Főoldal arrow Rólunk arrow Híreink arrow Mégsem Gagarin volt az első?

Mégsem Gagarin volt az első?

Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Schuminszky Nándor | 2002. április 01., hétfő
Ha Ön is elhitte a történetet, akkor itt a ideje, hogy megtudja az igazságot: igenis Gagarin volt az első! A cikkel kapcsolatos kétségekre adott válaszok itt olvashatók.
Szenzációs, ámbár kissé hihetetlen hírt tett közzé a Membrana orosz internetes lap. Nem kevesebbet állít, mint hogy nem Jurij Gagarin volt a világ első űrhajósa, hanem valaki egészen más. Néhány forrás már tavaly, Gagarin űrrepülésének 40. évfordulója környékén kételkedésének adott hangot, az űrtörténelemkönyvek egyik legbiztosabb adatával szemben. E források szerint a Szovjetunió már 1961 előtt legalább három alkalommal kísérelt meg embert juttatni a világűrbe. Ezek a ballisztikus pályán végrehajtott kísérletek, azonban mind kudarcot vallottak: Alekszej Ledovszkij 1957 novemberében, Szerenti Siborin 1958 februárjában és Andrej Mitkov 1959 januárjában életét vesztette.
Ezekről, az eddig titokban tartott kísérletekről kivétel nélkül nyugati médiumok számoltak be, ezért roppant figyelemreméltó az első orosz kételkedés Gagarin elsőségében. A Membrana azonban nem ezekről az "ismert" űrbalesetekről húz le újabb bőrt, hanem még messzebbre megy - az időben is! Az egykori keletnémet titkosszolgálat, a Stasi most előkerült anyagaira hivatkozva, az emberiség első űrrepülését 1945-re teszi, címadó kérdésében: "A Harmadik Birodalom fasiszta-kozmonautája volt az első?"
Image
1. Feladatuk végeztével a szárnyak leválnak, és a rakéta ejtőernyővel ereszkedik le.
Image
2. A Pomerániai-öböl partján épült fel Peenemünde rakétabázis.
Image
A szenzációs hírt az MTI eddig nem erősítette meg, az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA is a szokásos szűkszavúsággal kezeli a bejelentést. Az újságírók természetesen össztűz alatt tartják a NASA-t, ám egy semmitmondó nyilatkozaton kívül más információval pillanatnyilag nem szolgálnak...
A kronológiai hűség kedvéért menjünk szép sorjában, tekintsük át a III. Birodalom rakétaprogramját az első űrhajós indításáig:
1929. vége A Heereswaffenamt - Katonai Fegyverzeti Hivatal Ballisztikai Osztálya Becker professzor vezetésével megkezdi a vizsgálatokat sugár- és rakétahajtóművek katonai hasznosítására.
1930. tavasza. Walter Dornberger ezredes irányítása alatt a folyékony hajtóanyagú rakéták kutatása kerül előtérbe.
1932. október 1. Werner von Braun bekerül a Heereswaffenamt Ballisztikai Osztályára.
1932. december 21. Az első hajtóműpróba Kummersdorfban. A kísérlet robbanással végződik.
1933.: Az első sikeres A-1 start. (A rakéták A jelzése az Aggregat rövidítése).
1934. december. Az új, A-2-es rakétának két sikeres próbája.
1935. Kifejlesztik az A-3-as típust.
1936. eleje. Egy 25 tonna tolóerejű rakéta kifejlesztésének körvonalai bontakoznak ki. Ez az A-4.
1936. április. A Pomerániai-öbölben, Usedom szigetén megszüntetik a Peenemünde nevű kicsiny halászfalut. Itt épül fel nagyjából 300 millió márkás költségvetéssel Németország rakétabázisa. A központ katonai parancsnoka a már ismert Walter Dornberger, - ekkor már vezérőrnagy - a műszaki főnöke Werner von Braun lett.
1937. nyara Warsitz kapitány Neuhardenbergben sikeresen repül a Kummersdorfban kifejlesztett He-112 rakétahajtóműves repülőgéppel.
3. Német pilóta túlterhelési vizsgálaton. Arca eltorzul, szinte "szétfolyik".
1939. június 20. Elkészül és repül a világ első rakétarepülőgépe a He-176-os.
1940. március 21. Az első sikeres próba a 25 tonna tolóerejű hajtóművel.
1940. július 29. Az első tervrajz egy kétfokozatú, interkontinentális rakétáról. Kettéválik a német rakétaprogram. Az egyik irány a katonai rakéták fejlesztése felé koncentrál, a másik ágon egy kis csoport von Braun vezetésével az űrutazást szeretné megvalósítani.
Image
4. Szintén túlterhelési próba egy páncélszerű öltözékben.
Image
Részletek Werner von Braun naplójából:
" A Luftwaffe jövőbeni fő ereje a szárnyas, irányítható lövedék lesz. A Fi-103-as mától FZG-76. A Fi jelzés Friesler repülőgéptervezőre utal, de a titkosság kedvéért megváltoztatták. A sebesség óriási: 600 km óránként! Ha így haladunk, tudjuk tartani az ütemtervet. Egyre több a gond a stabilitással. Ha sürgősen nem teszünk valamit a politikusok kellemetlenkedni fognak. Személyes kihallgatást kell kérnem a Führertől. 1942-re 142 millió márka a költségvetésünk. Ez kereken tízezer páncélos ára, és a siker egyre késik..."
5. Wernher von Braun 1930-ban (jobbról a második). A rakéta mellett az erdélyi születésű, és magyarul is kitűnően beszélő Hermann Oberth áll.
Mivel a tervezők nem tudnak megbirkózni a feladattal, Dornbergerék merész, pontosabban meglehetősen kockázatos megoldást eszelnek ki: módosítják a pilótás repülési program "C" változatát. Az FZG robotrepülőgép egy részét miniatűr pilótakabinná alakítják át, beszerelnek némi vezérlőberendezést, hogy a tesztpilóta repülés közben végezhessen megfigyeléseket. Csakhogy az FZG kabinja olyan kicsi, hogy nem fér be egyetlen férfi sem.
Image
6. Braun, német tisztek csoportjával.
Image
Hanna Reitsch sportrepülőnő önként vállalkozik a feladatra. A bátor pilótanő ejtőernyővel ugrik ki az FZG-ből, amikor kifogy a hajtóanyag. Több repülés után megtalálja a hibát, de az utolsó repülésnél az FZG lezuhan, és Hanna súlyosan megsérül. Enyhíti fájdalmát, hogy Hitler személyesen tünteti ki a lovagkereszttel.
1941. augusztus 20. Hitler személyesen hagyja jóvá az A-4-es rakéta terveit. Von Braun elérhető közelségben érzi a világűrt.
1942. július 8. A tudományos program részeként kidolgozzák a magasatmoszféra kutatási tervét.
1942. október 3. Az első sikeres A-4-es start. 296 másodperc alatt 85 km-es magasságba emelkedik, és az indítóhelytől 190 kilométernyire zuhan a tengerbe.
1943. július 7. Hitler a német fegyverkezési program élére helyezi az A-4-est.
7. Peenemündéről készült ez a légi felvétel, amely alapján Constance Babington-Smith kisasszony, az angol Királyi Légierő elemzője felfedezte azt a gyanús, szivar alakú tárgyat 1943 májusában.
Image
8. 1943. augusztus 17-én és 18-án az angol légierő 30 percen keresztül támadta Peenemündét. Ez maradt utána...
Image
1943. augusztus 17-18. Az első óriási angol légitámadás Peenemünde ellen. Ezután Hitler parancsára itt csak a kísérleti és az ellenőrző állomások maradnak.
1943. szeptember 1. Először körvonalazódik a német atom- és rakétaprogram összehangolása.
Az A-4 sorozatgyártására biztonságosabb helyet keresnek, és találnak is. Nagy ipartelepet hoznak létre a Harz-hegységben lévő - vegyiparáról híres város - Nordhausen környékén, az ott lévő, elhagyott gipszbányák gigantikus üregeiben (10-11. kép). Az Aggregat-4 nevet Vergeltungswaffe-re, megtorló fegyverre változtatják, de a V-2 tömeges bevetése sem tudja az egyre romló hadihelyzetet megváltoztatni.
9. A-4 (V-2) rakéta indítási előkészületei
Braun és kis csoportja azonban nem adja fel. Megelégedéssel nyugtázzák, hogy a szövetséges légierő nem bombázza tovább Peenemündét. A legnagyobb titokban, de igen szívósan dolgoznak tovább a mind mostohábbá váló körülmények ellenére. A pilóták csoportját 1944-45 telén feloszlatják, egyszerűen a frontra küldik őket a Luftwaffe utolsó reménysugaraként.
Image
10. Vasúti vontatással az indítóhelyig - Németországban.
Image
11. Vasúti vontatással az indítóhelyig - a Szovjetunióban. A 10-es és a 11-es felvétel között mindössze 30 év telt el.
Image
Zárójelben jegyzem meg, hogy "szerencsecsillaguk" még egyszer felragyog. A csoport életben maradt tagjai repülhetnek 1945 januárjában a Messerschmitt gyár legkorszerűbb termékével, a Me-163 jelzésű rakétarepülőgéppel.
1944. szeptember 5-6. A V-2-es rakéták tömeges bevetése London, Antwerpen ellen. A Braun-csoport megnyugvással veszi tudomásul, hogy a német atomszakemberek nem tudják a bombát megépíteni, a háború végérvényesen elveszett. Braun azonban sejti, hogy csoportja tudására a nyugati szövetségeseknek hamarosan szükségük lesz.
12. V-2-es rakéták
1944. december 27. Az ardenneki offenzíva, a német hadsereg utolsó nagy támadása elenyészik, de Himmler keresztülhajszol még egy kísérletet. Az atombombát az A-4-es rakéta csúcsán műteher képviseli. Az eredmény minden várakozást felülmúl, a rakéta 110 kilométeres magasságra emelkedik, és a becsapódás helyét nem is tudják regisztrálni. Himmler elégedetten távozik, rendkívül kedvezőnek ítéli meg tárgyalási pozícióját a nyugati hatalmakkal.
Image
13. Az elektromos szerelőrészleg.
Image
14. A mechanikai szerelőrészleg.
Image
1945. január 24. A Braun-csoport megfeszített munkája meghozza a hihetetlen eredményt. Az A-4 tökéletesített változatát áhítattal szemlélik Peenemünde 7-es számú indítóhelyén. A nagyméretű szárnyakkal ellátott rakéta - a Föld körüli pályáról, elméletileg - siklórepülésben visszatérhet a Földre. Ez azonban csak elmélet: mind a Braun-csoport, mind a fiatal pilóta tisztában van vele, hogy legalább 90%-os valószínűséggel nem tér élve vissza. A kísérlet előtt összegyűjtik a rakétaprogram dokumentációját, a legfontosabbakból tesznek a rakétába is. Ezt a "rakétapostát" a jövő Németországának szánják küldeni. Az indítást azonban váratlanul el kell halasztani, az üzemanyag tápszivattyú meghibásodása miatt.
15. Az A-4 tökéletesített változata a 7-es starthelyen. Braunék felismerték, hogy a szárnyas rakéta lesz a jövő űreszköze.
1945. február 14. A rakéta felbocsátása előtt távirat érkezik a Führertől, aki köszönetet mond a fiatal pilótának azért, hogy a német nemzet érdekében kész akár feláldozni is magát történelmi küldetése folyamán.
Reggel 9 óra 7 perckor a "Neues Deutschland" a magasba emelkedik. A hajtómű azonban nem áll le a tervezett időben, hanem kerek 260 másodperccel tovább működik, és nagyjából 350 kilométeres sugarú, majdnem körpályára áll.
Image
16. Felemelkedik a "Neues Deutschland" egy fiatal, német pilótával a fedélzetén.
Image
1945. február 17. A közeledő front elől Peenemündét kiürítik.
1945. április 3. Dornberger vezetésével a Braun-csoport többmázsányi tervrajzzal, az A-4-es rakéta modelljeivel a dél-német-svájci-osztrák határnál fekvő Ingeburg luxusszállodában várják be a hamarosan megérkező amerikaiakat.
1945. április 30. A szovjet Vörös Hadsereg eléri Usedomot.
1945. május 4. A szovjet Vörös Hadsereg elfoglalja Peenemündét.
17. A törött karú Braun felveszi a kapcsolatot az amerikai biztonsági szolgálat tagjával, Charles Stewarttal.
Az amerikaiak 100 darab V-2-es rakétát, többmázsányi tervrajzot szállítottak el Nordhausenből, és a Braun-csoport is hamarosan az Egyesült Államokban folytathatta munkáját. A szovjet hadsereg különleges csoportja sem távozott üres kézzel Peenemündéről, az 1947-ben, Kapusztyin Jarból indított első rakétájuk a V-2-es tökéletes mása volt. A háború után 1989-ig az NDK-val közösen légi- és tengerészeti támaszpontként használták Peenemündét, az egykori rakétabázist. De egyikük sem sejtette, hogy német űrhajó jutott a világűrbe 1945 februárjában. Vagy ha sejtették is, netalán tán tudták, - mélyen hallgattak róla...
Image
18. Németek csoportja az amerikai rakétafejlesztésben. Nélkülük nem biztos, hogy az amerikaiak nyerték volna meg a holdversenyt.
Image
Image
19. Ez maradt a világ legelső rakéta-indítóhelyéből, a Peenemünde 7-esből.
20. A peenemündei irányítóterem - a fedélzeten elhelyezett kép.
Image
Image
21. Az űrpilóta, páncélszerű űrruhában. A hely kissé túlméretezett, a valóságban kb. a negyede állt az űrhajós rendelkezésére - a fedélzeten elhelyezett kép.
22. Súlytalanság az űrhajón - a fedélzeten elhelyezett kép.
Az űrhajó a természetes fékeződés következtében hónapok, esetleg 2-3 év múlva visszatért a Földre, és a légkör sűrűbb rétegeiben megsemmisült. Így a világ sohasem tudhatja meg annak a fiatal, német űrpilótának a nevét, aki először jutott a kozmoszba...

Budapest, 2002. április 1.
Schuminszky Nándor

Ha Ön is elhitte a történetet, akkor itt a ideje, hogy megtudja az igazságot: igenis Gagarin volt az első! A cikkel kapcsolatos kétségekre adott válaszok itt olvashatók.

 

      © Copyright MCSE Kiskun Csoport, 2000-
                    ÜzenethagyásHozzáadás a KedvencekhezImpresszum