Hubert Jedin – A zsinatok története

A fogalmak tisztázása

• Érvényes egyházjogi előírások à az egyetemes zsinatok a püspökök és jurisdikcióval bíró más meghatározott személyek gyűlései, amelyeket a pápa hív össze és azokon az ő elnöklete alatt a keresztény hi9tet és az egyházi fegyelmet illető ügyekben a pápa megerősítését igénylő döntéseket hoznak.
• Részvételre jogosultak:   

-          pátriárkák

-          érsekes és püspökök (címzetes püspökök is, ha az összehívás megnevezi őket)

-          apátprímások és a monasztikus kongregációk főapátjai

-          a pápának alárendelt (exempt) szerzetesrendek általános rendfőnökei

-          saját jurisdictióval rendelkező apátok és prelátusok

• A részvétel joga személyhez kötött, a helyettesítés lehetséges, de a helyettesnek nincs szavazati joga. A résztvevők jogosultak a zsinat programjára vonatkozó javaslatokat tenni.
• Egyetemes zsinatoktól különböznek:

- egy-egy egyháztartomány püspökeinek a metropolita vezetése alatt tartott tartományi zsinata

- több egyháztartományt felölelő regionális zsinatok, (elnöklet: pápai legátus)

- egyházmegyei zsinatok (püspök által összehívott, itt ő az egyedüli törvényhozó)

• A regionális zsinatok egy-egy ország, vagy országcsoport azon egyháztartományainak püspökeit fogják össze, ahol a missziós tevékenységet össze kell hangolni.
• A tartományi és regionális zsinatoktól különböznek a püspöki konferenciák (rangelső püspök, illetékes nuncius vagy pápai delegátus elnöklete alatt). Nem rendelkeznek törvényhozó hatalommal, mint a zsinatok.
• A keresztény ókor püspöki gyűlései a szinódusok (synodos, görög = gyűlés, gyülekezés helye). A legkorábbi püspöki szinódusok a II. század második felében Kisázsiában a montanista szekta ellen. A szinódusoknál hiányzik az élesen körülhatárolt illetékesség köre.
• Nagy Konstantin már 314-ben összehívott Arles-be egy szinódust a nyugati birodalomból 33 püspök részvételével.
• Nem egy birodalmi zsinatot egyetemesnek neveznek.
• Szinódus-típusok:

- pátriárkátusi szinódusok (alexandriai, antiochiai konstantinápolyi pátriárkák összehívásásra)

- tartományi szinódusok

- afrikai püspökök karthágói plenáris zsinatai

• Új zsinati típus a germán birodalmakban à birodalmi, nemzeti zsinatok (generális szinódusok vagy zsinatok). Vegyes birodalmi zsinatok (püspökök + király)
• Birodalmi szinódusok mellett tisztán püspöki szinódusok is.
• XIII. sz-ban pápai legátusok elnökletével nemzeti zsinatok: Mo. 1256. (Esztergom), Fro. 1263. (Párizs) Németo. 1267 (Würzburg). Ez a típus a XIV. sz-ban eltűnik a nemzetállamok felemelkedésével.
• Egyetemes zsinat: a világ püspökeinek jelentős része jelen volt ezeken a zsinatokon, melyek döntési az Egyház egésze elfogadta, illetve a pápák jóváhagyták.
• Egyetemes zsinat (Forget): „A földkerekség püspökeinek a pápa összehívása alapján, a pápa tekintélye és vezetése alatt létrejött ünnepélyes gyűlése, azzal a céllal, hogy az Egyház általános érdekű ügyeiről közösen tanácskozzanak, és törvényeket hozzanak.”

1. AZ ÓKOR NYOLC EGYETEMES ZSINATA

• A római (később keletrómai) császárok összehívott, Nicaeában, Konstantinápolyban, Efezusban, Khalkédónban megtartott nyolc egyetemes zsinat elkülönül.
• Nagy Szent Gergely pápa az első négyet a négy evangéliumhoz hasonlította (ezeken Egyház alapvető dogmái, a Szentháromságra vonatkozó és a krisztológiai dogma).
• A pápák, mint a Nyugat pátriárkái képviseltették magukat, legátusaik kiemelten fontos személyek.
• A zsinatok határozatainak jóváhagyása egyetemes, ökumenikus, az egész Egyházra kiterjedő volt.
• Görög eredetű gondolat a logos és a világteremtő (demiurgos) eszméje.
• Modalizmus: Az Atya a Fiú és a Szentlélek három személye az egy Isten megjelenési módjai (Sabellius).
• Subordinatio: alárendelés, a Fiút az Atya alá rendelték. (Arius alexandriai pap, Antiochiai Lucianus)

„A 318 nagy és szent zsinata” Nicaeában (325.)

• Konstantin császár összehíta a birodalom püspökeit a bithyniai Nicaeába.
• 318 fős résztvevőszám ß a bibiliai Ábrahám 318 kipróbált szolgája
• 220 résztvevőnél többnek nem ismert a neve
• A zsinat a császár nicaeai nyári palotájának nagytermében, 325. máj. 20 – júl. 25.
• Arius védelmezte tanait (+ Eusebios püspök) à viták.
• Nicaeai hitvallás: „Isten az Istentől, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől, született, nem alkottatott, egylényegű (homousios) az Atyával. A hitvallást a zsinat 325. jún. 19-én elfogadta. Ariust kizárták, száműzték.
• Megállapodtak a húsvét időpontjának ma is bevett kiszámítási módjában (első tavaszi holdtöltét követő vasárnap).
• Kánon = szabály, mérővessző.

Viszály a Nicaeai Zsinat döntései körül

• Szardikába (mai Szófia) összehívott birodalmi zsinat nem állította helyre az Egyház egységét, új szakadás: nyugatiak megújítják a nicaenumot. A keletiek kompromisszumos formulái: „a Fiú hasonló, mindenben hasonló vagy hasonló lényegű az Atyával”.
• Nicaenum ellenzői à új birodalmi zsinat 359-ben, nyugatiak Riminiben, keletiek Szeleukeiában.
• Konstantius 361-ben meghal à Julianus Apostata az utód.
• Semiariánizmus: mérsékelt ariánusok sokféle válfajának összefoglaló neve.
• I. Damasus pápa (366-384).
• „Ifjú nicaeiak” : „Egy lényeg, három személy.”
• Ariánusok, semiariánusok: a Szentlélek a Fiú teremtménye.
• Több római zsinat is elítélte a „Szentlélek ellenségeit” (pneumatomachen).

A 381. évi Konstantinápolyi Egyetemes Zsinat

• Theodosios császártól Konstantinápolyba hívta össze, 381. májusában nyílt meg (381. júl-ig tartott).
• Csak keleti püspökök, a résztvevők száma 150 fő. A Nyugati képviselői Aquileiában üléseztek 381. tavaszán.
• Misztagógikus: a szent misztériumokat (szentségeket) feltáró, Jeruzsálemi Szent Cirill írásai.
• Négy kánon. Az első megújítja a nicaeai hitvallást, és elítéli az ariánusok, semiariánusok, a „Szentlélek ellenségeinek” irányzatait. 3. kánon: elismeri Konstantinápoly elsőbbségét a keleti egyház többi pátriárkájával szemben, a római püspök után.
• Nicaeai-konstantinápolyi szimbólum: a nicaeai + kiegészítés: „…az elevenítő Szentlélek Úristenben, aki az Atyától származik, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták által szólott.”
• A görögök „az Atyától származik” formulát „az Atyától a Fiú általi” származásként értették, a nyugatiak „az Atyától és a Fiútól” való származásként.

Két iskola, két Krisztus-kép

• Alexandriai katechétikai iskola, mesterei: Alexandriai Szent Kelemen és Órigenés. Platonikus gondolkodás, teológiai spekuláció. A Szentírás allegórikus magyarázata. Legnagyobb teológusuk az V. század elején Alexandriai Szent Cirill. Krisztus isteni és emberi természetét keveréknek (synkrasis) fogja fel.
• Antiochiai iskola, alapítója Antiochiai (Samosatai) Lukianos. Aristotelési módon gondolkodtak. „A Logosz úgy lakik az ember Jézusban, mint egy templomban.”

Cirill Nestorios ellen

• Nesotorios, az antiochiai iskolában tanult teológus. Prédikációiban fellépett Krisztus anyjának „istenszülőként” (theotokos) történő megnevezése ellen, csak Krisztus-szülőnek (christotokos) lehet nevezni. Cirill 429. évi húsvéti levelében elvetette Nestorios tanait, döntésért I. Coelestinus pápához (422-432) fordult.
• A pápa a 430. évi római zsinaton Cirill felfogásához csatlakozott, álláspontjai visszavonására szólította fel Nestoriost, elküldte neki a 12 tévedést (anathematizmusokat) tartalmazó listát.
• Nestorios rávette II. Theodosios császárt, hogy 430. nov. 19-én kelt körlevelében 431 pünkösdjére Efezusba egyetemes zsinatot hívjon össze.

Az efezusi „istenszülő” (431.)

• A császár Szent Ágostont (Aurelius Augustinus) is meghívta a zsinatra, de a meghívót nem tudták kézbesíteni.
• Alexandriai Cirill 431. jún. 22-én 16 napos késéssel nyitotta meg a zsinatot, az antiochiaiak nélkül. A megnyitó ülésen Nestoriost kizárták püspöki méltóságából és minden papi közösségből.
• Megjelentek az antiochiaiak, ellenzsinatra ültek üssze és Cirillt + Memnon efezusi püspököt kizárták az egyházi közösségből.
• Theodosios minden eddigi döntést érvénytelennek nyilvánított.
• A zsinat hetedik ülésén hat Nestorios és követői ellen irányuló kánont fogadott el.
• A zsinat Cirill teológiai és egyházpolitikai győzelmét hozta.
• III. Sixtus pápa (432-440) a zsinat emlékére készíttette el az általa újjáépített Santa Maria Maggiore bazilika diadalívén máig megmaradt híres Mária-mozaikokat.

A „rablózsinat”

• Efezusban Nestoriost ítélték el, nem az egész antiochiai iskolát.
• 433-ban elfogadott egy a mérsékelt antiochiaiak által kidolgozott közvetítő hitvallást.
• Monofizitizmus: a Krisztusban meglévő isteni és emberi természet egyesülése után, az isteni természet úgy felszívta, és magába olvasztotta az amberit, hogy azután már csak egyetlen – isteni – természetről szabad beszélni (Euthykhés, támogatója: I. Dioskouros alexandriai pátriárka).
• A pátriárka sürgetésére II. Theodosios császár birodalmi zsinatot hív össze Efezusba, ahol kierőszakolják Euthykhés rehabilitálását.
• I. Leó pápa a zsinatot „latrocinium”-nak, „rablózsinat”-nak nevezte.

A Khalkedónban megfogalmazott hit (451.)

• 451. máj. 17-én hirdette meg Markianos császár. A Khalkedóni Negyedik Egyetemes Zsinat I. (Nagy) Leó pápa műve volt.
• Nagyszámú résztvevő, 600 püspököt említenek, ennél kevesebb lehetett, csak néhány nyugati püspök és pap.
• 451. okt. 8. első ülés, Dioskouros a vádlottak padján, később leteszik.
• Okt. 22- ötödik ülésen a zsinat összeállított egy 23 püspökből álló csoport által javasolt hitvallási formulát. Ezt kihirdették és minden püspök aláírta.
• Okt. 31, tizenhatodik ülés, 28 megszövegezett kánon. Az utolsó ellenkezést vált ki a pápai legátusoknál, mert azt állítja, hogy az Új-Róma (Konstantinápoly) püspöki széke ugyanazokat az előjogokat élvezi, mint a Régi-Rómáé, rangban a második hely illeti.

A monofizitizmus utóhatásai

• Khalkédón a középutat jelentette a nestoriánusok és monofiziták hamis Krisztus-képe között. Szintézis volt a Kelet és a Nyugat, a pápa és a császár között, és bizonyos „egymással vetélkedő erők közötti küzdelem eredménye”.
• Akakios bizánci pátriárka az álláspontok egységesítését célzó hitvallástervezetet dolgozott ki 482-ben, a „Hénokiton”-t à kötelező à szakadás Rómával (Akakios-féle skizma, 484-519).
• Justinianos császár (527-565), a birodalom helyreállítója, a római püspöki székbe Vigiliust juttatja. A császár ediktummal ítélte el 1.Mopsvestiai Theodoros (antiochiai iskola) személyét és írásait, 2. Kyrosi Theodorétos Cirill- és efezusi zsinat-ellenes írásait 3. Edessai Ibas levelét, melyben Theodorost védte Cirill ellen („három fejezet”).
• 553. Konstantinápolyba Justinianos által összehívott zsinat. Máj. 5-én a pápa tiltakozása ellenére nyitották meg 150 püspök jelenlétében a II. Konstantinápolyi (V. Egyetemes) Zsinat (553.)-ot. A záróüléést 16 püspök írta alá. A zsinat elítélte a „három fejezetet”
• Sergius konstantinápolyi pátriárka (610-638) újabb kísérlete, a monofiziták kibékítésére a birodalmi egyházzal.
• Monotheletizmus: Jézus Krisztus istenemberi cselekvésének egységéből kiindulva, csak egy természetes istenemberi energiát és egy istenemberi akaratot feltételezett.
• Severianusok: monofiziták mérsékelt csoportja, antiochiai Severus után.
• Segius à I. Honorius pápa (625-638): a 638-as birodalmi törvény kötelezően előírja a monotheletizmust.
• A III. Konstantinápolyi (VI. Egyetemes) Zsinat 680. nov. 7. és 681. szept. 16-a között tanácskozott a császári palota kupolatermében (trullus à zsinat egésze: trullanum) a pápai legátusok elnöklete alatt. A résztvevők száma 174 fő. III. Konstantinos az első tizenegy ülésen személyesen is részt vett.
• 681. márc. 28-i 13. ülésen a monotheletizmus szerzőit és támogatóit elítélték.
• A záróülésen a zsinat egy hitvallást fogadott el: a Krisztusban lévő két természetes akaratról és két természetes akarattevékenységről szóló tant az addigi öt egyetemes zsinat tanításával megegyezőnek mondja ki.

A Honorius-kérdés

• A VI. egyetemes zsinat által elítélt monotheletisták közt volt Honorius is. A Honorius kérdés (Azért ítélték-e el Honoriust, mert egy tévtan híve, eretnek volt, vagy e hitbéli kérdésben tanúsított gondatlansága és hanyagsága miatt?) az I. Vatikáni Zsinaton nagy port kavart fel. à II. Leó pápa (682-683): Honoriust csak a tévtan elfojtásában tanúsított hanyagságáért hibáztatta.
• Az V. és VI. egyetemes zsinat nem hozott fegyelmi döntéseket à 692-ben Konstantinápolyban összegyűlt zsinat 102 kánont fogadott el. Ezeket Sergius pápa (687-701) nem ismerte el. A görög egyház ezt a zsinatot is az egyetemes zsinatok közé sorolja.

Új világ bontakozik ki

• A nyugati birodalom földjén a népvándorlás germán törzsei új országokat alapítottak, ezek közül a vandáloké és a keleti gótoké rövidebb, a gótoké és a longobárdoké hosszabb ideig maradt fenn. A frankoknak sikerült egy nagy jövőjű birodalmat alapítaniuk.
• Keleten az arab támadás bontakozott ki, meghódítva Egyitpomot, Szíriát, Perzsiát és egész É-Afrikát à nyolc évszázadra bekeríti a keresztény Nyugatot és elvágja azt a világ többi részétől.
• A nyugati gótok nemzeti egyházaiban országos és nemzeti zsinatok. Róma még nem rendelkezett elég befolyással a germán nemzeti egyházakra à nyugaton ekkor még nincs egyetemes zsinat.

Képrombolás vagy képtisztelet. A Nicaeai VII. Egyetemes Zsinat (787.)

• III. León császár 717-718-ban megmentette Konstantinápolyt az arab hódítástól.
• 730-ban ediktumban tiltotta be a képek (ikonok) tiszteletét („Ne csinálj magadnak faragott képeket!” – Ószövetség) és: lehetetlen Krisztus isteni természetét képben kifejezni, egyedül az emberit ábrázolni viszont nesztoriánizmus.
• Ikonoklazmus: képrombolás.
• III. Gergely pápa a Római Zsinaton (731.) tiltakozott a képrombolás ellen. A 754-es Boszporusz melletti Hiereiába összehívott zsinat megadta a képrombolás teológiai indoklását is.
• VI. Konstantinos, Tarasios pátriárka támogatásával 787. szept. 24 – okt. 23. közé zsinatot hívott össze.
• A zsinat megsemmisítette a 754-es képromboló döntéseket. Megfogalmazta, hogy: Krisztus, az Istenanya, az angyalok és a szentek képi ábrázolása megengedett, mert csak ösztönzik a szemlélőt, hogy emlékezzen és utánozza az ábrázolt személyeket.
• Proskynésis: képek iránt tanúsított tisztelet.
• Latreia: képimádat.
• A képek iránti tisztelet az ősképre vonatkozik, ez megkülönböztetendő az imádattól, ami csak Istent illeti meg.

Nyugati utójáték

• Nyugaton a képrombolást kezdettől fogva elutasították.
• „A képek a laikus hívek könyvei.” /Nagy Szent Gergely/
• Nagy Károly teológiai vitairatot (Libri Carolini) állíttatott össze a bizánciak tévedései ellen à kétségbe vonja a II. Nicaeai Zsinat egyetemes jellegét.
• Ezzel akarta szembeállítani a 794-es Frankfurti Zsinatot.
• I. Hadrián (772-795) volt az első pápa, aki okmányait már nem a kelet-római császár uralkodási éveinek számával keltezte és saját pénzt veretett. à Bizáncban elszakadásnak és árulásnak tekintették a pápaságnak a frankok felé fordulását.
• 800. karácsonyán III. Leó pápa császárrá koronázta Nagy Károlyt. II. István pápa Pipinnel, a Karoling királyság megalapítójával kötött szövetséget à területadomány à egyházi állam.

Phótios skizmája és a szakadás felszámolása a 869-870. évi VIII. Egyetemes Zsinaton

·         I. Miklós pápa (858-867) nem ismerte el Phótios konstantinápolyi pátriárkát, mert elődjét, Ignácot erőszakkal mondatta le. à A pápa egy 863-as római zsinaton elítéli Phótiost, aki körlevelében vádolja a pápát és a nyugati egyházat.

·         A 867. évi konstantinápolyi zsinaton I. Miklóst letettnek nyilvánították, kiátkozták, kiközösítették à szakadás.

·         Phótiost menesztik, I. Miklós meghal. Basileos császár kéri az új pápát, II. Hadriánt (867-872), hogy működjön együtt a skizma megszüntetésében.

·         A VIII. Egyetemes (IV. Konstantinápolyi) Zsinat 869. okt. 5. és 870. febr. 28. közt tíz ülésen tanácskozott a Hagia Sophiában, először kevés, majd 102 püspök részvételével.

·         A záróülésen 27 kánont fogadtak el. A zsinatot a keleti egyház nem ismeri el egyetemesnek, de az Ignác halála után ismét pátriárkává lett Phótios által 879-880-ban összehívott zsinatot igen.

·         Egy viszonylag csekély jelentőségű vita a dél-itáliai egyházi joghatóságról Kerullarios pátriárkával váltotta ki az újabb és végleges szakadást: 1054. júl. 16.

2. A KÖZÉPKOR ÁLTALÁNOS PÁPAI ZSINATAI

• 1046. Sutrii Zsinat, III. Henrik király eltávolít három vetélkedő pápát à kaput nyit Rómában is az egyházi reformmozgalmaknak.
• A középkor általános zsinatai azokból fejlődtek ki, melyeket a reformkor pápái korlátozott számú, de Itálián kívüli püspököket is felölelő résztvevőkörnek Rómában vagy máshol szerveztek. Ezeken általános jellegű egyházi kérdésekről tanácskoztak.
• E zsinatok a szó szoros értelmében pápai zsinatok.

Pápai reformzsinatok és a békezsinat az invesztitúraharc időszakában

• VII. Gergely pápa „Dictatus Papae” elnevezésű iratának 16. tétele: „Egy zsinatot sem szabad (a pápa) döntése nélkül általánosnak nevezni.”
• Már a IX. Leó „német” pápa (1049-1054) által a reformok meghozatala céljából elrendelt 1049. évi Pavai és Reimsi Zsinatok is meghaladták a tartományi szintű tanácskozások színvonalát és jelentőségét.
• Az 1050. évi Római Zsinatra IX. Leó angol püspököket is hívott.
• II. Miklós pápa (1059-1061) az 1059. évi, 113 püspök részvételével megtartott Római Zsinaton bocsátotta ki híres pápaválasztási dekrétumát, mely a pápa megválasztását a bíborosoknak tartotta fenn.
• VII. Gergely (1073-1085) zsinatai a nagy reform céljait szolgálták: a simonia és a világiak invesztitúrája elleni küzdelem, a papok cölibátusa.
• Az 1075. évi böjti zsinatra felső-itáliai és franciaországi püspököket is meghívott.
• A középkori világ két rendjének (világi és egyházi) képviseltetnie kellett magát a zsinatokon, a pápa legfőbb vezetése alatt.
• A IV. Henrikre kirótt ítélet Konstanzi Bernold szerint az „egyház általános ítélete” mert azt a pápa nem egyedül (privatim), hanem a pápa, mint egy általános zsinat elnöke (generali synodo praesidens) hozta.
• A IV. Henrik pártján álló Petrus Crassus ragaszkodik hozzá, hogy az általános zsinatokat a császárnak kell összehívnia.
• A II. Orbán (1088-1099) alatti pápai zsinatok meghozták a pápaság győzelmét.
• 1095. Piacenza, II. Orbán felszólítja a keresztény világot, hogy szabadítsák fel a Kelet keresztény egyházát a hitetlenek uralma alól. Ebben az évben adott jelt a pápa clermonti beszédével az első keresztes hadjárat megindítására.
• II. Paszkál pápát (1099-118) V. Henrik király az 1111. évi Ponte Mommolo-i egyezményben arra kényszerítette, hogy megengedje a birodalmi prelátusoknak gyűrűvel és pásztorbottal történő királyi invesztitúráját még a püspöki felszentelés előtt.
• Püspöki ellenállás à az 1112. évi Lateráni Zsinaton a pápa visszavonja a privilégiumot.
• Az 1116. évi Lateráni Zsinat elítélte a királyt.
• A pápa zsinatoknak a résztvevői köre és feladatai bővültek. Tárgyaltak és döntéseket hoztak az egyházi reform nagy kérdéseiről, a pápaválasztás szabályozásáról, a püspökök invesztitúrájáról a keresztes hadjárat terveiről, az „Isten békéjéről” stb.

Az első két Lateráni Általános Zsinat

• II. Callixtus pápa (1119-1124) 1122. wormsi konkordátum à invesztitúraharc befejezése à jóváhagyatás a következő évi Lateráni Zsinattal.
• Az I. Lateráni Zsinat (a IX. Egyetemes Zsinat) 1123. márc. 18. és ápr. 6. között ülésezett a lateráni bazilikában, a pápa püspöki székesegyházában. Kb. 300 püspök vehetett rajta részt.
• A zsinat 22 kánonja részben megújítja a korábbi rendelkezéseket, és ez már az egész kereszténység találkozási pontját, fórumát képezte.
• A II. Lateráni Zsinathoz (X. Egyetemes Zsinat) II. Anaklét skizmája szolgáltatta az alkalmat. Viszály után végül II. Ince lett 1139-ben az általánosan elismert pápa. Meghívta a Nyugat püspökeit ás apátjait egy „plenáris” zsinatra.
• A résztvevők száma nagy (akár 500 fő) lehetett, majdnem minden keresztény országból. A zsinat 1139. ápr. 4.től a hónap végéig tartott. A pápa elmozdította Anaklét híveit.
• A zsinat 30 kánonjának nagy része a Szent VII. Gergely nevéhez fűződő reformmozgalom eszmeiségének továbbvitelét célozta. A 7. kánon a szubdiakónustól felfelé a klerikusok és szerzetesek házasságát érvénytelennek és tilosnak jelentette ki.
• Bizonyos szektásokat a 23. kánon kizárta az Egyházból.

Háború és béke Barbarossával: az 1179. évi III. Lateráni Zsinat

• III. Sándorral (1159-1181) szemben I. (Barbarossa – Rőtszakűllú) Frigyes király ellenjelöltet állított: IV. Viktor ellenpápa.
• III. Sándor megtagadta az 1160-as Paviai zsinat előtti megjelenést.
• A zsinat megerősítette a pápaság hatalmi pozícióját.
• A III. Lateráni (XI. Egyetemes) Zsinatról 291 résztvevő püspök neve maradt fenn.
• Három ülés 1179. márc. 5. és 19. közt
• Innentől a pápa megválasztásához kétharmados többség kell. 30 éves korhatár a püspökké választhatóságban, tilos a javadalomhalmozás. A dél-francia katharokra egyházi átkot mondtak ki.

III. Ince és az 1215. évi IV. Lateráni Zsinat

• A XII. Egyetemes Zsinat.
• III. Ince pápa nyitotta meg 1215. nov. 11-én. Név szerint ismert 404 püspök vett rajta részt. Csak három ülése volt.
• Püspökök Cseho, Mo, Lo, Észto és Letto-ból is.
• 800 apát vett részt.
• 70 kánont hoztak.
• Semmit sem rendeltek el, amit nem lehet kivitelezni à realisztikus szemlélet.
• A zsinat reformtörvényalkotása a pápa és a zsinat közötti valódi együttműködés eredménye.
• Politikai döntések: a Magna Charta elítélése, II. Frigyes császári megerősítése. 1217. jún. 1-re Szicíliából induló keresztes hadjárat megkezdését tűzte ki.

II. Frigyes császár letétele az 1245. évi I. Lyoni zsinaton

• IV. Ince pápa II. Frigyes császár elől Lyonba menekült, innen hirdette ki 1245. jan. 3-án a XIII. Egyetemes Zsinatot.
• A császár megtiltotta a zsinaton való részvételt. 140-150 fő vett részt a zsinaton.
• Az egyházi eljárási jog újraszabályozása néhány meghozott „fejezetben”.
• II. Frigyest esküszegés, a béke megzavarása és eretnekség gyanúja miatt, mint német királyt és mint római császárt, letették.
• A Staufiak bukásának és a császári hatalom hanyatlásának kezdete.

Az 1274. évi II. Lyoni Zsinat témái: a keresztes hadjárat, unió a görögökkel és a konklávé rendje

• IV. Kelemen pápa 1268. nov. 29-i halála után három évig nem tudtak új jelölt személyében megegyezni a szétszakadt bíborosi testület tagjai.
• XIV. Egyetemes Zsinat.
• X. Gergely 1273. áprilisában hívta össze.
• 200 résztvevő bizonyítható. Aquinói Szent Tamás, a zsinat előtt hunyt el.
• III. Ince a jövedelmek egytizedét kérte hat éven keresztül egy keresztes hadjáratohoz.
• „Ubi Periculum” szavakkal kezdődő híres pápaválasztási törvényt elfogadták, még ma is érvényben van. A bíborosoknak 10 nappal a pápa halála után zárt helyen kell összeülniük (konklávé). Minél tovább tart, annál kevesebb élelmet kapnak.
• A 23. fejezet rögzítette a XIII. században keletkezett négy koldulórend (domonkosok, ferencesek, ágostonos remeték, karmeliták) privilégiumait.
• A zsinat határozatait X. Gergely 1274. nov. 1-én emelte törvényerőre.
• Habsburg Rudolfot formálisan elismerték.

VIII. Bonifác árnyéka

• A pápa az „Unam Sanctam” kezdetű bullájában fogalmazta meg a tanítást a pápa kezében lévő, a lelki és a világi hatalmat jelképező két kardról.
• Összeütközés Szép Fülöppel à 1303. szept. 7. foglyul ejtés à hét évtizedes „avignoni fogság” kezdete.
• V. Kelemen 1308. aug. 12-én Poitiers-ből a Rhone melletti Vienne-be hívott össze zsinatot. Tárgyalási pontok: a templomos lovagrend ügye, hitbéli kérdések, az Egyház reformja, a Szentföld visszahódítása. Megjelent 20 bíboros, 4 pátriárka, 29 érsek, 79 püspök és 38 apát.
• Sok távolmaradó képviselőket (prokurátor) küldött maga helyett.
• 1311. okt. 6-án nyitotta meg V. Kelemen Vienne-ben a XV. Egyetemes Zsinatot.

A zsinat megnyitó ülésének ünnepélyes szertartása

• A zsinatok liturgikus ünnepek is.
• A Vienne-i zsinat 1311. okt. 16-i nyitóülése ugyanazt a liturgikus felépítést mutatja, amelyet majd a Konstanzi, Bázeli és Trienti Zsinatoknál is megtalálunk. Az itteni eltérések a pápa személyes jelenlétéből adódnak.
• A zsinat programja: a templomos lovagrend kérdése, a Szentföld visszahódítása, az erkölcsök megreformálása és az Egyház szabadsága. V. Kelemen nem jelölte meg a következő ülés időpontját, ami egyébként szokásos volt.

A templomosok pere és az Egyház reformja

• Templomos lovagrend elleni per. A lovagrend eredetileg a Szentföldre igyekvő zarándokok védelmére és a szent helyek őrzésére alakult. Gazdagságuk volt a per oka, erkölcsi visszaéléseik pedig ürügy
• 1307. okt. 13-án Szép Fülöp francia király az országban található összes tagot összefogatta, vagyonukat lefoglaltatta à kánonjog megsértése.
• 1311-12. tele: hosszú pereskedés.
• 1312. márc. 12-én V. Kelemen felfüggesztette a rend tevékenységét, javait pedig a johannita lovagoknak ítélte.
• „Spirituálisok”, rendalapító: Assisi Szent Ferenc, kifogásolják, hogy rendtagjai elhagyták a szegénység eredeti ideálját.
• A szegénység ideáljának gyakorlati megvalósítását illetően („usus pauper”) a zsinat kötelező határozatokat hozott.
• Panaszok (gravamina) a világi hatóságok beavatkozásai miatt az egyházi szférába, például a klérus adómentességébe (immunitas) is.
• A záróülésen elfogadott reform-dekrétumoknak nem volt átütő hatásuk. Ezekez XXIII. János pápa 1317. októberében léptette életbe. Ezek részét képezik a Clementináknak, a Corpus Juris Canonici kiegészítéseinek.

A késő középkorban tartott pápai általános zsinatok a reformpapság alkotásai voltak: mindegyiket a pápák hívták össze és vezették le. A püspökök részvételén alapuló zsinatok voltak, mint a régi idők zsinatai, de szélesebb körűek az apátok, a káptalanok, a világi hatalmak képviselőinek jelenléte révén, akiknek hozzászólási joguk volt az őket érintő ügyekben, szavazati joguk nem.

A pápa adta meg a zsinati dekrétumok végső formáját, azok nagy részét a törvénykönyvébe is felvette.

3. A PÁPA FÖLÖTT ÁLL-E A ZSINAT?

A Vienne-i Zsinat volt a késő középkor utolsó általános zsinata. A zsinatoknak sokkal átfogóbb feladatkort akartak juttatni az új eszmék, a legmagasabb döntési fórumét. A pápaság egységének helyreállítása és „a fejben és a tagokban végrehajtandó” egyházi reformok érdekében. (reformatio in capite et membris).

A zsinati eszme eredete

• Korábban a „zsinati eszmét” miszerint a zsinat a pápa felett áll, Páduai Marsiliustól, a népszuverenitás forradalmi teoretikusától és követőjétől, Ockham Vilmostól eredeztették.
• E szerint: ahogy az állam is a nép akaratából jön létre és alulról fölfelé építkezik, úgy az Egyház is. Hierarchiáját (a pápaságot és a püspöki intézményt) nem Krisztus létesítette, történelmileg alakult ki. Az ige hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására korlátozott egyházi hatalom viselője „a hívek gyülekezete”. Az általános zsinat „képviseli” az Egyházat, és felette áll a hierarchia minden tagjának, a pápát is beleértve.
• Ám a „képviseleti gondolat” korábbi Marsiliusnál, tőle teljesen függetlenül fejlődött ki. Az Egyház egy testület, fejből és tagokból áll, ezek egy egészet képeznek, közös funkciókat látnak el, de mindegyik sajátos jogokkal és kötelességekkel rendelkezik. A pápa nem egyedüli birtokosa minden hatalomnak, amint azt a szigorú „kúriálisok” állítják, mivel ez a hatalom nem egyedül a főt illeti meg, hanem a tagokra is kiterjed.
• E tagok adják a jogaikat a bíborosok által végrehajtott választásban a pápának, az átadott jogokat azonban vissza is vonhatják, ha a pápa tévedésbe esik vagy hatalmával visszaélve az Egyháznak kárt okoz.
• Egy XII. sz-i nézet szerint (Hugiccio, bolognai egyházjogász) a pápa személyesen tévedhet, az Egyház azonban nem. Az Egyházon főleg a római Egyházat értette, később aztán az egyetemes Egyházat, mint a hívők összességét.
• A zsinat legfeljebb a tévedés tényét állapíthatná meg. A pápa a hitre vonatkozó döntéseiben a püspökök tanácsaira támaszkodik, ha tehát az Egyházat, képviselő zsinaton tartja magát azok tanácsaihoz, akkor birtokolja a tévedhetetlenséget.
• A zsinat és a pápa ilyen együttműködésére érvényes a tétel: a zsinat (a pápával) nagyobb, mint a pápa (egyedül).

A nagy nyugati egyházszakadás

• 1378. szept. 20-án Fondiban Róbert genfi bíborost a XI. Gergely Avignonból Rómába történt visszatérésével és utódjának, VI. Orbánnak autokrata személyiségével elégedetlen bíborosok ellenpápává választották és vele együtt Avignonba, a francia királyság védelme alá tértek vissza.
• VI. Orbán és VII. Kelemen állt egymással szemben. A szakadást nem világi hatalmak beavatkozása okozta.

A Pisai Zsinat: három pápa kettő helyett

• 1409. márc. 25-re hívták össze. Jogi alapja vitatható volt, az összehívó bíborosok jogállása vitatható volt.
• Részt vett rajta több mint száz püspök és kétszáz apát.
• A gyülekezet egyetemes zsinatnak nyilvánította magát, majd mindkét pápát XII. Gergelyt és XIII. Benedeket letették, mert nem jelentek meg.
• Új pápát választottak, V. Sándor néven, őt követte XXIII. János.

Zsigmond király és XXIII. János összehívják a Konstanzi Zsinatot (1414-1418)

• Zsigmond XXIII. Jánoshoz csatlakozott és rávette, hogy Konstanzba nagy uniós zsinatot hirdessen. Zsigmond biztosította az ökumenikus részvételt.
• 1414. nov. 5-én nyitották meg. A szavazás nemzetenként történt, négy „zsinati nemzet” egy-egy szavazattal bírt, az ötödik a bíborosi kollégiumé volt.
• A „nemzetenkénti” szavazás a konstanzi zsinat sajátossága.
• Német nemzet: németek, skandinávok, lengyelek, csehek, magyarok, horvátok, dalmáciaiak.
• Angol: angolok, skótok, írek.

XIII. János menekülése és letétele

• János ellen zsinati körökből panaszok hangzottak el János ellen, aki 1415. márc. 20-án elmenekült.
• Zsigmond elszántságának köszönhető, hogy a zsinat nem oszlott fel.
• Április 6-i „Sacrosancta” kezdetű dekrétum: a Konstanzban összegyűlt egyetemes zsinat az egész Egyházat képviseli, hatalmát közvetlenül Krisztustól kapta, mindenki, így a pápa is, engedelmességgel tartozik neki a hit, az Egyház egysége, valamint a főben és tagokban végrehajtandó reformok kérdéseiben.
• A dekrétum megfelelt a zsinati elméletnek, a zsinat elfogadta a határozatot.

XII. Gergely lemondása és XIII. Benedek letétele

• XII. Gergely 1415. júl. 4-én benyújtotta lemondását.
• XIII. Benedek nem akart lemondani, ő volt az utolsó élő bíborosa a skizma előtti utolsó pápának. Végül 1417. júl. 26-án kimondták letételét.

V. Márton megválasztása

·         Kompromisszum a zsinat résztvevői közt: a pápa megválasztása azonnal történjék meg, előbb azonban hozzák nyilvánosságra a már elkészült reformdekrétumokat, a megválasztandó pápát egy dekrétum kötelezze a reform folytatására.

·         A legfontosabb a „Frequens” címet viselő határozat, amellyel az egyetemes zsinatokat az Egyház állandó intézményévé és ezzel a pápaság feletti bizonyos ellenőrzés szervévé tették volna.

·         1417. nov. 8-án az 53 pápaválasztó beköltözött a konstanzi vásárcsarnokba, és megválasztotta V. Márton pápát.

Egyházi reform és konkordátumok

• Legbefolyásosabb püspökök: a milánói érsek, az antiochiai pátriárka, a rigai és a salisbury érsekek, névkezdőbetűk à Mars.
• 1418. márc. 21-én kibocsátottak hét reformdekrétumot, de a legfontosabb ügyeket a pápa és a „zsinati nemzetek” közötti megegyezésekkel szabályozták.
• Ezek a konstanzi konkordátumok nem az állam és az Egyház közötti szerződések voltak, hanem a pápa és a „zsinati nemzetek” közötti, öt évre érvényes megegyezések, amelyeket pápai konstitúciók formájába öltöztettek.
• Témáik: a püspök- és apátválasztások pápai elismerése, a búcsúk és javadalmak halmozásának korlátozása, a kúriának hivatali kinevezések alkalmával fizetendő díjak („annáták”).

Husz János elítélése

• Husz példaképének John Wiclifnek 45 tételét 1415. máj. 4-én ítélték el. Husz prédikált Konstanzban, pedig megtiltották neki à őrizetbe vették.
• 1415. júl. 6-án eretnekként elítélték, kivégzését a világi hatalomra bízták. Kivégzésén: „Vir praeter fidem egregius!” = „A hittől eltekintve kiváló férfiú!” /Bracciolini/
• A Konstanzi Zsinat tovább tartott, mint az összes korábbi zsinatok, feladatai is nehezebbek voltak. A legfontosabb eredmény az Egyház egységének helyreállítása.

IV. Jenő és a Bázeli Egyetemes Zsinat

• Összeütközés  a pápai primátusból eredő hatalom és a  konciliárizmus (a zsinat elsőbbségét valló nézet) között.
• A Bázeli Zsinatot (XVII. Egyetemes Zsinat) 1431. júl. 23-án nyitották meg. Kevesen jöttek el à decemberben fel kellett oszlatni.
• Hivatkoztak a konstanzi „Sacrosancta” dekrétumra, és felszólítótták a pápát, hogy hatálytalanítsa a feloszlató bullát, felelősségrevonás céljából a zsinat elé idézték.
• Nicolaus Cusanus ekkor írta meg a zsinat védelmében „Concordantia Catholica” c. művét.
• IV. Jenő pápa 1433. dec. 15-én visszavonta a feloszlató dekrétumot, és kijelentette, hogy a Bázeli Zsinatot törvényesnek kell tekinteni.
• A zsinat kezdett úgy viselkedni, mint az Egyház legmagasabb bírói és kormányzati szerve. Hatóságokat és tisztviselői kart állított fel, pereket indított, javadalmakat adományozott és búcsúkat engedélyezett.
• Egy irányító főbizottság vezette az egész zsinat munkáját. Ügymenetében a zsinat egy modern parlamenthez hasonlított.
• A zsinat utasította a pápai adománygyűjtőket, hogy nyújtsák be elszámolásaikat. Kibocsátották a pápaválasztás új szabályzatát.

Végleges törés a pápa és a zsinat között

• Összehívandó zsinat helyszínéül a zsinat Bázelt vagy Avignont, IV. Jenő pápa Udinét vagy Firenzét javasolta.
• 1437. máj. 7-én a zsinati többség Bázel vagy Avignon, a kisebbség a másik két város mellett döntött, a pápa is a kisebbséghez csatlakozott. A görögök is elfogadták a javaslatot.
• 1437. szept. 18-án a pápa Ferraraba helyezte át a Bázeli Zsinatot. Bázelben maradtak a zsinati elmélet radikális képviselői à a zsinat fennhatóságát a pápa fölött hittételnek nyilvánították à IV. Jenő pápát 1439. jún. 25-én eretneknek nyilvánították és letették.