keramikus, művészeti író
(Zalaegerszeg, 1922. augusztus 30.–)
1952-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett, ugyanitt később doktorátust szerzett. 1975: az Osztrák Köztársaság Érdemrendjének ezüst fokozata; 1982: Országos Kerámia Biennálé II. díj, Hódmezővásárhely; 1994: a Magyar Köztársaság Érdemrendjének kiskeresztje. 1954-64 között az Építőanyagipari Technikum tanára volt, majd 1964-82-ig a Finomkerámiaipari Művek művészeti vezetője. 1982-től önálló porcelántervező és művészeti író. Szakírói munkássága a tradicionális magyar kerámiagyárak történetével kapcsolatos; fő művei:
Hollóházi kerámia, 1961;
Herendi porcelán, 1971; ez utóbbi könyvét az USA-ban és Németországban is kiadták;
Zsolnay, 1976. 1988-ban a Hollóházi Porcelángyár alkotótáborának résztvevője. A szentháromság eosinból készült dekorációja a Gellérthegyi sziklatemplom után a lakiteleki Szent István kápolnában és Ausztráliában, a melbourne-i magyar ház templomában került elhelyezésre.
Válogatott csoportos kiállítások
1989 • Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest.
Köztéri művei
díszváza (1981, Bécs, Magyar Nagykövetség)
díszváza (1983, Budapest, Gundel Étterem)
a békásmegyeri római katolikus templom és a Gellért téri sziklatemplom belső liturgiai térkiképzése kerámiából (1991).
Irodalom
ECSERY E.: Porcelánkereszt Békásmegyeren, Építőanyag, 1990/6.
ECSERY E.: A Gellérthegyi sziklatemplom pirogránit főoltára, Építőanyag, 1992/4.
(Tasnádi András)
