Natator depressus (Garman, 1880)

Megjelenés: A közepes méretű tengeriteknősök közé tartozik, 100-120 cm hosszúak, a kifejlett példányok súlya 90 kg körüli. Hátpáncéljuk viszonylag lapos (innen az angol elnevezés: flatback sea turtle) és sima, a pereme felfelé hajlik. A hátuk színe zöldesszürke, hasuk szürkéssárga. Lábaik evezőszerűek, melyekkel úszás közben a 24 km/h sebességet is elérhetik.


Elterjedés: Indonézia, Pápua Új-Guinea és Ausztrália sekély vizeiben, öblökben, lagúnákban, korallzátonyok mentén él. A tojásaikat kizárólag Ausztrália északkeleti homokos partjain rakják le.  A hímek sose hagyják el a vizet, a nőstények is csak a tojásrakás idejére.

Táplálkozás: A többi tengeriteknőshöz hasonlóan, az ausztrál levesteknős is elsősorban puhatestűekkel (tintahalakkal, kagylókkal, csigákkal), medúzákkal, lágy korallokkal, tengeri uborkákkal, rákokkal és más gerinctelenekkel táplálkozik.

Szaporodás: Az ausztrál levesteknősök csak 2-3 évente raknak tojásokat. A párzás a vízben zajlik, ezt követően a nőstény felkeresi azt a partszakaszt ahol 30 évvel korábban ő is kikelt a tojásból. A tojásrakás november és január között történik. A nőtény lábaival gödröt ás a homokba, és abba rakja kb. 50 db tojását. A többi tengeriteknőshöz képest ez kevésnek számít, azonban az ausztrál levesteknősök tojásai a legnagyobbak.  Az első tojásrakást követően a nőstények 16-17 naponként 1-1 újabb fészket készítenek, egészen az ausztrál nyár végéig (összesen általában 4 fészek készül el). A tojásokból 47-58 nap múlva kelnek ki a kb. 43 gramm súlyú kisteknősök. A tojásokat és a frissen kikelt levesteknősöket számtalan veszély fenyegeti, mint például a dingók, a homoki- vagy Gould-varánuszok (Varanus gouldii), vagy a betelepített rókák.

Videó: Nőstény ausztrál levesteknős a tojásrakást követően visszamászik az óceánba