Koncentrációs táborok pedig vannak
A Verzión vetített film a világ egy olyan szörnyűséges helyére hívja fel a figyelmet, amely kimarad a napi híradásokból. Minden információ, amit Észak-Koreáról tudunk, bizonytalan. Nincsenek ugyanis az országban külföldi újságírók, megfigyelők, nincs internet, az észak – koreaiak nem is tudnak annak létezéséről. A sajtó cenzúrázott, feladata a pártpropaganda hirdetése. Körülbelül 200 ezer embert tartanak fogva koncentrációs táborokban, a lakosság 1 %-át. Orwell 1984-e ott megvalósult.
Jung Sun Sang már Dél-Koreában él. Kalandos és viszontagságos úton menekült ki a pokolból, nem tudja, mi lett a hozzátartozóival. Most egy musicalt készít, mely barátnője rettenetes történetét meséli el. Kedvese egy feltűnően szép, kiváló mozgású, nagyon tehetséges énekes volt. A pártrendezvényeken, felvonulásokon mindig nagy sikert aratott, népszerűségnek örvendett. Apját azonban kémkedéssel vádolták meg, Kim Jongil úgynevezett háromgenerációs elve értelmében, mely szerint a család mindhárom generációját megbüntetik, ha valakire a családból a „bűncselekmény“ árnyéka vetül, ő is átnevelő táborba kerül. A fiatal lányt nyomorékká verik, több százszor megerőszakolják, a terhességét az „orvos“ az ujjaival szakítja meg. Roncsként, kínok közt hal meg.
A Yodoki pokolban kb. 50 ezer fogvatartott él emberméretű, vagy annál kisebb cellákba, vasdobozokba zárva. Emberjogi szervezetek jelentései szerint a rabokon kísérleteket is végeznek, tömegpusztító fegyverek hatásait vizsgálják rajtuk. Bekerülni nagyon könnyű. A musicalrendező például azért került táborba, mert az édesapja egy pártrendezvényen azt találta mondani, hogy a rizs nem valami finom. Ezzel kritizálta a dolgos észak-koreai nép munkáját, tehát a nép ellenségévé vált… A már említett jogi elv miatt egész családját deportálták.
A film főszereplője gyakran álmodik arról, hogy megöli Kim Jongilt, egyszer például azt, hogy nyer a lottón, és a pénzből felbérel egy elit osztagot, hogy végezze ki a diktátort.
Dél-Koreában kilenc olyan ember él, akinek sikerült kiszabadulnia a pokolból. Az észak-koreai titkosszolgálat sms üzenetekben fenyegeti őket: „sosem úszod meg, egyszer úgy is elkapunk és kinyírunk, figyelünk téged“
Kim Jongil, akit „kedves vezérnek” kell szólítani, egy kontrollt sosem ismerő, véreskezű diktátor. A filmben egy volt testőre is megerősíti ezt. Soha életében nem fegyelmezte senki, édesanyja fiatalon meghalt. Többet nem nagyon tudni az orwelli szörnyűségek megteremtőjéről, az sem biztos, hogy még életben van. A kommunista diktatúra minden sajtóanyagot manipulál, az észak-koreaiak el vannak zárva a világtól. A Dél-Koreában letelepedett menekültek légballonokon küldenek be ugyan szórólapokat, de nem valószínű, hogy ezeket terjesztik, szinte bizonyos, hogy a titkosszolgálat kezébe kerülnek.
A film felhívja figyelmünket arra a fontos tényre, hogy a koncentrációs tábor nem egy történelmi fogalom, hanem sajnos még ma is a mindennapok része. Észak-Korea a világ egyik legkegyetlenebb helye. A hatalmat a kedves vezér gyakorolja, aki a Koreai Munkáspárt főtitkára és a hadsereg főparancsnoka is egyben. Becslések szerint ez az ország rendelkezik a világ 4. legnépesebb katonaságával, melynek fenntartása a GDP 20%-át teszi ki, miközben a gyerekek 7%-a súlyosan, 34%-a pedig kórosan alultáplált.
Andzej Fidyk – Yodok stories
6. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál
