A jogszerűség nehezen vitatható, de az erkölcs, a megfoghatatlan erkölcs viszont már – úgy tűnik – egyéni megítélés kérdése. Illetve a hatalomé.

Nem vitás, hogy a szolgálati lakások kedvezményes eladásának rendszere húsz évvel a rendszerváltás után átgondolásra érett. Az sem vita tárgya, hogy aki a kiskapukat kihasználva nem az eredeti célnak megfelelően jutott lakáshoz, hanem puszta zsákmányszerzésből, vagyonhalmozásból, azt érje utol Budai Gyula elszámoltatása.

Mert van különbség az állami pénzen, a kiskapukat tágra nyitva felújított luxuslakások átjátszása és a „sima” szolgálati lakások megvétele között. Még akkor is, ha utóbbihoz kedvezmény, olcsóbb hitel, gyorsabb papírmunka járult. Ami másnak, civilnek nem.

Az azonban ugyancsak meggondolandó, hogy hiteles-e a boszorkányüldözés (még ha vannak is boszorkányok) akkor, amikor az üldözők maguk is a rendszer kedvezményezettjei. Amikor a farkast kiáltó tulajdonképpen maga is lompos ragadozó.

Budai Gyula esetében sem az a baj talán, hogy katonai ügyészként maga is olcsón jutott HM-ingatlanhoz. Jogszerűen járt neki. Az a baj, hogy nem szólt róla.

Az erkölcs szabályai szerint.

Kapcsolódó cikkek: Budai Gyula már nem emlékszik, mennyiért vette szolgálati lakását | Budai Gyula: Ez a van rajta sapka, nincs rajta sapka esete | Az MSZP tudni akarja, Budai Gyula is vett-e a HM-től lakást | Maffia-bűncselekménnyel vádolják a tábornokokat | Honvédségi vesztegetések: tábornokok vád alatt