VÁGÓ József

építész
(Nagyvárad, 1877. december 23.–Salies de Béarn [Franciaország], 1947. június 7.)

1900-ban fejezte be tanulmányait a Műegyetemen, 1904-ben Quittner Zsigmond irodájában a Gresham-palotán dolgozott. Utóbb közös irodát nyitott bátyjával, » Vágó Lászlóval, akivel több közös épületet tervezett, de önálló lakóházak is fűződnek a nevéhez (Budapest, Ostrom utca 28., 1914; Grünwald-villa, 1913). 1919-ben a Tanácsköztársaság építészeti direktóriumának vezetője volt, emiatt emigrálnia kellett. Előbb Olaszországban, majd Franciaországban élt. 1927-ben megosztott első díjat kapott a Népszövetség genfi központjára kiírt nemzetközi pályázaton. Városrendezési terveket, elméleti munkákat, valamint ideálterveket készített a jövő városáról. Városokon keresztül (Budapest, 1930), Az újjáépülő Tabán (Budapest, 1934), Budapest művészi újjáépítése (Budapest, 1936), Le Palais de la Grande Assamblée de Turquie (Párizs), Le Prophèt (1942–45) címmel jelentek meg kötetei.

Irodalom

Nádai P.: Vágó József építészeti kiállítása, Magyar Iparművészet, 1936. 106–107. • Gerle J.: Vágó József életműve, Budapest, 1978/8., 39–41. • Gerle J.: Az egykori Lipótvárosi kaszinó nyári épülete: Vágó József műve, Művészettörténeti Értesítő, 1982/2., 69–72. • Gábor E.–Nagy I.–Sármány I.: A budapesti Schiffer-villa, Művészettörténeti Értesítő, 1982/2., 74–88. • Lambrichs, A.: J. Vágó 1877–1947. Un architecte hongrois entre l’art nouveau et le mouvement moderne, Párizs, 2000.

(Nagy Villő)