ZÁDOR István

festő, grafikus
(Nagykikinda, 1882. január 15.–Budapest, 1963. május 24.)

A középiskola elvégzése után 1906-ig banktisztviselő volt, de már 1901-től részt vett a budapesti Mintarajziskola tanfolyamain. 1906-09 között Párizsban élt, az École des Beaux-Arts-on tanult. Portréfestőnek készült, közben krokikat is rajzolt, T. A. Steinlen volt a mestere. 1909-10-ben a firenzei akadémián tanult tovább. 1958: Kossuth-díj. Az I. világháborúban haditudósító volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő című művéért kis aranyérmet kapott. 1918-19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság megdöntése után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Később visszatért Magyarországra. A Szinyei Társaság egyik alapító tagja volt. Sikeres portréfestő (Bajor Gizi arcképe), és mint grafikus is elismert művész volt. 1938 őszétől Hollandiában dolgozott. Számos kiállítása volt külföldön is.
Mesterei: T. A. Steinlen.

Egyéni kiállítások
1916, 1918 • Nemzeti Szalon, Budapest • Ernst Múzeum, Budapest
1921 • Ernst Múzeum, Budapest
1958 • Ernst Múzeum, Budapest [Gartner Jenővel] (gyűjt. kat.).

Irodalom
DÉNES T.: ~, Képzőművészet, 1938
~ és Gartner Jenő (kat., Ernst Múzeum, Budapest, 1958).


A szócikket csak a www.artportal.hu hivatkozással lehet máshol felhasználni!