najo, igazäbol ich bin kein berliner, csak a cimek soräba ez illik itten…
mert, hogy berlinben turistaskodom 20 eveim elsö napjait szigetiflora barätnemnal, aki itten tanul. Tegnap erkeztem egy 13 oräs vonatut utan a Hauptbahnhofra. Aholis remek gyosasäggal felvägtattunk a harmadik emeletre, ahonnan S-bahnnal folytattuk az utunkat 90 fokkal az elözötöl elterö iränyba. Meglapö erzes volt, hogy mind a Deutsche Bahn, mind a helyi BKV feliratai es rendszere megegyezik a münchenivel: kellemes otthonos erzest teremtett.
Berlin alapvetöen is kellemesnek, barätsägosnak tünik eddig. Egeszen befogadhato, bar persze a felet sem lättam at, mindenesetre megnyugtatoak az emberek az utcän, a kirakatok, epuletek. Van itt elet önmagäban is, igy en kedvemre turistäskodhatok…
Tegnak felterkepeztem a kolit, ami egy regi panelepület es egyszeobas lakasocskak jarnak a tanuloknak. Majd levagtattunk a fergeteges kolegiumi-buliba, ami a nemetektöl megszokodt farasztoen lassu tempoban fergett, ugyhogy hamar felhagytunk vele.
Ma az ujraegyesites huszadik ill. a TVtorony negyvenedik evfordulojära ebredtünk. A remek reggeli utän bevägtattam (az Alexander Platzon felszedve Flora bicikliet) a Pergamon Muzeumba. Ez a hely remek pelda arra, hogyan lehet letunt vilagok kincseit prakitukus, kompakt (, nemetes) csomaglasban a nezöközonseg ele tärni. Peldaul az ember bemegy egy terembe, ahol Miletosz fötere diszeleg , majd ätlibben kellemesen a miletoszi kapun, hogy kimenjen a tuloldalon az Istar kapun a summer föutcära. Mind e közben egyetlen leheletfinom kek felirat figyelmezteti a bämeszkodot, hogy az elöazsiai reszlegbe jutott, nem am holmi idötekerobe vagy csillagkapuba. Itt talälhato meg a pergamoni fellegvar kicsit ugyan kiforditott mäsa. Az emberek mind eltökelten megmässzak a lepcsösort, majd eredmenyessegüket szemlelendö hatra neznek. Megszokottan szep täj, meses varos, de mindenkeppen a ralatas elmenyevel talaja szembe magät az ember…ez esetben a feher falak fogadjäk, na de fotozni igy is kell…
innen egy bolhapiacba kerekeztem, ahol felarra alkudva elegdetten vettem egy-ket vackot. Egyältalän nem erte meg, hacsaknem az alkudozäs örömeert..
Majd bolyongtam kicsit kellemetesen, megtalältam a Kunsthallet a maga remek könyvesboltjaval, na meg egy mülukat az utcan: egy epitesi területnek älcäzott betonfeltöres, amiböl valtozo idöközönket nagyonnagyon sok viz tört fel. Egymäst ijesztgettek az emberek es kacagtak nagyon a fölnöttek is..szeretem amikor egy varos szinhäzkent, vagy jätszoterkent müködik…
tovakerekeztem az unter den linden-en aholis nagy tömeg es oriasbabelöadäs volt, na meg terrorfenyegetettseg, de legaläbb volt nemi izgalom. Mert hogy a babok nagyon lassan jöttek, töbnyire a tömeg takaräsäban. Ugyhogy inkäbb a tömegre fokuszältam, ugyanis erdekes emberek is fel-fel tüntek, na meg önnmagäban az is maga a csoda, hogy mindenki elhozta a barätjät, a bicikliet, a gyereket, a kutyäjät es megsem volt eszetlen pänik, egeszen sokaig bitam en is. Aztan ebed Floräval, majd felvägtattunk a Reichstag Norman Foster epitette üvegkupolajaba, jol felterkepezendö a värost. Majd Prenzlauerberg fele vettük az iränyt, ahol a Kastanienallee környeken rengeteg normälis helybe futottunk. Na meg lehetett szobaelegyedni bajos pincernöcskekkel, dolgozo emberekkel, meg egyältalän. Beneztünk sok helyre (mozi, kult központ, cukräszda, sörözö, bär stb) es mind nagyon tetszetös volt. Innen pedig elöre kitervelten atközlekedtünk a Gärtnersrasseba, magyarul Kertesz utcaba, aholis otthonosan bevettük magunkat a Szimplaba es szörpöztünk, mert ott azt kell.