Bejelentkezés

Jegyezz meg

SZÓTÁR VORTARO*

A szótár megnyitásához kattints a felső gombra. A szótár használatának magyarázata megtalálható a "Helppagxoj" (súgólapok)-nál.

>“La Vortaro”Pilger: “BER”Bick: “Esperanto-dansk”>

Súgó: * ? Több....

AZ ÜZENŐFAL TUJMESAĜILO*

Ezzel az üzenőfallal beszélgethetsz más lernu!-felhasználókkal. Az üzenőfal indításához kattints a fenti gombra. További információk a "Segítség" menüpontban találhatók.

Segítség * *

* Támogasd a lernu!-t
A lernu! a támogatásodnak köszönhetően működik.

Az eszperantóról

Zamenhof, az eszperantó kezdeményezője

Mint gyermeknek, Zamenhofnak több álma is volt arról, hogyan egyesítse és békítse ki az emberiséget. Egy nemzetközi nyelv kezdeményezése volt az egyik ilyen, és ezt az álmot sohasem hagyta el. Ebben a részben megtudod, honnan jött az új nemzetközi nyelv ötlete és hogyan valósította meg azt.

Egy fiú nagy álommal

1859-ben született egy zsidó fiú, aki a Ludwik Lejzer Zamenhof nevet kapta. A Bialystok nevű kisvárosban nőtt fel, ahol lengyelek, oroszok, zsidók, németek és néhány litván élt együtt, akiknek saját nyelvük volt. Zamenhof korán észrevette, hogy ezek az embercsoportok nem mindig jól alkalmazkodtak egymáshoz és a köztük lévő félreértések és veszekedések forrása a közös nyelv hiányából fakad. Ezek a tapaszalatok erősen befolyásolták a fiatal Ludovikót (a Ludwik eszperantó változata) és már gyermekként nagy álma volt egy különböző népek közötti közös nyelv (minden más nemzeti nyelv mellett). Egy közös nyelvvel egy olyan hely, mint Bialystok nyugodtabb lenne és az embereknek esélyük lenne közvetlenül beszégetni, hogy megpróbálják megoldani az esetleges konfliktusokat, még mielőtt igazi veszekedés válna belőlük.

"Ha nem lennék gettóban élő zsidó, az emberiség egyesítésének eszméje vagy nem jutott volna eszembe, vagy sosem tartana ki olyan makacsul egész életemben." (Zamenhof 1905-ben írta egy levélben)

Klasszikus nyelvvel?

Zamenhof meg volt győződve arról, hogy nem lenne jó, ha a népek közötti közös nyelv az egyiké lenne. Ez irigységet eredményezne a többi népnél és nagy előnyük lenne azoknak, akiknek ez az anyanyelvük. A gimnáziumban Zamenhof a latin és az ógörög nyelvet tanulta és gondolkozott azon, hogy az egyik klasszikus nyelv lehetne a nemzetközi közös nyelv. De kis tanulás után megértette, hogy ezek nem könnyen tanulhatók még neki sem, aki már több nyelven beszélt: oroszul, lengyelül, héberül, jiddisül, németül és franciául. De milyen lenne ez a többi embernek, akiknek sem nagy érdeklődésük sincs a nyelvtanulás iránt, sem tapasztalatuk nincs ebben? Nem, a közös nyelvnek könnyen tanulhatónak kell lennie, mint a klasszikus nyelvek, de ugyanígy semleges legyen. De melyik nyelvnek vannak ilyen vonásai?

"Műnyelv"

Semleges nyelv és ugyanakkor könnyen tanulható. Lehetséges ez egyáltalán? Hiszen a nyelvtanulás sohasem könnyű dolog és van-e bármi is a világon, ami semleges? Valószínűleg nincs, de ez nem jelenti azt, hogy egy nyelv nem lehet könnyen tanulható és semlegesebb, mint bármely nemzeti nyelv. Zamenhof sokat gondolkozott ezen és arra a következtetésre jutott, hogy egy "műnyelv" lenne a legjobb megoldás. Ezzel a kifejezéssel - műnyelv - olyan nyelvre célzott, amelynek az alapját egy vagy több ember teremtette meg. Már gimnazista korában Zamenhof kísérletezni kezdett azon, hogyan teremtsen egy új nyelvet, de gyakran kétségei voltak amiatt, hogy ezt jó eredménnyel meg lehetne valósítani. Minden kétségei ellenére mindig visszatért a közös nemzetközi nyelvről szóló álmához és továbbkísérletezett a "műnyelvén", amely nem sokára eredményt is hozott...

Könnyű nyelvtan, de mit csináljunk minden szóval?

Az angol nyelv tanulása közben a gimnázium végén Zamenhofnak nagyon tetszett az angol viszonylag egyszerű nyelvtana, összehasonlítva a latin és az ógörög nyelvtannal és kezdte úgy érezni, hogy lehetséges egy nyelv egyszerű és világos nyelvtannal. El kezdte könnyebbé tenni műnyelvének a nyelvtanát és gondos munka után nagyon elégedett volt vele, de a szótárak mind nagyobbak lettek! Hogyan oldjuk meg ezt, hiszen egy nyelvnek mindenre kell, hogy legyen szava. két orosz tábla adta meg erre a lehetséges megoldást. A szavak ezek voltak: "Ŝvejcarskaja" (kapusfülke) és "Konditorskaja" (cukrászda). Mindkét szó képzője -skaja, és Zamenhof megérezte, milyen nagy jelentőségűek lehetnek a képzők. "A problémát megoldottuk!" - gondolta a két orosz írást látva. Majd kezdte alaposabban vizsgálni a szavakat és kapcsolatokat keresett köztük, hogy eldöntse, milyen képzők lennének hasznosak a nyelvében. ez a munka nagyon fontosnak bizonyult, mert így Zamenhofnak sikerült erősen lecsökkenteni a megtanulandó szógyökök számát.

Első próbálkozás

Kezdetben Zamenhof úgy gondolta, hogy rövid betűkombinációkat használ szavakként, pl. a, ab, ac, ad, ... ba, ca, da, ... e, eb, ec, ... be, ce, ... aba, aca, ... . De ezt a gondolatot hamar elvetette, mert lehetetlennek tűnt emlékezni ilyen kigondolt szavakra. Akkor meggyőződött arról, hogy a szavak alapja legyenek latin és germán nyelvekből vett gyökszavak. Így az új nyelv természetesen hasonló lenne az európai nyelvekhez. A gimnázium végén Zamenhof be tudta mutatni a nyelv alapját iskolai barátainak, amelyet "lingwe uniwersalá"-nak nevezett el. Többen meg is tanulták a nyelvet. 1878 decemberében ők találkoztak, hogy megünnepeljék első nyelvi alapjának elkészültét. Még a nyelv himnuszát is elénekelték.

Kipróbálás és javítás

Zamenhof nem akarta rögtön bemutatni a nyelvét nagyobb körökben, részben, mivel túl fiatal volt erre, de főleg azért, mert először alaposan ki akarta próbálni a nyelvét és sok javítást el akart végezni benne. Néhányan gimnazista társai közül, akik megtanulták a "lingwe uniwersalt", meg próbáltak beszélni róla a felnőtteknek, de ez gyorsan abbamaradt, amikor főképpen csak gúnyolták őket. Zamenhof elhatározta, hogy rejtetten dolgozik tovább a nyelvtervezetén, pontosan azért, hogy elkerülje a gúnyolódásokat és más problémákat (akkoriban a zsidókat a legkülönfélébb okok miatt üldözték). Gyakorlatban is kezdte használni a nyelvét, például nagy műveket fordított le, észrevette, hogy sok olyan dolgot, amely látszólag elméletben jól működött, meg kell változtatnia, és állandóan változtatásokat végzett el a nyelvén. Hamarosan megállapította, hogy el kell kerülni a szószerinti fordítást, és az új nyelven kell gondolkozni. Ekkor Zamenhof úgy érezte, hogy nyelvének így saját szelleme lesz és mind élőbb lesz. Így született a mai eszperantó nyelvi alapja.

Nemzetközi nyelv

Varsói orvosi gyakorlata közben, Zamenhof kiadót keresett, hogy egy nyilvános könyvben mutathassa be az új alapnyelvét. A kéziratot "Lingvo Internacia" (Nemzetközi Nyelv) címmel készítette el, e saját neve helyett a könyvet a "Dr Esperanto" álnéven jelentette meg. Az 'esperanto' szó jelentése, az, aki reménykedik, így ez az álnév jól jellemezte a bialystoki szemorvost: egy doktor, aki egy jobb világban reménykedik, a népek közötti egyesülésről és megbékélésről. De nem tudta rögtön kiadni a könyvet, probléma volt , megfelelő nyomdát találni, aki ki akarta volna adni a könyvet, és a pénz is hiányzott.

Több szempontból is szerencse volt Zamenhofnak, hogy éppen eljegyezte már Klara Zilberniket, aki támogatta a semleges nyelvről szóló ötletét. 1887 nyarán Klara apjától kapott pénzbeli támogatást és enek a pénznek a nagy részét az ún. "Unua Libro" (Első Könyv) kiadására költötte.A könyvben, amely először oroszul jelent meg majdkésőbb más nyelvekenis volt egy előszó és néhány vers eszperantóul, nyelvtani leírás és egy kis szószedet. A könyv hamar elterjedt a nyelvészkedők és idealisták körében, először Európában majd más földrészeken is.

Következtek az újdonsült Zamenhof házaspárnak megszokott évei a gyerekekkel, munkával és éjszakai eszperantó levelezéssel. Nem voltak gazdagok, de még is sikerült egy viszonylag jó életet megalapozni és elég pénzük volt arra, hogy 1905-ben Franciaországba utazhassanak és részt vegyenek az első Eszperantó Világkongresszuson Boulogne-sur-Merben. Ott jó hangulat volt a 20 országból érkezett 700 résztvevő között. A nyitóbeszéd alatt Zamenhof érzelmesen beszélt munkájáról és az emberiség egyesülésébe vetett hitéről. Íme egy kis részlet a beszédéből:

"Legyünk jól tudatában ennek a mai napnak a fontosságával, mert ma Boulogne-sur-Mer vendégszerető falai között nem franciák találkoztak angolokkal, nem oroszok lengyelekkel, hanem emberek emberekkel."

Naív idealista?

Zamenhof naív volt több eszméjében és álmában, például abban, hogy megpróbált teremteni egy semleges vallási keretet, amelyben minden hívő és szabadgondolkodó találkozhat és megbékélhet egymással, de ez a projekt sohasem terjedt el, még az eszperantisták között sem. Igaz, hogy az eszperantó nem terjedt el tömegesen az egész világon, de mégis százezrek vagy milliók beszélik azt a világon, akik nagyon szeretik a nyelvet és az élet minden területén használják. nincs másik műnyelv, amely később igazi élő nyelvvé fejlődött volna, amelynek az egész világon vannak beszélői és használják a nemzetközi kommunikációban és a "nemzetközi családokban" (ahol a szülők különböző országból és nyelvi háttérből jöttek). Ebből a szempontból Zamenhof nagy sikert ért el, és ezért mi, eszperantisták a legnagyobb tiszteletet érezzünk iránta és alkotó munkája miatt is. Neki köszönhetően sok jó tapasztalatot, örömet szereztünk különböző országokból jött emberek közötti baráti kapcsolatainkkal.


(Ezt a szöveget a Fedezzük fel az eszperantó nyelvet c. brosúrából vettük át.)



További válaszok  Az eszperantó rövid története