Pestről szokás mondani, hogy Budapest zsidó része („a zsidó Pest”), de azon belül is inkább csak Belső-Erzsébetvárossal kapcsolatban szokás ezt emlegetni. Pedig ahogy Pesten sem csak Erzsébetvárosban, hanem Józsefvárosban, Lipótvárosban és Újlipótvárosban, úgy Budán is telepedtek le zsidók, sőt, a budai Várban találjuk ennek legelső nyomait. A zsidó lakosság jövés-menése, a város különböző részein létrehozott negyedek és azok elhagyása a történelemről mesél, amely a zsidók hétköznapjait különösen érzékenyen érintette. A zsidóság történelme könnyen tagolható, mivel befogadásuk, letelepítésük a király (illetve a 14. századtól a földesúr) joga volt.
A középkorban kétszer telepedtek le a zsidók Budán: először 1245-ben a mai Szent György tér–Szent György utca területén, ahol zsinagógát is emeltek, valószínűleg a későbbi Honvédelmi Minisztérium épületének helyén – az épületről semmilyen ábrázolás nem maradt fenn. A budai kereszténység azonban hamar a zsidók ellen fordult: megkülönböztető jel (vörös posztókör) viselésére kényszerítették őket, és tilos volt a velük való barátkozás. A 14. században pedig kétszer is elüldözték a zsidókat Budáról, akik ezután 1364-ben a Táncsics Mihály utcában találtak otthonra. Itt voltak az ún. Mendel-házak, az országos zsidó elöljáró tisztségét betöltő család házai is, amelyek közül kettőnek az udvarán zsinagóga is állt. A Táncsics Mihály utca 23. udvarán (ma a volt Zichy-palota kertje) volt a Nagy Zsinagóga, egy valószínűleg 1461-ben épült kéthajós, későgót stílusú templom, tekintélyes 7,5-8 m-es belmagassággal és 10 x 26 m-es belső térrel; az 1964–65-ös ásatások során a templomot megtalálták, de vissza kellett temetni. Az ismételt feltárásra azóta sincs pénz, pedig hasznosítására kétféle programot is kidolgoztak. A 23.-mal szemközti Táncsics utca 26.-ban állt a Kis Zsinagóga, amely 1966-os helyreállítása óta mint múzeum működik.
A török hódoltság alatt mint külön társadalmi csoport a zsidók széles autonómiát élveztek, de a Budát visszafoglaló keresztény hadak, miután a zsidók segítettek Buda védelmében, a közben 1000 főnél is nagyobbra duzzadt közösség több mint felét lemészárolták, a király pedig megtiltotta letelepedésüket szabad királyi városban. A tiltás azonban nem volt érvényes földesúri birtokokra, így például a Zichy család óbudai mezőgazdasági birtokára. A budai hitközség pusztulása után itt alakult ki az ország legnagyobb zsidó közössége: 1822-ben a 7000 fős helység már 3000 zsidót számlált. A településen nem zárt negyedben, hanem elszórva éltek zsidók, a Zsidó utcai (ma Lajos utca) központban pedig most először alakult ki minden szükséges funkció egy rendes zsidó hitközség összes feltételével: így a zsinagóga körül rabbilakás, rituális fürdő, vágoda, zsidó kórház, iskola stb. állt, valamint egyszintes házak és kóser boltok, zsidó kereskedések.
A ma is látható Lajos utcai, klasszicista stílusú zsinagóga 1821-ben épült, tervezője Landherr András. Az épületet 1900-ban szecessziós stílusban felújították. Az 1980-as években lebontották a zsinagóga kerítését, a zsidó intézményeket és a környező földszintes házakat, majd az épületben a Magyar Televízió alakított ki stúdiót, teljesen elpusztítva annak belsejét. A szépen felújított külső azonban ma is látható.
A 18. században II. József rendelkezéseinek köszönhetően újraalakulhatott a budai zsidó hitközség. A második világháború előtt a hitközségnek három zsinagógája volt: az Öntőház utcai, az újlaki és a Szent Imre-városi zsinagóga. Az Öntőház utca 5. alatt 1865-ben Knabe Ignác tervei szerint építették fel a Dohány utcai zsinagóga hatását mutató, mór stílusú épületet, amely a második világháborúban súlyosan megsérült, és ahogy az Öntőház utca összes házát, a zsinagóga épületét is lebontották. Maga az utca is teljesen átalakult: az egykori Öntőház utca helyén ma részben a Clark Ádám térről felvezető út, részben annak támfala van.
1936-ban, Budapest legfiatalabb zsinagógájaként a Bocskai út 37. szám alatt megépült a Szent Imre-városi, azaz a lágymányos/kelenföldi zsinagóga, amely egy épületkomplexum egyetlen elkészült része: a tervezett paplak és az iskola nem valósult meg. A modern stílusú zsinagóga egyszerre tükrözte a keleties-romantikus zsinagógaépítészet és a Bauhaus hagyományait. A letisztult, közel négyzet alapú épület magas, íves záródású, vörös keretezésű színes ablakai az Ótestamentumot idézték, a lépcsőházak üvegfalait Dávid-csillagok díszítették.
A 14 m belmagasságú osztatlan belső teret nem zavarta oszlop vagy pillér, és a technikai megoldásoknak köszönhetően a karzatot sem kellett alátámasztani. A zsinagóga épülete a második világháborúban először raktárként, majd a német hadsereg istállójaként működött. Államosítása után a 60-as években a TIT Természettudományi Stúdiója költözött ide, és ennek megfelelően irodaházzá alakították: a belső teret szintekre tagolták, így az ablakokat is felszabdalták, az íves záródást kiegyenesítették. Ma már csak a kerítésen „felejtett” menórák emlékeztetnek a Novák Ede és Hámori (Hamburger) István tervezte épület egykori funkciójára; a közösség egy imaházzá alakított villában működik a Károlyi Gáspár téren.
Buda legnagyobb zsinagógája nem pusztult el – ugyanis meg sem épült. Még az első világháború előtt született meg egy nagy, akár 1400 férőhelyes reprezentatív zsinagóga felépítésének gondolata, de a projekt már a korabeli lapok szerint is eleve kudarcra volt ítélve. 1912 és 1914 között minden évben lefutott egy-egy sikertelen pályázat: az első meghívásos pályázatot Lajta Béla nyerte egy letisztult, a háború előtti hazai modern mozgalomra jellemző tervvel; a győztest kihirdették, de tervét végül nem javasolták megépítésre. A második pályázat nyílt volt, a beérkezett 24 terv közül azonban a zsűri egyiket sem találta elég jónak, így meghirdette a harmadik pályázatot, melyre az előző pályázat „legjobbjait” hívták meg. Ez utóbbi kettőn Lajta már nem vett részt, a győztesek végül a mindhárom pályázaton sikeresen szereplő Löffler testvérek lettek, de így sem történt semmi – az akarat hiánya vagy épp a világháború kitörése miatt. A meg nem valósult templom Krisztina körúti telkén ma a volt Postapalota áll, tehát ha megépült volna, ma a város egyik legforgalmasabb tere, a Moszkva tér fölött tornyosulna a zsinagóga.
Az újlaki zsinagóga az egyetlen, amely máig áll, és változatlanul működik: az Óbudához tartozó kerület (a Frankel Leó utca környéke) hitközsége 1888-ban Fellner Sándor tervei szerint építtetett egy kisebb zsinagógát a Frankel Leó utcában, amely köré 1928-ban hatemeletes bérházat is emeltek. Az óbudai zsinagóga államosítása óta ide tartozik az óbudai hitközség is.
Hozzászólások