Rabul ejtett a Rab Mária forrás
Pár évvel ezelőtt még hírét sem
hallottam a Rab Mária forrásnak, pedig Veszprémben születtem, itt jártam
iskolákba és az egyetemi évek és pár év kihagyásával itt éltem életemet.
A Benedek-hegyi kereszt körüli kört bejáró Jutasi őrmester túra, amelyet
az egyesületünkkel immár ötödik éve rendezünk minden májusban, s amely
számomra is Veszprém hagyományainak felfedezését jelentette, most már
szinte helytörténeti kutatássá terebélyesedett ki az életemben. Így a
Veszprém két háború közötti fejlődését meghozó idetelepített Jutasi
Altisztképző Intézet történetét kutatva kerestük a forrás helyét, de az
ismerősök körében senki sem tudott információt adni. Így csak a térképek
alapján megtaláltuk az eldugott völgy mélyén megbúvó, lepusztított,
megcsonkított kegyhelyet – és rácsodálkoztunk, hogy megőrizte csendes
méltóságát az elszemetesedett erdő közepén. Nem túlzás: két őz vezetett
minket a völgybe, akiket később még háromszor láttam elillanni a forrás
mellől. Legutoljára tavaly januárban már csak egyikük tetemét találtam
meg a levezető úton…
Meglátogattam egyszer, kétszer, többször
– és rabul ejtett a Rab Mária forrás. Hiszem, hogy vannak helyek, ahol
összpontosul az ott kiszakadt sok érzés, gondolat, imádság, amely kihat
az ott levőkre, segíti imádságát közelebb vinni a Mindenhatóhoz, égi
segítőnk, a Boldogságos Szűzanya által. Ez a hely ilyen. Ahova az ember
visszavágyik.
Ekkor még nem tudtam semmit a
történetéről. A keletkezéséről szóló legenda több változata igazolja,
hogy egészen új keletű, az első világháború után alakult ki, mégse
tudunk róla közelebbit. Ki volt a rabnő, mi volt konkrétan a csoda –
elmosódtak ezekben a történetekben. De talán nem is az a lényeg, az
eredet, hanem a rárakódott igazgyöngy, a későbbi fejlemények, amelyek az
alig 20 év alatt az erdő mélyi áhítatos pihenőhelyet több ezer embert
befogadni képes nagyszabású miséző hellyé alakították. Ezeket kellett
megismernem.
A korabeli cikkek és fényképek lassan
gyülekeztek. A tulajdonviszonyok kuszák, a közösség emlékezete is
kiejtette magából, ezért bonyolult dolognak ígérkezik az a törekvés,
hogy a meggyalázott kegyhelyet visszaállítsuk eredeti méltóságába. Egy
ígéretes tényező van a jelen szituációban: tudtunkkal nincs
ellenérdekelt fél, aki valami mást akarna ezen a helyen jelen
pillanatban, a tulajdonosok körében sem.
Tények 1941-ig
Nézzük a tényeket: 1945-ig 11 korabeli
cikket sikerült találni a Veszprémi Hírlapban, amelyek részletes
tudósításokat közölnek a Rab Mária forrás melletti rendezvényekről. Az
1929-es és az 1935-ös cikkek egy-egy kirándulás keretében írják le a
helyet. Idézem az 1935-ös cikket:
„Városunk szívéből kényelmes sétával ¾
óra alatt megtehető az oda-vissza út s az erdőszélen fára függesztve
fekete táblán fehér betűkkel olvasható: Rab Mária s látható az útirányt
jelző nyíl. Az irányt követve, egy domb tövében hamarosan feltűnik az a
néhány fa is, amelyek fel vannak díszítve szentképekkel, szobrocskákkal
és feszületekkel. Néhány kis elhelyezett márványtáblán aranybetűs
leírások: „Hálából”, „Mária megsegített”, „Segítségedért hálából”. A
feldíszített fák egyikének a törzsén deciméteres nagyságba vésett, de
már begyógyult sebhelyű D.J. betűk vannak., alattuk egy elég bővizű
forrás bugyog fel, amely kis csermelyként folyik Jutas felé tovább és
bizonyára a Séd vizét gyarapítja. A forrás mellett földbeszúrt nyelű
fekete táblán szintén fehér betűkkel a felírás: „Ez a hely szent és
kegyeletes”. A forrás feletti kis hídon, hitvalló szívek által
létesített térdeplő és padok egészítik ki azt a lelki szárnyalásra
kényszerítő környezetet, amelyet ha egyszer látott valaki, lehetetlen,
hogy többször is fel ne keresne. Aki itt a szabad természet fel nem
szentelt templomában csak egyszer is ájtatos imába merült, úgy
távozáskor biztosan érezni fogja a vigaszt, vagy a reménykeltés lelki
megnyugvásait.”
Kisasszonynapi ünnepségek 1941 és 1945
között
1941-től azonban új időszámítás kezdődik
a Rab Mária forrás történetében. Idézet az 1941. szeptember 11-i
cikkből:
„ A kirándulóhely akkor indult nagyobb
fejlődésnek, amikor a Jutasi Altisztképző két tisztje Újházy Zsigmond és
Pápai Ferenc gondozásba vette s parkírozta a forrást és környékét. Nagy
érdeme van a kirándulóhely gondozása körül a Veszprémi Keresztény
Tisztviselőnők Egyesületének és a Szent Ferenc harmadrendjének is.
Ez év augusztusában Szabó László
ezredesnek, az altisztképző alparancsnokának vezetésével újból
átalakították a forrást és környékét. A szobrot üveg alá helyezték, egy
fedett fészert emeltek, hogy a kirándulóknak védelmet nyújtson.”
„Vitéz Markóczy János ezredes, jutasi
altisztképző parancsnok pedig elhatározta, hogy Rabmária serleget
alapít, a kirándulóhely gondozását átveszi a jutasi altisztképző intézet
és minden évben szeptember 8-án, Kisasszony napján a Rabmária szobornál
ünnepséget rendez Szűz Mária tiszteletére.”
Érdemes idézni egy volt tanítvány,
Czeglédi Gyula emlékirataiból:
„Markóczy tábornok úr nagyon vallásos
ember volt, aki kápolnát is építetett, A katonákat meg kellett tanítani
arra is, hogyan kell a templomba való menetel előtt felöltözni,
sorakozni, hogyan kell a szent helyre bemenni, és ott viselkedni,
énekelni. Felemelő látvány volt egy vasárnapi felvonulás, templomba való
menetelés, de nemcsak a legénység,
(hanem) minden ott szolgált tiszt,
nem tiszt, ott volt a vasárnapi istentiszteleten... Jó volt hallgatni a
komoly, férfias éneklést, szívből és lélekből fakadó hitfohászt... „
Az 1941-es felavató ünnepségen három
jelentős dolog történt a szabadtéri mise keretein belül:
Az első az volt, hogy a régi helyére
állított új Rab Mária szobrot Pintér János tábori lelkész megáldotta.
A második jelentős dolog, hogy dr. Nagy László polgármester a
város közönsége nevében gondozásra és megőrzésre átvette a Rab Mária
szobrot vitéz Markóczy János parancsnoktól. A harmadik az volt, hogy
Vitéz Markóczy János ezredes elkészíttette a Rabmária serleget és
az altisztképző intézetnek ajándékozta egy alapítólevéllel, amelyben
lelkére köti az iskola mindenkori vezetőinek és növendékeinek, hogy
minden év szeptember 8-án a Rab Mária forrásnál a Kisasszony napi ünnepi
szentmisén ez a serleg szolgáljon, amikor is a forrás fölé
közszemlére kihelyezik. Ez egy művészi kivitelű, a Szent Szűzzel és a
kis Jézussal díszített ezüstserleg volt, amelyre rávésték a jutasi
altisztképző jelmondatát :”Erős akarat minden akadályt legyőz, erős
akarat erős hitből fakad”
A Jutasi Altisztképző Intézet betartotta
a szavát – amíg létezett, 1945 tavaszáig, minden Kisasszony napi
ünnepséget megrendezett a legnagyobb katonai pompával, amelyen a város
egyházi és világi elöljáróságai is részt vettek., ezekről is megtaláltuk
az 1942, 1943 és 1944 évi beszámolókat, amikor is minden alkalommal
valamilyen műtárggyal gyarapodott a kegyhely (fészer, grotta, kőkereszt,
Lourdes-i barlang).
Ez volt 1941-ben a forrás első jelentős
eseménye – itt avatták fel hivatalosan kegyhellyé a Rab Máriát. A
felújított, megszépített kegyhelyre ezután egyre többen zarándokoltak el
egyénileg és csoportosan.
Ájtatosságok a veszprémi egyházközségek
szervezésében
Az 1941-es felavatást követően nem csak
a Jutasi Altisztképző Intézet, hanem a veszprémi katolikus
egyházközségek is elismerték a kegyhelyet és nagy tömegeket megmozgató
közös ájtatosságokat szerveztek a forrás körül. A talált cikkek ezekről
tudósítanak, csak felsorolásszerűen:
-1941.09.28
Zarándoklat a Rab Máriához Szent László plébánia dr.
Kerényi József vezetésével, részt vett több mint kétezer fő
-1941.10.19
Közös ájtatosság
Dr. Hász István tábori püspök
vezetésével
-1943.05.30
Könyörgő körmenet a Rab Máriához Szent László és Boldog Margit
plébánia együttes szervezésében, több ezer fő részvételével
-1944.05.31
Jutasi ájtatosság
Szent László és Boldog Margit
plébánia szervezésében, ezrek részvételével
Az 1943-as könyörgő körmenet Hősök
napján, május utolsó vasárnapján, a háború kellős közepén a fronton
harcoló katonákért, fogságba esett fiak szabadulásáért tette meg
Veszprém város népe és ezt mint hagyományt, a következő évben, 1944-ben
is, még borúsabb kilátással, már begyógyíthatatlan sebeket és
veszteségeket szenvedve is megtette. Hogy 1945 májusában is volt-e ilyen
körmenet, nem tudjuk, híradást nem találtunk.
Hogy milyen lelkülettel zajlottak ezek
az ájtatosságok, azt az alábbi idézetekkel érzékeltetem az 1943 június
2-i tudósításból::
„Már 3 óra előtt a hívek ezrei
gyülekeztek a Boldog Margit és a Szent László templom előtt. Köztük
nemcsak az egyszerű buzgó társulati tagokat láttuk, hanem igen szép
számmal ott voltak a hivatalfőnökök, a város vezető emberei is.
Harangzúgás közben indult meg a hatalmas körmenet, mely lassan,
méltóságteljesen kígyózott ki a jutasi erdőbe ima és Mária-énekek
zengedezése mellett és fél 5 órakor érkezett meg a híres grottához,
Szűzanya szobrához, melyet a jutasi altisztképző intézet gyönyörűen
felékesített erre az alkalomra.”
1944. május 31-i cikkből:
Az ünnepség végén „Kerényi József
plébános végezte a könyörgést, amikor is a hívek egy szívvel és lélekkel
kérték az Istenanyát, a Magyarok nagyasszonyát, hogy oltalmazza meg édes
hazánkat és gyönyörű városunkat a háború pusztításaitól és adjon ennek a
sokat szenvedett nemzetnek győzedelmes békét.”
„A könyörgések után még sokáig
visszhangzott az erdő a hívek szebbnél szebb Mária-énekétől s már késő
este volt, amikor a hatalmas hívő sereg megkönnyebbülten és azzal a
felemelő érzéssel tért vissza otthonába, hogy Mária segít és nem hagyja
el most sem árva nemzetét”
Az utolsó Kisasszony napi szabadtéri
mise 1945. szeptember 9-én
A háború nem kímélte meg városunkat és a
Rab Mária forrást sem. 1945 augusztusában, dr. Szemes József a
megyéspüspökhöz írt levelében így ír:
„Veszprém város közönségének kedvelt
zarándokhelye a jutasi erdőben lévő ún. Rab Mária-forrás, amely az
oroszok bejövetelekor ugyancsak sok kárt szenvedett. Kedvelt
Mária-szobrát darabokra törték, fogadalmi tárgyait megsemmisítették.
Nemrég carrarai márványból Szűzanya-szobrot kaptam az üresen maradt
grotta részére, melyet szeptember 9-én, vasárnap délután
ünnepélyes keretek között szeretnék átadni rendeltetésének”
1945 szeptemberében már nem létezett a
Jutasi Altisztképző Intézet, a Németországba kitelepített iskola
személyi állománya áprilisban amerikai hadifogságba került, maradék
ingóságai megsemmisültek. A Boldog Margit egyházközség plébánosa, dr.
Szemes József vezetésével szeptember 9-én mégis megtartották a
Kisasszony napi ünnepséget szabadtéri szentmise keretében, de erről
szóló tudósítást sajnos nem találtuk meg…
Mi maradt mára?
…Idáig szól a történet, amelyet a
megtalált forrásokból hézagosan összeállítottunk. A későbbi történések
nem ismertek, csak a végeredményt látjuk: a forrás körüli műtárgyakat
tönkretették: kőfoglalat, grotta szobrokkal és hálaadó táblákkal,
fészer, murvás sétány padokkal, lépcsőkkel, Lourdes-i barlang,
kikövezett patakmeder hidakkal, az 1943-ban városi adakozásból
fölállított nagy kőkereszt – mind-mind a múlté, nyom nélkül
megsemmisültek. A forrás már nem bugyog – kiszáradt vagy eltömődött –
nem tudjuk.
Rab Mária örök
A Rab Máriát azonban nem szabad
felednünk. És azt sem, ami ott történt. A háborúban, a legnagyobb
véráldozatok idején Veszprém számára Rab Mária szimbolizálta a mennyei
segítséget, amelyhez fordulhatott. Rab Máriánál hódoltak a kemény,
harcedzett katonák Magyarország védelmezőjének tiszteletére, Veszprém
lakossága ott könyörgött a fronton harcoló katonákért, a fogságba esett
férjekért, apákért, fiakért, ott rótta le kegyeletét a megmenekült
lakosság.
Meggyőződésem, hogy a szent hely még
megmenthető és visszaállítható. Ehhez a szerveződő lakossági mozgolódás
nem elég és szükség lenne az egyház erősítő pártolására. Egy kereszt,
egy rendezett park körülötte, kis kőhíd – talán még a forrás is
visszaállítható - és a kegyhely máris alkalmas lenne arra, hogy enyhet
adjon a meggyötört és megfáradt szíveknek. Már vannak vállalkozók, akik
részt vennének ebben a munkában – még egy keresztutat is elképzeltünk a
Szent Margit plébánia udvarán lévő emlékhelytől a sivár lakótelepen át a
meggyalázott kegyhelyig mementóul a mindenkori emberi gyarlóságra,
amellyel erős hitünkkel meg kell küzdenünk. Kérem, álljanak mellénk
ebben a küzdelemben.
[Rácz Katalin]
