Alessandro Mazzola


Alessandro (Sandro) Mazzola 1942. november 8-án született Torinóban. Édesapja Valentino Mazzola volt aki a supergiai repülőgép szerencsétlenségben vesztette életét. Alessandro tagja volt a "Grande Inter"-nek. Nagyszerű, gólérzékeny játékosként lehet róla írni. Gyakran játszott támadó középpályást. Természetesen a karrierjét az Internél kezdte testvérével Ferruccioval együtt. Mazzola egész pályafutását Milánóban játszotta végig, 116 gólt szerezve a Serie A-ban. 1961 június 10-én debütált a Juventus ellen egy peches mérkőzésen, ekkor ugyanis a zebrák győztek 9-1-re. Az edző ekkor már Helenio Herrera volt, aki egy évvel korábban érkezett a Barcelonától. Onnan hozta magával a középpályára Luis Suarezt, de ott volt a csapatban Tarcisio Burniche, Giacinto Facchetti, Jair, Armando Picchi is akikkel Mazzola együtt játszott. Ez a csapat vált híressé a catanaccio-val, azaz a védekező taktikával. 1964-ben Mazzola két gólt lőtt a Real Madridnak, és 3-1-es győzelemmel megnyerte a csapat a BEK-et és így egy évvel a Milan győzelme után az Inter is felülhetett az európai trónra. Sandro Mazzola a válogatottban is tevékenyen részt vett. 70 mérkőzésen 22 gólt szerzett az azzurri színeiben. 1963. május 12-én debütált Brazilia ellen. Ott volt az 1966-os, 1970-es és 1974-es világbajnokságon. Karrierje során négy bajnoki címet, két európai kupát és két Interkontinentális kupát nyert. Jelenleg az olasz RAI csatornánál dolgozik elemzőként és kommentátorként.  

Giacinto Facchetti


Az olasz labdarúgás történetének legjobb hátvédje volt Giacinto Facchetti. 1942. július 18-án született Treviglióban. Itt kezdte pályafutását csatárként. 1960-ban került az Interhez, ahol akkor Helenio Herrera volt az edző, aki az ifjú Facchettit csapatába építette. A korábbi csatár posztról hátra helyezte balhátvédnek, és ez egy zseniális húzása volt a mesternek, ezt a későbbi évek ékesen bizonyították. Ekkoriban így nézett ki a csapat gerince: Giacinto Facchetti, Armando Picchi a védelemben, Suárez, Mario Corso a középpályán, elől pedig Sandro Mazzola. Ez volt a legendás Grande Inter. Ennek a csapatnak kiemelkedő tagja volt a 3-as számú Facchetti, hiszen védő létére rendkívül veszélyes volt a kapura. Ő volt Olaszországban az első felfutó szélső hátvéd, aki bajnoki mérkőzéseken 59 gólt szerzett. Összesítve pedig 634 meccsen szerepelt és 75 gólt szerzett. A klubbal négy scudettót ( 1963.1965, 1966, 1971), egy olasz kupát ( 1978), két BEK-et ( 1964,1965), és két interkontinentális kupát ( 1964.1965) nyert. Az olasz válogatott tagja is volt, ahol 1963. március 23-án debütált. 94 mérkőzésen játszott és 3 gólt szerzett az azzurri színeiben.Játszott három világbajnokságon ( 1966, 1970, 1974). 2004 márciusában Pelé a 125 legnagyobb futballista egyikének nevezte őt. Giacinto Facchettire mindig úriemberként fognak emlékezni, mindig tisztességes játékos volt. Egész életében csak az Inter volt az egyetlen csapata. 2004. január 19-én megválasztották a klub elnökének. Hosszú súlyos betegsége miatt azonban nem sokáig tölthette be ezt a pozíciót. 2006. szeptember 4-én halt meg Milánóban. Az Inter ezután visszavonultatta a 3-as számú mezt. Azóta Olaszországban az egyik ifjúsági labdarúgó trófea is az ő nevét viseli.

Giuseppe Meazza


Minden idők legnagyobb Inter játékosa Giuseppe Meazza 1910. október 23-án született Milánóban. 1927-ben 16 és fél évesen került a kék-feketékhez ahol Gipo Viani és Giovanni Ferrari vették szárnyaik alá. Az 1928-29-es szezonban Meazza rögtön gólkirály lett 33 találattal. Rá egy évre pedig a bajnokságot is megnyerte a csapattal. Bekerült az olasz válogatottba is. Tagja volt az 1934-es és az 1938-as világbajnok csapatnak. Nagyszerű játékos volt. A bajnokságban és a kupában összesen 408 mérkőzésen játszott és 283-szor (!) volt eredményes. Két beceneve is volt, Balilla(Levente) és Pipin(Pisis).
1941-ben 31 évesen szerződött a Milanhoz, majd egy év múlva a Juventushoz. Játékos pályafutását az Atalantában fejezte be, de előtte még egy rövid időre az Interhez is visszatért. Edző lett később, többek között a milánói kék-feketéknél, de újságírással is foglalkozott. Ő vitte az Interhez Alessandro Mazzolát, későbbi utódját akinek édesapja Valentino Mazzola volt aki a supergai tragédiában hunyt el. Meazza a Genoa melletti Rapallóban halt meg 1979-ben. Néhány hónappal később a milánói önkormányzat úgy döntött, hogy a San Siro stadiont róla nevezik el, és így lett az új név Stadio Giuseppe Meazza.

Giuseppe Bergomi


1963. december 22-én született Milánóban. 1980-ban debütált az Interben 17 évesen a Como ellen. 1982-ben olasz kupát nyert a csapattal. Akkoriban ez volt a csapat összeállítása: Bordon-Bergomi, Marini, Prohasha- Beccalossi-Altobelli, Serena. Bekerült a válogatottba is, ott volt a 82-es világbajnokságon. Összesen 81 mérkőzést játszott a nemzeti mezben és 6 gólt lőtt. Posztját tekintve jobbhátvéd volt. Még egy fontos dolog, hogy ő volt az Inter csapatkapitánya hosszú éveken át. ( Őt váltotta később Javier Zanetti.) 1989-ben scudettot nyert a csapattal. A kapuban Zenga áll, a védelemben Bergomi mellett Ferri, Mandorlini vagy Baresi és Brehme volt. Irányító Matteoli volt, előtte játszott Berti, Matthaeus és Bianci, a gólokról pedig Serena és Diaz gondoskodott. Nem akármilyen csapat volt ez. 1989-ben olasz szuper kupát, 1991-ben, 94-ben és 98-ban UEFA kupát nyert Bergomi. 19 éven át volt tagja a csapatnak, és 519 mérkőzésen játszott, 56 gólt szerzett. Minden idők egyik legjobb Inter játékosa volt. 1999-ben 36 évesen vonult vissza, és a Sky Italiánál szakértőként dolgozott. 2004 márciusában Pelé a legjobb 125 futballista közé válogatta be.

Giuseppe Baresi


1958. február 7-én született Brescia tartományában Travagliatoban. Karrierje nagy részét az Internél töltötte. Jelenleg is a kék-feketéknél dolgozik, mint másodedző. Az 1977/78-as szezonban debütált a Nerazzurrinál. A bajnokságban 559 alkalommal lépett pályára, és 13 gólt lőtt az ellenfélnek. 2 scudettot, 2 coppa italiát és 1 szuper kupát nyert a milánóiakkal. Az olasz válogatottnak csapatkapitánya volt. Az Azzurri mezt 18 alkalommal viselte. 1994-ig volt profi labdarúgó, majd ezután akasztotta szögre a stopplis cipőt, 36 évesen. Az Inter ificsapatának volt ezután edzője. Majd 2008. június 2 án kinevezték az új tréner, José Mourinho másodedzőjének.

Helenio Herrera



1910 április 10-én született Buenos Airesben. Szülei négy éves korában kivándoroltak Marokkóba ahol francia államporgárságot kapott. Játékos korában védő volt, és 1932-ben a Casablancából a francia CASG Paris-ba igazolt. De játszott a Stade Francaisben, az FC Charleville-ben és az Excelsior Roubaix-ben is. A háború idején a Star Paris, a Stade Francais, az EF Paris-Capitale és a Puteaux játékosa volt. Ez utóbbinál már játékos-edzőként tevékenykedett. 1945-ben visszavonult az aktív játéktól. Edzőként dolgozott tovább. Visszatért a Stade Francais-hoz ahol korábban futballozott is. Három szezon következett trófea nélkül, ami miatt mennie kellett. Következő állomás Spanyolországban a Real Valladolid volt. Majd jött a CD Malaga, a Deportivo de La Coruna és a Sevilla FC. Ezután Liszabonba ment a Belenenses gárdáját irányította két évig. Újabb spanyol munkaadó következett, nem más mint az FC Barcelona, de több ok miatt is el kellett hagynia a katalán kkubot 1960-ban. Az egyik ilyen a csapat sztárjátékosával Ladislao Kunalával történt nézeteltérés volt. Ekkor következett Olaszország ahová emigrénsként érkezett. Az Inter edzője lett ahol ekkor Angelo Moratti volt az elnök és a tulajdonos. Itt valósította meg Herrera a Catanacciot, melynek alapja az 5-3-2-es taktika volt. Ezt más néven Verrounak (ajtóretesz) hívtak. Jöttek a sikerek egymás után. 1963-ban bajnoki cím, 1964-ben interkontinentális kupa győzelem, 1965-ben bajnoki cím majd egy újabb interkontinentális kupa. 1966-ban pedig egy újabb bajnoki cím. 1960 és 168 között összesen 268 mérkőzésen vezényelt a kispadról melyből 153-at megnyert a csapat, 74 vereség és 41 döntetlen született, 485-224-es gólkülönbséggel. Ez volt a híres "Grande Inter" időszaka. 1968-ban a Roma edzője lett amely csapattal egy Olasz kupát nyert. 1973-tól 1974-ig visszaült az Inter kispadjára ám egy szívinfarktus miatt le kellett, hogy mondjon. Velencébe költözött és itt élt. 1978-ban egy rövid időre a Rimini edzője lett, majd 1979-től 1981-ig visszatért a Barcelonához.
Herrera nem csak klubcsapatokat de válogatottakat is edzett. 1946-tól 1948-ig a francia válogatottnál dolgozott, 1959-1962-ig a spanyoloknál, 1966-1967-ig pedig az olaszoknál.
Helenio Herrera edzői pályafutásában 16 különféle címet nyert. 1997. november 9-én Velencében halt meg.
 
Javier Adelmar Zanetti


1973. augusztus 10-én született Buenos Airesben Argentínában. Pályafutásában a másodosztályú Talleresben kezdte 1992-ben, ahonnan az első osztályban szereplő Banfieldhez igazolt. 1993 szeptember 12-én a River Plate ellen debütált. 1994-ben bemutatkozott az argentin válogatottban is. Ebben az évben a River Plate és a Boca Juniors is le szerette volna igazolni, de Zanetti maradt és egy évvel később 1995-ben Olaszországba ment az Internazionalehoz. A kék-feketéknél először 1995 augusztus 27-én lépett pályára a Vicenza Calcio ellen. Azóta több mint 600 mérkőzésen szerepelt. Begyűjtött 4 scudettot, egy UEFA kupát, 2 Olasz kupát, 3 szuperkupát. Zanetti a klub történetének harmadik legtöbbször pályára lépő játékosa, csupán Giuseppe Bergomi (758) és Giacinto Facchetti (634) előzi meg. 1999 február 17-én a Parma ellen kapta első és utolsó piros lapját, azóta egyszer sem volt kiállítva. Megbízható, sportszerű játékos, aki nem véletlenül viseli a csapatkapitányi karszalagot. A szurkolók úgy is hívják, hogy Il Capitano. Nem lőtt túl sok gólt, de hátvédként és középpályásként a csapat egyik legmeghatározóbb tagja. 2006 november 22-én a Bayern München ellen játszotta 100. UEFA-s meccsét, de azóta is ott van minden nemzetközi kupamérkőzésen. A válogatottban is több mint száz alkalommal szerepelt. 2007-ben ő volt a gauchok csapatkapitánya a Copa Americán. Ugyanezen év november 17-én a Bolívia ellen lejátszott világbajnoki selejtezőn megdöntötte a válogatottsági rekordot.
Zanetti házas ember, a feleségét Paulának hívják. Van egy kislányuk Sol és egy kisfiúk Ignacio.
A Zanetti család a Comó tóhoz közel lakik, ahol Capitanonak saját étterme is van, melynek neve "El Gaucho".  

José Mário dos Santos Félix Mourinho


1963. január 26-án született Portugáliában, Setúbál városában. Apja Félix Mourinho ( korábbi futballista, később futballedző), anyja Maria Julia Mourinho  általános iskolai tanár volt. Mourinho nagybátyja is futballberkekben közreműködött, ő finanszírozta a Vitória Setúbal stadionjának felépítését. José apja nyomdokaiba szeretett volna lépni, így focizni kezdett. Ifistaként a Belemensesben játszott, majd a Rio Ave FC következett ahol az apja volt az edző. Végül Mourinho úgy döntött profi edző lesz. Bár először egy üzleti iskolába járt, de inkább a sportra kívánt koncentrálni. A lisszaboni Instito Supesior de Educacao Fisica egyetemre kezdett járni. Öt év után diplomát szerzett, közben edzői kurzusokon vett részt. A 90-es évek elején a Vitória Setúbal ifi csapatának lett az edzője. A létrán egyre feljebb haladva elfogadta az Estrela da Amadora ügyvezető helyettesi posztját. De nagyobb kihívásokra vágyott és a Sporting edzőjének Bobby Robsonnak lett a tolmácsa. Az angol szakemberrel jó barátságba kerültek. Az edzőt később menesztette a klub, de a Portónál tovább dolgoztak együtt. 1996-ban Barcelonába ment a duó. Mourinho a Barca vezetőségének kiemelkedő alakja lett. Nemcsak tolmácsolt, de edzéseket tervezett, taktikai megbeszéléseken elemezte az ellenfeleket. A szezon végén a katalán csapat KEK-et nyert. Robson távozott a kispadról, de a portugál nem tartott vele. Luis van Gaal lett az új edző és vele dolgozott tovább. Az első két évben megnyerték a bajnokságot, majd Mourinho lett a Barcelona B csapatának edzője. 2000 szeptemberében a Benfica vezetőedzője lett. Segédnek maga mellé vette Carlos Mozent, a csapat korábbi védőjét. 2000 december 5-én kilenc mérkőzés után Mou leköszönt a posztról. 2001-ben az Uniao de Leirához került vezetői pozícióba. 2002-ben visszatért a Portóhoz vezetőedzőként, és hamarosan bajnoki cím, portugál kupa és UEFA  kupa következett. 2004-ben pedig megnyerte a csapat a Bajnokok Ligáját. 2004 júniusában Angliába költözött és a Chelsea menedzsere lett. Évi 4,2 millió fontos fizetésével az egyik legjobban fizetett edző volt. Ekkortájt kapta a " Special One" becenevet, miután egyszer azt nyilatkozta, hogy mivel Bajnokok Ligáját nyert így különlegesnek számít. Mourinho magával vitte stábját is, Baltemar Brito másodedzőt, Rui Faria fitneszedzőt és Silvino Louro kapusedzőt. Igazolásokra sem sajnálta a pénzt, a csapathoz hozta Tiago Mendest a Benficától, Didier Drogbát az Olympique Marseilletől, Mateja Kezmant a PSV Eindhoventől, Ricardo Carvalhot és Paulo Ferreirát a Portóból. Első szezonjában a tabella elején végzett a Chelsea, és bejutottak a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe. 2005 februárjában ligakupát nyert, és 50 év után megnyerte a londoniakkal a bajnoki címet. Ebben az évben a BL elődöntőben a Liverpool búcsúztatta Mourinho legénységét. A szuper kupát megszerezték az Arsenal legyőzésével, és a bajnokságot is megnyerték ismét. A 2006/07-es szezon elején Mou-nak megromlott a viszonya a klubelnökkel, Roman Abramoviccsal, és felmerült, hogy elmegy, de végül maradt. A Chelsea megnyerte a ligakupát, de a BL-ből ismét kiestek, és ismét a Liverpool ellenében. Ebben az évben a bajnoki címet elbukták, mert csak 1-1-es döntetlent játszottak az Arsenal ellen, így a MU lett a befutó. Az FA kupát viszont sikerült megszerezni éppen a Ferguson brigád ellen. Ez volt José első FA kupája. Újabb szezon jött, angol rekord beállítással, mely a hazai 64 mérkőzés veretlenségekre vonatkozott. De ezután már kevésbé sikeres események jöttek. Bukdácsolás a bajnokságban, a BL-ben 1-1 a Rosenborg ellen. Ezután 2007. szeptember 20-án Mourinho elhagyta a Chelseat úgy, hogy ő volt a Chelsea történetének legsikeresebb edzője. 2008. június 2-án került az Inter kispadjára. Mancinit váltotta, és 3 éves szerződést kötött. Már az első sajtótájékoztatón olaszul beszélt, saját bevallása szerint három hét alatt tanulta meg a nyelvet. Segédedzőnek a korábbi Inter játékost, Giuseppe Baresit választotta, és természetesen magával hozta Rui Faria fitneszedzőt, Silvino Louro kapusedzőt. André Villas Doas pedig megfigyelő lett. 2008. június 15-én Amantino Mancini, június 28-án a ghánai Sulley Ali Muntari érkezett a csapathoz Mourinho első igazolásai okán. Az utolsó pillanatban szeptember 1-én sikerült leigazolni a Portóból Ricardo Quaresmát. Utólag kiderült ez nem volt a legjobb igazolás, éppen ezért a téli mercaton máris kölcsönbe ment a játékos a Chelsea-hez. 2008. augusztus 24-én Mourinho rögtön trófeát nyert az Interrel, az AS Romát verte meg büntetőkkel 6-5-re a szuper kupába. Az egész idényben megmutatkozott a csapat erő fölénye, és végül magabiztosan nyerték meg a 17. scudettót. A várva várt BL siker azonban továbbra is várat magára. A Manchester United ellen nem sikerült továbbjutni a nyolcaddöntőbe, 2-0-ás összesítéssel kiesett a Nerazzurri. A következő szezonra komoly tervei vannak a Special One-nak, komoly csapatépítésbe kezdett, megszerezte a Genoából Thiago Mottát és Diego Militót.

Lothar Herbert Matthäus


1961 március 21-én Erlangenben született. Posztja szerint középpályás, hátvéd és söprögetőként is játszott. Ifista korában az FC Herzogenaurachban szerepelt. Profi pályafutását 1979-ben a Borussia M’Gladbachnál kezdte, ahol 162 mérkőzésen 36 gólt szerzett. 1984-ben igazolt az FC Bayern Münchenhez ahol 4 évig játszott. Ez idő alatt nem kevés gólt szerzett a 113 pályára lépése alatt, összesen 57-et ami egy szép teljesítménynek mondható. 1988-ban jött el az olasz korszak, ekkor igazolt az Interhez. 153 tétmeccsen 53-szor talált a hálóba. 1989-ben neki is nagy szerepe volt a scudetto megnyerésében.Ezen kívül a kék-feketékkel egy UEFA kupát is begyűjtött. 1990-ben megkapta az aranylabdát. 1992-ben eligazolt az Intertől és visszatért a Bayern Münchenhez. 189 mérkőzésen 28 gólt lőtt. Hosszú évek után 2000-ben hagyta el Münchent és az Egyesült Államokba a Metro Starshoz igazolt. A német válogatottnak is meghatározó tagja volt, 150 alkalommal öltötte magára a címeres mezt és szerzett 23 gólt. Visszavonulása után edzői karrierbe kezdett, megfordult többek között a Rapid Wien, a Partizan Beograd és a Maccabi Netanya kispadján is. 2003-ban ő lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya és egészen 2005-ig töltötte be ezt a posztot.
Matthäusnak három gyermeke van. Két lánya az első házasságából született, és egy fia pedig a másodikból. Azóta még kétszer nősült, legutóbb 2009 januárjában vette el a tőle 26 évvel fiatalabb ukrán származású Kristina Liliána Csudinovát.

Luis Filipe Madeira Caeiro Figo


1972. november 4-én született Portugáliában, Almadában. Ifistaként 1983-84-ig az OS Pastilhas csapatában játszott, majd a Sportinghoz került. 1989-től már profi labdarúgóként rúgta a bőrt a lisszaboniaknál. 1991-ben portugál nagy válogatott lett, ezt megelőzően megnyerte az U-20-as Vb-t és az U-16-os EB-t. 1995-ben következett a Barcelona. De kalandos út vezetett idáig. Ugyanis a Juventus és a Parma szerette volna leigazolni. Figo végül mindkét csapathoz aláírt, aminek az lett a következménye, hogy két évig nem igazolhatott olasz klubhoz eltiltás miatt. Ekkor jött a Barcelona, ahol ekkortájt Johan Cruijff volt az edző. A gránátvörös-kékeknél Figo közönség kedvenc lett és csapatkapitány is. 2000-ig 172 alkalommal lépett pályára, és 30 gólt szerzett. A belga-holland közös rendezésű EB  előtt a Manchester United menedzsere Sir Alex Ferguson, David Beckhamért cserébe szerette volna megszerezni a portugált, de végül nem jött létre az üzlet. 2000-ben a rivális Real Madridhoz igazolt, ami felháborodást váltott ki a katalán szurkolóknál, és növelte a két tábor közti ellentétet. Ebben az évben megkapta az aranylabdát, és az év játékosa címet is elnyerte. A 2001-02-es BL szezonban döntős lett a csapat, ahol Figo sérülten vállalta a játékot. 2-1 arányban végül legyőzték a Bayer Leverkusent. 2003-ban spanyol bajnok lett a Madriddal. A 2004/05-ös szezon viszont már nem volt ilyen sikeres a portugál számára. Összeveszett az akkori edzővel Vanderlei Luxemburgóval, ami miatt kispadra került. Szóba került a Liverpool és az Inter is, mint új csapat, végül az utóbbihoz igazolt. Az igazolás teljesen ingyen zajlott le mivel lejárt a Real-nál a szerződése. Az első milánói évében 34 alkalommal játszott, és végül bajnok lett, igaz a calciopoli következtében. 2009-ig 113 alkalommal lépett pályára kék-feketében, és 9 gólt szerzett. A 2008/09-es szezon végén vonult vissza. Az Interrel 4 bajnoki címet, 1 olasz kupát és 3 olasz szuper kupát nyert meg. Visszavonulása után sem lett hűtlen a Nerazzurrihoz, ugyanis a klub nagykövetének választották. Figo felesége Helen Svedin svéd modell. Három lányuk  született: Daniela, Martina és Stella.

Nyers István


1924. május 25-én született Freyming-Merlebach-ban, Franciaországban, egy emigráns magyar családban. Profi karrierjét Újpesten kezdte 1945-ben. 20 meccsen 18 gólt lőtt. Innen igazolt Csehszlovákiába, az FK Viktoria Zizkov csapatába, aztán a francia Stada Francais FC-be. 1948-ban figyelt fel rá az olasz élvonalbeli Internazionale. Már első szezonjában 26 gólt szerzett, amivel a Serie A gólkirálya lett. 182 meccsen lépett pályára a milánói csapat mezében és 133 gólt szerzett. Két bajnoki címet nyert (1953 és 1954). Mai napig az olasz bajnokság egyik legerősebb támadójának tartják. 1954-ben hagyta el az Intert és a Servette FC-be igazolt, majd az AS Romába, ahol 2 évet húzott le. Ezután játszott még Barcelonában, a Terrassa FC-ben és a CD Sabadellben. 1958 és 60 között az AC Lecco játékosa, majd még egy évet játszott a Marzotto Valdagnoban. 1961-ben vonult vissza. Néhány évig Milánóban élt, majd letelepedett Szabadkán (Szerbia). Itt halt meg 2005. március 9-én.

Nicola Berti


1967. április 14-én született az olaszországi Salsomaggiore Terme városában. A 186 centiméteres középpályás 17 évesen mutatkozott be a Serie C1-s Parma FC-ben, az 1983/84-es szezonban. Jó állóképesség és kreativitás jellemezte. 1985-ben a Fiorentina játékosa lett, ahol 80 mérkőzésen játszott és 8 gólt lőtt. 1988-ban lett az Inter játékosa. 10 évet volt a milánóiaknál, ahol 229 meccsen szerepelt, és 29 -szer talált az ellenfél hálójába. Nyert a csapattal egy scudettót, három UEFA kupát és egy olasz szuperkupát. 1998-ban Angliába költözött és a Tottenham Hotspur játékosa lett. 21 meccs Premier Ligában és 3 gólt szerzett. Egy év után Spanyolország következett és az Alaves. 1999 és 2000 között 8 meccsen szerepelt és mindössze 1 gólt rúgott. Pályafutása végén az ausztrál Northern Spirit FC-ben játszott. Az olasz válogatottban is szerepelt 39 alkalommal, és 3 gólt szerzett.

Roberto Mancini


1964. november 27-én született Olaszországban, Jesi városában. 17 évesen már a Bologna felnőtt csapatában futballozott. 1982-ben a Sampdoriához igazolt, ahol tagja volt a híres " Aranycsapatnak". Viallival gyártották a gólokat. 1997-ig 563 mérkőzésen játszott és 173 gólt szerzett. 1997-ben a Laziohoz ment, ahol 126 alkalommal viselte a rómaiak mezét, és 24 találatot szerzett. Válogatottként az olasz U-21-es csapatban 1982 és 1986 között 26 meccsen 9 gólt lőtt, a nagy válogatottban pedig 1994-ig 36 mérkőzésen 4 gólt szerzett. 2000-ben visszavonult. Majd 2001-ben egy rövid ideig játszott a Leicester Citynél, de végül a Fiorentinánál vállalta el az edzői posztot. 2002. január 11-én a firenzeiek problémák miatt menesztették Mancinit. Ezután a Lazio következett, ahol Zaccheronit váltotta a kispadon. A Fiorentinában Adani, Toldo, Adriano és Morfeo, a Lazioban pedig Stankovic, Verón, Favalli hármas játszott az ő irányítása alatt. 2003-ban Moratti szerette volna leigazolni, de várnia kellett a szezon végére. Így 2004-ben lett az Inter edzője, és érkezett vele Stankovic és Favalli is. Aztán következtek a döntetlenek egymás után, de a tavaszt a legjobb eredményekkel produkálta a csapat a mezőnyben. Megnyerte az olasz kupát a Roma elleni kettős győzelemmel. 2005 augusztusában az olasz szuper kupát is megszerezték a Juventus legyőzésével. A Bajnokok Ligájában viszont nem tudott eredményt felmutatni. A városi rivális Milántól oda-vissza kikapott ( a második mérkőzést kellett félbeszakítani szurkolói rendbontás miatt). Következő évben a Villareal búcsúztatta a csapatot idegenbeli góllal (2-1, 0-1), egy évvel később pedig a Valenciával szemben szintén idegenbeli gólok miatt (2-2,0-0) esett ki a Nerazzurri. 2006-ban bajnoki címet szerzett Mancini, igaz ehhez kellett a calciopoli ( Juventust kizárták, Milantól pontlevonás). A következő szezonban jött az újabb bajnoki cím, és számos rekord. Az egyik ilyen volt a 17 meccsen át tartó győzelmi sorozat. A 2007-2008-as BL kiírásban a Liverpool ejtette ki a csapatot, és a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Mancini bejelentette, hogy a szezon végén távozik a klubtól. Ezt később Moratti és a vezetőség cáfolta a sajtónak, de végül ezen a nyáron mégiscsak edzőcsere történt, és érkezett José Mourinho. De a kötelező bajnoki címet azért még begyűjtötte a csapattal Mancini.

Walter Zenga


1960. április 28-án született Milánóban. 1977 és 1978 között az Inter ificsapatában játszott. 1978-tól alacsonyabb osztályú klubokban szerepelt. Az első csapata az akkor Serie C1-ben lévő Salernitana volt. Majd játszott a Savonában és Sambenedetteseben is. 1982-ben visszatért az Interhez. 11 szezonon át volt a milánóiak hálóőre. Megnyerte a csapattal 1989-ben a scudettot, 1991-ben és 1994-ben az UEFA kupát. De ott volt az 1986-os világbajnokságon is, igaz harmadik számú kapusként. Az 1990-es olaszországi VB-n is tagja volt a Squadra Azzurrának de mint első számú hálóőr már. A válogatott a 3. helyen végzett, Zenga pedig beállított egy rekordot, 518 percen át nem kapott gólt.
1994-ben eligazolt a Sampdoriába, majd onnan a Padovába. Ezután földrészt váltott és amerikába ment a New England Revolution-hoz. 1997-ben színészként is kipróbálta magát egy olasz szappanoperában ahol barátnőjével szerepelt együtt. 1999-ben visszatért a Revs-hez de csak egy évig volt itt. Játékos pályafutása alatt mozgékonysága miatt Uomo Rugno-nak azaz Pókembernek is hívták. Miután visszavonult edzőként kezdett dolgozni. Először az amatőr Brera calciot irányította, majd 2002-ben Romániába ment először a National Bukaresthez, utána pedig a Steua Bukaresthez. 2005 nyarán Szerbia következett, a  Star Belgrádnál kezdett dolgozni. 2006-ban a török Gaziantepsport következett, 2007 januárjában pedig az arab Al-Ain FC. 5 hónap után elküldték és visszament Romániába a Dinamo Bukaresthez. Ám itt sem sokáig tevékenykedhetett, így szakkommentátor lett a RAI-nál. 2008 április 1-én a Catania edzője lett, és az ő érdeme is volt, hogy az utolsó fordulóban 1-1-et játszott csapata a Roma ellen, megúszva a kiesést a Serie A-ból. A 2008-2009-es szezonban kölcsönös megegyezéssel vált el klubjától. Azóta viszont ismét van munkája, ugyanis a Palermo kispadját foglalja el az olasz szakember.
Zengának három  gyermeke van. A fia Jacopo szintén focista, a Serie D-ban játszik. Zenga jövőbeli ambíciója, hogy az Inter vezetőedzője legyen.

Hamarosan bővítjük.