőtt hatalmat veszi át Medvegyevtől, és egy immár formálisnak tekinthető széket ad át megbízható emberének. A Gazprom, amelynek érdekei uralják a jelenlegi politikát, praktikusan nagyobb hatalmat biztosít a jelenlegi formájában, mint sok formális adminisztratív poszt az orosz kormányban. Miért? Egyes szakértők szerint az orosz katonai-ipari komplexum mára a Gazprom körüli holdudvarban gyűlt össze, amely az egykori titkosszolgálati hálózattal együtt képes a 150 milliós ország irányítására.

Választás jelentősége I.

A vasárnapi választás értékelésére két szemszög kézenfekvő. Az első, nyugati szemszög szerint természetesen katasztrofális vereségnek tekinthető az orosz demokrácia vizsgájaként a jelenlegi választás. Ennek fényében tekintsük át röviden az elnökválasztás hátterét. Medvegyev mellett három jelölt futott, a már nem először induló G. Zjuganov és V. Zsirinovszkij, illetve az az A. Bogdanov, akinek jelenléte technikai okokat szolgált. Azért kellett a Demokrata Párt jelöltjét is elindítani, mivel a két előbbi jelölt esetén felmerült, hogy visszalépésükkel bojkottálhatták volna az elnökválasztást. Az orosz törvények szerint ugyanis legalább két jelölt indulása szükséges, így Bogdanov még e forgatókönyv esetén is legalizálhatta volna a választást.

Az ellenzék részéről Kaszjanov nem indulhatott, mivel nem tudott megfelelő számú - a Kreml-közeli Választási Bizottság által elismert - aláírást összegyűjteni. Indulása esetén sem lehetett volna földindulásra számítani, az optimista becslések is csupán 1-3 százalékos támogatottságot jósoltak neki. Ez az állami irányítás alatt álló média tükrében nem meglepetés.

A Másik Oroszország Pártban szerepet vállaló Kaszparovot öt napos őrizetbe vették, amikor az ősszel egy nem engedélyezett gyűlésen vett részt. Több párttársát jogerősen elítélték, néhány napos szabadságvesztést kaptak figyelmeztetésként. A Jabloko ellenzéki tömörülés részéről letartóztatásokról számoltak be. A Golosz civil szervezet megfigyelőit - saját közleményeik szerint - szintén megfélemlítették, és rendszeresen megakadályozták a választókerületekbe való bejutásukat.

Az EBESZ részéről egyetlen megfigyelő sem érkezett az orosz elnökválasztásra, már a decemberi Duma-választások idején komoly diplomáciai küzdelem alakult ki az orosz Választási Bizottság és az EBESZ illetékes szerve között. Máskor e szervezet több száz megfigyelőt szokott kiküldeni már hónapokkal a választás előtt a helyszínre. Végül az Európai Tanács egy tucatnyi rövidtávú megfigyelővel vett részt a vasárnapi fordulón, akik már létszámuk miatt se lehettek hatékonyak.

E fejleményeken a nyugati sajtó egészen biztosan hosszan fog még botránkozni. Lehet temetni az orosz demokráciát, mert valóban egy autoriter rendszer alakult ki.

Választások jelentősége II.

A vasárnap napvilágott látott egyik legfontosabb adat az, hogy maguk az oroszok hogyan vélekedtek az eseményről. Az RFE/RL közvéleménykutató intézet szerint a választókorú orosz lakosság kétharmadának volt az a meggyőződése, hogy a szavazás nem lesz tiszta. Ennek ellenére nem tömeges protestszavazatokat, érvénytelen voksokat adtak le. Szemmel láthatóan nem a demokrácia miatt aggódnak. Mi volt tehát a hétvégén a Kreml forgatókönyvei szerint zajlott elnökválasztás jelentősége? A másik értékelési szempont a hatalmi utódlás, a hatalmi stabilitás kérdése.

Az elmúlt évtizedekben Oroszországban a hatalmi körforgások mindig problémásak voltak, kisebb belső harcoktól a Duma lövetéséig sok féle-fajta puccsot láttak Moszkva utcái. Ez alkalommal Putyin biztos kezét mutatja az, hogy senki sem kérdőjelezte meg e módon az öröklést, a tőke ez alkalommal nem fog menekülni, sikerült egy nyugati szemmel gazdaságilag nem veszélyes öröklési procedúrát levezényelni. Helycsere ugyan folyik, és biztos néhányan más székekbe kerülnek, mint ahol eddig ültek, de a "gazda" marad, a politikai-gazdasági elit nem kezd újraosztásba. Ez a hétvégi választás tétje a jelenlegi orosz elit számára.

A következő hónapok lényeges kérdései tehát a következők: felerősödik-e bármelyik klán vagy szekció a Kremlen belül annyira, hogy felborítsa a status quo-t? Sikerül-e Putyinnak a Gazprom feletti hatalomátvétel? Külpolitikai szemszögből, az orosz szándék, mely szerint az autoriter rezsimek támogatásával a saját legitimitásukat is alátámasztják, nem vezet-e valamely régióban eszkalációhoz vagy az USA-val szembeni kritikus elhidegüléshez?

    Hogy tetszett a cikk?
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Az eddigi vélemények
Az olvasók hozzászólásai nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség véleményével. A szerkesztőség fenntartja a jogot a nyíltan sértő, gyűlölködő, trágár ill. reklám tartalmú hozzászólások moderálására!
nos|440 napja

Úgy érzem, orosz szemszögből nézve a hatalmi utódlás stabilitásán túl a választás elsősorban az autoriter rendszer legitimációs vizsgájának, a korlátok kitapogatásának tekinthető.

S félő, hogy a tapasztaltak újra csak Oroszország megerősödését hozzák, hiszen látható, bármilyen visszásság is történjen, Európa bírál, elítél, nyilatkozik, ám ezen kívül meg sem próbál beavatkozni (lásd EBESZ).

Ennek azonban meglesznek a következményei…

Értékelés: -
 
 
Iudex|404 napja

Milyen következményei lesznek annak, ha nem avatkozik be? Nem tud beavatkozni, politikailag gyenge, bilaterálisan pedig senki nem vállalhatja fel a konfliktust. Oroszország azt csinál odahaza, amit akar, és mi beszélhetünk...de ez van...nem, nos?

Értékelés: -
 
 
nos|403 napja

A következmény, amire utalni próbáltam, az éppen az orosz öntudat túlzott megerősödése, az említett korlátok minden eddigi orosz reményen túlnyúló volta! Moszkva nyeregben érzi magát, ez minden megnyilvánulásában és reakcióján érezhető, legyen szó a NATO-csúcsról, energiabiztonságról, fegyverkezési versenyről, Koszovóról… hosszú a sor.

és igen, mi beszélhetünk, másra esélyünk sincs…

Értékelés: -
 
 
Szóljon hozzá Ön is a témához!
Kommentáláshoz, értékeléshez kérjük, lépjen be!
 Emlékezzen?

Ha Ön rendelkezik google-, yahoo-, liveID-, vagy openID azonosítóval úgy ide kattintva külön regisztráció nélkül is beléphet a Kitekintőre! (Internet Explorer 6 nem támogatott!)

Ex CIA-ügynök szólt be Obamának

Alapvetően elhibázott Obama Afganisztán és Pakisztán-politikája egy volt CIA-tisztségviselő szerint. Csak a kivonulás oldhatja meg a két ország problémáit?

Iratkozzon fel hírleveleinkre!
Napi gyorsposta, heti összefoglaló - válogasson!
Akik szemlézik a Kitekintőt


További partnereink
Add a Startlaphoz
Szervereinket a Quaestel üzemelteti
Szervereinket a Quaestel üzemelteti