esemeny bejegyzései

ki korán nem kel...

akartam  írni még dél körül egy bejegyzést ezzel a címmel - úgy folytatva, hogy... aranyat nem lel (az ismert közmondást egyszerű tagadóformába téve  - logikáját megtartva.) tudniillik csak 9-kor ébredvén lekéstem a pont 9-kor kezdődő városi eseményünket : az új fürdő alapkőletételének - miniszterelnöki- és polgármesteri-képviselői segédlettel történő - lerakását. 10 óra felé a helyszínen (a régi  fürdőépület helyén, a Marczibányi téren)  már csak kábeleket leszerelő, pakolászó munkásokat láttam s nyomát se semmiféle ünnepségnek, pedig valami idegenforgalmi  kiállításfélére is számítottam az előre beharangozottak  alapján - de azt mondták, hogy a Kálvin téri iskolában még találhatok valamit, mert oda mentek... Mi van ott?  Ott is valami épitkezés... Valóban, meg is találtam   a régi iskolaépület mellett-mögött valami újat, egészen a járda szélére húzódva, az árokig... (hogy fognak itt járni?) a félig kész tetőszerkezeten munkások dolgoztak, 2 őrféle ácsorgott a nyitott kapuban, a sárban, azt mondták, nincs itt semmi, csak a vendégek bent az iskolában. Csináltam 1-2 fotót az új épületről, aztán elodalogtam. (Későbbb megtudtam, a miniszterelnök és a képviselő-polgármesterünk egy 3-os osztályba is "beugrottak" rajzórára) A konferencia ugyan csak 11-kor kezdődik a Koronában, és azt még elértem volna, de nem lévén turisztikai szakember, gondoltam, mégse ülök oda be, még ha érdekelne is, milyen gyógyhatásai vannak a makói gyógyvíznek és a marosi iszapnak (de hiszen hallottam én erről, évtizedek óta eleget, már 60 éve is erről beszélt, ezt a kihasználást szorgalmazta volna  a háziorvosunk...), de gondoltam, inkább végre korábban el tudok indulni a Koronába - nem az emeleti konferenciaterembe - hanem a földszinti étterembe , töltöttkáposztát enni. Igy még biztos jut belőle. 12  előtt jóval... S hát a Korona előtt meg is láttam  az eddig hiányolt sátrakat, az idegenforgalmi prospektusokkal: Makóról, az épülendő gyógyfürdőjéről, a hagymájáról, sőt még a "Ford"kocsit is kiállították a placcra a múzeumból - mint makói nevezetességet. S hát ahogy nézegetem a prospektusokat az egyik sátornál, látom, hogy közeledik a "delegátió", polgármesterünk és a miniszterelnök - ünneplőben -ünnepélyesen. A fényképezőgép még nálam, de szórom szét a tokját, úgy adják vissza, a bicikli is nálam, teljesen lelassultam? s már ide is ért a delegáció mellém, a polgármester meg üdvözöl is, és érdeklődik lányom felől - odaszólva magyarázatként a miniszterelnöknek, hogy "nagyon tehetséges" ,hirtelen nem is tudom mit válaszoljak, "nem vagyok felkészülve" PHD hallgató mondom, - sokat publikál... s a miniszterelnök vissza is kérdez hol, mondom a 3-4 országos folyóirat nevét ahol csak ebben az egy hónapban jelentek meg írásai, és rákérdez lányom  nevére is, majd "megnézi" mondja... én meg hogy örülünk, hogy személyesen láthatjuk itt Makón ... (bár igaz ami igaz, a többi makói nevében nem beszélhetek, de azért remélem... ez a Bajnai nagyon tiszta embernek néz ki - "életben" , személyesen is, jó a tekintete, jó a kézfogása, és igazi emberi arca van!) Aztán tényleg bemegyek a Korona étterembe, miután végre lerakom a biciklit, az ablakból látom, hamarosan el is vonulnak, de az újságképeken később azt is, hogy a miniszterelnök kipróbálta a Ford modellt, beleült... és mig a konferencia még tart, ő már Szegedre távozott az ott  épülő új létesítményhez; a 3. Tisza hidhoz

s azt is az újságból tudom, hogy Makót és Szegedet dicsérte... (én meg hadd dicsérjem(/dicsértem egy kicsit itt őt)

ja, és a közmondás is egy kicsit továbbcsavart formát öltött... 

persze "aranyam" nem lett! - illetve szép és jó fürdőnk valószinű lesz!(de lehet, hogy oda se reggeli órákban fogok járni..., bár azt mondják mégis  csak az lenne az igazi... ("arany")

írók és kritikus(ok és) olvasók boltja

egy napra 2 kultúrprogram is juthat pesten... délelőtt a könyvbemutató a galériában, este meg az Írók boltjában ÉSkavartett, beszélgetés Darvasi Virágzabálókjáról. Mondjuk ez utóbbival kapcsolatban a szegedi gyökerű írónak és könyvnek Szegeden is lehettem programjain*; sőt  a könyv országos bemutatója itt, majd konferencia is), róla)**, de itt még az is kultúrprogram ill. élményszámba megy, hogy az ember az Írók boltjában tartózkodhat. Itt ugyanis még a lábunk alatt is  a szőnyegbeszőtt veretes  írói  mondatokat lehet olvasni! És megtalálható mindaz a folyóirat, garmadával, amit se Makón, de még Szegeden se láthatok...

Azt hiszem meg tudnám szokni mégis csak a fővárosban létet. Hogy olyan természetesen beülhet az ember kulturprogramokba. Hogy nem is számít ez külön eseménynek... Hanem a hétköznapok szerves része... Mint ahogy az is, hogy az önkiszolgáló étteremben, azt se tudom mit válasszak -a sok, elémrakott kínálatból - beleértve a vegetáriánus ételféleségeket is, persze, - sőt látom a táblán, hogy nyugdíjasoknak és diákoknak külön kedvezmény van - ma éppen sóletra... (Makón még kedvezmény nélkül sem ettem ilyesmit.) De térjünk vissza a könyvválasztékokra az Irók(olvasók) boltjában, itt is a sokféle fogással, még a  változatos borítólapok végigböngészésével is szinte jól lehet lakni. Lányom már mutat is egy kis piros könyvet, Nagy Endre összegyűjtött írásai a szerelemről... Mutatja, örömmel, mondja, megveszi, miértemre, mert beleillik a disszertációjában vizsgált korszakba, háttérolvasmányként..,. Én továbbértetlenkedek: Nagy Endre elsősorban kabarékonferansz volt, a könyve nem lehet irodalmi érték, mér' kell mindent megvenni, el lehetne olvasni a könyvtárban is (a Széchenyiben minden kiadott könyv megtalálható...és persze az is a fővárosban) Aztán elszégyellve magam, már az irodalmi esemény után a galériáról visszaszaladok, még nyitva a pénztár, és gyorsan megveszem lányomnak a szép könyvet én, míg belelapozok, beleolvasok, Nagy Endre recsegő jellegzetes hangján hallom a nem is olyan érdektelen sorokat!Otthon oda is adom a könyvet lányomnak - kicsit szégyenkezve, ő örül és kedvesnek tart, pedig dehogyis vagyok kedves épp hogy ennek ellenkezőjét akartam csak kompenzálni ill. egyensúlyozni, helyrehozni? ezzel a most kedvesnek látszó gesztussal.Az Írók boltjában különben is minden könyv felértékelődik. Ott nem lehet nemvásárolni... Nem lehet arra gondolni, hogy egy könyv nem értékes. Az Irók boltjában vitatkozni is csak úgy lehet egy könyvről, hogy a 10 pontból ítészei legalább 7-et adnak neki, és akik többször is elolvassák, és erre szinte buzdítanak bennünket is, egyre többet adnának - persze a maximális 10-et is elképzelhetőnek tartva... Najó, nem minden könyv Darvasi (és/vagy Kemény) formátumú.. azt mondják, úgy tűnik, az elmúlt év könyvtermésben különösen értékesnek mutatkozott. A legközelebbi alkalommal Tóth Kriszta tárcakönyve kapcsán valószínű újra elismételhetik ezt a kitételt...

.......

* http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/06/04/viragzabalokat_zabalok/

 http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/06/06/konyvheti_jakpiknikes_kicsit_szemelyesen/

**http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/09/22/egy_link_olvasni/

 http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/10/15/szegedi_nap/

http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/10/17/egy_elo_konferencia/

http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/10/25/egy_blogfoto_onallo_utoelete/

felolvasások

Bálint napi irodalmi felolvasás hagyományát újjáélesztő esemény színhelye volt a Grandcafe 12-én. (persze Bálint nap 14-én van, és a felolvasásnak tematikailag nem is volt sok köze, mondhatni semmi, direkte, a szerelmesek napjához, csupán ahhoz az irodalmi hagyományhoz, ami ki tudja, miért ehhez a naphoz kötődött, a szegedi egyetemen, a Pompei folyóiratat köré)

Tavaly már volt egy hasonló felélesztő kezdeményezés, Cocteau A költő vére c. filmjéhez kapcsolódva, most Fenyvesi Ottó, ill a Délvidék volt némi közös szál, ami a sokféle, sokszinű felolvasásokat összekötötte.

Lányom (már tavaly is s) most is résztvevője a felolvasásnak - talán azért is, mert majdnem 3 hót töltött a határon túli délvidéken, Újvidéken, s erre az ihletésre, az ottani sajátos élmények hatására írta tárcáját, amit itt felolvasott.

Fenyvesi Ottó kollázsaival is szerepelt, amit a háttérként a filmvetitővászonra várázsoltak fe.

Sokszínű, sokféle és hangulatos volt a felolvasások  sora. S engem végig lekötött.(pedig több mint 3 órahosszat tartott...)

Régebben egyérteműen azt mondtam volna, inkább elolvasok én magam egy szöveget, semmint meghallgassam, jóllehet az irója előadásában, - ami mégis csak valami pluszt kell, hogy hozzátegyen a szöveghez. Most - nem is föltétlen emiatt - lehet, hogy lustaságból, de  szívesebben adom át magam a feolvasás passzívabb élvezetének, mint ahogy - lehet hogy rossz a párhuzam, de észrevettem, egy ideje szívesebben nézem a  táncos előadásokat, mint valaha, amikor talán magam is inkább tudtam táncolni. Most ehelyett is nézem gyönyörködve mások táncát(?).  De olvasni azért még inkább tudok, mint táncolni!:)

a grand cafe falai közt

ülünk a szegedi Grand Caféban, teázgatunk, a moziteremben tartandó irodalmi felolvasóestre várva, körülöttünk, a falakon régi filmek legendás  szinészeinek képei...

...Audrey Hepburn (a Római vakációból - már a hercegnői hajvágás után:)

 Marlene Ditrich, Marcello Mastroianni, Greta Garbo...

háttérben a falakon

Azt mondják, kevese(bbe)n járnak újabban moziba, több irodalmi eseményt kellene szervezni. Netán azok népszerűbbek?!

Én bármikor megnézném, Audrey Hepburne és Marcello Mastroianni akármelyik filmjét! Újra... (Marcello lányomnak is nagy kedvence ...  de azért  -újabban, és egyre inkább- ő is inkább az irdalomra voksol...)

én nem tennék különbséget (pesze egyes filmek és egyes irodalmi alkotások közt már annál inkább! )

9.-szer is Páger-díj

igen, már 9.-szer került átadásra  a makói szinészdij, amit a  makói születésű Páger Antal nevét viseli, tárgyszerűen pedig az ő egykori pecsétgyűrűjének  a mása.

évről évre január végén ez a Hagymaház egyik várt programja

ahogy a kuratoriumi tag Réz András emlitette is (pár napja már a tévében is), a dij évről évre egyre többet ér, a jeles  dijazottak névsora  mutatja ezt: Halász Judit, Garas Dezső, Király Levente, Venczel Vera, Csákányi Eszter,  Kern András, Törőcsik Mari, Kulka János...

de azért - nem feledkeznek meg rólunk se , a  makóiakról, hiszen tényleg nagy pillanatok azok amikor a zsúfolt padsorokban a makóiak (mi) várják az épp esedékes dijátadást... és fontosnak tartják, (-juk) ,hogy szeressék  (-sük) a dijazottat mi is...

most épp  Bánsági Ildikót szerettük...

aki viszont - nagyon helyesen - a dij értékjelentő összetevőiben a legfőbbre figyelmeztetett: Páger Antalra magára, aki - szerinte - az egyik legnagyobb szinész (nem volt, hanem ) VAN.

 Most nincs szükség rá, hogy Réz András faggatózzon (vagy - mint önélccel mondja: "fecsegjen" - árad a szó a díjazottból, (a riportalanynak nem kell riporter)

Észre se vesszük , hogy egy óra eltelik... és vége, de mint emliti, volt már olyan interjúja is, hogy  riporter feltett egyetlen kérdést, lerakta a magnót, és ő másfélórát egyfolytában monológozott. Úgy látszik  ez a kedves műfaja is, mert már a felvételin is inkább azzal mutatta meg magát, (semmint József Attila versekkel - azt inkább nem szeretné... - mint mondta a meghökkent vizsgáztatóknak) Amúgy Londonból jött (a tévelőzetesben azért nem lehetett jelen ő is Réz mellett) Egy új szerep miatti felkészülés miatt volt kint. Mikor meghallotta, hogy Schiller darabjában Erzsébet királynőt fogja alakaitani, egyből jött az elhatározás, hogy meg kell néznie a Towert, hogy az érzelmeivel, zsigereivel érezhesse majd a szerepet.

(De igy készült fel annak idején a Szikrázó lányok filmszerepére is, egy 10 napos konzergyári munkáslányként dolgozva (Báni Ildikó "álnéven"), vagy a Makra c, (munkáskörnyezetben játszódó filmszerep előtt esztergályoznu tanult meg egy autószerelő gyárban. (kipuffogó dobokat készített.)...

 A' la Szanyiszlavszkij és elhivatottság.....

és hogy tud elmondásban is lelkesedni , utólag egy-egy jelentős  eseményen...

egy ilyet felidézve emlitette, hogy akkor este , hazatérve nyitva hagyta az ajtót, hogy ne legyen még vége annak a napnak.

hát ez a mai világban könnyelműségnek tűnik, de talán ma is kicsit nyitva marad...?

http://www.delmagyar.hu/_kepgaleria.php?gid=2012025

http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/bansagi_ildikoe_a_pager-gyuru/2139187/

irodalmi rendezvények, óh!

ugyanazon a (kultúrhely)szinen egymás után két rendezvény: ég és föld - színvonalban, az elsőre, az egyik plakáton még azt is kiírták, hogy lehetőleg csak meghívóval s teltházas is lesz (igaz 97% ismerős ) - a végén pálinka is előkerül..., a másikon alig maradnak 20-an; a platzon viszont 5-en - meglehetősen magas színvonalan beszélnek - egy mű kapcsán irodalomról, s bár bőven lenne még modnanivalójuk, be kell rekeszteni a végén a szó - és gondolatáradatot technikai okokból; az előzön egyetlen ember ágál, alig van mondanivalója, s ami van , az is teljesen személyesnek tűnő és formális - egy  új kiadvánnyal kapcsolatban... ami - s ezt csak utólag tudhatom meg, belelapozva - meglehetősen magas szinvonalúnak tűnik viszont, szerencsére; de akkor , miért nem erről beszélt, tartalmilag az "előadó"? miért csak arról tudott, hogy milyen nagyszerű emberek is ők, főleg ő, aki(k) most végre megvalósithatták eme régi álmukat...., amiről viszont csak ilyen üres mondatok hangoznak el, hogy  "428 oldal tehát vastag" ... , amiről a másik rendezvényen beszélnek, amúgy, egy meglehetősen vékonyka könyv, de ennek kapcsán az egész mai magyar irodalom fővonulatairól szó esik, és felmerül a gondolat, hogy épp ez a vékonyka könyv, annak is, csak 30%-a ugyan, de egy új prózanyelvet nyit - ezt természetesen van , aki közülük vitatja, megvitatják hát - de érdektelen személyeskedésről szó sincs..., és mindenki érdeklődik a másik véleménye felől, és főleg alázattal viseltetik a művek irányában , ami miatt itt vannak, itt vagyunk. Mégis figyelemreméltóbbak személyiségükben is, mint az előző előadó, aki csak magáról beszél, szinte...

dehát ez nyilvánvaló is, szerencsére...

..............................................

persze legtöbben az utcán vannak, meg máshol, akiket nem érdekel egyik rendezvény se , egyáltalán a kultúra, az irodalom, a művészetek...

úgyhogy, talán, mindegy is , milyen formában esik róla szó, vagy  nem esik..., "nekik nyolc"

................................................

   http://www.litera.hu/hirek/korulbeszelesek

   http://www.litera.hu/hirek/nyitottsag-es-koherencia-pluralica

előadások(k)

mára két előadás is jutott

egyik a Nyugathét másodikja a gimiben

másik egy orvosi- a szegedi (szabad)egyetemen

kicsit sok(k) volt

az előírttal ellentétben nem a gimi tágas aulájában, hanem egy osztálytermébe volt(unk) beszorítva, először azt hittem, biztos a patinás József Attila teremben leszünk, ami nekem is mindig kedvencem volt, jó volt benne magyar irodalom órákat, vagy irodalmi színpadi próbákat tartani annak idején - hiszen ide járt J. A. is, és ugye van genius loci..., vagy legalábbis úgy érezzük...

de kiderült, hogy a szomszédos terembe telepítettek bennünket, ahol menet közben vettem észre, a fali képekről, hogy Pulitzer emblémája van a teremnek - mondjuk távoli kapcsolat itt és így  is fellelhető egy folyóiratra emlékezés és a "sajtó"király közt - csak talán a műfaj más...

mindegy is... A PIM-ből Kelevézi Ágnes tartott rövid előadást, amit a PIM honlapjára alapozott , közelebbről a Nyugat-tal kapcsolatos oldalaira. A 100 éves a Nyugat - összeállítására.

felvilágosította a hallgatóságot arról, hogy nem fanfárok fogadták 100 évvel ezelőtt a Nyugat születését, (s az is -41 utáni visszavételét követően- nem kis szerencse, hogy most ennyire ünnepelhetjük a születésnapot, mégis.) (De hát ezt már megszoktuk, minden új mifelénk támadásokat vált ki, különösen akkor , ha a provincializmussal, a bezárkózással, a "magyarugar",-ral az operettvilággal szemben , kifelé, Európa, a nagyvilág, a "Nyugat" felé nyit. És az európai műveltséget tűzi ki célul, önmagu(n)k művelését, és mindenféle ideológia fölé az esztétikai mércét helyezi. ( '908. január a kezdet, de már júliusban Párisból Ady azt írja Fenyő  Miksa szerkesztőnek, hogy úgy hallja, megszűnt a Nyugat, (akkor hova küldje a kéziratot.) A támadások (amiből  Adynak már korábban is kijutott) paradox módon persze használtak az ismertségnek; mindenki róluk beszélt, nevük - paródiák révén is: Addideendre, Üstmilán - ismertebb lett szinte, mint az írásaik. (ma is ismerős a képlet.) Műveiket, ha foglalkoztak is velük, általában értetlenség fogadta (Babits Fekete országát vagy Ady Fekete zongoráját pl.) ,"becsületrablás, hazaárulás", "össze akarják zúzni nemzeti öntudatunkat"... így harsogtak. (ismerős?)

a Nyugat ereje és nagy érdeme az volt, hogy mint műhely és fórum működött, figyeltek egymásra és meg is védték egymást.

ez a kettősség tartotta fent 33 évig, 3 generációján (és egy ovódáján) át (amiből nőtt fel az Újhold nemzedék (Ottlik!) - A PIM honlapon láthatók legjelentősebb szerzői . Mekkora gazdagság! És ehhez kapcsolódóan egy "játék" - összeállíthatjuk kedvenc, elképzelt Nyugatszámunkat, "társszerkesztő"-ként". (Persze nekünk már könnyebb dolgunk van, mint a kortárs szerkesztőknek.)

Gondot fordítottak a közönségépítésre is! Vitákat, matinékat, irodalmi esteket rendeztek. Felolvasásokat. Volt egy plakátjuk: "MINDEN MAGYAR EMBER OLVASSA A NYUGATOT" -állítólag Karinthy hozzátette: "A TÖBBIEK PEDIG ÍRJÁK" Az előadás számomra legerősebb benyomását ugyancsak Karinthy okozta. A PIM aranyhanganyagából (nem, nem Babits Az Esti kérdéssel! - ami magam is feltettem magyar órákon, bakeliton), hanem Karinthy  erős, nyomatékos dikciója, évszázadot átugorva, szólított meg:

"HALLO ITT KARINTHY FRIGYES, KÖLTŐ, A HUSZADIK SZÁZADBÓL.

MÉNÉ TEKEL
HALLGASD MEG, AZTÁN MONDD UTÁNAM EZT: / VERSBEN MONDOM, HOGY JOBBAN MEGJEGYEZD

SZÍVEDBEVÉSEM ÉS FÜLEDBERÁGOM: / ROSSZ VOLT EMBERNEK LENNED A VILÁGON,

E KORBAN, MELYNEK MÉRLEGE HAMIS, / S MEGCSAL HOLNAP, MERT MEGCSALT TEGNAP IS

.......

Az orvosi előadás témáját nagyon fontosnak tartottam, ezért mentem be, nem halmozási vágyból. (meg lányomnak is egy könnyebb kabátot be kellett vinni). Nos, a téma: agyunk vérellátása... - létkérdésnek látszik, mindenféle szempontból. Ha az nem megfelelő, nincs egyéb előadás vagy bármi "intellektuális"élvezet se.  Sokkal nem lettem okosabb  gyakorlati szempontból, s főleg az agyi vérkeringés vizsgálati lehetőségeiről volt szó. (Végre viszont tudom, mi az az MRI (mágneses rezonancia kép) - és miért tartott olyan sokáig unokabátyám vizsgálata ill. a vizsgálat feldolgozása ezzel a bonyolult, drága de nagyszerű szerkentyűvel.) De a legelgondolkodtatóbb mondat a mellettem ülő idősebb (tanár)úr szájából hangzott el: "azért hülyül el az ember az öregedés miatt, mert nem kap az agya elég vért." Végül is ezt járta körül, eufemisztikusabb és tudományosabb kifejezésekkel az előadó professzor is...

Nyugat Délkeleten

egész héten Nyugat ünnepségek, Makón (is)

100. születésnap ünneplése egy hétig

minden nap múzeumban, más-más középiskolában különböző irodalomtörténészek előadásai

csütörtök-pénteken a PIM vándorkiállítása is lelátogat a Korona elé a maga mozgó buszában

és zárásul középiskolások vetélkedője, természetesen a Nyugatról

letöltöttem a makai programok plakátját valahonnan, és ez lett belőle:

üres!

a közepe kitörlődött , de a lényeg rajta van!

100 éves a Nyugat, igaz, hogy 41-ben megszűnt, és mégis

él ma is, éltetjük a szülinapján

olvassuk  is !       

                                                                        ki-ki inkább lapozzon bele! (no nem itt)

                                                                                 megjelent, újólag, kötetekbe gyűjtve, s neten is, tessék az elektronikus változat elérhetősége :

http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

(Itt, így találtam rá pár éve, apukám gimnazista korában irt esszéire is, meglepetésszerűen)

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00383/11779.htm

http://epa.niif.hu/00000/00022/00352/10664.htm

nemeuklideszi...

színházba mentünk este, a Szegedi Nemzeti Színházba (bár pesti vendégjátékra) s páholyba, ez a körülmény nem elhanyagolható, így egymás mellett,  mindkét részében, s mögöttes tartalmaikkal sem; ugyanis lányom nem akarta elhinni, elfogadni(?), hogy ha páholyba megyünk, akkor nem kell ruhatár... igaz, hogy pár éve voltunk utoljára a nagyszínházban (a kicsiben, - ami moziszerű, egyszerűbb, s jobb előadásokat produkáltak benne -, többször is megfordulunk),  gimiben még bérletünk  volt, s páholyba, mégis elfelejthette, hogy a páholyban fogasok vannak , s azért hogy rendeltetésszerűen használjuk is... még akkor se nyugodott meg, amikor látta, hogy mások is, sorra felakasztják a páholy fogasára ilyen-olyan kabátjaikat, ernyőiket... talán inkább sőt, többször is visszatért rá ellenérzéssel berzenkedve, hogy ez mégse helyes, mert esztétikailag romboló hatású, hogy néz az ki, hogy a díszes szinház falán csak úgy kabátok (különböző göncök(?) lóghatnak...azoknak a fogasoknak csak funkció nélkül kellene ottlenniük... óhatatlanul eszembejutott az a nagyon régi, babakorabeli döbbent mondata, ami a bilijén ülve hangzott el, karácsonykor; mert hogy azt se akarta elfogadni, hogy ünnepnap is ilyen profán (alantas?) foglalatosságot kell  s egyáltalán lehet gyakorolni. Hát igen, így van az, mindkét esetben, mikor ütközik a profán és a szakrális... és valami hasonlóról volt szó a színpadon zajló darabban is, aminek meghosszabbítása voltaképp a pompás nézőtér, díszes páholyostul, kabátokkal csúfitva... élet és művészet, rend és szabálytalanság, euklideszi és nemeuklideszi geometria ... és asszonyok,(képként és hús-vér valóságba áttűnve), valamint Rubens, és Gödel... és mögöttük-bennük Esterházy villódzó, szellemes, könnyed és mégis súlyos tartalmú, veretes szövege, riposztjai, ellenpontosan, paradoxonokkal telin, elgondolkodtatón, életről-halálról, művészetről, végesről-végtelenről, értésről-nemértésről(a nemértés értéséről!); ha nem is válaszokat adva kérdéseinkre, hanem válaszainkra újszerű, felrázó kérdéseket... a művészet (Rubens) illetve a tudomány (Gödel) felől nézve. Világok ütköznek. Rubens a képet mintegy többre tartja a világnál. Azt hiszi mindent megfestett. De kiderül- s Gödel vezeti rá- hogy dehogyis, miközben azt hitte, maga a végtelen méltósága - a transzcendencia mégis kimaradt valahogy, s annak felismerése, belátása, hogy végesek vagyunk, korlátokkal körülvéve - bizonytalanságban. (vö. Heisenberg féle határozatlansági tényező - bemutatva, szemléltetve a színpadon; E.P.-nben egy REMEK tanár veszett el) A világ és amit megfestünk nem lehet ugyanaz. Ahogy megidéződik a Magritte-i mondat variációja: "Ez nem egy pipa  nő" ("csak" a képe) - bár függőben marad, hogy a kép több-e, bizonyos szempontból - de akkor sem  euklideszi--- mint a bizonytalan , rejtélyes és transzcendens valóság... Ezt már nem tudja megfesteni Rubens sem, mert élete végén, ad absurdum: halálakor jön rá, s hogy félbemaradt az életmű, mégiscsak...a megnemfestett képek képzetével zárul a darab..., amiben viszont bőven van transzcendencia is (Angyallal, Bachuszszal )  s nemeuklideszi, árnyalt, szabályokat, idő- tér kereteket félretoló mély tartalom... a végére már lányom is megnyugodhatott, helyén valók azok a kabátok is a színház falán... nemeuklideszi világunkban különösképp...  (na dehát épp itt a kérdés: világunk euklideszi vagy nem euklideszi -is-... ?) 

(De mindezt majd még én is "pontosabban" átgondolom - újraolvasom a "dramolett"et - az E.P. könyvből)

Különösen azt a felvetést gondolom tovább, hogy nem lehet "mindent" megfesteni, megalkotni  nem lehet teremtést utánozni, mert csupán részei lehetünk annak, aki(ami) teremtett, és igen, mindent nem is érthetünk,de legalább ezt értsük meg!...

És próbáljunk beletörődni.)

ilyen s olyan "mulatságok"...

ez még tegnap történt - amikor elmaradt a napi bejegyzésem- dehát hiába: az ember vagy él vagy ír. úgy látszik tegnap "éltem", nem hagyva időt írásra.  vagy csak ellustultam a nap első részét, a második rész viszont áthúzódott a másnapba, amikor persze megint írásra maradna legkevésbé idő - de most már az írást preferálom, zavar a tegnapi línea hiánya is.

szóval tegnap a fél 4-essel beutaztam Szegedre, a grandcafebeli "bálintnapi kultúreseményre" , s előtte még vettem két jegyet a belvárosi moziba a mai nyugalom díszelőadására - mégiscsak.- ami épp most kezdődhet, a sors viszont úgy akarta, hogy kárbavesszenek a jegyek, s mégse menjünk el a neves eseményre; pedig a könyv olvasására is ráhajtottam, de csak a felénél tartok, ott viszont annyira besűrűsödött, hogy nem lehet vágtatni vele, csak topogni... és sejteni, hogy a képi megformálás halvány részét se tudhatja visszaadni az írói többrétegű mondandónak, szerkesztésbeli raffinériának, ahogy  egyre mélyülnek az cselekmény bugyrai, ahogy előre haladunk, egyre több titkot tudunk meg, olyanokat is, amiket talán filmvásznon nem is szivesen látnánk - minden esetre a buszban épp egy ilyen jelenet olvasása közben (nem mondom hogy csak ezért , de) olyan rosszul lettem, mint talán még soha...

de tegnap: bálintnapi mulatságok, a grand caféban, a helyszínen találkoztam lányommal, aki ugyancsak felolvasott ezen a régi hagyományokat felelevenítő esten, amikoris ifjú írók, költők ismertették magukat a közönséggel és egymással; felolvasás előtt, a programba iktatva is "a költő vére" c. Cocteau film, ami az egész estnek címet adott ugyan, de nem igen vették komolyan ezt mások, még a szereplők sem, kb 9-en néztük a költő vérét a filmvásznon, szerencsére csak fekete-fehérben. (bár én a színes tévén is le szoktam csavatni a véres jeleneteket) - no persze itt minden allegoria volt és szimbólum és játék vagy álom, de azért mégis.  

(itt persze még nincs vége, még folytatom :)) csak az "élet" megint közbeszól (vacsorakészítés formájában).

(folyt: -vacsora után-) a film és a felolvasás közti szünetben bementünk a Grand kávéház részébe, találtam közben egy Mancsot épp a sisso féle (blogjából megtudott) csehtamás interjúval, lefotóztam a falon lógó egyik kiállított festményt, ami héber betűsorok alatt kerékpárosokat ábrázol (majd le kéne forditani )-a legújabb makói fotópályázat témája épp a kerékpár - de ez így nem lesz valami épületes - majdnem csak egy repro... lyányom viszont, hiába fotogén, nem engedi, hogy fotózzam - még eseménykor se. még jó, hogy a hivatásosabb fotósokat nem tudja letiltani:

a középiskolások blokkja után jöttek ők, egyetemisták és így tovább... közte szünet.

a "kicsik" kicsit elfogultak - főleg önmaguktól, a költészettől -  nem tudnak betelni magukkal, csupa narcisz, csupa modorosság, itt-ott kis önelégült önmosoly; de azért olykor figyelemréméltó gondolatok, mondattöredék is elhagyják mosolygó szájukat. És a végén      egy dal, abszolut hiteles, sőt katartikus. Önarckép a mai fiatalságról kívülről s belülről. fájdalom , szembefordulás és elfogadás; megmutatás. és igazi zene azaz érzelem... hiába a zene... a zene... megemel mindent. "A többi csak irodalom"

De jó hallgatni azt is. Verseket. Lyányom az egyetlen prózaíró (immár). De az ő szövegében is ott a költészet. De még mennyire! Most éppen egy egész élet, előrevetítve - egy bolti eladólány monológjában. Honnan tud "idegen" alakok  bőrébe bújni, azaz eleve  belülről ábrázolni, megteremteni ezeket az alakokat?! 

Gratis az örök Casablanca. Maradunk vagy 4-en rá! A gyerekek  kimennek az asztalokhoz már. Én is csak féig tudom megnézni a filmet. De  a Sam játszotta melódia, ami visszahozza a múltat, a párisi képeket, még a fülemben, bennem, míg sétálok a buszmegállóhoz, át a belvároson, az utolsó, haza hozó buszhoz. Mire itthon vagyok, mindjárt éjfél, azaz holnap (ill. ma).

"...As time goes by..." Yes! 

as time goes by.............                                                   "Play it again, Sam! "