belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | Jobmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2011. december
22. csütörtök

Az adatkereskedő

Az első magyar tervezésű snowboard ötven centi széles és százegynéhány centi hosszú volt. A ma használatos hódeszkákhoz képest (szélesség 25 centi, hossz 1,6 méter) talán kissé ormótlannak tűnhet, de a lejtőn könnyen siklott, és azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor készült, még csak hasonlót sem láthattak a hazai pályákon.

Romhányi Tamás| Népszabadság| 2010. március 3. |nincs komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

HIRDETÉS
Veszelovszki Zsolt
Veszelovszki Zsolt
Népszabadság - Reviczky Zsolt

Hasonlómód merész és új formavilágot jelentett a bowdenes kormányzású, felemás kerekű fekvőkerékpár, amellyel a nyolcvanas évek elején a budapesti egyetemi klubok környékén bukkant fel készítője. A sajátos sportszereket előállító fiatalember – noha gyártott gördeszkát és épített sárkányrepülőt is – mégsem egyedi formába öntött eszközeinek köszönheti sikerét és ismertségét.

Hanem az adatbázisainak.

Veszelovszki Zsolt 1995-ben százezer forint kölcsönből indította a Port.hu néven ismertté vált internetes programajánló szolgáltatást. Irodát a Fejér megyei Csabdiban rendeztek be, szervert viszont csak Budán kaptak, az összeállított anyagot hétről hétre egy flopilemezről töltötték fel. Az internet magyarországi hőskorszakának viszonyait talán jelzi, hogy Budapest egyhetes moziműsora, egyetemi klubjainak ajánlata elfért egy olyan lemezen, amely hétszázszorta kisebb volt a ma kapható legkisebb adathordozónál, a CD lemeznél.

HIRDETÉS

Tizenöt év után a Port név mögött álló cégcsoport több mint száz alkalmazottat foglalkoztat, ügyfelei között található a Google, a T-csoport, az UPC és a Vodafone, nem beszélve a műsorközlő médiumok hosszú soráról. A cégnek leányvállalatai működnek Romániában, Csehországban, Szlovákiában, a szolgáltatás elérhető Horvátországban és Szerbiában, jelenleg már az ukrajnai terjeszkedésről tárgyalnak. A növekedés – legalábbis, ahogyan Veszelovszki Zsolt beszél róla – végtelenül egyszerű, sőt törvényszerű fejlődési folyamat, aminek nyitja az adatbázisok kezelése. Egy mozifilm ismertetőjét például egyszer kell „megcsinálni”, a kész anyag azután szinte gombnyomásra átültethető a következő ország nyelvére, ott már csupán a bemutató időpontját kell hozzárakni, az anyag nyolcvan százaléka minden országban ugyanaz.

Nehéz elhinni, hogy Veszelovszki Zsolt életében nem a Port.hu volt a legfontosabb vállalkozás. Hanem egy soha meg nem jelent, pontosabbanmondva, a próbaszámnál elvérzett, ugyancsak az adatbázisra épülő, Publikum nevű újság. Pedig nem sokkal korábban, a budapesti műszaki egyetem hallgatójaként már bebizonyította, hogy képes sikeres újságot csinálni. Az egyetemi klubok addig jobbára csak helyben reklámozott programjai alapján Heti Ajánlat címmel egy tízezer példányban előállított kiadványt szerkesztett, amelynek stencilgépen történő sokszorosításához a KISZ-bizottság járult hozzá, a pecsétet Kiss Péter (későbbi kancelláraminiszter) ütötte rá az engedélyre.

A Szolnokon született, a lázadásai okán négy általános iskolát is megjárt Veszelovszki Zsolt műszerész-bizonyítvánnyal a zsebében, a sportszázad atlétái között töltött katonaév után cseppent bele az egyetem világába, azon belül is a kérdésfelvetései okán anarchistának tekintett Autonómia csoportba. Bár a maga módján aktív rendszerellenes tevékenységet is végzett (a Beszélő illegális számait szállította Szolnokra), a történeti hivatalban megtekintett ügynöki jelentésekben mégis csak későbbi dátummal talált rá a nevére, abból az időszakból, amikor Szombathelyen egy pincében a Dialógus Csoport összejöveteleit szervezte barátaival. Szombathelyre pedig azt követően került, hogy a Műegyetemen búcsút mondtak neki. Akkoriban nem tolerálták, ha valaki négy év után még mindig csak a másodikat járja. (Diplomát tizenhét évvel a felsőfokú tanulmányainak kezdete után szerzett a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán.) A vasi megyeszékhelyen kőműves mellett dolgozó fiatalemberek alkották társaságát, csupa olyan fiú, aki idő előtt hagyta ott az iskolát. Volt, akiből utóbb radikális ellenzéki lett, volt, aki Kanadában papnak állt, Veszelovszki Zsolt pedig sajátos vállalkozói karriert futott be, közben sí- és szörfoktatóként dolgozva, lényegében pénz nélkül, beutazott jó néhány országot.

Vállalkozó egy riasztókat szerelő üzletember mellett lett, akivel stoposként ismerkedett meg, miközben a Balatonra tartott szörfözni. Riasztókat szerelni nem volt különösebben bonyolult feladat, de keresni jól lehetett vele. Csak éppen nem kötötte le sokáig. Máskor gördeszkát gyártott egy négyfős kisüzemben. A gördeszka abban az időben kifejezett hiánycikk volt, más kérdés, hogy a préselt laphoz szolgáló faanyag beszerzése külön kihívásnak számított a hiánygazdaságban. Veszelovszki Zsoltot viszont éppen ez hajtotta: meg tudta szerezni, amit mások nem. Ha a kihívást keressük, a hozzávalók nélküli gördeszka gyártása (négy darab/nap kapacitással) olyan feladatot jelentett, ami huzamosabb időre le tudta kötni, az pedig már csak a hab volt a tortán, hogy az egyik típust Don’t worry! néven hozták forgalomba. Előzőleg ugyanis egy pozsonyi dzsesszfesztiválon megismerkedett egy fekete bőrű fiatalemberrel, akiről nem akarta elhinni, hogy ő lesz az est egyik előadója. Márpedig az volt. Bobby Mcferrinnek hívták, igaz, a Don’t worry, be happy című dala csak valamivel később lett világsiker.

De talán nem meglepő, hogy egy idő után a gördeszkagyártás is unalmassá vált. Keresni ugyan lehetett vele, de életcélként kitűzni? Egy rövid ideig tartó laza munkanélküli-korszak után Veszelovszki Zsolt úgy döntött: a maga nemében egyedülálló kulturális adatbázist hoz létre, erre pedig újságot alapít. Ez lett volna a Publikum című lap, amelyre szívvel-lélekkel készült, az élet azonban másként alakult, az újság csupán a próbaszámig jutott. A számlákat viszont ki kellett fi zetni, így Finnországba utazott, ahol adatrögzítőként dolgozva próbálta feltölteni egyenlegét. Ott-tartózkodása alatt végig valamiféle igazságtalanságérzet munkált benne, azzal nem tudott megbékélni, hogy csaknem mechanikus munkáját tízszer akkora értékű fizetéssel ismerik el, mint amennyit itthon kereshetne, ahol még problémákra is megoldást kell találni.

Hazatérése után banki alkalmazott lett, ami körülbelül addig tartott, míg a pénzintézetnél tolerálták rövidnadrágos stílusát, valamint azt, hogy síszezonban rendszeresen egyhavi fizetésnélküli szabadságot is kivesz az egyébként járó szabadságon túl. Amikor azt mondták neki: figyelj Zsolt, ezen a télen már nem tudunk elengedni, bólintott, majd elköszönt. Békésen, harag nélkül hagyta ott utolsó munkahelyét, ahol beosztottként dolgozott.

Az évről évre izmosodó Port.hu köré szerveződött cégcsoportban akad olyan vállalkozás, amelyben vezérigazgatói titulust visel, de a cím nem sokat jelent neki. Ráadásul ő egy iroda és titkárság nélküli vezérigazgató, ami talán majdnem olyan furcsa lehet az üzleti világban, mint amilyen az első saját gyártású snowboard volt, amelyen Veszelovszki Zsolt elsőként siklott a síelők között.

Címkék: arcok, noller
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    nincs komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS