JAN AMOS COMENIUS 1592 - 1670
Nagyításhoz kattintson a képre
A teljes könyv letölthető itt: (PDF)
1. 2.
Kezdőlap Archív Bolt Kapcsolat
Csehországi tanulmányait követően Németországban (Herborn, Heidelberg) járt egyetemre. Előbb tanító, majd lelkész, aki gyülekezetét a méhészetre is megtanította. A fehérhegyi csata (1620) után megfosztották lelkészi hivatalától, a császári zsoldban harcoló spanyolok faluját teljesen elpusztították. Hitsorsosaival Lengyelországba (Lissa) menekült. Itt írta első didaktikus műveit, közben a cseh testvérek egyháza nemzetközi támogatásáért fáradozott. 1647-ben püspökké választották. I. Rákóczi György fejedelem meghívta Gyulafehérvárra, de Comenius ezt nem fogadta el. 1650-ben Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond hívására Sárospatakra jött. A fejedelemasszony évi hatszáz forint készpénzt és teljes ellátást biztosított számára. Ez a jövedelem kétszerese volt az akkori sárospataki iskola vezető tanára fizetésének. Comenius Patakon hét osztályos pánszofista iskolát akart szervezni, melyből három nyelvi osztály valósult meg. Az iskola számára készítette a Janua képes változatát, legismertebb művét, az Orbis pictust, s ezt dramatizálta a Schola ludusban. Kezdetben úgy vélte, nem kis mértékben Nicolas Drabik próféciái nyomán, hogy a Rákóczi család lesz majd hazájának felszabadítója és üldözött hitsorsosainak megmentője. 1652-ben azonban váratlanul elhunyt Rákóczi Zsigmond, s ez a szomorú tény Comenius korábbi politikai elgondolásainak megváltoztatását eredményezte. Ennek folytán 1654 nyarán visszatért Lissába, ahonnan később menekülnie kellett. Teljesen elszegényedve Amsterdamban talált menedéket, itt fejezte be utolsó művét. Comeniust pedagógusként ismerik, holott elsősorban teológus volt, pedagógiáját teológiai rendszerének összefüggésében fejtette ki. A világ labirintusa a kulcs egész életműve megértéséhez: minden dolgot és embert, az iskolát és tudományokat, a társadalmi szervezeteket és az egyházat a világ labirintusából ki akarta vezetni és eljuttatni Isten országába. Ez minden földi fáradozás igazi célja. Lelki tapasztalatait egy zarándok ajkára adja, leleplezve az előítéleteket és az élet hazugságait. Útja csúcspontján meghallja a megtérésre hívó szót, s fölfedezi a szív lehetőségeit. („Csak az találja meg a lélek teljes békéjét és örömét, aki szívének házában lakik, s bezárkózik oda Istenével.”) Lelke mélyén eljegyzi magát Krisztussal, aki vezére lesz, s kinek világosságában minden értelmet és harmóniát talál. A világ igazi megértéséhez az Istentől megvilágosított önismeret a kiinduló pont. „Amit csak látsz a világban, minden emberi törekvést és fáradozást egyedül hozzám hozz. Amíg csak élsz, ez a dolgod és hivatásod” – mondja a megtért zarándoknak Krisztus, aki a világba küldi őt.
( folytatás...)
"Minden magától folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak."
Comenius, Jan Amos, (Nivnice, Morvaoország, Magyarrévtől Délre, 1592. márc. 28. – Amsterdam, Németalföld, 1670. nov. 15.) A születési helyéhez közel fekvő Komna községben töltötte ifjúságát, nevét humanista szokás szerint latinos formában innen vette. Egy norvég kutató fedezte fel Comenius végrendeletében, hogy családi neve SZEGES. Ennek nyomán a kutatás kiderítette, hogy apja Szeges Márton molnármester volt, a morvai gyepűre telepített magyarok leszármazottja. Sárospatakon írt tankönyveinek lapjairól össze lehet gyűjteni Comeniusnak a magyar nyelvre vonatkozó megjegyzéseit. Jól ismerte nyelvünket, sokat írt annak sajátosságairól. Pataki beköszöntő beszédében nem puszta humanista fordulat volt, amikor így szólt: Ó, mi Hungari, dilecti mei Hungari, Hunni; dilecta Hungara gens! (Ó, magyarjaim, kedves magyarjaim, hunjaim, kedves magyar nemzet!) Comenius morva öntudata szilárd volt, de magyar származásának tudatát is őrizte.